MAI SZEX

Ez egy régebbi - több mint 10 éves - történet egy kapcsolat kezdetéről, melynek azóta vége lett. Figyelmeztetem kedves olvasóimat, hogy a címmel keltett várakozások ellenére, én már akkor is 50 körül voltam. 
Mint azt korábbi írásomban is említettem, munkám során berendezések telepítése és szervizelése miatt sokat kell utaznom az országban. Egy ilyen alkalommal, a fővárostól igen távol levő (3,5 - 4 óra kocsival, akkor még Bszentgyörgyig volt az M3) városban kellett megjavítanom egy gépet, melyet az egy szakközépiskolában használtak. A hibaleírás elég pontatlanak bizonyult, és, mire rájöttem, mi a hiba, az is kiderült, hogy a nálam levő eszközökkel nem javítható. Telefon Pestre, gyorspostára fel, reggelre itt lesz, de semmi kedvem nem volt újabb 7-8 órát vezetéssel tölteni, ezért úgy döntöttem maradok. Megkeresem a hely híres szállodáját az Arany...-t, de kiderült, hogy a Klóbscheibni-bangazérozók Éves Vándorgyűlése miatt a városban egyetlen rendes szállodai hely sincs. Viszont már rendesen beesteledett. Mit tehettem, a javításban segédkező szaktanár kollégához fordultam, segítsen valami szálláshoz. Tíz perces, üres körkérdés után az egyik diák benyögi, hogy a töris Annuska néni szokott nyáridőben kiadni szobát. 
Jó, mindjárt megkeresik. 
Megvan de már hazament, amint tud, visszajön. 
Várom hát Annuska nénit. Megérkezik. A "néni" egy jó kiállású, fürge mozgású, apró, viszont nagyon formás 40-es nő. Azonnal megakad a tekintetem rajta. Az a fajta, akin semmi különös nincs, de az nagyon jól néz ki. Pasztellszínek a ruhadarabokon, de a jó szabás pontosan kiemel minden szükségeset. Gyerekkoromban ezt a fajta nőt törpeszupernek hívtuk, a kisebb világvevő rádiók mintájára. (Van, aki még emlékszik: Radio Luxemburg, Szabad Európa.) Mert hogy kicsi, de mindent lehet rajta fogni. 
Észreveszi, de fölényes elnézéssel reagálja le felmérő pillantásomat. Megtárgyaljuk a helyzetet. Közli, hogy befogad ugyan, de tekintettel arra, hogy a kiadó, emeleti szinten nem kapcsolta be a fűtést, ezért csak az egyik földszinti szobában alhatok. Mivel így nincs külön vizesblokk, és a számlatömböt sem érdemes egy alkalomért elővenni, pénzt a szállásért nem fogad el, csak segít nekem, mint bajbajutott kollégának. 
Ezt nem fogadhatom el. Felajánlom, hogy akkor egy finom vacsorával kompenzálnám a szívességét a város egyik – különben jó nevű – éttermében. 
Ezt köszöni, elfogadja. Elindulunk a kocsival hozzá, hogy lepakoljak, de útközben veszek egy fogkefét a boltban. 
Szép nagy, rendezett kétszintes családi házhoz fordulunk be, egy tanárnőnek biztosan kell a mellékjövedelem a fenntartáshoz. 
Lecuccolok, már ami szerszámtáskámat illeti. Hogy ne legyen problémám, ad egy köntöst is - az exférjétől maradt -, mert mégiscsak át kell járni a nappalin a fürdőbe. Közben kiderül, hogy nem egyedül él itt, de a lánya és a fia sincs itthon. Egyetemre járnak, kollégisták. Bókolok, nem néztem ki belőle két egyetemistát. De tényleg. Kinevet, de látom rajta, azért jól esik a bók. 
Elindulunk az étterembe. Nincs messze, inkább gyalog megyünk, így lehet rendes, borkísérős vacsorát rendelni. Leülünk, beszélgetünk. A menü jó, a pincér udvarias, minden szép. A vacsorához rendelt üveg bor szinte észrevétlenül fogy el a jóízű beszélgetés közben. Összetegeződünk, így könnyebb beszélgetni. Rendelek egy újabb üveg bort. Látom, hogy csak udvariasságból tiltakozik, de már kissé becsípett. Úgy látszik, nem szokta az ivást, ahogy én sem. 
