Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Rosszlanyok.hu - Az országos szexpartner és masszázs kereső. Gyönyörű lányok. Csak valódi képek!

HTML

MAI SZEX

Minden, ami erotikus történet, erotikus képregény, ha egy kis élvezetre vágysz, nálunk biztosan megtalálod!

Partnerek

SZEXPONT.png

ERETT.png

MAISUNA.png

ELIT.png

Ajánló

Utolsó kommentek

  • Kriszxxx: Jó kis történet. :) (2014.04.06. 20:43) Régen látott barátnőm....
  • Mágikus Laura: nem vagyok egy leszbikus fan,de ez egy izgató történet!!!! (2014.01.27. 17:06) A bilincs
  • Mágikus Laura: a készülődés,aztán az élvezet és a mozi együtt,ami egy estét teljessé tesz:) (2014.01.27. 17:06) Édes sokas
  • kicscsávók: Na jó, de egy fotó akkor is jó lett volna :) (2013.10.18. 13:51) Szexi nyaralás
  • Ches Desmond: @Kimi1: Ja, a lényeg lemaradt. Sehol egy sunafotó... (2013.10.18. 12:50) Szexi nyaralás
  • Utolsó 20

MAI SUNA

Átváltozás

sztone 2013.10.18. 06:47

...Néha csak a szerencsén múlt, hogy épségben hazaértem. Zavarodott voltam, a fejem zúgott, a füleim dübörögtek. 
Ruhástól szédültem ágyba, a nagyméretű ágyba, amelyet imádott feleségemmel osztok meg. Görcsösen rázta a zokogás egész testem, a párna pár perc alatt átázott a könnyeimtől. Hangosan zokogva csak annyit tudtam nyökögni – miért... MIÉRT...? Markoltam az ágyneműt kínomban és keményen püföltem az ágyat... Aztán szép lassan a fáradtság felemésztette dühöm, és összegörnyedve légzésem lassan csitult, majd elaludtam. 

A bejárati ajtó hangjára ébredtem, amint becsukódik. Az ablak felé fordítva fejem a hajnali derengést azonnal érzékeltem, gyűrött arccal, hunyorogva próbáltam az éjjeli szekrényen álló óra digitális jeleiből kisilabizálni az időt... Még mindig zúgó fejjel ismertem fel lassan a számokat: még 5 óra sincs... 
Nem érdekelt, Noémi hogyan ért haza ilyen hamar, hozták, vagy valami korai járattal jött-e. A hálónkból a fürdőbe léptem gyorsan bezárva az ajtót magam mögött. Lezuhanyoztam, majd kilépve felöltöztem és magamhoz véve irataimat és a kocsikulcsot a bejárati ajtó felé indultam. Akkor pillantottam meg Noémit, aki a bejárati ajtónak támaszkodva próbálta utamat állni. Megálltam közvetlen előtte. Figyeltem könnyektől áztatott szép arcát, fáradt szemeit, remegő kezét, amit maga mögé dugott, hogy ne lássam, mennyire ideges. 
- Hová mész? – kérdezte fáradtan halk, kissé rekedt hangon. 
Nem válaszoltam, csak néztem őt. Mellkasom újra összeszorult. 
- Ne menj el...! Kérlek! – súgta fáradtan. 
Normális esetben magamhoz ölelném, de most... nem hiszem, hogy valaha is újra megteszem... 
Csak álltam ott szótlanul és hajthatatlanul menni akartam. Tekintetében mérhetetlen fájdalom, szemei könnyekben úsztak. Patakok indultak lefelé gyönyörű arcán, amint megértette, hogy menni fogok... Hangtalanul félreállt én pedig kiléptem az ajtón. 
Nem volt semmi konkrét célom, amikor beindítottam a kocsit, csupán annyi, hogy minél messzebb legyek ettől a helytől, és a nőtől, akit imádok... 

