Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Rosszlanyok.hu - Az országos szexpartner és masszázs kereső. Gyönyörű lányok. Csak valódi képek!

HTML

MAI SZEX

Minden, ami erotikus történet, erotikus képregény, ha egy kis élvezetre vágysz, nálunk biztosan megtalálod!

Partnerek

SZEXPONT.png

ERETT.png

MAISUNA.png

ELIT.png

Ajánló

Utolsó kommentek

  • Kriszxxx: Jó kis történet. :) (2014.04.06. 20:43) Régen látott barátnőm....
  • Mágikus Laura: nem vagyok egy leszbikus fan,de ez egy izgató történet!!!! (2014.01.27. 17:06) A bilincs
  • Mágikus Laura: a készülődés,aztán az élvezet és a mozi együtt,ami egy estét teljessé tesz:) (2014.01.27. 17:06) Édes sokas
  • kicscsávók: Na jó, de egy fotó akkor is jó lett volna :) (2013.10.18. 13:51) Szexi nyaralás
  • Ches Desmond: @Kimi1: Ja, a lényeg lemaradt. Sehol egy sunafotó... (2013.10.18. 12:50) Szexi nyaralás
  • Utolsó 20

MAI SUNA

Az ajándék

sztone 2013.10.29. 15:18

- Happy birthday to you kedves ikreeeek, happy birthdaaaay toooo yoouuuuu! - amint elhaltak a kis ünneplő dalocska utolsó, kissé hamiskás, de annál kedvesebb hangjai, szűk családom boldog tapsban tört ki. Az én és Eilena, az ikerhúgom szülinapjára összesereglett családtagjaink körénk gyűltek, hogy tanúi legyenek, amint közösen elfújjuk a gyertyát, ahogy az elmúlt 27 alkalommal tettük. 
Elsőnek Candyce, a húgom élettársa jött oda gratulálni. Lena csókot kapott én szájra puszit, de senki nem lepődött meg rajta, mivel lassan 4 éve volt a család tagja, és mind imádtuk a közvetlen, kissé szeleburdi lányt. A saját családja szinte teljesen megszakította vele a kapcsolatot, amikor elárulta a szüleinek, hogy leszbikus és nem szándékozik férjhez menni. Ekkor már együtt jártak Lenával, így amikor megtudtuk mi történt, mondhatni örökbe is fogadtuk. A mi családunkban senki nem akadt fenn a dolgon, sőt mi több, mindig is arra bátorítottak minket, hogy kövessük amit a szívünk diktál. Ezért külön büszke vagyok a szüleimre. Én második húgként szerettem Candyt és ő is hasonlóan viszonyult hozzám. Tortafalás és ajándékozás után következett a fényképezkedés. Vigyorogtunk, vicces pofákat vágtunk és bár közben nagyszerűen éreztük magunkat én mégis egyre gyakrabban pislogtam az órámra, ugyanis randim volt és lassan ideje lett volna elindulnom. Ez feltűnt Lenának is, mert amikor végre kikerültünk egy pillanatra a figyelem középpontjából, félrevont. 

- Látom rohannod kell, mert vár az egyik Tiffany, vagy Destiny, esetleg Deedee, szóval rövidre fogom Joey. Candy és én szeretnénk veled beszélni valami nagyon fontosról, ezért holnap este nálunk vacsorázol! - hadarta és választ meg sem várva, már ment is vissza a többiekhez. 

Nem volt ebben semmi különös, mindig is ilyen volt. Ellentmondást nem tűrő és célratörő, főleg, ha az én ugráltatásomról volt szó. Én is visszatértem, majd neheztelő sóhajok és rosszalló pillantások kereszttüzében kimentettem magam és hazaindultam, hogy felkészüljek a randimra. 
Amint hazaértem, a villogó piros kijelző az üzenetrögzítőn azonnal magára vonta a figyelmem. A "play" gomb megnyomása után szörnyű rekedt és orrhangon az aktuális randim, influenzára hivatkozva lemondta. Franc bele, ez lett volna a harmadik randink és komoly sexcsatára számítottam. 
- Na ennek is annyi... - mondtam magam elé lemondóan. 

Voltam már ebben a helyzetben. Valami hülye íratlan társadalmi szabály szerint, ilyenkor át kellene mennem egy tál csirke levessel, egy kamionnyi papírzsepivel és ápolgatnom kellene. Az elképzelés, hogy egy beteg lány mellett vészeljem át az éjszakát az én bacifóbiámmal nevetséges. Annyira azért nem jó nő. Így hát vettem a telefont és amíg a kapcsolásra vártam, elrebegtem egy gyors imát, hogy rögzítő vegye fel. Imáim meghallgattatásra találtak, mert a rövid üdvözlő szöveg és sípolás után, gyorsan együttérzésemről biztosítottam, majd jobbulást kívántam és elbúcsúztam. Szülinapom volt és az esti terveim befuccsoltak. Normális ember ilyenkor kinyitja a telefonkönyvét, összetrombitál annyi barátot amennyit csak tud és kirúg a hámból. Na igen, a normális emberek. Én azonban leültem a számítógépem elé, hogy a jövő héten esedékes meetingemre készüljek. Mivel elhatároztam, hogy én leszek a legfiatalabb partner a jogi cégnél ahol dolgozom, nem engedhettem meg magamnak, hogy lazítsak. Beleástam magam a prezentációm részleteibe és mire feleszméltem, már jócskán elmúlt éjfél, ezért aludni tértem. A másnapom kellemes semmittevéssel telt nagyrészt, persze azért dolgoztam is 2 - 3 órácskát, csakhogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. Amikor elérkezett a 4 óra, felkerekedtem, hogy eleget tegyek az ikrem vacsora meghívásának. Útközben vettem egy üveg bort és két kis csokor virágot ahogy mindig. Nem sokkal 5 után meg is érkeztem Lenáék idilli kis kertes házához, ami annyira kertvárosi volt, hogy a hideg rázott tőle. Állandóan integető, kedves szomszédok, az utcán bicikliző gyerekek. A magamfajta "newyorkernek" ez kész pokol. 
- Lányok, megjöttem! - rikkantottam el magam, miután kopogás nélkül beléptem, ahogy mindig. 
- Konyha! - jött a válasz kiáltás Candytől. 

A konyhába lépve meg is pillantottam, a tűzhely előtt, amint épp kevergetett valami szószt, ami isteni illattal töltötte meg a helységet. Hosszú szőke haját kontyba csavarta a tarkóján, ahogy mindig főzés közben. 

- Tedd őket az asztalra! - mondta hátra sem nézve. Hiába ismer már mint a rossz pénzt. Mint mindig most is kihasználtam, hogy nem figyel és alaposan szemre vételeztem az alakját. Alacsony, olyan 165cm magas lehetett, vékony alkatú, de a forrónadrág mégis olyan popsit takart, hogy az embernek könnybe lábadt a szeme. 
Még kevert egyet a szószon majd visszatette rá a fedő és végre felém fordult vigyorogva. 
- Szia te Rosszaság! - jött felém vigyorogva ölelésre tárt karokkal. A csajszinak olyan ragyogó sötétkék szeme volt, amit nem lehetett nem csodálni. Ahogy mindig most is elkönyveltem magamban, hogy a húgomnak kifogástalan ízlése van. 
- Helló Gyönyörű! - öleltem meg vigyorogva, miközben vissza kellett fognom magam, hogy ne produkáljak egy szép nagy merevedést miközben nekem préselte a tenyérnyinél nagyobb cickóit. A szokásos szájra puszi közben megjelent a húgom is. 
- Hé ti meg mit csináltok a hátam mögött! - kiáltott fel játékos haraggal. 
- Nyugi csak a nődet próbálom elcsábítani! - kontráztam. 
- Ja az más. - nevette el magát és már ölelt is magához, hogy tőle is megkapjam a puszimat. 