Mint tudjuk, az alkohol igen jó oldószer, legjobban a nyelv oldódik benne. Szimpatikus lehetek neki, mert szinte kéretlenül mesélni kezd magáról. Vagy csak jólesik végre valakinek elmondani? Közben a második üvegből is jócskán fogy. Kiderül, hogy férje valami helyi potentát volt, de a rendszerváltás viharaiban felkerült képviselőnek. Aztán se perc alatt otthagyta egy fiatalabb nőért. Tisztességes volt, a házat, vagyont neki hagyta. Felvette hát a vidéki város által megkívánt "áldozatos anya" szerepet, és azóta egyedül él itt. 
- Hogy bírod? – kérdem. 
- Hát úgy, ahogy! Illetve, sehogy. 
- De akkor most mégis hogy? Nem hiányzik a...? – nem mondom ki, hogy mi, de érti. 
Felnevet. Szép, csilingelő, vidám nevetése van. 
- Nem olyan bonyolult a dolog, legalábbis "bizonyos" – ezt a szót megnyomja – szempontból. 
Értetlenkedve nézek rá. Megint felnevet. Kuncogva folytatja. 
- Vagyunk páran így errefelé, és összefogtunk. A szomszédos városban van egy gyógyfürdő, oda szoktunk átjárni, úgy havonta egyszer. 
- Na és? 
Mély lélegzetet vesz, az alkohol dolgozik, arca kipirul, de folytatja. 
- Tudod, ott van egy országos hírű gyógyfürdő, oda járunk. 
- De hiszen gyógyfürdő itt is van! 
- Igen, de ott elmehetünk a masszőrhöz is. 
- Miért, itt nincs masszázs? 
- Nos, az a helyzet hogy ott a – jusztse mondom meg a nevét – nek olyan keze van, hogy attól még akkor is elmész, ha nem is ér hozzád "ott". Hát még, ha hozzád ér! Persze, nem "olyan", de mégiscsak pasi. Jobb, mint az önkiszolgálás, és nincs olyan hiányérzeted. 
- Jó – cukkolom tovább – de vannak olyan dolgok, amit még így sem lehet megoldani. 
- Mire gondolsz? – és igen érdekes kétértelműen rosszalló tekintetet vág az én egyértelmű kétértelműségemre. 
- Hát például, ki mossa meg a hátad? 
- Most megfogtál – oldódik fel nevetésében a feszültség. 
- Én szívesen megmosom! – ajánlkozom azonnal. 
- Nagyon készséges és önfeláldozó vagy, de megoldom! – és nevetve fordítja vissza a beszélgetés fonalát, kevésbé intim területekre. 
Lassan késő este lett, fizetek, és haza indulunk. Közben semlegesen fecsegünk, nem térünk vissza az engem felajzó kérdésekre. 
Hazaérve, felajánlom, menjen ő először a fürdőbe. Kis udvariaskodás után elfogadja, és bevonul. Én leülök a tv elé és várok. Hallom a vízcsobogást, majd kisvártatva kikiabál. 
- Ne haragudj, de elfelejtettem törülközőt behozni, bedobnál nekem egyet. Ott van a fiókos szekrény alsó fiókjában. 
- Hozom! – mondom, de hirtelen más ötletem támad. 
Olyan sebességgel vetkőzöm le, ahogy még soha. Magamra kapom a kapott köpenyt, kiveszek két törülközőt, mély lélegzetet veszek, és benyitok a fürdőszobába. 
Mi történhet? Legfeljebb kidob. Akkor alszom a kocsiban. Ha mégsem, akkor meg...no, majd meglátjuk! 
- Mit keresel itt, azonnal menj ki! – kapja maga elé kezeit, hogy eltakarja magát a kádban a tus alatt. 
- Csak gondoltam, – próbálok kedvesen mosolyogni – mégis megmosom a hátad. 
- Menj azonnal ki! – mondja, de valahogy nem olyan határozott a hangja. 
- Fordulj meg, nem lesz semmi baj, csak megmoslak – nyugtatom meg, megragadva a kád szélén álló tusfürdős flakont. 
- De nem kell! – mondja, és közben engedelmesen hátat fordít nekem. 
Odalépek, és kevés gélt nyomok a kezemre. Először csak normálisan végigmosom a hátát, majd finoman dörzsölgetve folytatom. Megfordítom a kezem, és finoman végigszántok a bőrén a körmömmel. Semmi ellenkezés, pedig ezt már nem lehet mosakodásnak érezni. Felbátorodom. Mit kockáztatok? Legfeljebb kapok egy pofont. Azzal, egyik kezemmel végigsimítom a fenekét. Gyönyörű domborulat! Karcsú derék, szép homokóra forma – mélázom el rajta. 