Valahogy a Balaton mellett kötöttem ki, és tulajdonképpen ott eszméltem föl, rögtön meg is ijedtem, mert semmire nem emlékeztem az odavezető útból. Csak remélni tudtam, hogy nem okoztam galibát sehol, vagy nem mértek be valahol! 
Fáradt voltam és pihenni szerettem volna. Berény felé vettem az irányt, afelé a nádasban, fűzfák között eldugott hely felé, ahová tényleg csak pár ember szokott lejárni, ők sem hosszú időre..., és ahol Noémivel szoktunk hosszú órákat eltölteni, akár késő este munka után is. 
Elég fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy elviseljem most azt a helyet. 
Ilyen korán reggel még soha nem tartózkodtam itt, furcsa is volt, hogy másképp állnak az árnyékok a kora reggeli napsütésben. Meglehetősen meleg nap elé tekintünk... Leparkoltam az egyik fűzfa alá, jómagam pedig a kocsi elé terített törölközőre telepedtem és hallgattam a madarak kora reggeli köszöntő csiripelését. Egyedül voltam, egyedül a gondolataimmal. 
Újra lejátszódtak bennem, már ki tudja hányadszor, az örökre belém vésődött képek, amint Noémi Gézával szeretkezik a holdvilágos szobában..., és aztán ahogy sírva kérlel... Szemeimbe könnyek szöktek újra, de nagy levegőt véve elhatároztam, hogy nem fogok újra sírni, én erősebb vagyok ennél...! 
Ott a fűzfa alatt tudatosult bennem, hogy felszarvaztak... Na bazmeg! De miért?! És ráadásul hogyan..., és hányszor?! Az egyik legkedveltebb barátom kefélte meg a feleségem! 
Kezdtem sejteni, mit sejteni, hisz már tudtam, miért járt Noémi többször is Veráéknál az elmúlt hónapokban. Na bazmeg, Vera is...! Hát erre ment ki ez a nagy barátság... És ezek után még mi a retket akartak ezek megbeszélni velem...?! 
Megnyugtató érzés volt, hogy Gézát legalább leküldtem. Kár, hogy nem tettem még rá párat. – Na és ki a fene volt az a kis pöcs, aki Verát dugta? - A gyomrom beleremegett, ha arra gondoltam, hogy Noémit is megcsinálhatta... Pedig, basszus, biztos... Mi a franc ez, valami kibaszott swinger társaság, vagy mi...?! 
Újra feltörő dühömön azonban túltett fáradtságom, szerencsére nem kaptam társaságot, úgyhogy eldőltem a törölközőn, és elaludtam. 

