Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Rosszlanyok.hu - Az országos szexpartner és masszázs kereső. Gyönyörű lányok. Csak valódi képek!

HTML

MAI SZEX

Minden, ami erotikus történet, erotikus képregény, ha egy kis élvezetre vágysz, nálunk biztosan megtalálod!

Partnerek

SZEXPONT.png

ERETT.png

MAISUNA.png

ELIT.png

Ajánló

Utolsó kommentek

  • Kriszxxx: Jó kis történet. :) (2014.04.06. 20:43) Régen látott barátnőm....
  • Mágikus Laura: nem vagyok egy leszbikus fan,de ez egy izgató történet!!!! (2014.01.27. 17:06) A bilincs
  • Mágikus Laura: a készülődés,aztán az élvezet és a mozi együtt,ami egy estét teljessé tesz:) (2014.01.27. 17:06) Édes sokas
  • kicscsávók: Na jó, de egy fotó akkor is jó lett volna :) (2013.10.18. 13:51) Szexi nyaralás
  • Ches Desmond: @Kimi1: Ja, a lényeg lemaradt. Sehol egy sunafotó... (2013.10.18. 12:50) Szexi nyaralás
  • Utolsó 20

MAI SUNA

A Baszk és Bijou

sztone 2013.10.20. 13:00

Esős éjszaka volt, az utcák tükörfényesek, mindent visszatükröztek. A Baszknak harminc frank volt a zsebében, és gazdagnak érezte magát. Azt mondták róla az emberek, hogy a maga naiv, nyers módján nagy festő. Nem vették észre, hogy képeslapokat másol. A legutóbbi képéért kapott harminc frankot. Vidám hangulatban volt, ünnepelni akart. Ahogy ment az utcán, kis piros fényt keresett, a gyönyör színét. 
Egy anya korú nő nyitott ajtót, akinek hideg tekintete azonnal a férfi cipőjére vándorolt, hogy felmérje, mennyi pénzre számíthat. Aztán, csak úgy mulatságból, a nadrággombját nézte egy ideig. Az asszonyt az arcok nem érdekelték. Élete során csak a férfitest részleteivel foglalkozott. Fényes, nagy szeme kutatva pillantott a nadrágra, mintha meg tudná becsülni, mije van a férfinak. Szakértő tekintet. Ez az asszony ügyesebben párosította össze az embereket, mint a prostitúció más dajkái. Rengeteg ötlete volt. Akkora szakértelemmel dolgozott, mint egy kesztyűkészítő. Nadrágon keresztül is meg tudta becsülni a klienseket, és a legmegfelelőbb méretű kesztyűt ajánlotta. Mert ha a kesztyűben túl sok vagy túl kevés a hely, abból semmi öröm nem származik. Az asszony, akit mindenki csak maman-nak szólított, szentül hitte, hogy kortársai nem tudnak eleget az illeszkedés fontosságáról. Szerette volna elhinteni tudását, de az emberek egyre figyelmetlenebbé váltak, egyre kevesebbet törődtek a részletekkel. Ha egy férfi túl nagy kesztyűt kap, mintha üres lakásban bolyongana - de mégse törődött vele. Hagyta, hogy az a bizonyos testrésze ide-oda lengjen, mint egy zászló, és a belsejét melengető, szoros ölelés nélkül távozzon. A másik esetben csak egy kis nyál segítségével sikerült becsúsznia, mintha egy csukott ajtó alatt akart volna átpréselődni, s a keskeny résekbe beszorulva próbálna bent maradni, de ha a lány - már akár szívből, akár színlelésből - elnevette magát, azonnal kicsusszant, mert még egy nevetésnyi hely sem volt. Az emberek elvesztették azt a tudást, amellyel a legkönnyebben megtalálhatják az egymáshoz illő kulcsot. 
Miután a maman megszemlélte a Baszk nadrágját, szemében kigyúlt a felismerés fénye, és elmosolyodott. Igen, a Baszk még figyelt a részletekre, amit az asszony tudott róla, így aztán nem is volt könnyű kielégíteni. Hímtagja szeszélyesen viselkedett: ha ládányi vaginát kapott, fellázadt. Ha akkorát, mint egy hajszálcső, visszahúzódott. A női ékszeres ládika igazi szakértője, ínyenc élvezője volt. Szerette, ha bársonyos, otthonos, érzelmes és ragaszkodó. A maman hosszasan elnézte a férfit, nem úgy, mint más vendégeket. Tetszett neki a Baszk, bár nem rövid orrát, klasszikus arcélét, mandulavágású szemét, fényes fekete haját, egyenletes, puha lépteit, hanyag mozdulatait csodálta. Nem piros sálát vagy csibészesen félrecsapott sapkáját. És nem is azt, ahogy a nőket elbűvöli. Nem, a maman a Baszk királyi falloszát imádta, hatalmas méreteit, kedvességét, hajlékonyságát, rugalmasságát. A maman - aki nem kevés férfit látott életében - ilyennel soha nem találkozott. A Baszk gyakran kitette hímvesszőjét az asztalra, mint egy zsák pénzt, aztán kopogtatott vele, mint aki csendet kér. Olyan természetességgel vette elő a tagját, mint ahogy mások a kabátjukat veszik le, ha melegük van. És nézőiben mindig a tisztelet, a csodálat érzését keltette. 
A maman egyébként is szerette nézegetni a férfiak szervét. Figyelte, ahogy a hanyagul gombolkozó férfiak kilépnek a vizeldéből, és gyakran sikerült megpillantania egy-egy barnás, aranyszínű, finoman hegyesedő hímtagot, amilyet igazán szeretett. A bulvárokon gyakran legeltette a szemét egy-egy gondatlanul gombolt nadrágon, és éles tekintete behatolt az árnyékos nyílásba. De még jobb volt, ha megleshetett egy-egy bérház falánál egy magán könnyítő csavargót, amint féltő gonddal fogja a hímtagját. 
Aki ezek után azt hinné, hogy a maman nem részesült ennél bensőségesebb örömök 
ben, tévedne. Házának vendégei kívánatosnak találták, ismerték erényeit, tudták, miben különb a többi nőnél. A szerelmi lakomákra a maman pompás italt tudott készíteni - ami más nőknek sose sikerült volna. A férfiak számára a maman finom falat volt, amely elolvad a szájban, és édes nektár, amely csillapítja a szomjat. 
A férfi vendégek gyakran megbeszélték a feszes fogásokat, az illatos mártást, amellyel a maman megöntözte a kagylórózsaszín falatkákat. Egyszer-kétszer megcsapolta ezt a kerek kagylót, és ez elég is volt. A maman különleges fogásai - amellyel a lányok csak ritkán tudtak élni, előcsalogatták azt a kagylóhéj illatú mézet, amely, a férfi látogatók nagy örömére, megnyitotta az utat a nők combjának rejtekébe. 
A Baszk szeretett ebben a lágy, húsos, meleg és kellemes fészekben időzni. A mamannak ünnep volt a Baszk látogatása, és tehetsége legjavát nyújtotta. 
A Baszk tudta, hogy nincs szüksége hosszú előjátékra. A maman egész nap legeltette a szemét, s pillantása soha nem tévedt a férfitest közepe alá vagy fölé. Mindig a slicc környékét kereste, s odavolt a ráncolódó, sietősen begombolt nadrágokért, a rendetlenekért, a kicsit piszkosakért. A foltokért, a szerelem foltjaiért, melyeket olyan alaposan szemügyre vett, mint tudós a nagyítója alatti tárgyakat. Ha egy nadrágot nem húztak le eléggé, vagy ha mozgás közben a hímvessző rosszkor tért vissza természetes helyére, olyankor megjelent egy ékszerfolt, benne csillogó pöttyökkel, megolvadt és kicsit cukorszerű, keményen rászáradt ásvánnyal. Gyönyörű folt volt ez, a vágy foltja, amelyet vagy egy férfi szökőkútja lövellt, vagy egy forrón ölelő nő kent oda. A maman szeretett mindjárt a lényegre térni. Fogékony volt a fertőzésekre. Egy kis folt látványa is képes volt megfertőzni, úgyhogy feldúltan ment tovább. Egy leszakadt gombról mindjárt egy neki kiszolgáltatott férfi jutott az eszébe. Néha, ha nagy tömegben járt, összeszedte a bátorságát, és kinyújtotta kezét, hogy megérintsen valakit. Mint egy zsebtolvaj, elképesztő ügyességgel mozgott. Sosem keresgélt vagy tapogatott rossz helyen, mindig egyenesen az öv alá nyúlt, ahol puha, kerek kidudorodások pihentek, vagy néha, váratlanul, egy dölyfös pálca. 