- Ott már elérem! – mondja kicsit csiklandósan nevetve. 
- Nem baj! 
Folytatom a simogatást. Dereka mentén – micsoda derék derék – előrenyúlok a hasa felé. Kis gömbölyűség ott is! Nagyon halkan, de mélyen felsóhajt. Szerintem jó úton vagyok. Kétfelé indulok el. Egyik kezem az északi dombok felé, a másik a déli bozótos völgybe. Lassan közeledem. Két kéz áll az utamba. Nem erőszakoskodom. Visszavonulok, majd újra kezdem. Harmadszorra már nincs ellenállás. Először felfelé megyek. Mindkét kezemmel a mellei felé. Lassan rácsúszatom a kezem mindkettőre. Nem túl nagy, de méretes, rugalmas dombok fogadnak meredező bimbókkal. Simogatom őket, majd finoman morzsolgatni kezdem. Nagy sóhaj! Én is izgalomba jöttem. Farkam már rég kiáll a köpeny elején. Szép lassan elvonom az egyik kezemet, és kibújok az egyik ujjából, majd megcserélve a másikból is. Olyan óvatosan csinálom, hogy észre sem veszi, már én is meztelen vagyok. Mögé lépek a kádba, és hozzá simulok. Kissé megnyikkan, összerándul, és elhúzódik, amikor farkam hozzáér a fenekéhez, de követem a mozdulatot. Még mindig a háta mögött maradva egyik kezemmel lefelé indulok. Végigsimítom a hasát, körözök rajta. A másik kezem marad a cicit morzsolgatni. Elérem a bozótos szélét. Régivágású ember vagyok. Szeretem a szépen bikinire igazított, szőrös puncit. A habot keverve simizem, egyre mélyebbre hatolva. A völgy mélyére jutva besimítok a vágatba. Összerándul és felnyög. Hátulról jobb, áttérek a másik oldalra, és popsi vágatában folytatom. Innen könnyebb elérni. Végighúzom az ujjaimat a vágaton, de nem megyek mélyebbre. Csak sok, finom mozdulat után választom szét az ajkakat. Belülről is végigfutok rajtuk, így érem el a túlsó véget. Finom remegés fogadja, hogy elértem az érzékeny pontot. Rajta felejtem az ujjam, és körözök. Visszafelé egyik ujjam mélyen az ajkak között húzom, szinte behatolva, de mégsem belemélyedve. 
- Fordulj meg – súgom fülébe, miközben fülét nyelvemmel végigsimítom. 
Felém fordul. Pillantását leszegi, hogy ne kelljen a szemembe néznie, de ekkor szembe találja magát meredő farkammal. Ott is felejti a szemét. Teljes testét bebarangolják a kezeim, majd incselkedve cukkolni kezdem. 
- És velem mi lesz? Engem ki fog megmosni? 
Felnevet azon a csilingelő hangon, és veszi a lapot, meg tusfürdős flakont. 
A hátammal kezdi. Igen, így logikus. Én is egyedül élek, nekem sem mossa meg senki. Ő igen. Mossa. Mint a gyerekét vagy valami mást, de nem simogat. Alapos munkát végez, a fenekemet is körbejárja, majd megfordít. Elől is alaposan felhabosít és végigsimít, de nem "úgy". Majd, mint aki jól végezte dolgát, elkezd leöblíteni. 
- Te, ott középen egy nagy darab teljesen kimaradt! 
- Azt nem... 
- Miért? 
- Még sosem csináltam. 
- A fiadnak sem? 
- Az más, ő gyerek volt akkor. 
- Akkor próbáld meg most is! – és lassan megfogom a kezét, és a farkamra helyezem. 
Megfogja, és elkezdi szétkenni a habot. Nagyon finoman csinálja, mint aki nem igazán tudja, hogy kell. Inkább most is mosogat, mint simogat. Én viszont felnyögök, mert csúszós habbal ez is jóóó! Nagyon! A nyögés végre kiváltja a simogatást. Ismétli a mozdulatot, ami jól esett. Lassan húzogatja kezét farkamon le-fel. Én is benyúlok a lába közé, és egyik ujjamat besimítom a vágatba, a másikat a csiklójára helyezem. Percekig megy ez a játék. Hosszas sóhajok és nyögések közepette. Közben felfedezi a zacsimat is, miközben én a habos kezemmel a bimbócskáit morzsolgatom. 