Telefonom üzenetjelzésére ébredtem, igazából épp jókor, hogy elkerüljem az aszalódást és szénné égést, ha a fa árnyéka teljesen elhagy. A kocsiba nyúltam a telefonért, tudtam kitől kaptam sms-t. 
- Merre vagy? 
Noémi erőlködik. Egy perc múlva jött a következő 
-... Ne haragudj, kérlek...! Beszélni szeretnék Veled! Mikor jössz haza? 
Nem válaszoltam. Éhség mardosta a gyomrom, ugyanakkor nem kívántam semmit, viszont nagyon szomjas voltam már. Egy néhány száz méterre lévő kis bolt felé indultam venni valami hideget. Útközben vagy háromszor csörgött a mobil... 
Épphogy visszaértem a fűz árnyékába, amikor újabb sms érkezett. 
- Tudom, hogy nem érdemlem... De beszéljük meg, kérlek! 
Dühöm újra fellángolóban. Mégis mi a fenét kellene tennem?! Kedélyesen beszélgessek el vele, hogyan is keféltette meg magát, míg aludtam?! Meg azelőtt is?! 
- KÉRLEK!!!! – jött az újabb kétségbeesett üzenet. 
Szemeimbe könnyek szöktek, éreztem, ahogy egyre jobban gyengülök, szédülni kezdek. Előző este is jobbára csak söröztem... Abba a rohadt életbe bele! – hatalmas roppanással, fröcskölve ért földet az ásványvizes palack. - Ennem kell, hogy gondolkodni tudjak! Ha nem eszem valamit, megdöglöm... bár úgyis mindegy... Lószart! – A boltban vásárolt két sport szeletet kezdtem majszolgatni, körülbelül, mintha fűrészport ennék. De muszáj volt. Köztudomású, hogy a csokoládé jót tesz a szervezetnek, de még milyen jót...! 
A szédülés elmúltával nyugodtabban gondoltam végig az elmúlt évek eseményeit, aztán mindent összevetettem a múlt éjjellel. Arra jutottam, hogy nem értek semmit. Bár lehet, nincs is ezen mit érteni. Vagy mit nem érteni... A kapcsolatunk jól működik, tényleg jól, nem vakságból állítom, hanem tapasztalatból. A szex is nagyon jól működik, tényleg, mindkettőnk számára... Vagy ezek szerint nem mindkettőnk számára? Mit nem vettem észre? Mi lehet a baj forrása? Mi a fene vitte rá Noémit, hogy...?! És mindössze négy évnyi házasság után. Két év után kértem meg a kezét, rá egy évre összeházasodtunk, és most... A gyomrom beleremegett a gondolatba – elválunk...? 
De én szeretem! Bár ha ő így viszonyul hozzám, akkor oly mindegy... Semmit nem értek! De legalább nem fogok szenvedni tovább... Nem a fenét nem... 
- Viktor! Gyere haza! Kérlek!! – 
Könnybe lábadt újra a szemem, ahogy újabb próbálkozását olvastam. Kedvetlenül vettem tudomásul, hogy egész nap mégcsak a lábam ujját sem érintettem a Balaton vizébe. Pedig Noémivel nagyokat szoktunk úszni, játszadozni, imádja, ha bakot tartok és feldobom a levegőbe... Most meg ő tart bakot... Mindkettőnk első, vízzel kapcsolatos szexuális élménye is egymáshoz és ide köthető... Itt szeretkeztünk először vízben, és persze nem utoljára. Milyen boldogok voltunk...! Hogy röhögtünk azon, hogy fényes nappal gyűrűzik körülöttünk a víz, pedig próbáltunk alig mozogni. Messze voltunk mindenkitől, talán fel sem figyeltek ránk, mi mégis kissé szégyelltük magunkat. De izgalmas volt. Aztán később az éjszakai vízparti szeretkezések... Bassza meg!... Elsírtam magam megint. 
Egy kis család telepedett le néhány méterre tőlem, úgyhogy jobbnak láttam valami kajálda után nézni. Végül újra csak egy palack ásványvízig, meg egy capuccinoig jutottam, mert egyszerűen rá sem bírtam nézni az étlapra. Csak bámultam az embereket, a szédelgő párocskákat, a kisgyermekes családokat... Mi is így terveztük... 

A délutánt úgy ahogy átaludtam az egyik hatalmas fűz árnyékában, de valahogy nem éreztem magam pihentnek kicsit sem. A kis család már rég hazaindult, és egyedül voltam újra... Máskor, ha ennyi időt töltöttünk vízparton, legalább tucatszor kellett megszárítkoznunk a napon. Mindig lestem őt, mintha idegenek lennénk, ahogy fekszik a nagy lepedőn és a víz bársonyos bőrén előbb cseppekké áll össze, majd semmivé párolog... Figyeltem, ahogy feszülő mellei nyugodtan, lassan emelkednek légzése ütemére. Végigfuttattam szemem gyönyörű csípője vonalán le izmos combjain végig egészen aranyos lábfejéig... És mindig elismeréssel adóztam, hogy karja a sok edzés ellenére mégis nőies, nőiesen izmos. És büszkén mosolyogtam magamban, amikor észrevettem, hogy más férfiak is próbálják lopva, vagy kevésbé lopva figyelni, tekintetüket legeltetni... Ma pedig csak bámulok ki a fejemből. 

- Szerelmem, kérlek! Várlak!!!! – Kezdett sötétedni, mikor megkaptam Noémi üzenetét. Nem tagadom szíven ütött a szó „szerelmem”... kellemes, reményteli, ugyanakkor csupa fájdalom... „szerelmem” – e szót olvasván újra dühbe gurultam. Összeszedtem magam és hazafelé indultam. Azt hiszem ideje rendezni a soraimat...! 

Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, és csak álltam és figyeltem ahogy Noémi a nappali ülőgarnitúráján összegömbölyödve alszik. Mindössze egy kislámpa adott kevés fényt, de azonnal észrevettem kezében az összegyűrt zsebkendőt és a többit szanaszét az asztalon, a kanapén... Bár aludt, szép arca nem a nyugodt pihenés vonásait mutatta, kifejezetten nyúzottnak, kisírtnak tűnt inkább. A nappaliba lépve megreccsent lábam alatt a parketta, mire Noémi ijedten ugrott fel. Néhány másodpercig csak állt ott megduzzadt, könnybe lábadó szemekkel... aztán hozzámfutott és a nyakamba ugrott hangosan felsírva... Szorosan öleltem... SZERETEM... az én szemeimbe is könnyek szöktek. Egy pillanatra minden könnyűnek tűnt újra. Percekig tartó szoros ölelkezésünk közben rájöttem, hogy egész nap mindketten ugyanattól tartottunk – elválunk...? 
Megkordult a gyomrom. Noémi könnyes, de szerelemtől sugárzó szemekkel nézett rám. 
- Gyere egyél velem! Ha jól sejtem te sem ettél egy falatot sem egész nap... – súgta halkan. 
- Nem. – suttogtam rekedten. 
Hosszú, könnyízű csókban forrtunk össze... Kicsit megnyugodva éreztük, hogy mindketten ugyanazt akarjuk – EGYMÁST! 
- A kedvencedet készítettem. 
Fél perc alatt az étkezőasztalra varázsolt mindent és farkaséhesen estünk neki a mákosgubának. 

- Egy órája még nem gondoltam volna, hogy ma még jól is lakom..., pláne Veled együtt... – mondtam halkan jó negyedórával később egy pohár hideg üdítőt forgatva a kezemben. 
Noémi velem szemben az asztal túloldalán szintén az üdítőspoharát nézegette. Kezdtünk mindketten zavarba jönni. Most akkor hogyan tovább? Hogyan kezdjünk bele a kínos témába? Nagyot sóhajtottam. 
- Beszélni akartál..., most megteheted. 
- Igen... – remegett a hangja. 
- Mindent tudni akarok! 
-...Mindent? Úgy értem..., tényleg mindent? – kérdezte félve még mindig a poharát vizsgálgatva. Most nem mert a szemembe nézni, legalábbis az volt az érzésem. 
- Igen..., mindent! Mondj el mindent! De őszintén...! 
- Hát... januárban kezdődött... – kezdte halk, remegő hangon... 
- Micsoda? – néztem rá bénultan a döbbenettől. 
-... Januárban... 
- Te jó ég, már fél éve?! – csattantam fel hirtelen a felismeréstől. 
Nem válaszolt csak könnybe lábadtak a szemei. Kirúgtam magam alól a széket és „futottam” egy kört a nappaliban. A nyugodtan elköltött vacsora után én azt hittem mindenre el vagyok készülve. De ez egyből kiverte a biztosítékot... Bazmeg!... január óta tart?!... De mi is?! 
Néhány nagy levegővétellel próbáltam egy kis nyugalmat erőltetni magamra. Visszaültem az asztalhoz szipákoló feleségemmel szembe. 
- Ok... Mondhatod... – nyögtem. 
-... Szóval... január elején..., amikor Veráéknál aludtam. Bár nem először aludtam náluk, de akkor csak azért, mert nagyon elkezdett szakadni a hó késő délután... 
- Emlékszem..., felhívtalak hogyan jössz haza..., busszal, vagy kimenjek érted... –jutottak eszembe az események. 
- Igen... 
- Aztán Géza... átvette a telefont és pár perc beszélgetés alatt meggyőzött, hogy az a legjobb, ha ott alszol, és majd másnap reggel, úgyis szombat lesz, meglátjuk mi a helyzet. De ne kockáztassunk...! 
- Igen... 
- Én meg nyugodtan aludtam el... a Te helyeden... pedig, ha tudtam volna... 
- De akkor még én sem tudtam. – mondta gyorsan Noémi. 
Elszorult mellkassal, féltékenyen néztem szép feleségem, ahogy próbálja a lehető legfinomabban adagolni mi is történt valójában. 
- Szóval a lényeg... vacsora közben már pikáns témára terelődött a szó... egy-két pohár finom vörösbor is fogyott... 
- Sejtettem – sóhajtottam. 
- Igen..., kicsit furcsálltam ugyan, de a legjobb barátnőmről és férjéről lévén szó, szívesen beszélgettem velük a szexuális szokásokról. Megtudtunk egymásról egy s mást.... Elmondtam azt is, hogy imádom az orális szexet... annyira, hogy... annak nem nagyon tudok ellentmondani... Úgy éreztem megbízunk egymásban annyira, hogy semmit nem adnak tovább. 
- Jól fölhúztátok egymást... – nyögtem halkan. 
- Igen... Tényleg elmeséljem? 
-... Igen... tényleg mindent tudni akarok... 
Noémi pedig folytatta: 