Ő is ugyanazt a short – top öltözetet viselte mint Candy, csak más színösszeállitásban. Az alkatuk is hasonló volt, csak Eilena valamivel magasabb volt és kicsit csöcsösebb. Színeikben azonban nem is különbözhettek volna jobban. A mi hajunk fekete volt a szemünk pedig "viharos égbolt szürke", ahogy édesanyám szokta mondani. 
- Na és milyen volt az este Tiffanyvel? - kérdezte Lena kissé cinikusan. 
- Ja hogy az. Nos Tiffany, merthogy tényleg ez a neve, elkapott valami vírust, így le kellett mondania... 
- Te meg természetesen, még a városrészt is elkerülted, ahol lakik... – vágott a szavamba Candy 
- ...és ahelyett, hogy minket felhívtál volna, - folytatta Lena - hogy szabad az estéd a szülinapunkon, nekiálltál dolgozni és az asztalodon aludtál. - fejezték be a mondandómat. 
- Nos, ami azt illeti nem egészen! - érdeklődve néztek, valami meglepő fordulatra várva – Az ágyamban aludtam! 
- Idióta! - felelték nevetve kórusban. 

Én ezután letelepedtem az asztal mellé és semmiségekről csevegtünk, viccelődtünk, jól éreztük magunkat. Ők visszatértek a vacsora készítéshez. Olyan összhangban tették a dolgukat, mintha egy test két végtagjai lettek volna. Jó volt nézni a köztük lévő harmóniát. A mikor a tálalásra került a sor, feltűnt, hogy a kedvenceimet készítették és bár ugyanezen az ételeket favorizálta a húgom is, én bizony vesztegetést szimatoltam. Miután befejeztük az evést, a nappaliba vonultunk borozgatni. Láthatóan kicsit feszengtek, el - elakadt a társalgás és sűrűn egymásra pillantgattak, míg végül én törtem meg. 

- Na jólvan csajok, elég ebből! Csak bökjétek már ki, bármi is az, ne feszengjetek itt nekem! 
- Kicsit kényes a téma Joey! - mondta a húgom és közben kerülte a tekintetem. Igazság szerint kicsit már kezdtek aggasztani. 
- Oh, de most komolyan! Megöltetek valakit? - próbáltam megtörni a jeget. 
- Na jó, akkor csak elmondom, kérlek ne szakíts félbe és gondolj végig mindent mielőtt válaszolnál! - mondta Lena. 

Tényleg komoly dolog lehetett, nem emlékszem, hogy valaha is lett volna ilyen kínosan induló beszélgetésünk, így már kezdtem én is kissé feszengeni, de elképzelni sem tudtam mi lehet a háttérben. Egypetéjű ikrek vagyunk. Feltétel nélkül imádtuk egymást mindig. Tudja, hogy ha megölt valakit, én biztos ott leszek, hogy segítsek megszabadulni a holttesttől. 
- Ok. - csak ennyit tettem hozzá és vártam. És vártam. És vártam. 
- Lena, Candy mi van már! - tört ki belőlem a feszültség. 
- Okéoké! - tette fel a kezét Lena – Az van, hogy gyereket akarunk. Candy és én. Gyereket. 
- Dehát ez fantasztikus! - ugrottam fel a fotelből. 
- Tedd le a segged Joey! - intett le Lena – mondtam, hogy ne szakíts félbe. 

Mint akit leforráztak úgy ültem le. Mi a franc van? Akkor most nem örülünk? Örökbe akarnak fogadni? Biztos, hogy ez van a háttérben. Örökbefogadás külföldről. Afrikából. Jogilag nem egyszerű, de nem lehetetlen. Kínából! Na ez már keményebb dió. És már át is mentem jogászba. Bár inkább a vállalati jogra szakosodtam, azért tudok egy - két dolgot a családjogról is. A cégnél meg kell keresnem azt a kövér pasast... mi is a neve? Peters, Edward Peters... nem is. Peter Edwards. Ez az, vele kell beszélnem, de majd összehozom vele a lányokat és nem lesz baj. 

- Föld hívja Joeyt! Hahóó! - hadonászott előttem Lena kiszakítva a gondolatmenetemből. - Nem jogász kell, szóval hagyd abba a kombinálást és töröld le az "ügyvédkedeknezavarj" kifejezést a képedről! 
- Akkor meg... - kezdtem volna bele, de Lena arckifejezését látva elhallgattam, majd intettem neki, hogy folytassa. 
- Szóval, gyereket akarunk, de sajátot. Candy fogja megszülni, mivel én nem hagyhatom magára a galériámat és egyéb okokból kifolyólag is így célszerű. - hatalmas önuralomról tettem tanúbizonyságot, amikor magamat is meglepve sikerült csendben maradnom, holott millió és egy kérdésem lett volna. 
- Az egyéb okok miatt vagy most itt. - ennél a pontnál egymásra néztek és megfogták egymás kezét. Nagyon nem tetszett ez nekem. Valami nagyra készülnek. Éreztem, ahogy egy izzadság csepp lassan legördül a halántékomon, végig csiklandozva az arcom majd az állam. 
- Mivel egypetéjű ikrek vagyunk, te és én majdnem ugyanaz az ember vagyunk. Egyezik a DNS - ünk, meg minden... ezért azt szeretnénk ha te lennél... szóval... szeretnénk, ha... - Lena itt elakadt, és láthatóan borzasztóan kínosan érezte magát, velem együtt, mivel természetesen már tudtam, hogy mit akarnak és meg kell hagyni, az érzéseim igencsak vegyesek voltak. 
- Azt akarja mondani, hogy szeretnénk, ha te lennél az apja a gyermekünknek! - fejezte be helyette a mondatot Candy. Se köpni, se nyelni nem tudtam. 
- Most már beszélhetsz Joey! - nyerte vissza a hangját Lena. - Mit gondolsz? 
- Ööö... szal... izé... - nem találtam a szavakat. Egy kezemen meg tudnám számolni azon alkalmakat, amikor képtelen voltam megszólalni. 
- Ne nyökögj, beszélj Joey! - Lena, mint mindig amikor ideges vagy fél, gorombasággal próbálta palástolni. 
- Várj már egy percet Lena! - pattantam fel a fotelből miközben idegesen túrtam a hajamba. 
- Kicsit sok ez egyszerre, adj neki pár percet kicsim! - csitította Candy – Hozz inkább még bort! 
- Whiskey - t! - kiáltottam utána. 

Azt akarják, hogy legyek a gyerekük apja. De most komolyan! Én?! Még csak nem is kedvelem a gyerekeket. De nem kell nekem apának lenni, csak nagybácsinak, nem igaz?! Bemegyek egy steril szobába, belepakolok némi cuccot egy műanyag pohárba, azt összeturmixolják Candy cuccával, aztán belepakolják a leendő anyuciba és aztán nekik kettejüknek lesz egy kis bőgőmasinájuk. Nem olyan nagy áldozat a részemről nem igaz? És az is igaz, hogy így majdnem olyan, mintha Lena gyereke is lenne. Ennél közelebb nem juthatnak a közös gyerekhez. 
Mindezt végig gondolni beletelt vagy 3 percbe, addigra vissza is tért Lena a szíverősítővel, amire most nagy szükség volt. Gyorsan lehajtottam egy ujjnyit az aranyló nedűből majd, öntöttem magamnak még két ujjnyit. A két ujjnyi két bő kortyban csúszott le a torkomon. Nem vagyok egy nagy vedelő, de isten látja a lelkem erre most nagy szükségem volt. 
Gyerek. Egy bébi a családban. Az tök jó, úgy értem mindenki örül, ha bővül a család. De az isten verje meg, ez azért mégiscsak egy kurva nagy kulimásszá tudja kinőni magát. Ok, hogy most nem nagyon vagyok oda a porontyokért, nem is sokat ismerek. Igazából messze elkerülöm őket. Állandóan valami ragacs van a kezükön, meg az arcukon és még csak nem is tudják kitörölni maguknak! De mi van, ha a sajátomra másként gondolok?! Elvégre mindenki arról hadovál, hogy "majd ha neked lesz megérted". Meg ott van még a... de mi is? Istenem még az agyam is lelassult. A whiskey érezteti a hatását. Természetesen Candy újratöltötte a poharam. Egye fene. Úgy értem igyam én. A harmadik pohár már nem égeti a belsőmet, inkább lassan izzó parázsként ereszkedik le a torkomon. 