A metróban, a sötét, esős éjszakákon, a zsúfolt körutakon vagy a tánctermekben a maman gyakran kinyújtotta kezét. És milyen sokszor elfogadták! Hadseregr ől ábrándozott, sorba állított katonákról, akik az egyetlen fegyvert szegezik előre, amely őt legyőzheti. Igen, gyakran álmodozott erről a hadseregről. O, a generális, végigsétált a sorok előtt, kitüntette a hosszúakat, a szépeket, minden férfi előtt megállt, és megcsodálta, mije van. Bárcsak ő lenne Nagy Katalin, és a díszszemlén felvonulókat mohó szájának csókjával jutalmazhatná. Egy csók, éppcsak a hegyére, hogy a gyönyör első könnycseppjét előcsalogassa. 
A maman egy szép tavaszi napon találkozott élete legnagyobb élményével, a skót katonai parádéval. Épp egy bárban ivott, s kihallgatott egy beszélgetést a skótokról. 
Azt mondta egy férfi: 
- Fiatalon toborozzák őket, és rendkívül bonyolult díszlépést tanítanak meg nekik. Úgy kell lépkedniük, pontosabban ringatózniuk, hogy a csípőjük is rengjen, az övükön lógó erszényük is hintázzon. Öreg hiba, ha az erszény nem mozog. Ez a lépés bonyolultabb a balettlépéseknél is. 
A maman gondolkodni kezdett. Ha az erszény is, a szoknya is megmozdul, más lógó dolgoknak is meg kell mozdulnia. Ringás! Minden egyszerre ring! Ez az eszményi hadsereg. Szeretett volna magának ilyen hadsereget, mindegy, mekkorát. Egy, két, há... Felajzott gondolatai közepette megszólalt egy másik férfi a bárban: 
- És az a szép, hogy nem viselnek semmit a szoknya alatt. 
Nem viselnek fehérneműt. Ezek az izmos, szálfaegyenes, erőtől duzzadó legények! Emelt fej, erős, meztelen láb, szoknya - olyan kívánatosak, akár a nők. Hatalmas, szálfaerős férfiak, nőnek tettetik magukat, és nem viselnek fehérneműt. A maman szeretett volna macskakővé válni, hogy rálépjenek, miközben ő a rövid szoknya alá bámulna és meglátná a minden lépésnél megringó, rejtett kis "erszényt". A mamant elárasztották az érzések. A bárban túl meleg volt, levegőre kellett mennie. 
Nézte a parádét. Minden lépés, amelyet a skótok megtettek, az ő testében dübörgött. Egy, két, há... Vad tánc a hasában. A szőrmeerszény úgy mozog, úgy ring, mint a hímvessző körüli szőrzet. A maman olyan forró lett, mint a júliusi nap. Gondolt egyet, átfurakodott a tömegen, és térdre hullott, ájulást színlelve. De csak lábakat látott a redős szövetszoknyák alatt. Később odalépett hozzá egy rendőr, mire a maman az égre fordította a szemét, mintha mindjárt rohamot kapna. Bárcsak megfordulna a menet, s őfölötte masírozna. 
Így hát sosem fogyott ki a kedv a maman-ból. Mindig volt, ami lázba hozza. Éjjelente olyan forró volt a húsa, mintha lassú tűzön perzselték volna. 
Végigjártatta szemét a lányokon, akik neki dolgoztak. Az arcuk nem keltette fel érdeklődését, a derék alatti részek azonban annál inkább. Megforgatta, kicsit megpaskolta őket, hogy érezze, milyen feszes a húsuk, csak aztán engedte meg, hogy felvegyék az ingüket. 
Ott volt Mellie, aki úgy csavarta maga köré a férfit, akár egy szalagot, és a férfi úgy érezhette magát, mintha egyszerre több nővel volna együtt. Ott volt az a lusta lány, aki úgytett, mintha aludna, s olyasmit engedett meg a félénk férfiaknak, amit senki más. Hagyta, hogy fogdossák, tapogassák, benyúljanak neki mindenhová, miközben nem kellett attól tartaniuk, hogy felébred és észreveszi. Nagy teste titkait gondosan elrejtette, de lusta álmatagsága mindent feltárt a kíváncsiskodó ujjaknak. 
Ott volt a maman házában az a heves, tüzes lány is, aki mindig rátámadt a férfiakra, akár- ha áldozatai volnának. Őhozzá a bűntudatban szenvedő férfiak jártak szívesen, s hagyták magukat megerőszakoltatni. A lelkiismeretük megnyugodott, akár azt is mondhatták a feleségüknek: "rám vetette magát, valósággal megerőszakolt". Hanyatt feküdtek, a lány rájuk ült, mint aki lovagol, testsúlyával mozgatta őket, és hol galoppozott, hol lassan ügetett, hol meg hosszan léptetett merev férfiasságukon. Erős térdét hozzászorította a legyőzött áldozat lágyékához, majd előkelő lovas módjára ügyesen felemelkedett kicsit, később visszahullott, minden súlyát az alatta lévő test középpontjára összpontosítva. Közben néha megpaskolta a férfit, hogy gyorsítson, hogy még nagyobb állati erőt érezhessen a lába között. Így ülte meg az alatta lévő állatokat, így sarkantyúzta őket, így nyomta őket fel-felemelkedő testével, míg végül vadul hörögni nem kezdtek, s ekkor újabb paskolásokkal és kurjantásokkal még gyorsabb ügetésre ösztönözte őket. 
Aztán ott volt a délről jött Viviane is. Szemérme forró parázs, érintésétől a leghűvösebbek is átforrósodnak. Viviane szerette a várakozást, a laza semmittevést. Szívesen mosakodott hosszasan a bidén. Ült a kis ülőkén, lába széttárva, feneke duzzad, gerince végén két hatalmas gödör, csípője aranybarna, széles és biztos, mint a cirkuszi lovaké. Amikor ült, vonalai megteltek. Ha a férfi, akit épp kiszolgált, beleunt a háta bámulásába, szembefordulhatott vele, s nézhette, ahogy Viviane bevizezi a szeméremszőrzetét és a lába közti részt, ahogy óvatosan szétnyitja az ajkakat és szappanozkodni kezd. Most fehér hab borította, aztán újra víz, és előtűntek a csillogó, rózsaszín ajkak. A Baszk szívesen tanulmányozta ezeket az ajkakat. Ha a lánynak aznap túl sok látogatója volt, szemlátomást megduzzadtak egy kicsit. A Baszk ilyenkor szerette a legjobban. Viviane óvatosan törülközött, nehogy tovább izgassa a bőrét. 
A Baszk egyszer egy ilyen napon érkezett, s úgy gondolta, ez a bőrizgalom még jó lehet valamire. Viviane sokszor volt rosszkedvű, lusta, közönyös. Elterült, mint valami klasszikus festményen, vonalainak dombjai és völgyei kiemelkedtek. Oldalra fordult, fejét a karján nyugtatta, rézszínű szemérme néha megremegett, mintha egy láthatatlan kéz cirógatását élvezné. Így kínálta fel magát, s közben szinte képtelenség volt felizgatni. A legtöbb férfi meg sem próbálta. A lány elfordí 
totta a száját, csak testét adta oda, de a lelke nem volt jelen. A férfiak kitárhatták a lábát, s addig bámulhatták, ameddig csak akarták. Egy szelíd kézmozdulatot sem tudtak kiszedni belőle. De ha a férfi beléhatolt, egyszeriben minden megváltozott, Viviane úgy viselkedett, mintha forró lávát öntenének belé, sokkal vadabb lett, mint azok a nők, akik csak tettetik a gyönyört. Tekergett, akár egy óriáskígyó, minden irányban kapálózott, mint akit vernek, vagy mint akit tűz éget. Erős izmai olyan heves mozdulatokra késztették, melyek a legbestiálisabb vágyakat ébresztik. A férfiak megpróbálták lecsillapítani, megállítani félőrült táncát, melyet a testük körüljárt, mintha valami kínozná. Aztán, egy hirtelen szeszélytől vezetve, megnyugodott, ami az emelkedő hév kellős közepén annyira lehűtötte a férfiakat, hogy elmaradt a beteljesedés. Viviane húsa újra elpuhult. Aztán lustán szopni kezdett, mint elalvás előtt az ujját szopogató kisgyerek. Fásultsága felingerelte a férfiakat. Megpróbálták újra felizgatni, simogatták, csókolgatták. De Viviane nem mozdult. 
A Baszk kivárta az alkalmas pillanatot. Figyelte Viviane mosakodási szertartását. Aznap meglehetősen duzzadtak voltak-ajkai, és bár nem sok pénz hevert az asztalán, a Baszk tudta, hogy egyetlen ügyfele sem távozott kielégületlenül. 