Vacsora után lezuhanyoztunk. Nagyon aranyosak voltak igyekeztek mindenben a kényelmemre tenni, hogy ne legyek zavarban. Tudod, hogy idegen helyen nem szeretek tisztálkodni. 
Nagyon meleg volt náluk, emlékszem, ezért a téli este ellenére elég volt egy hosszú poló, meg egy rövidnadrág éjszakára pizsama gyanánt. A beszélgetés újra pikáns témák felé fordult. Közben Géza latin-amerikai zenét tett a lejátszójukba, ami halkan, mintegy háttérzeneként szólt és az időnként pattogó ritmusok, időnként forró, lassú tempók a vörösborral együtt nagyon kellemes aláfestést adtak a sikamlós témához. 
Egyszercsak Géza felállt a fotelből, a kanapén mellettem ülő Verához hajolt és megcsókolta. A szemeim elkerekedtek, amikor rájöttem, hogy nem egyszerű pusziról van szó. Nem, hanem szenvedélyes csók volt. Zavaromban nem tudtam, de nem is mertem megszólalni. Csak figyeltem, ahogy Géza kihámozza Vera melleit és duzzadó mellbimbóit szopogatja, barátnőm pedig sóhajtozva élvezi férje ténykedését... Nem zavartatták magukat, és azon kaptam magam, hogy felizgulva bámulom a vetköző párt, ahogy egymást kényeztetik. Géza végignyalogatta Vera testének minden kis négyzetcentiméterét hosszasan elidőzve a telt melleknél, érzékeny, duzzadt mellbimbóin nyelvével körözött, majd újra szájába szívta őket. Keze sem maradt tétlenül, felesége combjait, fenekét simogatta... Nagyot nyelve néztem a felesége előtt térdelő Géza meredező szerszámára... aki közben Vera szélesre tárt combjai közé ért csókjaival... és mélyen belenyalt pinusába... Vera felsóhajtott, majd combomra tette a kezét. Simogatásának és időnkénti szorításának köszönhetően én is éreztem gyönyörének hullámait, ahogy Géza finomabban, vagy szenvedélyesebben kényeztette pináját. Lélegzetvisszafojtva, az izgalomtól torkomban dobogó szívvel figyeltem Géza nyelvének mozgását. Finoman körbenyaldosta az ajkakat, kissé széthúzva azokat lassan feljebb vándorolva kezelésbe vette Vera csiklóját. Mindenegyes csiklóérintéskor Vera lábai kocsonyaként kezdtek remegni. Hirtelen kikristályosodott, Géza úgy kényezteti feleségét, hogy én minden mozzanatot láthassak, Vera kezének simogatásán keresztül pedig érezhessem a gyönyört, amit érez. Géza persze figyelte hogyan reagálok sóhajtozó felesége és az ő nyelvmunkájának látványára. Márpedig Vera egyre hangosabban élvezte ténykedését. Egyik kezemmel szándékosan a karfát szorítottam, de másik, felindultságomban, önkéntelenül az ölembe tettem. Éreztem izgalmam forróságát a nadrágon keresztül is. Úgy éreztem kiszárad a torkom, nagyokat nyeltem, halkan próbáltam torkom köszörülni, hogy rekedtségemen segítsek. Aztán barátnőm ujjait az enyéim közé fűzve megfogta kezem és boldogan mosolygott a csodálkozástól és zavartól kikerekedett szemeim láttán. 
- Nem akarod, hogy téged is kényeztessen? – kérdezte mosolyogva. 
Szemeim még nagyobbra tágultak, a szégyen hőhulláma futott végig rajtam, éreztem arcom lángol a pírtól, amit barátnőm kérdése okozott. Hirtelen megszédültem. Géza közben fölegyenesedett és duzzadó makkját felesége nagyajkai közé illesztette. Vera megszorította kezem, és nagyot nyögött, ahogy férje tövig hatolt pinája mélyébe... Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez történik. Néhány lassú mozdulat után Géza ütemesen kezdte el dugni Verát. A kanapé mozgása, a hangok, illatok és barátnőm keze hűen közvetítették a gyönyört, a ritmust, az élvezetet... 
Na ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam magamnak - elég! Lefejtettem magamról Vera kezét és felállva a számomra kijelölt tetőtéri szoba felé siettem. Menekültem, hogy ne halljam a hangos, ritmusos nyögést. 