- Jól vagy Joey? - kérdezte valamelyikük, de a hangja mintha egy kút mélyéről szólt volna. 
- Mi... mi van? - pillantottam fel. 
- Nem nézel ki túl jól Kicsim – lépett mellém Lena - azt hiszem le kellene dőlnöd kicsit. 
- Frászt – horkantottam fel, amit egy csuklás kisért. - nincs semmi bajom! 
- Úristen! - csapta össze a tenyerét Candy – egy napja múltál 28 éves és seggrészeg vagy 3 whiskeytől! - mindketten nevetésben törtek ki, én pedig részegségemben önkéntelenül is csatlakoztam. 

Pár percig még tartott a nevetés, aztán sorban egymás után hagytuk abba. A helyzet komolysága ismét elért mindannyiunkat. A csend szinte mázsás teherként nehezedett ránk és úgy tűnt azt várják, hogy én törjem meg. De mégis mit mondhatnék nekik? Ezt nem pár perc alatt és részegen kell eldönteni. Ez az. Időt kell nyernem, hogy átgondoljam. 

- Nos hölgyeim... hikk... elég sok mindent át kell gondolnom... ezt az egész... - szavak híjján, mivel sehogy nem akartak a nyelvemre jönni széles, esetlen mozdulatokkal egy nagy körben hadonásztam a karjaimmal – értitek... hikk... 
- Persze Joey, megértjük! - nyugtatott Candy 
- Jó! - bólintottam, amitől majd hasra estem – Akkor én most hazamegyek! - jelentettem ki és már indultam is kifelé. Kettőt sem léptem, amikor Lena elkapta a karom és visszarántott. 
- Frászt mész te bárhová is ilyen állapotban idióta! - dorgált a maga kedves módján. - Ide a kocsikulcsot! - nyújtotta a markát. 

Azzal a kevés józanságommal ami még megmaradt, beláttam, hogy igaza van. Nem lenne tanácsos így autóba ülnöm. Természetesen a keze mellé ejtettem a kulcsot, amikor oda akartam adni neki, de csak fejrázást volt rá a válasz. 
- És most szépen felmegyünk a szobádba, és pihensz pár órácskát, aztán újra beszélünk! - ezzel a végszóval felkísértek az emeletre, a szobámnak kinevezett helyiségbe. 

Amikor beköltöztek, már aznap kijelölték nekem. Mókás, rajzfilmeket idéző betűkkel még a nevem is ott volt az ajtón. Istenem, imádom ezeket a csajokat. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy segítek nekik. Ahogy támogattak a szobámba és megláttam a nevemet az ajtón. 

- A nevem... hikk... ajtó – próbáltam velük is megosztani mire jutottam, de nem működött az arcom. Ezért utálok inni. 
- Igen baby, a neved az ajtón, mert ez a te szobád. - felelte nevetve Lena. Egy pillanattal később már landoltam is az ágyon. Arccal előre. A fulladást elkerülendő hanyatt fordultam. Mosolyogva álltak fölöttem. 
- Szeretlek titeket! - motyogtam bárgyún vigyorogva. 
- Mi is szeretünk tökfej! - mondta Candy majd rám terített valamit és már indultak is kifelé. 
- Egy műanyag pohárba kell rejszolnom – folytattam a motyogást, de már csak magamnak, majd vihogni kezdtem. 
- Idióta! - nevettek fel mindketten majd rám csukták az ajtót, én pedig belefeküdtem a forgó szoba örvényébe, és elaludtam. 

Amikor felkeltem még sötét volt. Szörnyű szájízem és fejfájásom volt. Lassan felültem és ahogy rájöttem hol vagyok, hirtelen minden visszatért. A lányok, a baba. Beleegyezem, segítek nekik ez nem kérdés. Meg is mondom nekik amint felkelnek. Az órámra pillantottam az éjjeli lámpa fényénél és meglepődtem, hogy még éjfél sincs. A csajok talán még ébren vannak. Gyorsan elintéztem a folyóügyeket és a fogmosást, de a ruháimat sehol sem találtam, biztos a lányok vetkőztettek le, így egy boxerben leslattyogtam a konyhába némi narancsléért és aspirinért. Nem kapcsoltam villanyt, nem volt rá szükségem, elvégre vakon is eligazodom a házban, így hamar feltűnt a kiszűrődő gyér fény a konyhából. Amikor odaértem az ajtóba, földbe gyökereztem. Candy állt a hűtő előtt, nekem háttal. Egyik keze a hűtőajtón, míg a másikkal tűnődve simogatta az állát és mindezt meztelenül. Selymes szőke haja majd' a derekáig ért, a hűtő világítása pedig szinte glóriát rajzolt a feje köré. A segge pedig... nos, nincsenek rá szavak. Éteri jelenség volt. Pár másodperc eltelt, mire észbe kaptam és enyhe lelkiismeret furdalással elfordultam, részben mivel az illem így kívánja, részben pedig, hogy ne mutassam a félkemény farkam. Halkan köhintettem egyet, hogy felhívjam a figyelmét a jelenlétemre, mire egy rövid, de annál határozottabb sikítás volt a válasz, amivel mondanom se kell a frászt hozta rám. 

- Én vagyok az csajszi! Ne sikongass kérlek, mert akkor újra kezdik a fejemben a dobok és a cintányérok! - próbáltam viccesre venni 
- Joey, te jó ég, majdnem összepisiltem magam. Ami nem lett volna túl nagy baleset, mivel tökre pucér vagyok, legalább a mosást megúsztam volna! - és már röhögtünk is. Így talált minket Lena a konyhában. Candy pucéran a nyitott hűtő előtt, én háttal neki egy boxerban és röhögtünk mint a fakutya. 

Csak hogy teljes legyen a kép, ő is meztelen volt. Bár sokszor láttam már meztelenül a húgom, a mostani alkalom, valahogy más volt. Sütött róla az érzékiség. Arca ki volt pirulva, mellbimbói peckesen álltak, csupaszra borotvált puncijának ajkai duzzadtak. A gyenge fényben, mintha még a merev csiklóját is láttam volna. Most szeretkeztek. Ezért volt más. A nemrég átélt gyönyör szinte ordított róla. Gyönyörűvé és kívánatossá tette, még az én szememben is. Aztán feltűnt, hogy a tekintete mereven egy pontra fókuszál a testemen. Az addig félkemény testrészem, a pillantásától szép lassan teljes készültségbe helyezte magát és feszítette a boxerem. Nevetséges lett volna takargatnom magam, így ezt a lehetőséget gyorsan el is vetettem. Poénkodással sem próbálkoztam. Ebben a pillanatban, valami visszavonhatatlanul megváltozott. Hogy ki és mikor hagyta abba a nevetést nem tudom. Talán egyikünk sem tudja. A kínos balesetből egy pillanat alatt véresen komoly helyzet állt elő. 

- Én és Candy most felveszünk valamit, aztán ha nem gond, folytatjuk a délutáni beszélgetésünket! - jelentette ki Lena és elindult az emeletre, hogy felöltözzön. Magát picit sem takargatva, Candy utána ment én pedig természetesen elfordítottam róla a tekintetem. Eléggé szégyelltem magam abban a pillanatban. Valahogy egy cseppet sem kívántam az elkövetkezendő beszélgetést. Mivel semmi esély nem volt rá, hogy elkerüljem, magamhoz vettem egy nagy pohár narancslevet, két aspirint és a lányok után mentem. A ruháimat még mindig nem találtam, így egy szál boxerben kopogtam az ajtajukon. 
- Gyere be Joey! - szólt ki Candy. Mindketten köntösben ültek az ágyukon és intettek nekem, hogy én is helyezzem magam kényelembe. A sebtiben rendbe rakott ágyneműre másztam és törökülésben elhelyezkedtem szemben velük. A boxerem testre simulós anyagból készült, így nem esett ki semmi helyéről, de azért így sem éreztem magam túl kényelmesen. 
- Bort? - kérdezte Lena gonoszul. 
- Ha azt akarod, hogy kirakjam a vacsit gonoszkodj csak! - fenyegettem meg játékosan. Ezzel az apró évődéssel, mintha kieresztettük volna a "feszültség lufiból" a levegőt. Sokkal könnyedebbé vált a légkör. 
- Komolyra fordítva a szót! - köszörültem meg a torkom – Segítek nektek lányok! Mindenben. A többit majd menet közben megoldjuk. - vártam némi ujjongást, könnyes összeborulást, bármilyen pozitív reakciót a bejelentésem után, de ehelyett ők megint egymásra néztek. Megint az a tekintet. Meggondolták magukat? Mégsem engem akarnak apának? Nem értettem semmit. 
- Joey, nem fejeztük be a beszélgetést, mert túl hamar kiütötted magad. Szóval ne ugorj annyira előre. Előbb hallgass végig. Bár az alapján amit az előbb láttam a konyhában, nem hiszem, hogy baj lenne belőle. - lábujjig pirultam, és összezavarodtam, amikor Lena befejezte a mondatot. 
- Mih? Tessék? - értetlenkedtem. 
- Nem akarjuk, hogy pohárba rejszolj Joey! - mondta Candy 
- De akkor...? - továbbra sem voltam képben. 
- Azt szeretnénk, ha gyermekünk természetes úton foganna meg. - mondta ezt olyan természetességgel Lena, mintha semmiségről lenne szó. 