A nagyajkak kicsit szétnyíltak a kemény munkában, és Viviane úgy festett, mintha lázas lett volna. A Baszk nagyon kedves volt. Kis ajándékokat tett az asztalra. Levetkőzött. Viviane-t az ajándékok levették a lábáról. A Baszk szinte nőiesen viselkedett. Észrevétlen kis érintésekkel próbálta csillapítani, nyugtatni Viviane lázát. Viviane bőre cigányosan sötét volt, sima, tiszta, gondosan púderezett. A csupa érzékiség férfi a lány hasára tette hímvesszőjét, mint valami játékszert, nézegette, még beszélt is hozzá, s a csodálatos szerszám remegve válaszolt. A lány hasa megremegett a súlytól és lágyan fölemelkedett. A Baszk egy cseppet sem volt türelmetlen, nem sietett arra a helyre kerülni, amely majd elrejti, bezárja, így a lány megengedhette magának a teljes ellazulást. 
Viviane mindig haragra gerjedt a többi férfi falánkságától, önzésétől, amely őrá egyáltalán nem volt tekintettel, és csak a saját kielégülésével foglalkozott. De a Baszk előzékeny volt, szépen udvarolt, a lány bőrét selyemhez, haját mohához, illatát drága fűszerekéhez hasonlította. Majd a nyíláshoz helyezte vesszejét, és gyöngéden megkérdezte: 
- Fáj? Ha fáj, nem teszem be. 
Ez a gyöngédség megindította Viviane-t. 
- Egy kicsit fáj, de próbáld meg. 
Először épp csak odatette. 
- Fáj? - Ki akarta húzni, még Viviane-nek kellett buzdítania. 
- Told be a hegyét. Próbáld megint. 
Beljebb nyomta hát a hegyét, és megállt. 
Viviane kényelmesen hozzászokhatott a jelenlétéhez, amire más férfiak soha nem adtak neki időt. A legkisebb mozdulatot is megérezte teste puha húsfalai közt. Sem túl szoros, sem túl laza. A Baszk megint várt egy keveset, majd egy csöppnyit beljebb hatolt. Viviane érezte, hogy milyen jó magában tartani ezt a valamit, hogy milyen alkalmas edény is a női testnek ez a része. Gyönyör volt, hogy ott tarthat valamit, meleget adhat át, a két nedv összekeveredhet. A férfi újra mozdult. Várakozás. Majd visszahúzódott egy csöppet, mire a lány azonnal ürességet érzett és megremegett. Becsukta a szemét. A férfi lassan, apránként haladt beljebb. Viviane belsejébe láthatatlan figyelmeztetések érkeztek, s a puha falú alagút felkészült rá, hogy a nyugtalan idegek és az éhes mélységek felfalhassák a férfit. Az asszonyhús egyre többet és többet engedett. 
- Fáj? - A Baszk kivette. Viviane csalódott, de nem akarta bevallani, mennyire remeg a férfiért. 
Aztán mégis könyörgőre fogta. 
- Tedd be megint. - Édesen jó volt. Félig behatolt, de Viviane érezte, hogy nem megy tovább, hanem úgy tesz, mintha ott akarna maradni félúton. Viviane szerette volna, ha beljebb hatol, hogy elnyelhesse, legszívesebben sikított volna, de fegyelmezte magát. Húsa, amelyet a férfi nem érintett meg, égett a Baszk közelségétől. Vágyott rá, hogy beléha- toljanak. Befelé görbült, kinyílt. A húsfalak úgy mozogtak, mint a tengeri virágok, be akarták szippantani a férfi hímtagját, amely épp csak közel volt, s kínzó kis adagokban adta át a gyönyört Viviane-nek. A Baszk újra megmozdult, és közben a lány arcát nézte. Látta, hogy a szája kinyílik. Fel akart emelkedni, hogy teljesen magába fogadja a férfit, de várt. Robbanásig feszült. O is kinyitotta a száját, mint aki ezzel is jelzi, hogy másutt is kinyílt és kész a befogadásra, és a férfi csak ekkor nyomult bele teljesen és érezte meg a lány reszketését. 
Egy szép nap aztán a Baszk megismerkedett Bijou-val. 
Megérkezett a házba, de a maman búsan fogadta, mert Viviane foglalt volt. Gyorsan fel is ajánlkozott engesztelésül, mintha legalábbis egy lóvá tett férjjel állna szemben. A Baszk inkább várni akart, de a maman nem hagyta nyugton. Végül a férfi megszólalt: 
- Benézhetek? 
Minden szoba úgy volt berendezve, hogy a műélvezők egy titkos helyről leselkedhessenek. A Baszk olykor szívesen végignézte, hogyan viselkedik Viviane a vendégeivel. A maman most is elbújtatta a függöny mögötti rejtekhelyen. 
A szobában négyen voltak: egy diszkréten elegáns férfi és egy nő együtt nézte a hatalmas ágyon fekvő két lányt. Az erős testű, sötét bőrű Viviane elterpeszkedve feküdt. Fölötte egy elefántcsont bőrű, zöld szemű, sűrű, göndör hajú hatalmas nő tornyosult, a melle hegyes volt, a dereka elképesztően karcsú, a csípője megint gazdagon széles, s meztelenül is úgy festett az alakja, mintha fűzőt viselne. Teste erős volt, márványosan sima. Sehol egy fölösleges zsírpárna, sehol egy csepp háj. Mozdulataiból titokzatos, őserdei erő áradt. O volt Bijou, a spanyol nő. 
A két nő csodásan összeszokott, nem volt bennük semmi félénkség, semmi érzelmesség. Mindketten kicsit gunyoros és cinkos mosollyal tették a dolgukat, ahogy máskor is. 
A Baszk képtelen volt eldönteni, hogy valóban élvezik-e egymást, vagy csak tettetik, olyan tökéletesek voltak a mozdulataik. A külföldi pár nyilván egy férfit és egy nőt szeretett volna látni, de a maman csak két lányt volt hajlandó megmutatni. Bijou egy gumiból készült hímvesszőt erősített magához, amelynek megvolt az az előnye, hogy sohasem lankadt, s akármit csinált is a gazdája, a gumiszerszám rendületlen magabiztossággal, szilajan meredezett elő. 
Bijou, Viviane fölé hajolva, csak játszadozott a műhímtaggal, mintha vajat köpülne, Viviane pedig úgy tartotta a lábát, mintha férfi birizgálná. Bijou épp csak cirógatta. Úgy festett, mint aki eltökélte, hogy ennél behatóbban nem ismerteti meg társnőjét a hímtag titkaival. Mint aki a kapun kopogtat, úgy használta a gumiszerszámot: könnyedén megkocogtatta vele Viviane hasát és ágyékát, majd lágyan megcirógatta a szőrzetét és a csiklója hegyét. Végül Viviane hevesen megremegett, s ez a remegés Bijou testén is végigfutott. A külföldi nő előrehajolt, mintha közelről akarná kilesni az érzékiség titkát. Viviane türelmetlenül rángatózott és felkínálta Bijou-nak szemérmét. 
A függöny mögött a Baszk mosolyogva figyelte Viviane tökéletes előadását. A külföldi férfi és nő valósággal elalélt a csodálkozástól. Tágra nyílt szemmel álltak az ágy mellett. Ekkor Bijou odafordult hozzájuk: 
- Meg akarják nézni, hogyan szeretkezünk, ha már elfáradtunk? 
- Fordulj meg - utasította Viviane-t. Viviane a jobb oldalára fordult. Bijou szorosan mellé feküdt, összefonták a lábukat. Viviane becsukta a szemét. Aztán Bijou két kézzel szétfeszítette Viviane fenekét, hogy becsúsztathassa a gumiszerszámot, és rögtön nyomni is kezdte befelé. Viviane nem mozdult. Hagyta, hogy Bijou kedvére gyömöszölje. Aztán váratlanul akkorát lökött a fenekével, mint egy ló. Bijou, mintha meg akarná büntetni, visszahúzta a szerszámot. De a Baszk látta, hogy a gumiból készült hímvessző majdnem úgy ragyog győzedelmes keménységében, mint az igazi. 
Bijou megint ingerelni kezdte barátnőjét. A gumiszerszám hegyével megérintette Viviane száját, fülét, nyakát, a melle közét. Viviane két kezével összeszorította a két mellét, hogy ott tartsa a drága eszközt, közelebb csúszott, hozzásimult, hozzádörgölődzött Bijou testéhez, de Bijou elhúzódott, amitől Viviane megvadult. A föléjük hajló férfit elfogta a türelmetlenség, s rá akarta vetni magát a két lányra. Párja nem engedte, s az ő arca is izgatott volt. 
A Baszk hirtelen rájuk nyitotta az ajtót. Meghajolt: 
- Férfit akartatok. Nos, itt vagyok. - Ledobta a ruháját. Viviane hálásan pillantott rá. A Baszk észrevette, hogy ég a láztól. A két hímtag jobban kielégítheti, mint ez a kis simogatás. Bevetette magát a két nő közé. A látogatók csak kapkodták a fejüket: csupa lélegzetelállító dolgot láttak. Itt egy kéz húz szét egy lányfeneket, és becsusszan a résbe egy kutakodó ujj. Amott szeméremajkak zárulnak össze egy ficánkoló, lüktető hímvesszőn. Egy száj mellbimbót szopogat. Arcok tűnnek el szeméremszőrök és melldomborulatok között. Előbukkan egy csillogó hímvessző és ugyanazzal a mozdulattal eltűnik a lüktető húsban. Két láb csukódik össze egy kutakodó kézen. Az elefántcsontszínű és cigányos bőr összekeveredik a férfi izmos testével. 