Ezt nem lehet így sokáig csinálni, mert elsülök. Odanyúlok a még mindig csordogáló zuhanyfejhez, és elkezdeném lemosni magunkat. 
- Csak még egy kicsit...- nyögi halkan. 
Középső ujjamat mélyen betolom a puncijába, csiklóját a hüvelykem és a mutatóujjam között morzsolgatom. Fél perc sem kell, összerándul, felsikkant és remegve élvezni kezd. Addig folytatom, míg kissé megnyugszik. 
- Van itt valahol egy szárazabb hely, ahol folytathatjuk? 
- Persze! Egy null a javamra! – mondja megint nevetve, azzal ő veszi fel a zuhanyt, hogy lemosson mindkettőnket. 
Ahogy a víz végigfolyik a testén, szétváló patakokat alkotva a mellek körül, jövök csak rá, hogy a sok hab miatt még meg sem ízleltem sehol. Szomjas szájjal csapok le a bimbókról csorgó forrásokra. Szívogatom, hol egyiket, hol másikat. Ahogy felnézek az arcára, látom, élvezi a dolgot, tehát folytatom a kényeztetést. El is feledkezem a korábban emlegetett szárazulatról. 
Apropó, szomjúság, ízek, hiszen még meg sem csókoltam! Otthagyom a patakzó bimbókat, magamhoz szorítom, de először csak könnyed érintéssel simítom ajkamat az övére. Nyelvemmel végignyalom, a sarkokban elidőzöm. Közben lassan megnyílik ő is. Finoman az ajkak közé csúszom a nyelvemmel, és kutatva fedezem fel a részleteket. Talán egy perc is eltelik, míg az incselkedés, ismerkedés szenvedélyes csókká alakul. Inkább én vagyok aktív, ő csak beereszt, de belül szenvedéllyel fogad. Nyalogat, beszív, és ugyanakkor szenvedéllyel visszaölel. Szinte egy tömbbé válunk. Ágyékomat szorosan az övéhez tapasztom, és álló farkamat az öléhez dörzsölöm. Sokáig maradunk ebben az ölelésben. Aztán egyik kezemet lecsúsztatom a derekán és visszatérek a bozótosba. Középső ujjam becsúszik a hüvelyébe. A csók közben lassan ujjazom. Egyre szorosabb ölelése jelzi, jól csinálom. Kissé eltolom magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Lehunyt szemmel élvezi a dolgot. 
Hm-hm, az ízek... Lassan kiveszem ujjamat. Kinyitja szemét, mintha azt kérdezné: miért hagytad abba? Ujjamat a számhoz emelem, és élvezettel nyalom le róla a nedveket. Döbbenten néz rám. 
- Te perverz vagy!? 
- Ami két ember között egy szobában történik, és mindketten élvezik, nem lehet perverz. Téged zavar? 
- Neeem,... de olyan... fura. 
- Nekem tényleg ízlik, én szeretem – és szándékosan kéjes arckifejezéssel megismétlem a mozdulatsort. 
Legszívesebben folytatnám a csókolózást, de az előbbi gondolatsor megállít. Nem akarom túlfeszíteni a húrt. Inkább felveszem az egyik törülközőt, a másikat az ő kezébe adom. Hosszan finoman simogatva törölgetjük egymást mindenütt, ahol lehet. Amikor úgy gondolja, hogy eléggé szárazak vagyunk, már ő sürget: 
- Most mát tényleg menjünk az ágyra! 
- Jó – hagyom abba a simogatást. 
A fürdőszoba másik ajtaja nyílik a hálóba. Átmegyünk és megállunk az ágy előtt. Előrehajol, hogy levegye az ágyterítőt, én közben hátulról simítom végig a gömbölyű féltekéket és a köztük levő völgyet. A takarót ledobja az ágy mellé és lehajolva pucsítva marad. Letérdelek, és finoman belenyalok a puncijába, már amennyire így hozzáférhető. Összerándul. 
- Jaj, ezt ne! 
- Miért, rossz volt? 
- Nem, deee... 
- Akkor mi baj? Hidd el, finom leszek. 
- Ez... olyan... kurvás! 
- Mit gondolsz, férfiak miért mennek a kurvákhoz? Mert élvezik! 
- Te jártál már kurváknál? 
- Nem, soha! 
- Hiszi a piszi! 