TERMÉSZETES ÚTON... TERMÉSZETES ÚTON... TERMÉSZETES ÚTON... A két szó visszhangként pattogott a fejemben, kiütve minden útjába eső gondolatot a fejemből. 
- Azt hiszem ezt most én... de komolyan lányok... ezt akarjátok mondani, hogy... te meg én... - mutattam Candyre aztán magamra - tudod és úgy... na érted! - kezdtem kiakadni. Komolyan kiakadni. - de hát ez nevetséges! Mégis hogy? 
- Ugyan már Joey! - használta a hisztis hangját a húgom, ami a szüleinknél mindig bejött, de belőlem mindig ellenkezést váltott ki. - Tudod ugye, hogy a gyerekeket nem a gólya hozza!? 
- Kurvára nem vicces Eilena! - förmedtem rá – Arra kértek, hogy... szóval, hogy... na arra! 
- Jajj ne legyél már olyan kurvára nyárspolgár Joseph! - váltott ő is a teljes nevemre, mint mindig, ha veszekedtünk. Szinte észrevétlenül, Candy lemászott az ágyról, és eltűnt a látómezőmből. Azt szokta mondani, hogy ilyenkor jobb hagyni a pitbullokat acsarkodni, mint a fogak közé kerülni. 
- Nyárspolgár? Teljesen hülye vagy? Arra kérsz, hogy szeretkezzek a szerelmeddel! - vágtam vissza. 
- Talán ellenedre van? - ordította, majd sokkal halkabban folytatta. - Az előbb a konyhában mégis úgy állt a faszod, hogy majdnem szétszakította a boxered. 
- Az természetes reakció egy egészséges férfitól, hogy feláll neki, ha a világon a két leggyönyörűbb nő áll előtte meztelenül. - ahogy kimondtam, már meg is bántam. Láttam, ahogy Lena szeme elkerekedik. 
- Szóval engem is gyönyörűnek tartasz? - kérdezte elképedve. - Sosem mondtad. 
- A húgom vagy, miért mondtam volna. Sosem néztem rád úgy. Csak ma. Amikor szinte rád volt írva, hogy épp szexeltél. - már nem veszekedtünk. Szinte suttogtunk. Hirtelen beállt a csend közöttünk. Sok minden elhangzott ami emésztést kívánt, mindkettőnk részéről. Néhány perc múlva Candy csöndesen visszatért és elhelyezkedett a korábbi helyén. 
- Vagy két perce nem ölitek egymást, szóval gondoltam ideje visszatérnem. - mondta vigyorogva. Úgy tűnt nem hallotta a beszélgetés végét, így aztán kicsit értetlenül nézett hol rám, hol Lenára. 
- Azt hiszem én most hazamegyek. Köszi a vacsorát lányok. - indultam el kifelé a szobából. - A ruháim? - fordultam vissza. 
- Adom máris! - pattant fel az ágyról Candy, majd egy pillanattal később a ruháimmal tért vissza. Az előszobában öltöztem fel, majd Candy kikísért az autómig. 
- Neked és nekem, kettesben is kellene beszélnünk Candy! - mondtam komolyan. - Tudom, hogy Lena mennyire meggyőző tud lenni, néha akkor is, ha nem akar. 
- Persze Joey! Te meg én jövő héten együtt ebédelünk? - ajánlotta mosolyogva. 
- OK, majd hívlak! 

Azzal beültem az autóba és hazahajtottam. Rengeteg mindent kell átbeszélnünk és átgondolnunk. Az elkövetkező hetek sorsdöntőek, ezzel tisztában voltam. A hármunk kapcsolata, alapjaiban fog megváltozni. Abban biztos voltam, hogy a lányok ezerszer átbeszélték ezt és minden eshetőséget számításba vettek, mielőtt feldobták nekem a kérdést. Mégis, valamiért úgy éreztem, hogy falhoz állítottak. Mindig is elég sekélyes fickónak tartottam magam, a szerelembe esés lehetősége még csak fel sem merült bennem soha, ahhoz túlságosan is a munkámnak éltem. Csilli - villi mű nőket hajtottam egész életemben, akik jól néznek ki a BMW - mben és a négyezer dolláros öltönyeim mellett. De Candy nem mű, semmi mesterkéltség nincs benne. Na igen, ez bonyolult ügy. Úgy döntöttem, várok a döntésemmel a közös ebédig, amit szerdára beszéltünk meg, egy étterembe az irodám közelében. A hétfő és kedd úgy repült el, hogy szinte észre sem vettem. Napi 12 - 14 órákat dolgoztam, hogy mindennel elkészüljek a pénteki nagygyűlésre, amelyen Mr. Hogworth is tiszteletét teszi. Az atyaúristen személyesen. 68 éves vezérigazgató, aki nyugdíjba vonulása után, a Los Angelesi irodát irányította, de az ujját továbbra is a cég ütőerén tartotta. A fia David vette át a cég irányítását itt New Yorkban, a főhadiszálláson, azonban a mai napig jelent az öregnek. Az utóbbi pár évben, már nem jelent meg a negyedéves értékelő gyűléseken, szóval minden bizonnyal valami különleges esemény várható. Már terjedtek a rémhírek elbocsájtásokról, részlegek felszámolásáról. Nem hittem a pletykáknak, de azt azért el kell ismernem, elég feszült lettem jómagam is a látogatás hírére. 
Szerda is úgy telt ahogy a hét előző napjai, igazság szerint meg is feledkeztem a Candyvel közös ebédünkről, amíg a titkárom Jeff, fel nem hívta rá a figyelmem. Gyalog öt percre volt csak így kicsit késve indultam. Folyamatosan valami kibúvón törtem a fejem. Sehogy sem akaródzott elmennem erre az ebédre, de tudtam, hogy csak elodázni tudom, megúszni semmiképp. Amikor beléptem, Candy már az asztalunknál ült. Üde színfolt volt a nyári ruhájában, amelyen kusza, színes ábrák sokasága keveredett, a sok öltönyös és kosztümös ember között. 
- Szia Joey! - állt fel az asztaltól, hogy megöleljen üdvözlésképp és az elmaradhatatlan pusziért. 
- Szia Gyönyörű! - öleltem meg mosolyogva. 
- Olyan ez a hely mintha temetésen lennék. - nézett körül mosolyogva. - ez a sok fekete öltöny... 
- Na igen, a manhattani egyenruha. Tényleg lehangoló tud lenni. - értettem egyet miközben odaintettem a pincért. 
Miután megrendeltük az ebédünket, kínos csend telepedett közénk. Én az evőeszközöket babráltam, ő pedig a szalvétája sarkával játszott. 
- Nézd Candy, - kezdtem bele végül – ez rohadt kínos nekem és szerintem neked is. 
- Ne Joey! - intett le – Nekem azért kínos mert neked kínos! Érted? Tudom, hogy azt gondolod, hogy Lena beszélt erre rá, de biztosíthatlak, hogy közös döntés volt. Kórházban nemzeni gyereket, olyan személytelen... érted? Az a sok tű, meg petricsésze meg mikroszkóp, meg azok az idegen emberek akik részt vesznek benne. Egyszerűen nem szabad így történnie. Egy új lélek jön erre az egyébként is túl műanyag és robotizált világra. Nem akarom, illetve mi nem akarjuk, hogy ennek a gyönyörű eseménynek az intimitása elvesszen az orvosok és a műszereik között. Azt akarjuk, hogy a mi picink itt foganjon meg bennem, ne egy mikroszkóp alatt. Érted ugye? - fejezte be a mondandóját. A szenvedélyes monológja engem is magával ragadott, teljes mértékben értettem és megértettem az indokait. 
- És mi lesz a dolog gyakorlati részével? - dobtam fel a legkényesebb kérdést. - Ezt is átgondoltad? Erre is megvan a forgatókönyv? Mert ha igen szeretném, ha megosztanád velem, mivel úgy néz ki főszerepet kaptam. - halvány pír jelent meg az arcán mire befejeztem. 
- Nos igen. - köszörülte meg a torkát. - mindig is leszbikus voltam, így gyakorlatilag ez lenne az első... khm... aktusom, férfivel. - szegény annyira zavarban volt, hogy láttam rajta, legszívesebben elszaladt volna, de nem könnyíthettem meg a helyzetét. Elvégre most még csak beszélünk, mi lesz, ha odajutunk, hogy meg is kell tennünk. 
- Ez egy kicsit bonyolítja a dolgot nem gondolod? - kérdeztem, miközben el sem akartam hinni, hogy miről beszélünk. Az egész helyzet abszurd volt. - Kérlek avass be a részletekbe, hogy szerinted hogy is fog ez történni. - kértem olyan megnyugtató hangon ahogy csak tudtam. 
- Szóval, tudod... - habozott – a mi házunk, sötét szoba, te bejössz, teszed a dolgod aztán kimész és kész. - mondta el a tervét címszavakban. 
- Aha. Értem. - bólintottam és eldöntöttem, hogy az elkövetkező percekben nem leszek kíméletes vele. - És közben a húgom az ajtó előtt vár és a kezét tördeli. Mi van akkor ha elsőre nem sikerül megfogannod. Mi lesz ha egy évig kell próbálkoznunk, mire összejön a dolog. Mit gondolsz, mit fog ez a dolog tenni veled, Lenával, velem. Hónapokon keresztül szeretkezünk a sötétben és azt gondolod ez nem lesz semmilyen hatással ránk? - mire befejeztem, láttam, hogy a sírás kerülgeti. Nyomorultul éreztem magam miatta, de az őszinteség a legjobb út. Az egyetlen út ebben az ügyben. Minden eshetőséggel számolnunk kell, mert ha egyszer elindulunk ezen az ösvényen már nincs visszatérés. - Ne haragudj, nem akartalak elszomorítani, de muszáj tudnom, hogy tényleg mindent átgondoltatok, mielőtt belevágunk. Menj haza, beszélj a húgommal! Szombaton megint összeülünk és meglátjuk. 
Csak bólintani tudott, mert biztos voltam benne ha megszólal elsírja magát. Csendben kisietett az étteremből és eltűnt Manhattan forgatagában. Mivel nekem is elment az étvágyam lemondtam a rendelésem és visszaindultam az irodába, hogy a munkába temessem magam. A hét további részében, egyikünk sem kereste a másikat. Gondolom elég sok mindenen kellett átrágniuk magukat. 