Aztán furcsa dolog történt. Bijou teljes hosszában a Baszk alatt feküdt, Viviane egy pillanatra magára maradt. A Baszk Bijou-ra fonódott, aki úgy nyílt meg alatta, mint egy melegházi virág, illatosan, nedvesen, vágyakozó szemmel, fénylő ajakkal: teljes virágában pompázó, érett, érzéki nő. A gumiszerszám még ekkor is ott meredezett a két lába között, és a Baszkot különös érzés kerítette hatalmába. A hímvessző hozzáért a saját hímvesszőjéhez, mint egy lándzsa, és megakadályozta, hogy behatoljon. Majdnem dühösen ráparancsolt a lányra: 
- Vedd ki. - Bijou a háta mögé csúsztatta a kezét, lecsatolta a derekáról az övet és lehúzta. A Baszk rávetette magát, a lány pedig a kezében lévő gumiszerszámát a férfi fenekéhez emelte. Amikor a Baszk fölemelkedett, hogy beljebb nyomuljon, Bijou a fenekébe döfte a szerszámot. A férfi megrándult, mint egy vadállat, és még dühödtebben ostromolta a lányt. Akárhányszor fölemelkedett, mindig úgy érezte, mintha hátba támadnák. A mellkasa alatt táncolt a lány két melle, a hasa alatt lüktetett az elefántcsont hasa, az ajka az ajkához simult, szemérme nedvesen magába fogadta. És valahányszor Bijou nyomott egyet a gumiszerszámon, a Baszk nemcsak a maga felbolydulását érezte, hanem a lányét is. A kettős hatás szinte megőrjítette. Viviane lihegve figyelte őket. Ekkor a még mindig felöltözve ácsorgó külföldiek rávetették magukat Viviane-re, és eszeveszetten nekidörgölőztek. A vad érzések annyira megzavarták őket, hogy még az sem jutott eszükbe, hogy nyílást keressenek, amelyen beléhatolhatnak. 
A Baszk előre-hátra mozgott. Az ágy nyikorgott a hengergőző testek alatt, ahogy a szeretkezők minden porcikájukat összeérintve egymásba gabalyodtak. Bijou érzéki testéből édes méz csordult. A Baszkon és Bijou-n újra és újra remegés futott végig a hajuk tövétől a lábujjuk hegyéig. A lábujjaik is megkeresték egymást, összefonódtak. Nyelvük előbújt, mint a bibe a virág kelyhéből. Bijou immár szünet nélkül sikoltott - ah, ah, ah, ah -, egyre erősebben, egyre örvénylőbben, egyre vadabbul. A Baszk minden kiáltására erősebb lökéssel válaszolt. Megfeledkezett a mellette hullámzó testekről: a megsemmisülésbe kellett juttatnia Bijou-t, a kurvát, a testére fonódó ezernyi csápját, a hol alatta, hol fölötte vonagló testét, a mindent betöltő lényét, a mindenhová eljutó ujjait, a szájában olvadozó mellét. 
Bijou úgy kiáltott fel, mintha a Baszk meg akarná ölni. Hanyatt vetette magát. A Baszk megrészegülve, egész testében lángolva felállt. Lándzsája ágaskodott, vöröslött, izzott. Felingerelte az idegen nő összezilálódott ruhája. Az arcát nem látta, mert felcsúszott szoknyája eltakarta. A férfi Viviane-en fekve dolgozott. A nő rajtuk feküdt, a levegőben rúgkapáló lábbal, amelyet a Baszk hirtelen megragadott, s lehúzta a nőt a szeretkező párról, hogy magáévá tegye. De a nő talpra ugrott és felkiáltott: 
- Én csak nézni akarom. - Eligazgatta a ruháját. Abban a pillanatban a férfi is otthagyta Viviane-t. Összeborzolódva, ünnepélyesen meghajoltak, és sietősen távoztak. 
Bijou nevetve ült fel, a kéjtől félig leeresztett szemhéjjal. A Baszk megszólalt: 
- Jó kis előadást csináltunk nekik. Most öltözz fel, Bijou, és gyere velem. Hazaviszlek. Le foglak festeni. Bármennyit megadok érted a mamannak. 
És hazavitte, mert vele akart élni. 
Ha Bijou azt hitte volna, hogy a Baszk azért vitte magával, mert birtokba akarta venni, hamar csalódnia kellett: modellnek használta, és vele főzetett, ha vacsorát adott művész barátainak. Vacsora után rászólt, hogy feküdjön le a műteremben az ágyra, ő pedig a barátaival beszélgetett, s közben hanyagul simogatta a lány testét. A vendégek nem tudták levenni róla a szemüket. A férfi keze gépiesen körözött Bijou érett melle fölött. Bijou nem mozdult, ernyedten feküdt. A Baszk, akárha a bőre volna, úgy érintette meg a ruháját, mely feszesen simult a testére. A Baszk figyelmetlenül araszolgatott rajta, simogatta a hasát, hirtelen megérintette a szemérmét, mely hevesen megrándult. Aztán kinyitotta a lány ruháját, kivette az egyik mellét, és így szólt: 
- Láttatok már ilyen mellet? Nézzétek! - És a vendégek nézték. Az egyik cigarettázott, a másik Bijou-t rajzolta, a harmadik beszélt, de mind figyeltek. A fekete ruhából kibuggyant a lány tökéletes körvonalú, csodás melle, a Baszk megcsípte a bimbóját, amely kipirosodott.
A lány gyorsan összehúzta magán a ruhát. 
A Baszk keze végigfutott a lábán, amíg el nem ért a harisnyakötő kidudorodásához. 
- Nem túl szoros? Nézzük. Nem hagyott nyomot? - Felemelte a szoknyát, és óvatosan leoldotta a harisnyaköt őt. Ahogy Bijou felemelte a lábát, a férfiak láthatták a harisnya fölött finoman derengő, lágy combját. Aztán megint eltakarta magát, és a Baszk folytatta a simogatást. Bijou szeme úgy csillogott, mintha részeg volna. Mivel ebben a társaságban úgy kezelték, mint a Baszk feleségét, a férfi akárhányszor kitárta a barátainak, ő mindig igyekezett eltakarni magát, minden feltáruló titkot visszarejteni ruhájának redőibe. 
Kinyújtotta a lábát, lerúgta a cipőjét. Súlyos szempillája nem tudta elfátyolozni a szeméből áradó érzéki fényt, amely tűzként hasított a férfiakba. 
Bijou tudta, hogy az ilyen estéken a Baszk nem megörvendeztetni, hanem kínozni akarja. Addig nem nyugodott, amíg a barátok arca kékre-zöldre nem vált az izgalomtól, amíg fel nem bolydultak. Lehúzta a villámzárat a lány ruháján, és becsúsztatta a fél kezét. 
- Ma nincs rajtad bugyi, Bijou. - A férfiak látták a ruha alatt mozgó, simogató, lassan lefelé vándorló kezet, amely megállt, aztán előbújt a fekete ruhából és összehúzta a villámzárat. 
A Baszk egyszer elkérte az egyik festő még meleg pipáját, s amikor megkapta, becsúsztatta Bijou szoknyája alá, és a szemérméhez érintette. 
- Meleg - mondta. - Meleg és sima. - Bijou elhúzódott. Miért kell megtudnia a többieknek, hogy a férfi simogatásától lucskos lett a lába köze? De az előkerülő pipa leleplezte, mert olyan volt, mintha őszibaracklébe mártották volna. A Baszk visszaadta a pipát a tulajdonosának, aki így beszippanthatta Bijou illatát. 
Bijou előre félt, hogy a Baszk mit talál ki a következő alkalomra. Összeszorította a lábát. A férfi cigarettázott. A három barát az ágy körül ült, összevissza beszélgettek mindenféléről, mintha annak, ami előttük zajlik, semmi köze nem volna a társalgásukhoz. 
Egyikük egy festőnőről mesélt, aki szivárványszínű, hatalmas virágokat ábrázoló képekkel tölti meg a galériákat. 
- Nem is virágok - mondta a pipás férfi -, hanem női nemi szervek. Bárki láthatja. Ez a rögeszméje. Akkora vaginákat fest, mint egy egész nő. Első pillantásra kehelynek, egy virág szívének nézné az ember, aztán észreveszi a két szabálytalan ajkat, a finom középvonalat, az ajkak fakadó rügyhöz hasonló, hullámos szélét. Miféle nő lehet, hogy soha sincs más témája? Vaginái hatásosan, tölcsérszerűen ismétlődnek a nagytól a kicsiig, befelé haladva. Azt az érzést keltik, mintha tengeri virág előtt állnának, amely csak arra vár, hogy hullámzó ajka megnyílhasson és bekapja, akármi kerül is eléje. 
