Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

MAI SZEX

Minden, ami erotikus történet, erotikus képregény, ha egy kis élvezetre vágysz, nálunk biztosan megtalálod!

Partnerek

SZEXPONT.png

ERETT.png

MAISUNA.png

ELIT.png

Ajánló

Utolsó kommentek

  • Kriszxxx: Jó kis történet. :) (2014.04.06. 20:43) Régen látott barátnőm....
  • Mágikus Laura: nem vagyok egy leszbikus fan,de ez egy izgató történet!!!! (2014.01.27. 17:06) A bilincs
  • Mágikus Laura: a készülődés,aztán az élvezet és a mozi együtt,ami egy estét teljessé tesz:) (2014.01.27. 17:06) Édes sokas
  • kicscsávók: Na jó, de egy fotó akkor is jó lett volna :) (2013.10.18. 13:51) Szexi nyaralás
  • Muhammad Balfas: @Kimi1: Ja, a lényeg lemaradt. Sehol egy sunafotó... (2013.10.18. 12:50) Szexi nyaralás
  • Utolsó 20

MAI SUNA

Nincs megjeleníthető elem

A betörés

sztone 2015.04.11. 19:28

Harmincnyolc éves vagyok, Mici, a hétéves kislány és Danika, a két és féléves kisfiú anyukája. Férjem, Ákos, egy olyan cégnél dolgozik, mely beléptető rendszereket telepít, gyakran küldik őt vidékre, ahonnan csak másnap, harmadnap keveredik haza, rendszerint holtfáradtan. Ez is egy olyan estének indult, amit magányosan reméltem eltölteni, de végül egészen másképp alakult…
Aznap a szokásosnál is később végeztem, rohantam a csemetékért, először a nagylányt hoztam el az iskolából, majd a kicsiért mentem a bölcsibe. A fejem tele volt az irodai gondokkal: a főnököm különmunkát adott, hétvégére is be akart rendelni, pont akkor, amikor Ákossal és a gyerekekkel kirándulást terveztünk. Na, abból se lesz már semmi, gondoltam.
Hazaértünk, korán sötétedett, november vége felé járt, hideg, nyálkás pára borított mindent: a kocsimat, a háztetőket, a szomszéd ház ablakait. Felkapcsoltam a fűtést a kihűlt lakásban. Ki-ki tette a dolgát, én vacsorát készítettem, elmosogattam a tegnapról maradt piszkos edényeket, beraktam egy adag mosást. A gyerekek a tévé előtt játszottak. Vacsora után fürdetés, küzdelem a fektetéssel, majd fél tíz körül, miután a ház elcsendesedett, úgy gondoltam, én is megérdemlek néhány szabad percet.
Bementem a fürdőszobába. Levetkőztem, gyertyát gyújtottam, miközben alaposan szemügyre vettem testemet a tükörben.
Az évek nem múltak el nyomtalanul, és a két gyermek is meggyötörte alakom. Vastag combok, kerek has, a mellem, mint két görögdinnye – hátulról már nem is mertem megnézni magam. Tényleg el kellene kezdenem valamit sportolni, Ákos is mondja mindig, igaza van. Ha nem akarok ötvenéves koromra úgy kinézni, mint egy piaci kofa, változtatnom kell az életmódomon.
De persze nem ma. Majd holnaptól. Olyan fáradt voltam, semmire sem vágytam inkább, mint egy kád forró fürdőre. Az arcomra pakolást tettem, és a kellemes félhomályban némán, csukott szemmel, agyamat kikapcsolva próbáltam relaxálni, elmerülve a habokban. Kicsit el is alhattam, mert amikor legközelebb kinyitottam a szememet, a gyertya már alig pislákolt. Kiszálltam a kádból, meggyújtottam a villanyt és megtörölköztem.
Az alsó szintről hangok szűrődtek fel. Először azt hittem, Mici szaladt le egy pohár vízért a konyhába és ő csörömpöl az evőeszközökkel. A törölközőt magam köré csavarva léptem ki a fürdőszobából, és elindultam lefelé. Most már jól kivehetően hallottam, hogy egy férfi magyaráz odalent fojtott hangon. Eszembe jutott, hogy talán Ákos jött haza korábban, mint vártam. Többször fordult elő, hogy meghívta a kollégáit egy kis munka utáni poharazásra.
Visszamentem a hálószobába, hogy pizsamát és fürdőköntöst vegyek. Amikor legközelebb kiléptem a szobánk ajtaján, hallottam, amint az előbbi hang ezt mondja:
- Nézd meg odafönt is, Leó!- Volt valami rekedtes, durva színezete ennek a hangnak, amire önkéntelenül is összerezzentem. Nem hasonlított az Ákos baráti köréhez tartozó férfihangokra, inkább olyan valakiére, akit megedzett az élet, és hozzászokott a parancsok osztogatásához.