Amikor végre elérkezett a péntek, szinte agyonhajszoltam magam, ahogy mindenki más is a cégnél. Mire megérkezett Mr. Hogworth, már öngyilkos hangulat alakult ki némelyekben. Maga a meeting mondhatni eseménytelenül zajlott. A különböző részlegek beszámolói, a sok száraz adat, grafikonok és kimutatások, nemcsak minket, de az öreget is untatták, mivel észrevettem, hogy legalább kétszer elbóbiskolt az asztalfőn. A gyűlés végén jöttek a szokásos hátba veregetések, gratulációk. Sok - sok pénzt kerestünk a második negyedévben is. A találkozó végeztével Mr. Hogworth magához intett én pedig a torkomban dobogó szívvel mentem oda. 

- Mi a helyzet Joey? - ragadta meg a mancsomat és meglepő vitalitással szorította meg. 
- Köszönöm Uram, minden rendben! És ön hogy van? - udvariaskodtam 
- Hagyjuk ezt az uramozást és szólíts Franknek! - legyintett 
- Rendben, köszönöm Uram, akarom mondani Frank! - mondtam elképedve 
- Figyeltelek az elmúlt években Joey! - tette a vállamra a kezét. - Példásan teszed a dolgod, hozod az ügyfeleket és rendesen számlázol. - nevette el magát. - Mik a terveid a jövőre nézve fiam? - a pillantás amit rám vetett, megértette velem, miért ő az egyik legjobb ügyvéd a mai napig. Nem hagyom magam megfélemlíteni, döntöttem el és álltam a tekintetét. 
- Én akarok lenni a legfiatalabb partner a cégnél Ur... vagyis Frank! - jelentettem ki a lehető leghatározottabb hangon. Veséig látó pillantásával végigmért, majd hümmögött egyet. 
- Általában megkapod amit akarsz fiam? - kérdezte még mindig röntgenszemmel 
- Nem Uram, semmit nem kapok csak úgy meg. Én megszerzem amit akarok és nem általában, hanem mindig! - önbizalmam töretlen, pillantásom halálos. Cápa vagyok Manhattanben, aki elveszi ami őt illeti és aki soha nem áll meg, mert ha megáll meghal. Ezt próbáltam sugallni a testbeszédemmel is, ahogy az imént tettem a szavaimmal, belül azonban olyan gyomorgörcsöm volt, hogy azt hittem ott helyben elhányom magam a stressztől. 
- Helyes fiam, nagyon helyes! - lapogatta meg a vállam - Rövidesen beszélünk! - választ nem várva megfordult, hogy egy távolabb lévő csoporthoz csatlakozzon. 
Alig vártam, hogy véget érjen a kötelező bájcsevej és amikor lassan apadni kezdett a létszám, úgy gondoltam ideje nekem is lelépni. Elköszöntem a kollégáktól és természetesen az öregtől is, aki megint megajándékozott egy röntgen pillantással. 
Semmi másra nem vágytam, csak egy kiadós zuhanyra és egy évnyi alvásra. Másnak délben sikerült magamhoz térnem. Egész nap elő sem vettem a laptopom, próbáltam felkészülni az esti találkozásra a lányokkal, de minden kísérletem kudarcba fulladt, egyszerűen nem tudtam mire számítsak. Életemben először úgy döntöttem, hogy hagyom magam sodródni az árral. Lassan elérkezett az idő, hogy elinduljak, így összekaptam magam és elmentem megvenni a szokásos csokrokat és bort. Két üveggel. Szükségünk lesz rá, gondoltam. Amikor megérkeztem a házhoz, megálltam az ajtó előtt. Életemben először haboztam benyitni. Armstrong szállóigévé vált mondata jutott eszembe, ahogy ott álltam az ajtó előtt. "Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas lépés az emberiségnek". Az én esetemben azonban valahogy így hangzik: "kis lépés ez egy embernek, de hatalmas lépés az életemben". Vettem egy mély levegőt és beléptem. 
- Megjöttem! - kiáltottam be a szokásos módon. 
- Nappali! - jött a válasz a húgomtól. 
Ölelés, puszi. A szokásos üdvözlés, mégis valahogy feszült, de nem is számítottam másra.
- Ne kerülgessük Joey! - tért a lényegre Lena. 
- Ne kerülgessük! - bólintottam. 
- Candy elmondta, hogy mit beszéltetek szerdán, - kezdett bele a mondandójába és közben nem nézett a szemembe. - Igazad van Joey! Van olyan aspektusa ennek a történetnek, amit nem vettünk figyelembe. Naiv módon, abból indultunk ki, hogy a fogantatás garantált. Tudom, hülyeség. Nem is értem. Egyszerűen annyira sima ügynek tűnt, logikusnak, hogy pár dologgal nem számoltunk. De hát én vagyok a művész a családban, aki előbb cselekszik aztán gondolkodik. Te vagy az ügyvéd, aki mérlegel, gondolkodik és talán cselekszik. Te vagy az ellenpólusom, ahogy mindig. Te meg én vagyunk egy egész. Nem tudom, hogy kibírnám - e, hogy hónapokig... tudod, te meg Candy... én meg az ajtó előtt. Nem, biztos nem bírnám. 
- Igen szerintem én sem. - értettem egyet. 
- Egyetlen megoldás marad... - ekkor rám nézett és volt valami abban a tekintetben ami egy kicsit megijesztett. 
- Mi... milyen megoldás? - hebegtem 
- Hááááát... ahogy azt Candyvel kettesben már megbeszéltük.... - állt fel a fotelből és lassan elindult felém. - az egyetlen megoldás, ha én is részt veszek benne. 
- Te is részt ve... na álljunk meg egy perce! Mit értesz azon, hogy te is ré... - elakadt a szavam, mert a húgom a szoknyáját megemelve, az ölembe mászott. Szemtől szembe. 
- Ezt értem! - és azzal a lendülettel rámtapadt és olyan szenvedéllyel kezdet csókolni, hogy azt hittem ott helyben elégek. Mindkét kezével a hajamba túrt, majd belemarkolt és úgy irányította a fejem, hogy a lehető legmélyebben tudjon csókolni. A bugyival fedett punciját közben folyamatosan a hasamnak feszülő farkamhoz dörzsölte, majd egy pillanattal később leszállt rólam, megigazította a szoknyáját és visszaült a helyére. 
- Szóval akkor te is benne vagy! - jelentette ki vágytól fátyolos hangon, én meg ültem ott mint akit leforráztak. Még nyökögésre sem futotta az erőmből. Lenéztem a farkamra és láttam, hogy ott, ahol a puncija a farkam törzséhez dörgölőzött nedves folt volt. Ebben a pillanatban lépett a szobába Candy poharakkal és egy nyitott borosüveggel. 
- Na? - kérdezte Lenát. 
- Nézz rá! - mutatott felém a húgom. - Az a meredező fasz, mit mond neked kicsim? - kacsintott cinkosan. 
- Akkor tehát te is benne vagy! - Candy szinte ragyogott az örömtől. - Erre iszunk! - töltött mindenkinek, majd kiosztotta a poharakat. Lassan kezdtem visszanyerni a lélekjelenlétem. Már mosolyogni is tudtam. 
- Joeynak csak keveset önts Candy! Nem akarjuk, hogy megint beájuljon! - gonoszkodott Lena, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Ittunk a borból, majd miután letettük a poharakat, Candy mindkettőnket kézen fogott. 
- Csináljunk egy bébit! - majd húzni kezdett minket az emelet felé. 