- Pedig így van! Én nem adnék pénzt olyasmiért, amihez ingyen is hozzá lehet jutni! 
Megint megnevetettem. Közben magam felé fordítom, és elültetem az ágy szélére. Elé térdelek. Tágra nyílt szemekkel várja, mi fog történni. Széttárom a combjait, és alaposan megnézem a punciját. Szép látvány. A két húsos ajak közül fodrocskás kisajak kandikálnak ki, melyek tetején látszik a nedvedző csikló. Arcán most már inkább a kíváncsisággal teli várakozás látszik. Nem váratom tovább, belefúrom arcomat a két comb közé. Nyelvemmel széttolom a fodrokat, és bedugom, ameddig tudom, és nagyon mélyen kezdek nyalakodni. Orrom csiklójának feszül, ezért körözni kezdek vele. Felnyög. Keze biztatóan végigsimítja a tarkómat. Folytatom, miközben egyre jobban szorítja fejemet a résbe. Amíg, bírom, bírom, de egy idő után már alig kapok levegőt. Elhúzódom. 
- Jó volt? 
- Igen. 
- Folytassam? 
- Igen! 
Megismétlem párszor az előbbi akciót szinte fulladásig. 
Amikor végül felemelkedek, felfelé tolom a lábait, jelezve, hogy most már feküdjön az ágy közepére. Mellé térdelek, és teljes testét bejárva simogatni kezdem. Kezem, szájam minden részt megtalál a homlokától a lábujjakig. Az ismerkedés nagyon sokáig tart. Minden hajlatot és domborulatot bejárok. Közben ő is felfedezi meredező farkam, és finoman ráfog, kezdi simogatni. Én is évezem. Próbálok úgy helyezkedni, hogy ő is hozzám férhessen. Lassan feltápászkodom, és halkan megszólalok. 
- Te nem akarod megpuszilni? 
- Kit? – értetlenül néz rám. 
- "Őt"! – mutatok a farkamra – Tudod, én egy ilyen perverz vagyok. Nem harap, nem fog fájni, és ha nem akarod, nem is muszáj. 
- De... 
Úgy helyezkedem, feje mellé, hogy elérje a csúcsát. Tényleg csak egy puszit ad rá. Aztán felbátorodva kinyújtja nyelvét, és lenyalja csúcson fényeskedő cseppet, majd csücsörítve csókolgatja a makkom elejét. 
- Na milyen? Nagyon rossz? 
- Nem! Fura..., de nem rossz. 
- Zavar? 
- Egy kicsit. Az, hogy ezt én csinálom. 
- Nem akarod folytatni? Csak, mint a fagyit? 
Elgondolkodik, és csak kisvártatva válaszol. 
- De, akarom! 
Most már rendesen ráhajol. Fejét kezemmel megtámasztom, hogy ne kelljen erőlködve tartania. Beszippantja a hegyét, majd a teljes makkot. Szopogatja, nyalogatja, én meg nyögök, mint akit agyonnyomnak. 
- Jaj de jó vagy, isteni! 
- Tényleg? 
- Mondanám, ha nem? Hol tanultad? 
- Még sosem csináltam, csak láttam filmeken. Tudod, a nők is szeretnek valamire izgulni magányukban. De úgy gondoltam, ilyeneket csak kurvák meg a pornósok csinálnak. 
- Akkor most te melyiknek érzed magad? 
Végre ismét a csilingelő nevetés. 
- Jaj, dehogy! – és most már könyökére támaszkodva ő kezdi újra. 
Már nem félősen próbálkozik, hanem lelkesen szippant be, és szopni kezd. Kezem ismét puncijába süllyesztem. Masszírozni kezdem a csiklóját. Még pár percig tűröm, de ezt nem sokáig lehet hagyni. 
- Ha nem akarod, hogy a szádba élvezzek, akkor most hagyd abba. 
Elhúzódik. Most én megyek le az öléhez, hogy folytassam a nyalakodást. Nagyon nedves, szinte csöpög a puncija. Nem sokáig bírja az izgatást. Néhány tempó után megszólal: 
- Gyere be! 
- Csak még egy kicsit... 
- Jó, de én sem így akarok elmenni! 
Abbahagyom. Feltérdelek. Odanyúl, és a farkam a nyílásba irányítja. Lassan elindulok befelé, de játszadozva kihúzom, majd visszatolom egyre mélyebbre. Még az egész makkom sincs benn, amikor felszisszen, és én elakadok egy szűkületben. 