A Baszknak ekkor nagy ötlete támadt. Behozatta a műterembe az engedelmes Bijou- val a borotvapamacsát és a borotváját. A lány örült, hogy végre kiszabadulhat a bús erotikának ebből a hálójából, amelyet a férfi keze font köré. De a Baszk esze máson járt. Elvette a pamacsot és a szappant, habot kevert, új pengét tett a borotvába. Aztán rászólt Bijou-ra: 
- Feküdj az ágyra. 
- Mit fogsz csinálni? - kérdezte a lány. - Nincs szőr a lábamon. 
- Tudom. Mutasd csak. - Bijou kinyújtotta a lábát. Csakugyan sima volt, s úgy csillogott, mint valami értékes, világos fa, amelyet fényesre csiszoltak, egyetlen szőrszál, egyetlen erecske, egyetlenegy sebhely, egyetlen kis hiba sem volt rajta. Bijou megrándult, amikor a Baszk a térde közé fogta a lábát. Aztán Bijou heves ellenkezése közepette fölemelte a szoknyáját. 
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte a lány újra. A Baszk végre felhajtotta Bijou szoknyáját, és olyan csodálatos, göndör szőrű bokrocska bukkant elő, hogy a három férfi elfüttyentette magát. Bijou szorosan összezárta a lábát, lábfeje a Baszk lába közé szorítva, ahol a férfi egyszerre furcsa bizsergést érzett, mintha száz hangya mászná meg hímtagját. 
Megkérte a barátait, hogy fogják erősen a lányt. Bijou eleinte rúgkapált, végül belátta, hogy kisebb veszély fenyegeti, ha nyugton marad, mivel a Baszk ugyanis gondosan borotválni kezdte a szőrét. A szélénél fogott bele, ahol ritkásan kúszik fel a bársonyos hasra. A has lágy ívben emelkedett. A Baszk habot kent rá, aztán vigyázva leborotválta a szőrszálakat, törülközőbe rázva a habot. Bijou szorosan összezárta a lábát, így a férfiak nem láttak mást, csak a szőrt, de ahogy a Baszk haladt a művelettel, lassan feltárult a sima kis halmocska. Bijou-t bántotta a hideg penge. Félig dühös volt, félig izgatott, hiszen nem akarta az idegen férfiaknak megmutatni szemérmét, de a borotválás fokozatosan felfedte. Előbukkant a bejárat bimbója, a puhán redőződő hús, amely a csiklót rejti magában, kivillantak az élénkebb színű ajkak. El akart húzódni, de félt, hogy felsérti a penge. A három férfi erősen tartotta, és föléje hajolva figyeltek. Azt hitték, elkészült a mű. De a Baszk ráparancsolt Bijou-ra, hogy nyissa szét a lábát. A lány lábfeje megrándult a Baszk ölében, ami csak még jobban felizgatta a férfit. Újra rászólt Bijou-ra: 
- Nyisd szét a lábad. Ott is van még egy kis szőr. - A férfiak széjjelerőltették a két lábát és a Baszk borotválni kezdte a nyílás körül finoman göndörödő, világosabb szőrt. 
Ekkor minden láthatóvá vált. A hosszú, függőleges száj, meg a másik száj, amely úgy nyílik, mint az igazi, de csak akkor, ha a gazdája szétfeszíti. De Bijou nem feszítette szét, és csak a két összezárt ajak látszott, amelyek eltakarták a bejáratot. 
A Baszk megszólalt: 
- Ugye, ilyenek annak a nőnek a festményei is? 
A festményeken azonban nyitva voltak az ajkak, megmutatva a belsőbb, halványabb részeket is. Márpedig Bijou a borotválás befejeztével megint összezárta a lábát. 
- Akár akarod, akár nem, szét fogod nyitni - szólt a Baszk. 
Lemosta a pamacsot. Könnyedén, lassan simogatni kezdte vele Bijou szemérmét, fel-le, fel-le. Eleinte a lány csak még jobban ellenállt. A férfiak közelebb hajoltak. A Baszk, Bijou lábát merevedéséhez szorítva, figyelmesen simogatta az ajkakat és a csikló végét. A férfiak látták, hogy Bijou már nem tudja megfeszíteni a fenekét és a szemérmét, és a pamacs siklása nyomán előregördül egy kicsit a fenekén, és ajkai szinte észrevehetetlenül, de szétnyílnak. A csupaszság a legapróbb mozdulatot is elárulta. Az ajkak szétnyíltak, feltárult egy halványabb belső vonal, azután egy újabb, és Bijou most már ritmikusan feszítette és ernyesztette magát. Hasa egyre sebesebben emelkedett és süllyedt. A Baszk még erősebben simult a vonagló lábakhoz. 
- Elég - könyörgött Bijou -, elég. - A férfiak látták, hogy nedvesség csorog belőle. És a Baszk abbahagyta, mert nem akarta megadni neki azt az örömöt, amelyet saját magának tartogatott későbbre. 
Bijou arra vágyott, hogy határozott különbség legyen a mostani és a bordélyházi élete között. Nagyjából a Baszk is belement ebbe a játékba, de nem egészen. Szerette mutogatni a lányt a vendégeinek, szerette látványával elbűvölni őket. Ha Bijou fürdőzött, a barátaival körülállatta, azok meg csak bámulták, ahogy a lány melle lebeg a vízen, ahogy hasa mozdulatától, a lélegzetvételétől, a szappanozkodásától csaknem kiloccsan a víz a kádból. Szerették nedves testét szárazra dörzsölni. De ha valamelyik barát megpróbálta kisajátítani magának Bijou-t, ha megpróbált ágyba menni vele, a Baszkból démoni erők szabadultak fel. 
Bijou ezért aztán úgy érezte, hogy szabadon járhat-kelhet. A Baszk állandó izgalomban tartotta, de nem vette a fáradságot, hogy ki is elégítse. Bijou hűtlenkedni kezdett, de olyan ügyesen és finoman intézte ügyeit, hogy a férfi sohasem tudta rajtakapni. A lány a képzőművészeti főiskolán szedte össze szeretőit, ahol művésznövendékeknek állt modellt. Téli napokon, amikor a modellek a nekik kijelölt helyen, a kályha és a dobogó között sebesen lekapkodták magukról a ruhát, Bijou sosem sietett. Neki megvolt a maga szertartása. 
Először kibontotta a haját, és vadul megrázta, mint valami sörényt. Aztán kigombolta a kabátját. Keze lassan, simogatóan haladt. Nem úgy bánt magával, mint holmi tárggyal: magabiztos nő volt, aki meg akart bizonyosodni róla, hogy rendben van-e a teste, aki kezével dicséri önnön tökéletességét. Elmaradhatatlan fekete ruháját, mely úgy tapadt testére, mint egy második hámréteg, titokzatos nyílások tették még izgalmasabbá. Egyetlen mozdulattal kiszabadította a vállát, és a ruha lehullott a melléről, de tovább nem. Bijou ekkor belenézett a tükörbe és vizsgálgatni kezdte a szempilláját. Majd lehúzta magán a villámzárat és elővillant a fűzője és hasának kezdődő íve. Minden növendék őt leste a festőállványa mögül, még a lányok is rajta felejtették pillantásukat, teste oly lélegzetelállítóan bomlott ki a ruhából. A hibátlan bőr, a lágy vonalak, a feszes hús mindenkit elbűvölt. Bijou ekkor különös mozdulattal megrázta magát, mintha az izmait lazítaná, ahogy az ugrásra készülő macska. A rázkódás végigfutott a testén, s két melle úgy remegett, hogy akik látták, azoknak nyomban valami erőszak, valami durvaság ötlött az eszébe. Aztán megfogta a ruhája szegélyét, és emelni kezdte. Mikor a vállához ért, mindig megállt egy pillanatra. Valami beakadt hosszú hajába. Senki sem segített neki. Dermedten figyelték. A szőrtelen, meztelen test, az egyensúly kedvéért szétterpesztett két láb látványa olyan gazdag volt, olyan nőies, hogy mindenkit megdöbbentett. Széles, fekete harisnyakötője magasan volt rögzítve. Lábán fekete harisnya, fényes, hosszú szárú, fekete férficsizma feszült. Mikor a csizmájával küszködött, végképp nem volt ajánlatos közelíteni hozzá. Pedig a növendékeket kínzón csábította a látvány. Valaki úgy tett, mintha segíteni akarna, de ahogy a közelébe ért, Bijou, megérezve valódi szándékát, belerúgott, aztán tovább folytatta küzdelmét az összegabalyodott ruhával, s úgy vonaglott, mintha vágy fűtené. Mikor aztán a nézőközönség szeme jóllakott, Bijou kiszabadította magát, telt mellét, kócos haját. Néha megkérték, hogy hagyja magán a súlyos csizmát, melyből, akár egy virág, úgy szökkent szárba az elefántcsontszín női test. A vágy szele söpört végig a termen. 