Hagytam magam vezetni, mint egy birka és közben hol Lenára, hol a minket húzó Candyre néztem. Te jószagú... ezek most...?! Be voltam rezelve. Először Candy lépett a szobába, majd Lena és végül én. Candy megállt az ágy előtt és vigyorgott. Mélykék szeme ragyogott az izgatott várakozástól. Lena lassan hozzá sétált, majd magához vonta és olyan szenvedélyes csókkal estek egymásnak, amitől elernyedt az állam. Azt a kevés ruhát ami rajtuk volt, pillanatok alatt leszórták, majd mint akikben csak most tudatosul, hogy ott állok nem egészen egy méternyire tőlük, felém fordultak. 
- Candy kedvesem, mutassuk meg a bátyámnak, hogy mi hogyan szeretjük! - Lena mintha átváltozott volna. Hangja egy árnyalatnyival mélyebben csengett, a szemében pedig, mintha némi gonoszság villant volt. Az én reakcióm minderre egy ideges nyelés volt. 
- Igen Úrnőm! - felelte Candy engedelmesen és kissé fejet hajtott. Mint egy hű szolgáló. Pofám leszakadt. Az előbbi csókból is éreztem a húgom domináns oldalát, de úrnő és szolgáló viszonyra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Immáron sokadik alkalommal váltam beszéd képtelenné. 
- Ne tátsd a szád Joey! - szólt rám Lena – Hozd a széket ide az ágy mellé és ülj le rá! Meztelenül! 
- Őőő... ja ok. - rebegtem és a szék felé léptem, ám Lena hangja ismét csattant. 
- Ok, mi? 
- Őőő...ok Úrnőm?! - kérdeztem elbizonytalanodva. 
- Okos fiú, gyorsan tanul. - mondta félig leeresztett szemhéjjal engem méregetve. Volt valami benne, az egész lényében, ami arra késztetett, hogy engedelmeskedjek. Uralta az egész hálószobát anélkül, hogy bármit tett volna érte. Gyorsan ledobáltam a ruháimat, majd a széket szorosan az ágy mellé tettem ahogy parancsolta és leültem rá. A szívem a torkomban dobogott, a farkam pedig annak ritmusára rángatózott. Akkor sem voltam ennyire izgatott és felspannolt, amikor először voltam lánnyal. Akkor sem amikor a fizika tanárnőmet szopattam le a saját szertárában 17 évesen. Ültem ott és kocsányon logó szemekkel néztem a két lányt, az úrnőt és a szolgát. 
- Candy, mássz fel az ágyra négykézláb! - kapta az utasítást 
- Igen úrőm! - és már mászott is. 
- Ügyes kislány. - dicsérte meg az engedelmességért és jutalmul végig simított a pompás kerek fenekén, amitől Candy és én egyszerre sóhajtottunk fel. 
- Nocsak! - nézett rám a húgom. - Ebben is egyformák vagyunk drága ikrem! Én is imádom a seggét! Gyerünk Kicsim! Mutassuk meg ennek a csődörnek a csodálatos kis seggedet. Fordítsd felé! Ez az. És most tedd a fejed az ágyra és pucsíts, ahogy egy engedelmes szolgához illik. - csak úgy pattogtak a szavai, Candy pedig zokszó és habozás nélkül teljesítette azokat. Én meg csak bámultam a képembe tolt segget. A rózsaszín segglyukat és a tökéletes puncit, ami kicsit kinyílva felfedte a legrejtettebb bájait. Nedvei gyöngyözve csillogtak és én önkéntelenül is közelebb hajoltam, hogy megízleljem. Ekkor egy tenyér jelent meg előttem, elzárva a kilátást éhes tekintetem elől. 
- Vissza! - csattant fel Lena – Nem érhetsz hozzá, amíg én nem engedem. Most csak szagolni fogsz! Rajta, told közelebb az orrod a pinájához! Szagold meg az illatos kelyhet Joey! 
Már épp tettem volna amit mondott, amikor ismét megjelent előttem a tenyér, ami ismét megállásra kényszerített. 
- Mit mondasz nekem Joey, ha parancsot adok?! - kérdezte gonosz vigyorral. 
- Iii... Igen Úrnőm? - találgattam. 
- Okos fiú! - simogatta meg a hajam és én, bár nevetségesnek hangzik, de örültem, hogy elégedett velem. Keményen belemarkolt a hajamba és közelebb tolta a fejem a puncihoz. 
- Mély lélegzet! - utasított. 
- Igen Úrnőm! - mondtam már reflexből és szimatoltam a harmatos pinát. Olyan közel voltam, hogy belenyalhattam volna, de mivel az úrnőm megtiltotta, nem mertem ellenszegülni. Így maradt az illat, ami olyan részegítő volt, hogy lehunyt szemmel élveztem. 
- Nahát Joey! Nagyon jó fiú vagy! Nem hittem volna, hogy megállod. Nem nyaltál bele ebbe a gyönyörű pinába. - dicsért meg Lena. - Mivel is jutalmazzalak meg... - amíg tűnődött az egyik lábát felrakta az ágyra, az én szemem azonnal a szétnyíló puncijára tapadt. 
- Nahát, nahát! Joey te perverz disznó! Szégyelld magad! Az iker húgod nedves pináját bámulod? A testvéredét? Ezért büntetés járna, ugye tudod kedvesem? 
- Iigen Úrnőm! - bólintottam szinte transzban, miközben a szemem folyamatosan a puncijára tapadt ami láthatóan egyre nedvesebb lett. 
- Az előbb jó voltál, most meg rossz... - tűnődött színpadiasan. - Most mit tegyek veled? Azt hiszem a kettő semlegesíti egymást, nem gondolod Candy? 
- De igen Úrnőm! - felelte Candy kissé lihegve. 
- Candy, édesem! Neked egyre nedvesebb az az éhes kis picsád! - erre én is odakaptam a fejem és valóban. Candy szinte tocsogott. Annyira merev voltam, hogy egy érintés elég lett volna, hogy azonnal elmenjek. - Csak nem az én kis bátyuskám jelenléte izgatott fel ennyire? 
- De igen úrnőm! - felelte Candy engedelmesen. 
- Meséld el nekem miért izgatott fel ennyire? 
- Nem tudom Úrnőm! - felelte még mindig az ágyra támasztott homlokkal a szőke lány. - Talán mert az ikred Úrnőm! Ő, te csak egy hatalmas fasszal, Úrnőm. 
- Szóval szereted a faszt? 
- Nem Úrnőm, nem szeretem a faszt, csak a te faszodat! 
- Jó válasz én kis kurvám! Ezért meg kell, hogy jutalmazzalak! - hajolt közelebb Candy égnek meredő seggéhez és hosszan kinyújtott nyelvvel végignyalta, csiklótól ánuszig. Candy azonnal elélvezett. Visszafojtott nyögésekkel előre hanyatlott és csak nyögött és élvezett, miközben Lena próbált továbbra is a punciján maradni, így tartva őt az orgazmus hullámain. Alig bírtam magammal. Bármennyire is élveztem ezt a játékot, ez alatt a rövid idő alatt amíg játszottunk, teljesen kikészültem. A farkam már - már fájdalmasan lüktetett. A mocskos beszéd, a live leszbishow és ez az egész domina dolog a végletekig felajzott. Idegesen fészkelődtem a széken, miközben továbbra is bámultam a lányokat. Magamhoz nyúlni, szó szerint nem mertem, mert érzésem szerint pár húzás után beterítettem volna a szőnyeget magam előtt. Azt tudtam, hogy Candyben kell befejeznem, végtére is ezért voltunk itt. Át kell vennem a gyeplőt, - gondoltam – különben itt bolondulok meg. Így hát felálltam a székről és lenéztem a lányokra. A mozgásra ők is felfigyeltek és vágytól ködös tekintettel felém fordultak. 