- Te mikor voltál utoljára így pasival? 
- Több mint három éve. 
- Mintha újra szűz lennél. Nem fáj? 
- De, egy kicsit feszít. De azért csak ne hagyd abba! 
- Jó, óvatosabb leszek. 
Hiába a sok nedvesség, eltart néhány percig, míg nagyobb fájdalom okozása nélkül becsúszok a szűk helyre. Nagyon kellemes érzés ez a szűkség, de nem tart sokáig. A hosszú szünetben összehúzódott hüvely lassan felveszi a mértéket, és lágyan simul rám. Makkom végével végre érzékelem a kis dombocskát a mélyben, leérek a méhéig. 
Ráfekszem, teljesen összesimulunk. Kissé lefelé szorítom csípőmet és elkezdek ki-be csúszkálni. A leszorított helyzet miatt farkam a G pont (persze, ha van neki ilyen) és a teljes mélység között mozog. Amikor leérek, kissé felfelé mozdulok. Ekkor a mélyben szinte átpattan a makkom méhszáj dombocskáján. Ezt a játékot sokáig játszom, egyre nagyobb nyögésekkel kísért érdeklődés mellett. Nagy sóhaj minden mélyponton. Úgy látszik itt a legérzékenyebb. Keze a fenekemen, szorosan húz egyre befelé, alig tudok mozdulni. Már csak a csípőmmel körözve dolgozok a mélyben. Így a kis dombocska pont makkom alját simítja át. Úgy kell magam visszafogni, hogy ne menjek azonnal el. De nem vagyok fiatal kan, van gyakorlatom. Próbálok a gyönyör helyett a finom mozgásra koncentrálni. Sikerül. Időérzékem elmerült valahol, fogalmam sincs, mióta élvezek anélkül, hogy elsülnék. Csak az ő mozgását figyelem, ahogy rámmozdul, benntart. Szinte egy helyben állunk már, amikor kitör belőle a kiáltás. Hangosan, zihálva élvezni kezd. Én sem tartom magamat tovább. Nem is tudnám. Azt hiszem, hatalmasat üvöltök én is. De ez nem a vég kezdete, hanem a kezdet vége. Olyan hatalmas orgazmus kezdődik, amely nem csak nála, nálam is csak percekkel később csitul. 
Ahogy abba marad a mozgásunk, és csak fekszünk egymáson; jó, én rajta. Farkam csak nagyon lassan meg össze. Jó így összebújva. Aztán már csak a fekvés tarja benn. Mozdulok, hogy kivegyem, de megszólal: 
- Egy kicsit még hagyd benn... 
- Jó. Szerintem a szomszédok azt hiszik, leöltünk egy disznót! 
Megnevettettem, de nem kellett volna, mert már elpuhultam, és ettől persze kicsúszom. Ezen már mindketten nevetünk. Lefordulok róla, és melléfekszem. Kis kifli - nagy kifli formában. Egyik kezem a feje alatt, másikkal lágyan simogatom a hasát, kicsit a mellét is. Lenyugszik, légzése lelassul. Hosszan fekszünk, karom kissé már zsibbad, amikor érzem, hogy teste megrárándul. Majd ismét. 
- Mi baj van? Te sírsz? 
Hangos hüppögés a válasz. 
- Valamit rosszul csináltam? Bántottalak? 
- Jaj, dehogy... csak engem még... szóval nekem még... soha nem volt ilyen jó. 
- És ez miért baj? 
- Mert te holnap hazamész, és én itt maradok ezzel az egésszel, egyedül. Neked biztosan van valakid máshol, én csak egy egyéjszakás kaland voltam, és ehhez nem szoktam hozzá. 
- Miért, te nem akarod folytatni? 
- Hooogy? – kérdezi kerek szemekkel, mintha csak a Holdat ajánlottam volna fel csillagláncon, medálnak. 
- Mi lenne, ha jövő hét végén te jönnél fel hozzám? 
- Hogy ééén hozzád? 
- Már mondtam, hogy nincs senkim mostanában. A vonat neked szinte ingyen van, és én is örülnék neked! 
- De biztosan ezt akarod? 
- Igen. Akkor jövő pénteken folytatjuk! Örülsz neki? 
- Hát persze – és végre ismét hallom a csilingelő nevetést. 
Bár a távkapcsolat végül nem működött örökké, de ez a nevetés ma is kísért egy-egy magányos éjszakán.