A dobogón aztán visszavedlett modellé, és a növendékeknek is eszébe jutott művészi feladatuk. Ha Bijou olyasvalakit látott, aki tetszett neki, le nem vette róla a szemét. Máskor nem teremthetett kapcsolatot, mert a Baszk minden délután érte ment. A növendékek tudták, mit jelent a pillantása: szabad meghívni egy pohár szeszre, a közeli kávéházba. A beavatottak azt is tudták, hogy a kávéháznak két szintje van. Esténként a felső termet megszállták a kártyások, de délután kongott az ürességtől, amit jól tudtak a szerelmesek. Az éppen kiválasztott festőpalánta odavitte Bijou-t, és felszaladt vele a "LAVABOS" feliratú kis lépcsőn, a félhomályos, tükrökkel, asztalokkal és székekkel zsúfolt terembe. 
Bijou hozatott maguknak egy pohár szeszt, hátradőlt a bőrbevonatú kanapén, és elengedte magát. A kiválasztott ifjú megremegett: 
Bijou testéből sosem érzett hő sugárzott feléje. Rávetette magát a lány szájára, s az üde bőr, a szép fogsor arra indította Bijou-t, hogy teljesen megnyíljon a csókroham előtt, és nyelvével viszonozza a támadást. Birkóztak a hosszú, keskeny kanapén, a fiú igyekezett végigmarkolászni Bijou testét, de közben félt, hogy a lány bármelyik pillanatban azt mondhatja: 
- Állj. Feljöhet valaki. 
A tükrök megkettőzték ölelkezésüket, Bijou hajának és ruhájának összevisszaságát. A fiú keze fürge és merész volt. Az asztal alá nyúlt, fölemelte Bijou szoknyáját. És ekkor Bijou csakugyan azt mondta: 
- Állj. Feljöhet valaki. 
Mire a fiú: 
- Hadd jöjjön. Ezt nem láthatja. - Valóban nem lehetett látni, mit csinál az asztal alatt. Bijou előredőlt, állát a tenyerébe támasztotta, hagyta, hogy a fiú letérdeljen, és a szoknyája alá bújjon. 
Bijou elernyedt, átengedte magát a fiú csókjainak és simogatásának. Ahol a Baszk pamacsa járt, ott kalandozott most a fiú nyelve. Előreomlott, annyira betöltötte a gyönyör. Ekkor lépéseket hallottak, a festőnövendék sietősen felpattant, és Bijou mellé ült. Hogy leplezze zavarát, megcsókolta a lányt. Összeölelkezve találta őket a pincér, aki lerakta a két poharat és sürgősen távozott. Most Bijou keze tűnt el a fiú nadrágjában. A fiú olyan hevesen csókolta a lányt, hogy eldőltek a kanapén. 
- Gyere fel hozzám, kérlek, gyere fel a szobámba. Nincs messze - suttogta a fiú. 
- Nem mehetek - felelte Bijou. - A Baszk mindjárt itt lesz értem. - Megragadták egymás kezét, és testüknek arra a pontjára helyezték, ahol a legnagyobb örömre számíthattak. Mintha csak beszélgetnének, ültek a két pohár mellett, és közben simogatták egymást. A tükörben úgy tetszett, mintha zokogásukat fojtanák vissza, arcvonásaik eltorzultak, ajkuk remegett, tekintetük elrévedt. Az arcukon tisztán meglátszott, mit csinál a kezük. A fiú időről időre olyan lett, mint akit találat ért a csatában, s levegő után kapkodott. Megjelent egy másik pár. Bijou meg a fiúja rendületlenül dolgozott tovább az asztal alatt, de akár a romantikus szerelmesek, gyöngéd csókokat is váltottak egymással. 
A fiú nem bírta tovább. Kiment, hogy könnyítsen magán. Bijou tüzelő testtel tért vissza a rajzterembe. Mire a Baszk megérkezett, már higgadt volt. 
Bijou hírét vette, hogy a közelben egy jós működik, és elment hozzá. Hatalmas, fekete nyugat-afrikai férfi volt. Abból a negyedből minden nő hozzá járt. A várószoba tele volt. Bijou előtt hatalmas, fekete, kínai selyemcsipke függöny lógott. A férfi amögül bukkant elő. Hétköznapi öltönyét leszámítva olyanvolt, mint egy varázsló. Érzéki szemével jelentős pillantást vetett Bijou-ra, és eltűnt a függöny mögött egy nővel. Fél óra múlva bukkantak elő, a férfi fölemelte a függönyt, és udvariasan kikísérte a nőt. 
Bijou-n volt a sor. A jós leengedte a függönyt, és Bijou egy kínai függönyökkel teleaggatott, majdnem teljesen sötét kis szobában találta magát. Az egyetlen fényforrás egy kristálygömb volt, amely alá lámpát helyeztek: a fény a jós arcára és kezére hullott, de minden más sötétben maradt. A férfi szeméből bűvös erő áradt. 
Bijou elhatározta, hogy nem hagyja magát megbűvölni, és hideg fejjel fogja figyelni, mi történik körülötte. A férfi lefektette a díványra és rászólt, hogy maradjon néma csöndben, majd melléült és figyelmét Bijou-ra összpontosította. A férfi becsukta a szemét, hát Bijou is becsukta. A mágus egy teljes percig ült ebben az elrévedt állapotban, aztán a lány homlokára helyezte kezét, mely meleg volt és száraz, súlyos és elektromossággal teli. 
Végül álombéli hangon megszólalt: 
- Férjed van, aki szenvedést okoz neked. 
- Igen - felelt Bijou, és a Baszkra gondolt, aki a barátainak mutogatja. 
- Furcsa szokásai vannak. 
- Igen - válaszolt Bijou elámulva. Leeresztett szemhéja mögött élesen megelevenedtek a jelenetek. És mintha a jövendőmondó is látná őket. 
A férfi folytatta: 
- Boldogtalanságodat hűtlenséggel enyhíted. 
- Igen. 
Kinyitotta a szemét, majd látva, hogy a néger elszántan nézi, újra becsukta. 
A mágus a vállán nyugtatta a kezét. 
- Aludj - suttogta. 
A hatalmas ember hangja megnyugtatta, s kihallotta belőle a szánalmat. Mégsem tudott elaludni. Izgatott volt a teste. Tudta, hogyan változik elalváskor az ember lélegzete, hogyan mozog fel-le a mellkasa, úgy tett hát, mintha elaludt volna. Közben azonban érezte a vállán a férfi kezét, melege átsütött a ruháján. A jövendőmondó simogatni kezdte a vállát. Olyan nyugodtan csinálta, hogy Bijou attól félt, a végén még valóban elalszik, de nem akarta elveszíteni azt a kellemes érzést, amely a kéz különös érintése nyomán végigfutott a gerincén. Teljesen elengedte magát. 
A férfi megérintette a torkát és várt. Biztos akart lenni benne, hogy páciense csakugyan elaludt. Megérintette a mellét. Bijou meg sem moccant. 
A férfi óvatosan, némán megsimogatta a lány hasát, ujjával végigaraszolt a fekete selyem alatt a két lába és a lába köze körvonalain. Mikor megismerkedett ezzel a völggyel, visszatért a két lábhoz, melyeket eddig még nem érintett meg a ruha alatt. A varázsló nesztelenül felállt a székéről, a dívány lábához lépett és letérdelt. Bijou tudta, hogy onnan, ahol van, beláthat a ruhája alá, és azonnal megtudja, hogy nincs rajta bugyi. A férfi hosszasan szemlélődött. 
Aztán érezte, hogy a férfi kissé felemeli a szoknyáját. Enyhén szétnyitott lábával megfeszítette magát. Olvadozott a férfi érintésétől és tekintetétől. Milyen csodálatos! Látszólag alszik, közben a férfi nézi és tökéletesen szabadnak érzi magát. Bijou érezte, hogy feljebb libben a szoknyája és a lába teljesen csupasz lesz. A férfi bámulta. 
Fél kezével lágyan, lassan simogatta, a végletekig kiélvezte a finom vonalakat, a ruha alatt húzódó selyemösvényt. Bijou-nak nehezére esett mozdulatlanul maradnia. Szerette volna egy kicsit jobban szétnyitni a lábát. Milyen lassan haladt a férfi keze! Érezte, ahogy követi a kéz a teste vonalát, elidőzik a hajlatokban, megpihen a térdénél, majd indul tovább. Mielőtt megérintette volna a szemérmét, megtorpant. Meg akart győződni Bijou arcáról, hogy mély álomban alszik-e. Miután megnyugodott, két ujjával kitapintotta a lány szemérmét, és simogatni kezdte. 