- Ti aztán igazán rosszak vagytok lányok! - mindkettejük szemöldöke kérdőn felszaladt a pálfordulásom láttán. - Te! - intettem a fejemmel Lenának – Ujjazd meg a punciját! Gondoskodj róla, hogy elég tág legyen amikor megbaszom ezt a kislányt! - Lena először kissé elképedt, Candy nem kevésbé, de aztán mégiscsak alkalmazkodtak az új helyzethez. Lena még nyomott pár csókot Candy tökéletes seggére, majd lassan betolta a mutatóujját annak puncijába és lassan ki - be huzgálta. 
- Így gondoltad Uram? - kérdezte huncutan és ráhajtotta a fejét Candy seggére, majd a lehető legártatlanabb tekintettel nézett fel rám. 
- Nagyon jól csinálod! - bólintottam. - Folytasd két ujjal! 
- Igen Uram! - és bevezette a középső ujját is, amit Candy hálás nyögéssel fogadott. Nagyon nehéz volt visszafognom magam. A két buja lány egyszerűen elvette az eszem. 
- Most a harmadikat! Candy, izgasd a csiklódat! - utasítottam őket 
- Igenis Uram! - jött a válasz szinte egyszerre, ami mosolyt csalt az arcomra. Kezdtem egyre jobban élvezni ezt az Uramozást és hogy minden parancsomnak engedelmeskednek. Mikor Lena három ujja már lazán siklott ki és be Candy tocsogó pinájába elérkezettnek láttam az időt, hogy végre beledugjam a farkam oda, ahol férfi előttem még nem járt. 
- Lena! - szólítottam meg a húgom miközben feltérdeltem az ágyra mögéjük. 
- Igen Uram? - nézett rám a húgom, és mintha egy kis áhitat szerűséget véltem volna felfedezni abban a tekintetben. 
- Markold meg a faszom! - utasítottam nyersen. 
- Igenis Uram! - és a markában is voltam. Határozottan, de gyengéden tartott, miközben le sem vette a szemét, a lüktető farkamról. Amikor megnyalta a száját, tudtam, hogy gondolatban már szopja. Már a gondolattól is nagyot rándultam a kezében. Kénytelen voltam változtatni az elképzelésemen, nem rakhattam azonnal Candybe, muszáj volt kipróbálnom a húgom száját. 
- Nyisd ki a szád! - ezúttal elmaradt az "igenuram", csak tette amit mondtam. 
- Vedd be a szádba a faszom és szopjad húgocskám! - Miközben lassan közelített, Candyre néztem, aki ezt hallva a hátára fordult és tágra nyílt szemekkel bámult minket. Lábait szélesre tárta és lassan körözni kezdett a csiklóján, másik kezével időnként megcsipkedve a mellbimbóját. Amint Lena szája elnyelte a farkam, lehunytam a szemem és akkorát nyögtem, hogy magamat is megleptem. Soha nem voltam hangos az ágyban, de soha nem is éreztem még ekkora gyönyört. Hullámokban tört rám, ahogy a húgom szája fel és le szánkázott a robbanásig feszült farkamon. Belemarkoltam a hosszú fekete hajába és a csípőmmel kicsit rásegítettem a ritmusra. Egész a torkáig engedett, majd vissza. Pár lökés után, már mindkét kezemmel markoltam a haját, a fejét egy helyben tartva és önfeledten basztam a száját. 
- Elég! - rántottam ki a farkam, mert éreztem, hogy közel a robbanás. - Fantasztikus vagy kishúgom! 
- Örülök, hogy a kedvedre lehettem Uram! - válaszolta alázattal, el - elakadó lélegzettel. Bár én kiestem a szerepemből, ezzel a mondatával emlékeztetett a játékunkra. 
- Candy? - szólítottam meg a még mindig csendben maszturbáló lányt. 
- Igen Uram? - hagyta abba és felkönyökölt. 
- Felkészültél? 
- Igen Uram! Készen állok rá, hogy megbassz a kőkemény faszoddal Uram! - és már fordult is négykézlábra, arccal az ágyon, hogy a lehető legjobban ki tudjon tárulkozni nekem. 
- Lena, fogd meg a faszom! 
- Igen Uram! - felelte a szólított és határozottan megmarkolt. 
- Most vezess bele ennek a gyönyörű kis kurvának a pinájába! - a keze által vezetve, pár esetlen, térden megtett lépést követően, ott volt a farkam Candy pinájának a bejáratában! 
- Így gondoltad Uram? 
- Nagyon jó! - dicsértem meg és lassan elkezdtem befelé tolni a farkam a tágítás ellenére szűk, te jó isten de még milyen szűk punciba. 
- Istenem Candy, nagyon szűk vagy, és forró! - ragadtam meg a csípőjét. Toltam magam, lassan de határozottan egyre mélyebbre, amíg teljesen össze nem simultunk! 
- Legyél vele nagyon gyengéd! - súgta a fülembe Lena, hogy csak én hallottam, amit egy bólintással nyugtáztam. 
- Lena, feküdj Candy szája elé, hogy nyalni tudja a pinádat! - utasítottam a húgom, aki ezúttal szó nélkül tette amit mondtam. Szemmel láthatóan kicsit aggódott a szerelméért. 
- Candy nyald a pináját, amíg én megbaszom a finom kis pinádat! - minden mocskos kifejezést, ami elhagyta a számat, egy apró rángás kísért, mélyen Candy puncijában. 
- Igenis Uram! - és már lefetyelt is. Hangosan cuppogott és nyögött miközben falta a húgom pináját, aki maga is hátravetett fejjel élvezkedett. 
- Élvezed a bátyám faszát Kicsim? - kérdezte élvetegen Lena – Élvezed ahogy bassza a pinádat? 
- Ig... ige...ee...en! - nyögte a lökéseim ritmusában 
- Szeretnéd látni ahogy engem is megbasz azzal a hatalmas, kemény faszával? Jó volt látni ahogy megbassza a számat? - Lena minden egyes szavára, mindhármunk élvezete hatványozódott. Éreztem, hogy egyre közelebb kerülök, így magasabb tempóra váltottam. 
- Bassza meg! Elélvezek a bátyád faszán kicsim! - kiáltott fel Candy és abban a pillanatban robbantam. A szemem befordult a koponyámba és ezer csillag robbant fel az agyamban amikor spriccelni kezdtem. 
- Érzem a forró gecijét! Belém spricceli mindet! Istenem! - ekkor éreztem, hogy Candy is elélvez és a pinája szó szerint feji a farkam. Még mindig merev voltam amikor Candy aléltan az oldalára dőlt. Lena gyengéden a hátára fordította és egy párnát csúsztatott a csípője alá, hogy ne folyjon ki a "gyermekvetőmag" a puncijából. Én még mindig ott térdeltem, izzadtan és még mindig kőkemény farokkal. Nem akartam elhinni, hogy amit az imént átéltem, igaz. Lena adott egy gyengéd csókot a szerelmének, majd rám nézett, aztán a farkamra. Én is lenéztem és láttam, ahogy egy spermacsöpp lassan, nyúlósan leesni készül a végéről. Lena lassan közelített, majd gyengéd erőszakkal a hátamra fektetett. 