Az a személy, akit az előbb Leónak szólítottak, elindult fölfelé a lépcsőn. Azt hittem, villanyt gyújt majd a fordulónál, ehelyett egy zseblámpa fényét láttam imbolyogva közeledni. Én bolond, még ekkor is azt hittem, hogy minden rendben van. Talán kiment egy biztosíték? Gyakran megesett, a ház elektromos rendszere már rég elavult. Csak ez járt a fejemben, és persze eszembe sem jutott, hogy elrejtőzzek. A fénypászma így egyenesen a szemembe világított és elvakított, amikor a lentről felfelé tartó alak a lépcső aljához ért.
Csak akkor jöttem rá, hogy baj van, amikor a fickó egy ugrással a lépcső tetején termett, megragadta a könyököm, maga elé penderített és felkiáltott:
- Te, főnök, itt van valaki!
- Hozd le! - felelte az iménti rekedtes hang, nyugodtan, színtelenül.
Moccanni sem bírtam, a páni félelem szinte minden erőmet kiszívta. Bénán tűrtem, hogy Leó magával vonszoljon, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy jaj istenem, a gyerekeknek bántódásuk ne essék.
A konyhában két férfi volt, akik a legkevésbé sem tűntek a férjem munkatársainak. Mindketten sötét ruhát viseltek. Egyikük, egy kétméteres hústorony, akinek bikanyaka és teljesen tar koponyája volt, szelíd és bamba tekintettel meredt rám, a fiókos szekrénynek támaszkodott. A másik, alacsonyabb, borostás fickó, egy nyitott szerszámtáska mellett állt, melyből egy pajszer vége kandikált ki.
- Kik maguk? És hogy jutottak be a házba? – kérdeztem. Azok ketten nem válaszoltak, csak jelentőségteljesen biccentettek a felfeszített bejárati ajtó felé. Minden más magyarázat szükségtelen volt. - A férjem bármelyik pillanatban hazaérhet – folytattam az ijedtségtől elfúló hangon.
- Nem tudom, mikor jön haza a férjed, tündérkém, de nem is érdekel – mondta a rekedt hang tulajdonosa, az alacsonyabb fickó, akit a társa Főnöknek szólított. A vállamnál fogva lenyomott az egyik székre úgy, hogy az arcom a derékszíjával került egy magasságba.
- Az a helyzet, hogy egy kis készpénzre lenne szükségünk, esetleg ékszerekre, vagy bármilyen egyéb értéktárgyra, amin könnyen túladhatunk. És ha nem kapjuk meg szép szóra, elvesszük erőszakkal, ugye, Rezső? – fordult a hústorony felé, aki még mindig a fiókos szekrényt támasztotta. - Naná, Főnök - vágta rá vigyorogva amaz.
- Rezső a szart is kipasszírozza belőled is, meg a drágalátos férjedből is, drágám, akár tetszik, akár nem – folytatta, miközben egyik kezével az államat cirógatta. A mozdulat egyszerre volt gyöngéd, és fenyegető. Mintha a betörés csak ürügy lenne arra, ami a fickó természetéből fakad: hogy valamit vagy valakit akarata ellenére birtokoljon, hatalmába kerítsen.
- Kérem, nem tartunk készpénzt itthon… – kezdtem, de abba is hagytam rögtön, amikor Leó a hajamnál fogva hátrafeszítette a fejem.
- Pofádat befogod, büdös ribanc. Akkor beszélsz, ha a Főnök kérdez. Tehetetlennek éreztem magam és gyöngének.
- Nézd meg a felső szintet – utasította a Főnök Rezsőt, aki némán engedelmeskedett. Amikor újra megjelent, egy dobozt tartott a kezében, amit az ágy mellett talált a hálószobánkban. Az ékszereim voltak benne: a jegygyűrűm, az anyámtól örökölt medálom, arany nyakláncom.
- Tiszta, Főnök. Két gyerek alszik odafönt – mondta. – Ezt volt csak – mutatta a dobozt. – Meg a szokásos: tévé, zenei cucc, ilyesmi.
- Kell a francnak – reccsent rá a másik. – Na, hol tartjátok a kápét?– fordult hozzám ismét. Leó engedett a szorításon. – Ne kelljen még egyszer kérdezni. Tudod, az ilyen korú gyerekeknek még szükségük van a nyugodt pihenésre. Nem szeretném, ha felébrednének a sikoltozásodra – mondta mosolyogva, anélkül, hogy a hangjában bármiféle érzelem tükröződött volna.