A teraszajtót feltépve kiléptem a meleg szobából a hóesésbe. Vagy fél perc múlva a hópelyhek már szó szerint böködték felhevült bőröm, a lábfejem szinte fájt a friss hóban, úgyhogy gyorsan visszakoztam. Bezártam a teraszajtót és homlokom a hideg, hirtelen bepárosodott üveghez támasztva próbáltam lenyugodni. Atyaisten ezek direkt csináltak mindent!... Biztos, hogy mindent előre elterveztek, legalábbis vacsora közben. Rá akartak venni, hogy szálljak be... Ezt soha nem gondoltam volna!... 
De mitagadás a látvány, a zene és minden... felizgatott. Ahogy Géza végigcsókolta felesége minden prorcikáját, ahogy nyelvével finoman kényeztette pináját... Éreztem, ahogy bőröm újra hevül, kezem keresztbe fontam melleim alatt, nehogy magamhoz nyúljak. Azt határozottan nem akartam... Az ablaknak hátat fordítva, a radiátorra támaszkodva meg-megborzongva élveztem a polóm alá bebújó, hátamat simogató meleg levegő áramlását. Fejemből nem tudtam kiverni legfrissebb élményeimet. Egyfolytában arra gondoltam, ahogy Géza izgatta Verát..., ahogy Vera fogta a kezem..., ahogy éreztem szeretkezésüket... éreztem puncim sikamlós és forró. 

Nem tudom mennyi idő telt el, de az biztos, hogy nem tudtam lecsillapodni... , amikor észevettem, hogy a sötét, bár a kinti friss hótakaró miatt mégis világos szobába vékony fénycsík vetül, ahogy résnyire nyílik az ajtó. A bekukucskáló Géza a fénycsík által azonnal észrevette, hogy az ágy érintetlen. A lélegzetem is elakadt, ijedten figyeltem, ahogy belép, majd becsukja maga mögött az ajtót. Nem sokat tépelődött, hozzám lépett, majd a kezem megfogva az ágyhoz húzott. Megkövülten hallgattam, ahogy hozzámszólt halkan. 
- Ülj le, ne félj! 
Nyomatékképpen derekemnál fogva a mögöttem lévő ágy felé nyomott, így kénytelen voltam leülni, mivel hátrébb lépni nem tudtam. Elém térdelt, arca egy magasságba került az enyémmel. Sötéten csillogó szemeiben féktelen vágyat láttam. Egy pillanatra felrémlett a kép, ahogy szeretkeztek Verával. 
Mintha áramütés ért volna, megrándultam, amikor hozzámért és combomon végigsimítva derekamnál megfogta rövidnadrágom és lassan kezdte lefelé húzni azt. 
- Ne... – nyögtem kétségbeesetten. 
- Tudom, hogy akarod! 
- Ne... – nyögtem rekedten. 
Egy pillanatra megállt. Lehajolt és előbb egyik, majd másik combomra nyomott puszit... Lassan felemelte fejét és polón keresztül az egyik mellem is pusziban részesült... 
- Ne... Kérlek, ne... – sóhajtottam rekedten újra. 
- Érzem, hogy fel vagy izgulva, érzem, hogy akarod. – mondta hideg bizonyossággal. 
Szemeibe nézve láttam, hogy nem fog békén hagyni... Éreztem, hogy nem érdemes ellenkeznem, úgysem tudom eltántorítani attól, hogy akarjon... Kétségbeesetten próbáltam valami kibúvót keresni mégis, hátha békén hagy. Talán mégis hat rá az ijedtségem... Próbáltam a lehető legkétségbeesetten ránézni. 
- Nem akarom! – próbáltam sírósan, félve suttogni a szavakat. 
- Érzem, hogy akarod! – mondta a szemembe nézve hideg elégedettséggel. 
Másodpercekig csak néztünk egymás szemébe. Magabiztossága olyannyira sütött, hogy szótlanul megemeltem a csípőm, és engedtem, hogy lehúzza rólam a nadrágot. Hanyattdőltem az ágyon és próbáltam felfogni, hogy egy idegen férfi ér hozzám, és bár tényleg nem akartam, mégis... élveztem a helyzetet. 
Újra összerándultam, amikor megéreztem hogy gyengéden szétnyitja a lábaim és simogatni, csókolgatni kezdi a térdem, a combom... A plafon mintáit követve szemeimbe könnyek szöktek..., Mit csinálok?!... 