Majd megérezte a lágyan kibuggyanó mézet, s fejét a szoknya alá dugva a két láb rejtekét csókolgatni kezdte. Hosszú, fürge, mélyre hatoló nyelve volt. Bijou-nak vissza kellett fognia magát, hogy ne csússzon közelebb ehhez a mohó szájhoz. 
A kicsiny lámpa gyér fényében megkockáztatta, hogy kinyissa a fél szemét. A férfi előbújt a szoknya alól, és lassan vetkőzni kezdett. Közvetlenül mellette állt, izmosan, magasan, mint egy afrikai király, szeme ragyogott, foga elővillant, szája fénylett. 
Nem mozdulni, nem mozdulni! Hadd tegyen, amit csak akar! Mit csinál vajon egy férfi egy hipnotizált nővel, akitől nem kell tartania, akinek nem kell örömet szereznie? 
A varázsló meztelenül fölétornyosult, majd két kezével átölelve megfordította, s feltárult előtte Bijou pazar feneke. A férfi felemelte a ruhát, széthúzta a két dombot, aztán megállt, hogy legeltesse a szemét. Ujjai erősek és melegek voltak, ahogy szétnyitotta a húst. Föléhajolt, és megcsókolta a hasítékot, majd átfonta kezével és fölemelte, hogy hátulról beléhatolhasson. Először csak a lány fenekét találta meg, amelynek túl kicsi és szűk volt a bejárata, de aztán rálelt a nagyobbik nyílásra. Egy percig ki-be mozgott Bijou-ban, majd megállt. 
Újra maga felé fordította, hogy szemb ől láthassa, miközben magáévá teszi. Keze felfedezte Bijou mellét a ruha alatt, és erőteljesen megmarkolta. Hatalmas hímvesszője közben tökéletesen betöltötte a lányt. Olyan erővel nyomta be, hogy Bijou attól félt, elélvez, és elárulja magát. Úgy akarta megkapni az örömét, hogy a férfi ne vegye észre. A néger annyira felindította, hogy amikor egy percre kicsúszott belőle és csak simogatta, Bijou érezte a közelgő orgazmust. 
Iszonyú vágy fogta el, hogy újra magában érezhesse a férfit, aki most félig nyitott szájába próbálta gyömöszölni a hímvesszőjét. Bijou újra visszatartotta magát, és csak egy kicsivel jobban nyitotta ki a száját. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne érintse meg, hogy ne moccanjon. De megint érezni akarta a lopva szerzett öröm különös gyönyörét, mint ahogy a férfi élvezte a lopva szerzett simogatás pompáját. 
Bijou mozdulatlansága lázba hozta a mágust. Ahol tudta, simogatta, ahol tudott, beléhatolt. Ráült a hasára, hímvesszőjét a két melle közé fektette, összeszorította, hintázott. Bijou érezte a szőréhez simuló szőrt. 
Ekkor elvesztette az önuralmát. Száját és szemét egyszerre nyitotta ki. A férfi felnyögött a gyönyörűségtől, és teljes testével ráfeküdt. Bijou nyelve a férfi ajkát ostromolta, miközben az ő száját is vad csapások érték. 
A varázsló hirtelen megállt. 
- Megtennél valamit? - kérdezte. 
Bijou bólintott. 
- Lefekszem a földre, te guggolj fölém, és engedd, hogy a ruhád alá nézzek. 
Végignyúlt a földön. Bijou az arca fölé guggolt, és ruháját a férfi fejére borította. A néger két kezével megragadta a lány lenekét, mint egy gyümölcsöt, és nyelvét végighúzta a völgyben. A csiklóját is megnyalta, amitől Bijou hevesen hintázni kezdett előre- hátra. A férfi nyelve minden kis választ, minden rándulást meg érzett. Bijou látta az ágaskodó hímvesszőt, amint a gyönyör hullámaira újra és újra megremeg. 
Kopogtak az ajtón. Bijou ijedten felpattant, ajka még nedves volt a csókoktól, haja rendezetlenül hullott testére. 
A varázsló nyugodtan válaszolt: 
- Még nem végeztem. - Megfordult és Bijou-ra mosolygott. 
Bijou visszamosolygott. A férfi gyorsan felöltözött. Egy pillanat múlva látszólag minden rendben volt. Megegyeztek, hogy Bijou újra eljön és elhozza két barátnőjét, Elenát és Leilát is. A férfi majd megőrült Bijou ötletéért. Azt mondta: 
- A hozzám járó nők nagy többsége nem izgat. Nem szépek. De te... te csak gyere, amikor akarsz. Táncolni fogok neked. 
És csakugyan táncolt a három nőnek egy nap, rendelés után. Levetkőzött, megmutatta fényes, aranybarna testét. Derekára felcsatolt egy mű hímvesszőt, mely olyan volt, mint a sajátja. 
- Népem hagyományos táncát fogják látni, hölgyeim. Ünnepeken lejtjük el asszonyainknak. - A szobát gyéren megvilágító fény mint a tűz ragyogott a testén, amikor hasa mozgatásával lenyűgöző hullámzásra indította a rituális hímvesszőt. A vonagló test a nőbe hatoló férfi orgazmusának fokozatait utánozta. 
Egy, kettő, három. Az utolsó rándulás a nemiségért életét áldozó férfi görcsös eksztázisa, gyönyöre volt. 
A három nő figyelt. Eleinte a mű hímvesszőre tapadt tekintetük, de a tánc hevében az igazi is egyre jobban szem elé került, egyre nagyobb lett, s minden tekintetben felvette a versenyt a másikkal. A férfi mozdulatainak ritmusára táncolt mindkettő. Becsukta a szemét, mintha a nőkre nem volna szüksége. A látottak felizgatták Bijou-t. Ledobta a ruháját és ő maga is csábos táncba kezdett a férfi körül, aki először csak véletlenül érintette meg hímvesszője hegyével, miközben teste tovább lüktetett a vad táncban. 
A játék Elenát is felizgatta. Kibújt a ruhájából és letérdelt melléjük, hogy a kéjes tánc hatósugarába kerüljön. Hirtelen elöntötte a vágy, hogy a magakellető hímtáncban előtte lengedező, izgató, erős, vastag hímvessző addig hatoljon belé, amíg csak a vére nem csordul. 
Leilát viszont, akit nem érdekelték a férfiak, a két lány hangulata hozta izgalomba. Megpróbálta átölelni Bijou-t, aki nem hagyta, mert a két hímvessző bűvöletében égett. 
Leila ezután Elenával kísérletezett és megpróbálta csókolgatni. Mellbimbóját a két lányhoz dörgölte, hogy ezzel is felajzza őket. Hozzásimult Bijou-hoz, hogy ő is kapjon valamit a lány öröméből, de Bijou-t továbbra is csak az előtte himbálódzó hímvesszők kötötték le. Szája kinyílt, és arról álmodozott, hogy egy kettős hímtagú szörnyeteg magáévá teszi, és egyszerre két helyen elégül ki. 
Az afrikai végül fáradtan összerogyott, de ekkor Elena és Bijou egyszerre ugrottak rá. Bijou az egyik hímvesszőt rögtön a vaginájába, a másikat pedig a fenekébe helyezte, és addig ficánkolt, amíg a férfi, a gyönyör elnyújtott kiáltásaival, ki nem elégült. Abban a szent percben ott termett Elena, félrelökte Bijou-t és a helyébe mászott. De látván, hogy a néger elfáradt, nem mozdult. Várt, hogy visszatérjen az erő a fekete óriásba. 
Mereven állt már a hímvessző Elenában, amikor lassan, óvatosan megfeszítette magát, nehogy a túl korai orgazmus megrövidítse gyönyörét. Egy pillanat múlva férfikéz markolta a fenekét, és fölemelte: a varázsló hozzáigazította a lányt vérének sebes lüktetéséhez. Hajlította, csavarta, húzta-vonta Elenát, hogy az ütemes mozgáshoz hangolja, aztán hangosan felkiáltott, miközben Elena sebesen forgott a meredt hímvesszőn. 
Ezután a jós az arcára guggoltatta Leilát, ahogy már Bijou-t is, és a két lába közé bújt. 
Bár Leila nem kívánt férfit, a mágus cirógató nyelvének játéka most olyan élmények birtokába juttatta, amilyeneket soha nem tapasztalt. Azt akarta, hogy a férfi hátulról hatoljon belé. Feltérdelt, és várta, hogy a férfi belédugja a mű hímvesszőt. Nos, nem várt hiába. 
Elena és Bijou lenyűgözve figyelte, amint barátnőjük szemmel látható izgalommal felemeli a fenekét, az afrikai belemarkol, megharapja, aztán betolja a vesszejét. Leila testében fájdalom keveredett gyönyörrel, mivel a hímvessző elég nagy volt. Mindazonáltal sikerült négykézláb maradnia, s a négerrel egybeforrva addig mozgott kéjesen, amíg el nem élvezett. 