Valamikor jóképű férfi lehetett, nem lehetett nem észrevenni, hogy még most is van benne valami kisfiús báj, ahogy grimaszol csúfondárosan. Mint a gyermek, aki játék közben érzi a fölényét, és előre örül a győzelmének.
Előhúzott egy kést a zsebéből. A hideg pengét az arcomhoz nyomta.
- Ha nem felelsz, Rezső lehozza őket a konyhába, és végignézhetik, ahogy apró darabokat hasítok ki anyuci testéből. Tekintete meg sem rezzent, miközben ezt mondta.
- A pénztárcámban van ötvenezer forint – suttogtam.
Rezső kiborította az asztalra a retikülöm tartalmát. Kivette a papírpénzt a tárcámból, és ugyanazzal a mozdulattal kirántotta a helyéről a férjem fényképét is.
-Nocsak – mondta a Főnök, miközben kezébe vette a képet. - Ennek szoktad kiverni?
Erre a közönséges, alpári stílusra arcomba szökött a vér.
-Megkapták, amit akartak, kérem, távozzanak – vágtam az arcába. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki a hanghordozásom.
- Erre gondolsz? – mutatott a pénzre. – Mi ez? Borravaló? Nem, anyukám, majd te fogsz bennünket kárpótolni – mondta, azzal benyúlt a pizsamám alá, és keményen megragadta a mellemet.
A kiszolgáltatottság ellenére elöntötte a düh az agyamat. Megpróbáltam Leó szorításából kiszabadulni, ütöttem, rúgtam, amerre csak tudtam.
- Fogd már le, te fasz! – üvöltött a Főnök Rezsőre, aki hozzám lépett, és acélmarokkal szorította le a felsőtestemet. Mozdulni sem bírtam. A Főnök egyik kezével megragadta az államat. Az oldalirányú nyomásnak engedelmeskedve kinyitottam a számat. Eközben rémülten láttam, hogy a másik kezével a sliccén matat, majd kigombolja a nadrágját. Elővette méretes farkát, amit egyenesen az arcomba nyomott.
- Most pedig leszopsz szépen, kedvesem, egy hang nélkül – mondta és szerszámát az ajkaimhoz dörzsölte. Behunytam a szemem, számba vettem a faszt és öklendezve hagytam, hogy a Főnök egészen a torkomig nyomja a makkját. Arra gondoltam, ha mielőbb kielégítem, hamarabb elmennek, és véget ér számomra ez az egész rémálom. Ami ezután történt, nem tartott tovább két percnél, mégis örökkévalóságnak tűnt. A Főnök két kézzel, a fülemnél fogva megfogta a fejemet és magához rántott, majd ütemesen baszni kezdte a számat. A farka hamarosan megduzzadt, így már alig fért el a fejemben, ekkor kivette és felállított.
- Vetkőztessétek le – parancsolta. A másik kettő erre letépte rólam a fürdőköpenyt és a pizsamafelsőt.
- Azta, Főnök, micsoda dudák – mondta Leó a hátam mögött állva, miközben előrenyúlt és alulról megragadva a magasba nyomta a cicimet.
- Azokat is megbasszuk – mondta a Főnök nyugodtan.
A konyhaasztalra fektettek, lesöpörve a kislányom házi feladatát a földre. Tudtam, mi következik. A Főnök lerántotta a lábamról a pizsamát, és szétfeszítette a lábaimat. Ott feküdtem előttük anyaszült meztelenül, kiterítve.
- Jó nagydarab csaj, mi? – kérdezte Leó.
- Az ilyeneket szeretjük – mondta a Főnök, miközben a lábam közé állva, elölről tiszta erővel belém hatolt.
Fáradhatatlanul pumpált, akár egy robot, miközben mereven az arcomat nézte, hátha sikerül belőlem valami reakciót kicsiholni. Elhatároztam, hogy mindvégig csöndben maradok. Nem szerzem meg nekik az örömet, hogy lássák rajtam a fájdalmat, amit okoznak. Behunytam a szememet, és igyekeztem másra gondolni. De ez alatt, számomra is megdöbbentően, az altestem felől először apró, majd egyre határozottabb visszajelzések érkeztek. Eszembe jutott, hogy mindig rajongtam a vad szexért, és hiányzott, hogy Ákostól sosem kaptam meg azt a szenvedélyt, amire igazából vágytam. Szerettem volna, ha leteper és magáévá tesz akár a konyhaasztalon, de ő még kapcsolatunk hajnalán is csak az ágyat részesítette előnyben. Mostanában pedig egyfolytában fáradtságra panaszkodott, így együttléteink havi-kéthavi rendszerességre ritkultak.