Nem akartam megadni azt az örömöt Gézának, hogy élvezzem is, amit csinál, úgyhogy csöndben maradtam. Még valahol mélyen belül reménykedtem kicsit, hogy talán akkor békén hagy. Én kis naív. Nem sóhajtoztam, próbáltam nyugodtan lélegezni..., de kiszáradó torkomat néha köszörülnöm kellett..., ebből pedig tudta, hogy bár jelét nem mutatom, de élvezem, amit csinál. És tényleg... Nagyon jól esett, amikor kinyújtotta a lábam és végigcsókolta a vádlim. Jól esett, ahogy közben méltatta formáját, izmaimat. Egyenként megpuszilgatta lábujjaim, és mindegyikhez volt egy kedves szava. Vállára vette mindkét lábam, úgy símogatott, amíg keze csak elért. Hasam megremegett, amikor keze az ölemhez közeledett. Visszahúzta persze még mielőtt elérte volna. Elégedetten sóhajtott fel. Tudta, amit tudni akart. Én pedig lélegzetvisszafojtva, könnyes szemekkel, mégis élvezettel tűrtem, ahogy birtokba vesz... 
Aztán bekövetkezett, amitől féltem. Végigcsókolta a lábam, és combom belső felén nagyon lassan végighaladva elérte puncimat. Finoman végignyalogatta combhajlataimat, én pedig összeszorított szájjal és szemekkel... türelmetlenül vártam, hogy birtokba vegye azt is. Néhány túl hosszúnak tűnő másodperc után aztán megszólalt. 
- Tetszik a leszállópályád! – mondta vidáman, és mélyen belémnyalt. 
Hasizmaim az élvezettől újra összerándultak hangosan kipréselve belőlem beszorított levegőm... Ő nyert..., és innentől már nem volt megállás. Csípőm önálló életre kelt, vadul tekergett, emelkedett, ahogy az ösztöneim hajtottak az élvezet felé. Géza keményen markolta fenekem, és száját szorosan pinámra szorította, hogy ne tudjam rángatni magam annyira. Az élvezettől sóhajtozva húztam magam nyelvére... Próbáltam csípőm mozgását csillapítani, egyik kezemmel megtámaszkodtam, másikkal húztam Géza fejét, nyelvét még mélyebbre magamba. Hangosan szuszogott, alig kapott levegőt. Hirtelen a combomba harapott 
- Aúú! – kiáltottam. 
- Nyugi kislány! Élvezni fogsz, de nem akarok megfulladni! 
Én csak sóhajtozva, görcsösen figyeltem és türelmetlenül vártam, hogy kényeztesse pinám. Őrülten kívántam, hogy élvezzek..., és ő ki is tett magáért rendesen. Kocsonyaként remegtem, amikor csiklóm vette kezelésbe..., lábaimat felhúztam és terpesztettem amennyire csak tudtam, hogy jobban hozzáférjen gyönyöreim forrásához... kínáltam magam, amennyire csak lehetett... őrületesen élveztem, amikor nyelvével megdugott... rendesen..., meglehetősen hangosan légcseréltem... élveztem, amikor nyelvével próbált a lehető legmélyebbre hatolni bennem, közben ujjával csiklóm izgatta..., aztán két ujjával dugott keményen... Hosszan izgatott, de nem engedettt elélveznem sehogysem. 