- Hagy takarítsam le azt a gyönyörű faszodat testvérkém! - mondta és már a szájában is voltam. Szívta miközben a kezével kipréselte a maradékot a farkamból. Időnként megrándultam, az iménti orgazmustól még kissé érzékeny volt a makkom, de Lena gyengéd volt, így egyáltalán nem volt kellemetlen. Közben, hogy ő se maradjon ki a jóból, a kezemmel próbáltam elérni a punciját, de hasztalan. Ő észrevette, hogy miben mesterkedem és anélkül, hogy kiengedett volna a szájából, elhelyezkedett a számon. Az illatos punciba fúrtam az arcom és nyaltam, szoptam ahol csak értem, miközben a kezeimmel két oldalról próbáltam minél jobban széttárni. 
- Ó istenem Joey! Nyaljad a pinámat! - nyögött fel és bár a szájával elengedett a kezeivel még mindig szorgosan dolgozott rajtam. 
- Nézd, hogy szopja a csiklómat a testvérem Candy! - nem láttam a szőke lányt, csak a halk nyögéseiből következtettem, hogy bizony ő is készen áll a folytatásra. - ez az Kicsim, ujjazd a gecis pinádat. Olyan gyönyörű vagy! Akarod látni, ahogy megbasz a bátyám? Akarod látni ahogy a testvérem belém veri ezt a gyönyörű faszt? 
- Igen, azt akarom, hogy baszasd meg magad a testvéreddel kicsim, látni akarom, ahogy eltűnik az a hatalmas fasza az éhes pinádban! - jött a túlfűtött válasz. Már nem voltunk egymás alárendeltjei. Saját vágyaink rabszolgái lettünk és mint ilyenek, egyenlőek voltunk. Engedve ezeknek az erőknek, Lena lemászott rólam és a farkam fölé guggolt, míg Candy közelebb jött, hogy jobban lásson. Amikor Candy elég közel ért, megmarkolta a farkam és alaposan szemügyre vette. Kicsit húzogatta, majd fogást váltott. A mutató ujjával elkent egy csepp előnedvet a végén és kíváncsian megnyalta a makkom. Gondolom tetszett neki az íze, mert ezután a szájába vett és ütemesen cumizni kezdett. Szép lassan ráérzett a ritmusra, hogyan segítsen be a kezével a szájmunkájába. Kivette a szájából és nyalogatni kezdte a makkom, majd teljes hosszában az egészet. Aztán a zacskóm került sorra. Játszott a golyókkal. Simogatta, majd egyesével a szájába szippantotta őket. Ezután visszatért a makkomhoz és pár nyalintás után, ismét szopni kezdett, végig a szemembe nézve. Igéző volt. Élete első szopása meglepően jól sikerült. 
- Szereted szopni a bátyám faszát Kicsim? - kérdezte Lena fátyolos tekintettel. Láthatóan tetszett neki a látvány. 
- Ühmmm – jött a válasz. Még cumizott pár másodpercig, aztán egy nagy cuppantással elengedett és a farkam Lena puncijához irányította. 
- Ülj bele a Testvéred faszába kicsim! - utasította, majd elragadtatott tekintettel figyelte, ahogy eltűnök, majd ismét előbukkanok Lenából – Ez gyönyörű! - sóhajtott fel és nyalni kezdett minket a találkozási pontunknál. Hol a farkamat, hol Lena csiklóját nyalintotta a fürge kis nyelve. Aztán ahogy fokozatosan épült fel a vágyunk, úgy váltottunk egyre magasabb sebességre, így Candy nem tudott már besegíteni nekünk. Mivel nem akartam, hogy egy pillanatra is elhanyagoltnak érezze magát, átfordultam Lenával, hogy én legyek felül. 
- Ülj a húgom szájára Candy! Hagy nyalja ki a gecimet a pinádból! 
- Gyere kicsim! - hívta Lena is. Amint elhelyezkedett a szája fölött, a húgom szinte habzsolni kezdte a punciját, sorozatos nyögéseket csalva elő Candyből. Annyira szépek és érzékiek voltak, hogy felemelkedtem és miközben erőteljes, hosszú lökésekkel basztam a húgom, a számat Candy melleire tapasztottam és szívtam, nyaltam és csókoltam a rózsaszín bimbót. Candy élvezett el először. Az orgazmusa hirtelen és erős volt. Egy éles sikollyal belém kapaszkodott és a szája az enyémre tapadt. Hevesen, őrjöngve csókolt, majd ahogy az orgazmus hullámai csendesültek, a csókja is úgy lett gyengédebb és gyengédebb, míg végül a vállamra hajtotta a fejét és pihegett pár másodpercig. Én is és Lena is megálltunk, hogy ne rontsuk el neki a pillanatot. Amint lemászott Lenáról, újult erővel estünk egymásnak. Most, hogy már Candy nem volt köztünk, ráfeküdtem és klasszikus misszionárius pózban kezdtem el dugni. Végig egymás szemébe néztünk és mintha valami a helyére kattant volna. Ő és Én ismét egyek voltunk, mint egykor az anyaméhben. 
- Szeretlek Joey! - mondta két nyögés között. 
- Én is téged Lena! - azzal kissé gyorsabb tempóra kapcsoltam, majd egyre gyorsabbra, míg végül olyan keményen basztam a húgom, amilyen keményen csak emberileg lehetséges. Folyamatosan sikongatott, miközben a testünk keményen egymásnak csapódott minden lökésnél. 
- Beléd fogok élvezni Lena! - figyelmeztettem amikor éreztem, hogy közeledik a vég. 
- Igen Joey! Élvezz belém! Spricceld tele a pinámat a forró geciddel! - sikongatta szinte önkívületben 
Amikor végül elélvezett, a szeme felakadt úgy, hogy csak a fehérje látszódott. Az egész teste hevesen remegni kezdett, majd egy hangos sikollyal kitört belőle. Az ő orgazmusa engem is magával rántott. Egy erőteljes utolsó döféssel a lehető legmélyebbre vágtam a farkam és artikulálatlan nyögéssel, mélyen a húgom testébe lövelltem. Legalább fél percig teljesen ki voltam ütve. Mintha egy felhőn lebegtem volna. Katartikus élmény volt együtt lenni a két lánnyal. Ekkor halk hüppögést hallottam és megállt bennem az ütő. Felpattantam Lenárol, közben a farkam puhán kicsusszant a puncijából. Ebben a pillanatban mozdult ő is. Odament Candyhez és magához ölelte. 
- Candy, talán bántottalak? - kérdeztem megszeppenten. - Nagyon sajnálom, ha durva voltam én igazán... 
- Semmi baj Joey! - nyugtatott szipogva - csak boldog vagyok! Ennyi az egész. 
Mondanom sem kell mekkora kő esett le a ketyegőmről. Megint tudtam levegőt venni. 
- Ez annyira csodás volt! - lelkendezett tovább - Nagyon szeretlek titeket! 
- Mi is nagyon szeretünk téged! - válaszoltuk egyszerre Lenával. 
- Gyere ide te is Joey! - Invitált egy közös ölelésbe Candy, én pedig habozás nélkül zártam őket a karjaimba.

Szólj hozzá!

Rosszlanyok.hu - A szexpartner kereső. Több száz igazi szexpartner kereső lány!!! CSAK VALÓDI KÉPEK, videók!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://maiszex.blog.hu/api/trackback/id/tr255604903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.