Bijou rendszeresen eljárt az afrikaihoz. Egyszer, mikor a kanapén feküdtek, a férfi befúrta a fejét Bijou hónaljába. Beszívta az asszony illatát, aztán ahelyett, hogy megcsókolta volna, mindenütt szimatolni kezdte, mint egy állat. Először a hónalját, aztán a haját, aztán a lába közét. Vad izgalomba jött, de nem tette magáévá Bijou-t. 
- Jobban szeretnélek - szólalt meg váratlanul -, ha nem fürödnél annyit. Imádom a tested illatát, de nem elég erős. Elnyomja a sok szappan. Ezért is van az, hogy ritkán vágyom fehér nőkre. Szeretem az erős női illatot. Légy szíves, mosakodj egy kicsit kevesebbet. 
Bijou, hogy a férfi kedvében járjon, attól fogva ritkábban mosakodott. A néger különösen a lába közének mosdatlan illatát, az ondó csodás tengerikagyló illatát kedvelte. Hamarosan azt kérte Bijou-tól, hogy vigye el neki a néhány napig már hordott fehérneműjét. 
Először azt a szép, fekete, csipkés szegélyű hálóingét vitte el neki, amelyet gyakran viselt. 
A férfi leheveredett Bijou mellé, betakarta arcát a hálóinggel, és elernyedt gyönyörrel szívta be illatát. Bijou látta, hogy nadrágjában felhorgad a vágy. Alig észrevehetően előrehajolt, kigombolt egy gombot, majd még egyet, azután egy harmadikat. Széthúzta a nadrágot, és kitapintotta a szoros alsónadrágban lefelé feszülő hímvesszőt. Újabb gombokat kellett kigombolnia. 
Végül megpillantotta a sima, barna hímvesszőt. Olyan óvatosan csúsztatta be a kezét, mint egy zsebtolvaj. A néger, akinek arcát továbbra is beborította a hálóing, nem nézett föl. Bijou lassan kihúzta a hímtagot, megszabadítva összenyomott helyzetéből. A hímvessző szilaj on, feszülőn, keményen ágaskodni kezdett. De Bijou alig csókolta meg, az afrikai már el is húzta tőle. Megragadta az összegyűrt, lucskos hálóinget, letette az ágyra, teljes hosszában ráfeküdt, beletemette a vesszőjét és mozogni kezdett benne, mintha csak Bijou feküdne ott. 
Bijou lenyűgözve figyelte, ahogy a néger - őt teljesen mellőzve - kielégíti a hálóinget. A mozdulatok őt is felizgatták. A férfi olyan hévbe jött, hogy teljesen megizzadt, és egész testéből súlyos, állati kipárolgások törtek fel. Bijou rávetette magát. A férfi könnyedén viselte a nő súlyát a hátán, miközben tovább gyömöszölte a hálóinget. 
Bijou érezte, hogy felgyorsulnak a mozdulatai. Aztán a néger megállította magát. Megfordult, és óvatosan vetkőztetni kezdte Bijou-t, aki azt hitte, hogy a férfi elvesztette érdeklődését a hálóing iránt, s most vele fog szeretkezni. A néger levette róla a harisnyát, de a harisnyakötőt rajta hagyta a csupasz b őrén. Aztán felemelte a teste érintésétől még meleg hálóinget, fél kézzel pedig lassan lehúzta a lányról a fekete bugyit, amelyet Bijou viselt. Váratlanul megállt, és szemügyre vette a felbukkanó elefántcsont testet, az elődomborodó feneket, a mélyedő völgyet. A férfi megcsókolta a szép ívű hasadékot, és tovább húzta lefelé a bugyit. Csókjai nem hagytak érintetlenül egyetlen kis részletet sem. A bugyi úgy csúszott végig a lány combján, mint egy selymes kéz simogatása. 
Ahogy felemelte Bijou fél lábát, hogy megszabadítsa a bugyitól, mélyen belátott a szemérmébe. Megcsókolta a legérzékenyebb pontján, és felemelte a másik lábát, majd mindkettőt a vállára helyezte. 
Kezében tartotta a bugyit, és tovább csókolta Bijou-t, aki átnedvesedett, és lihegett. A férfi elfordult, arcát a bugyiba és a hálóingbe temette, hímvesszőjét bebugyolálta a harisnyába, a fekete selyem ruhadarabot a hasára tette. A ruhák szemlátomást olyan hatással voltak rá, mint egy simogató kéz. Magával ragadta az izgalom. 
Bijou megint megkísérelte szájával megérinteni a férfi hímvesszőjét, de az elhúzódod tőle. Vágyakozva feküdt a férfi mellett, és figyelte az arcára kiülő gyönyört. Izgató és kegyetlen volt egyszerre. Bijou végigcsókolta a férfi testét, de nem kapott választ. 
A néger egyre csak csókolgatta, dédelgette, simogatta a ruhadarabokat, míg csak teste reszketni nem kezdett. Hátradőlt a kéjtől, harapdálta, rágta a ruhákat, meredt hímvesszője mindvégig elérhetetlen közelségben táncolt Bijou szája előtt. Végül vadul megrándult a hímtag, és ahogy a fehér hab megjelent a hegyén, Bijou rávetette magát, hogy legalább az utolsó cseppeket ne hagyja kárba veszni. 
Egy délután együtt voltak, és Bijou megint csak képtelen volt vágyat ébreszteni a férfiban. Elkeseredetten megszólalt: 
- Kezdek a csókjaidtól és harapásaidtól tetőtől talpig szeméremajakká válni. Egyre csak duzzadok, egyre kielégítetlenebb vagyok. 
A férfi hüvelyk- és mutatóujja közé csippentette és megvizsgálta az ajkakat. Szétnyitotta őket, mint egy virág szirmait, és azt mondta: 
- Egyszer úgyis átszúrom őket, és fülbevalót akasztok beléjük. Ahogy Afrikában csináljuk... Igen, ezt fogom veled tenni. 
És csak játszott vele tovább. A szeméremajak egyre duzzadt az ujjai nyomán, és a néger látta, hogy fehér nedvesség jelenik meg a peremén, mint egy kis hullámtaraj. Vágyra lobbant. Hímvesszője hegyével megérintette a lányt, de nem hatolt belé. Egész valóját hatalmába kerítette az elhatározás: lyukakat fúr 
Bijou szeméremajkába, és apró arany fülbevalót akaszt bele, ahogy otthon csinálják. 
Bijou eleinte azt hitte, tréfál. Még élvezte is. De amikor a férfi felállt, hogy tűt hozzon, Bijou megrémült. Nagy nehezen leszerelte támadóját és elmenekült. 
Szerető nélkül maradt. A Baszk továbbra is csak játszott vele, amitől hatalmas vágyak ébredtek a lányban, aki akkor volt boldog, ha megcsalhatta szeretőjét. 
Járta az utcákat, tele éhséggel, tele kíváncsisággal. Sűrűn látogatta a kávéházakat. Valami újat akart, amit még soha nem tapasztalt. Ült a kávéházban, de nem fogadott el egyetlen meghívást sem. 
Egy este leballagott a rakpartra a folyóhoz. Az utcai lámpák távoli fénye gyéren világította meg a városnak ezt a részét, a zaj is alig ért el idáig. 
Kivilágítatlan uszályok pihentek a sötétben. Megállt a rakpart alacsony kőfalánál, és nézte a folyót. Rádőlt a falra, és lenyűgözve figyelte a vízen tükröződő fényeket. A közvetlen közelében hirtelen földöntúli hang szólalt meg, mely egyből elbűvölte. 
A hang ezt mondta: 
- Kérem, ne mozduljon. Nem bántom. Csak maradjon úgy, ahogy van. 
Olyan mély, dús és kifinomult volt a hang, hogy akaratlanul is engedelmeskedett neki. Csak a fejét fordította arra. Magas, jóképű, jól 
öltözött férfi állt mögötte. Lefegyverző mosolya átragyogott a tompa fényen. 
A férfi mellékönyökölt, és megint megszólalt: 
- Életem rögeszméjévé vált, hogy magát egyszer itt, így találjam. El tudja képzelni, hogy milyen gyönyörű, ahogy a kőfalnak feszül a melle, s hátul felhúzódik a szoknyája? Milyen csodálatos a lába! 
- Biztos ismer egy csomó lányt - felelt Bijou mosolyogva. 
- De egyiket sem akartam annyira, mint magát. Csak arra kérem, ne mozduljon. 
Bijou úgy érezte, levették a lábáról. Az idegen hangja elbűvölte, szinte az ájulatba kergette. Érezte, amint a gyöngéd férfikéz végigsimítja a lábát és becsúszik a ruhája alá. 
Simogatás közben a férfi megint megszólalt: 
- Egys

Szólj hozzá!

Rosszlanyok.hu - A szexpartner kereső. Több száz igazi szexpartner kereső lány!!! CSAK VALÓDI KÉPEK, videók!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://maiszex.blog.hu/api/trackback/id/tr25589343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.