Aztán arra eszméltem hogy fölém támaszkodva, makkját forró ölemhez támasztva figyel engem. 
Csak néztem nagy, vágytól égő szemeibe. Vigyorogva vette tudomásul, hogy mindenestül az övé vagyok. 
- Vedd le a pólót. Látni akarom a melleidet! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. 
És én jó kislány módjára, a segítségével kissé felemelkedve az össze-vissza gyűrt lepedőről, felfedtem vágytól duzzadó melleimet... Hálás sóhajjal nyugtáztam, amikor nyelve egymás után körbesímogatta már régóta kényeztetésre áhítozó, érzékeny bimbóimat, és nyögdécselve élveztem, amikor szívni kezdte egyiküket... Majd egy hangosabb nyögés szakadt ki belőlem, amikor tövig vágta magát belém... Azonnal ütemes mozgásba kezdett, én pedig nyögve hanyatlottam vissza az ágyra, karjaimat a fejem fölé fektetve a párnát markoltam, így felkínálva melleim teljes látványát..., Géza elégedetten figyelte, ahogy mindenegyes kis mozdulatát követik, ahogy gyors tempóban ugrálnak, vagy éppen köröznek, amikor csípőmet tekergeti... és ugyanezt élveztem én is, szeretem, ahogy szabadon, rendszertelenül ugrálnak ide-oda... A párnát a fejem alá húzva élvezettel néztem a lábaim között dugattyúként dolgozó, könnyedén, ütemesen belém merülő farkát... időnként leállt, csak azért, hogy kényeztesse szaporán emelkedő mellkasom érzékeny ékszereit... ahogy ő nevezte... hajába túrtam, ívbe feszülve élveztem nyelvének, szájának játékát, jól esett, ahogy rágta, csókolta, markolta őket, egy másodpercre sem engedte alábbhagyni izgalmamat..., aztán újra hangosan élveztem, ahogy időnként ritmust váltva, de keményen a magáévá tesz... Kitett magáért, derekasan megdolgozott, annyira élveztem mindenegyes mozzanatát szeretkezésünknek, hogy minden szégyenérzet nélkül, izmos karjaiba kapaszkodva, hangosan zihálva néztem Verára, aki közben benyitott hozzánk és pár másodpercig (talán mintha elismerően?) mosolyogva figyelt minket... Újra tudatosult bennem, hogy barátnőm férje kefél meg keményen, hogy neki adtam magam...Valami elpattant bennem, és néhány másodperccel később, mint hogy barátnőm kilépett az ajtón, Gézára néztem, aki tágra nyílt szemeimet látva, mély levegővételeimet hallva azonnal vette a lapot, teljes súlyával rám nehezedett, és vállaimba kapaszkodva a ritmust tartva vitt az orgazmus felé... szorosan öleltem őt, rágörcsöltem rendületlenül döfködő farkára és felkiáltva, fejem ide-oda dobálva élveztem el alatta..., de ő nem hagyta abba a mozgást, gyorsított a tempón mélyen, keményen lökve, még elhúzva élvezetem..., egész addig, míg saját magát is a gyönyörökbe hajszolta... Nyögve, remegve élvezett belém... 

- Nem tagadom, nagyon élveztem.... – tette hozzá halkan Noémi. 
Összetörtem és összazavarodtam hallgatva feleségem történetét. Amit én akartam, hogy elmondjon. De nem voltam felkészülve rá, nem is lehettem... Férfiúi és férj mivoltom a sárba taposva hevert holtan...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maiszex.blog.hu/api/trackback/id/tr225583180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.