Éreztem, hogy arcom kipirul, verejtékezek és egyre szaporábban szedem a levegőt. A testem, akár egy éhező, ketrecben tartott vadállat, követelni kezdte a jogait. Önkéntelenül is felsóhajtottam.
- Odanézzetek, tetszik a kurvának – mondta a Főnök, miközben még mélyebbre nyomta a farkát az egyre lucskosabbá váló pinámba.
El kell ismerjem, sokkal nagyobb méretekkel rendelkezett, mint a férjem. Kitöltött odalent, lüktetett, és én egyszerre azon vettem észre magam, hogy azt akarom: ez a farok annyira mélyen legyen bennem, amennyire csak lehetséges. Felhúztam a lábaimat, egészen a fejem mellé. A Főnök dorongja így még mélyebbre került bennem. Eközben, hogy a többiek se várakozzanak hiába, jobb és bal kezemmel lassan kigomboltam Leó és Rezső nadrágját. Ők dolgomat megkönnyítve előzékenyen kezembe nyomták ágaskodó szerszámukat. Miközben jobb kezemmel Rezső farkát masszíroztam, a ballal magamhoz vontam Leó altestét és az ő kéjlécét kezdtem szopni keményen.
- Több fasz kell egyszerre, mi, ribanc? – kiáltott fel a Főnök.
Ekkor már nem bírtam magammal. Altestem szégyentelenül rázkódott a rátörő orgazmusok sorozatától, miközben a Főnök is belém lőtte hangos nyögések közepette magját.
Kimerülten és öntudatlanul nyúltam el az asztalon, elmerülve testem szégyenteljes és örömteli zsibongásában. Azt hittem, végeztünk, de nem. A pinámból még a Főnök leve folyt, amikor Leó felrángatott és az ölébe kapott. Az egyik konyhaszékre ült le, miközben engem is magára húzott úgy, hogy a hátam a mellkasához ért. Kezeivel közben a melleimet markolászta. Most Rezső állt elém, és kezdte el dugni keményen a szám. A Főnök ezalatt az asztal sarkának támaszkodva állt és vigyorogva nézte a műsort. Hamarosan Leó farka is lüktetni kezdett. Ekkor értem át a második orgazmust, mely még az előzőt is túlszárnyalta. Testem megfeszült, mintha eltörni készülne, a seggemet olyan mélyen nyomtam Leó ölébe, hogy szinte belepréselődtünk a székbe. Megragadtam Rezső fenekét, és teljes hosszában magamba szívtam az előttem ágaskodó faszt. Éreztem, hogy lassan ő is a csúcshoz közelít. Ujjamat az ánuszába nyomtam, mire hangosan felhördült és a számba engedte bőven a gecit, mely az ajkam szélén folyt le az államig. Minden szégyenérzet lehullt rólam. Mohón nyeltem a sűrű, folyékony anyagot, kentem végig a ragadós masszát a mellemen. Ekkor erőteljes lökések kíséretében Leó is belém élvezett. Ekkor ért el a harmadik orgazmus hulláma. A pinám szinte szétrobbant a gyönyörűségtől. Apró sikolyok formájában adtam tudtára a többieknek örömömet.
Leó lelökött a földre, négykézláb estem eléjük, az asztal lábába kapaszkodtam, hogy meg tudjam őrizni az egyensúlyomat. A lábaim remegtek, mindenhonnan csurgott belőlem a sűrű, fehér anyag: a combom, a nyakam, a pinám csak úgy tocsogott benne.
- Látod, ilyen az, amikor valakit lucskosra basznak – vetette oda a Főnök elmenőben, a földre dobva a pizsamámat, amibe a fiúk előzőleg mind beletörölték a farkukat.
Még sokáig hevertem a hideg konyhakövön, mire sikerült összeszednem magam annyira, hogy felálljak. Ahogy befeküdtem az ágyba, azonnal mély álomba zuhantam. Lelki szemeim előtt sorra vonultak el a faszok, és mindegyik belém élvezett. Orgazmusaim – ki tudja mennyi – álmomban is folytatódtak, követtek engem.
Azóta is sokat gondolok erre az éjszakára. Másnap kivettem egy szabadnapot, és délelőtt rendet raktam a konyhában. A főnököm tajtékzott, de ez különösebben nem tudott érdekelni. Este hazaért Ákos is, aki semmit sem vett észre az egészből. Neki azóta sem mondtam el a történteket. Hogyan is tehettem volna? Ugyan, miről számolhatnék be anélkül, hogy meg ne bántanám őt, és tönkre ne tenném ezzel a házasságomat?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maiszex.blog.hu/api/trackback/id/tr386960573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása