Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Rosszlanyok.hu - Az országos szexpartner és masszázs kereső. Gyönyörű lányok. Csak valódi képek!

HTML

MAI SZEX

Minden, ami erotikus történet, erotikus képregény, ha egy kis élvezetre vágysz, nálunk biztosan megtalálod!

Partnerek

SZEXPONT.png

ERETT.png

MAISUNA.png

ELIT.png

Ajánló

Utolsó kommentek

  • Kriszxxx: Jó kis történet. :) (2014.04.06. 20:43) Régen látott barátnőm....
  • Mágikus Laura: nem vagyok egy leszbikus fan,de ez egy izgató történet!!!! (2014.01.27. 17:06) A bilincs
  • Mágikus Laura: a készülődés,aztán az élvezet és a mozi együtt,ami egy estét teljessé tesz:) (2014.01.27. 17:06) Édes sokas
  • kicscsávók: Na jó, de egy fotó akkor is jó lett volna :) (2013.10.18. 13:51) Szexi nyaralás
  • Ches Desmond: @Kimi1: Ja, a lényeg lemaradt. Sehol egy sunafotó... (2013.10.18. 12:50) Szexi nyaralás
  • Utolsó 20

MAI SUNA

Asztal három főre

sztone 2014.01.06. 12:17

Részlet: Lainey Reese: Asztal három főre

Kincade Marshall épp ki akarta nyírni a kidobó emberét. Gondolta, New York egyik legmenőbb klubjának tulajdonosaként megússza szárazon. Gary, a kidobója túlságosan gyengekezűnek bizonyult a nőkkel szemben. 
– Mi a frászt művelsz? – érdeklődött, és alig pár centi távolságból bámult bele Gary arcába. Intett a másik gorillának, aki éjszaka az ajtóban állt. – Vedd át egy percre, Tom, Gary tart egy kis szünetet. – Gary hátára tette a kezét, és a zsúfolt éjszakai bárba vezette, miközben közvetlen közelről a fülébe suttogott. – Ezt már megbeszéltük. Tudod, milyen az, akit keresünk. Tehát még egyszer megkérdezem. Mi a francot művelsz? 
Cade tudta, hogy Gary felfogta, miről beszél, ezt már eljátszották máskor is – a kis szöszi nem felelt meg a kívánalmaknak. 
– Tudom, Cade, öregem. Tudom, de annyira dögös. Tudom, hogy olyan ártatlanul édesnek tűnik, de rajta tartom a szemem, és ügyelek rá, hogy ne kerüljön bajba. 
Cade hallotta a Gary hangjában csendülő reménykedést. – Bíztam benne, hogy itt lóg majd, amíg lejár a műszakom. 
– Nézd, ez egy exkluzív klub, nem tehetjük ki a vendégeinket a lelepleződés veszélyének. Az ügyfeleink tudják, mindegy, mit művelnek itt, vagy hogy kivel, az biztos, hogy innen nem szivárog ki. Soha nem látják viszont magukat egy botránykönyvben, nem kell exkluzív riportot adniuk Oprah-nak, és nem jelennek meg róluk lesifotók a bulvárlapokban. Ez a klub nincs a köztudatban, és csak azokat engedjük be, akiknek az élete múlik rajta, hogy ez így is maradjon. 
Cade arckifejezésétől Gary önkéntelenül hátrált egy lépést. – Két évet kellett itt dolgoznod, mielőtt az ajtóba engedtelek volna. Ne akard, hogy megbánjam a döntésemet. 
– Sajnálom, főnök – adta meg magát Gary. – Figyeltetnéd az ajtót, amíg kiteszem a szűrét? 
Cade épp csak rápillantott, majd előrehajolt, és közvetlen közelről a barátja szemébe nézett, hogy felfogja a mondottak jelentőségét. – Utoljára történt ilyesmi. – Azzal faképnél hagyta. 
Barátság ide vagy oda, a klub sikere a kényes egyensúlyon múlott, és ennek fenntartásában az egyik legfontosabb tényező, hogy kit engednek be. A szóban forgó nő a nyilvánosság szempontjából nem jelent veszélyt, az ő esete sokkal súlyosabb. Az ártatlansága jelentette a fenyegetést. 
Olyan tiszta és üde volt, akár egy őzgida az oroszlán barlangjában. Alig egy óra telt el, és máris egy egész falka keringett az asztala körül. Tőle balra egy szenátor meg a kifutófiúja támasztotta a falat, támadásra készülődtek, a tőle jobbra eső asztalnál egy énekes celeb a legújabb fiúkájával a saját külön összeesküvését szövögette. 
Ráadásul a kis ártatlanságnak sejtelme sem volt róla, hogy tovább rontott a helyzet veszélyességén az, ahogy a legtöbb fazont, aki táncra kérte, félénken visszautasította. Ahogy ott ült, a fejét folyamatosan előre-hátra mozgatta, mint egy bólogatós baba, szinte könyörgött, hogy minden tekintet rászegeződjön. Annyi ital közül épp diétás kólát szürcsölt, és úgy tekintett a világra, mintha az egész életét bámészkodással töltené. Közben a gyűrű egyre szorosabbra zárult körülötte. 
A klub szigorúan olyan embereknek való, akik már rég elveszítették az ártatlanságukat. A vendégek számára nem létezett a másnap reggeli megbánás, gondolta Cade, miközben a lány felé közeledett, ott voltak, megtették, amit megtettek, és másnap reggel nem szaladtak erőszakot kiáltva a rendőrségre. 
Cade bármibe fogadott volna, hogy a lánynak egész életében csakis uncsi dugásban volt része. Misszionárius pózban. A férfi az egész vagyonát feltette volna rá, hogy még csak baszásnak sem nevezné. Valószínűleg kizárólag szeretkezik, és azt is csak hosszas udvarlás után. Cade-nek fogalma sem volt, hogyan bukkanhatott rá éppen erre a klubra, vagy mit várt attól, hogy ide jött. Ha csupán egy éjszakát akar eltölteni a sötét oldalon, akkor célt tévesztett. Ezt a klubot a romlottak számára tartották fenn, és nem azoknak, akik most akarnak a züllés útjára lépni. 
Az egyik intimitást kínáló bokszban ült, és törzsvendégként tudta volna, ez azt jelenti, ott helyben készen áll egy numerára. 
Ahogy Cade közelebb ment hozzá, lassan ki tudta venni a lány vonásait is. Nagy, sötétbarna, mandulavágású szeme és magasan ülő arccsontja az amerikai bennszülötteket juttatta eszébe, vagy – pazar ajkát is figyelembe véve – a francia nőket. A szájformája az olyan színésznőket idézte, mint Angelina Jolie vagy Julia Roberts. Sűrű fekete haja göndör fürtökben hullt a vállára és a mellére. Formás cicik gondolta Cade, és egyetlen gyors pillantással felmérte, hogy valódiak. 
Az asztal eltakarta a nő többi testrészét, de Cade sejtette, hogy formás lehet. Nőiesnek tűnt a kis vörös ruhájában, nem volt inas és izmos, mint a modern nők többsége, sokkal inkább a hollywoodi bombázók korát idézte. 
Mire a lány észrevette, már az asztala előtt állt. Találkozott a pillantásuk, és Cade érezte, hogy a feltörő vágy megbizsergeti az ágyékát. A lány rózsaszínre lakkozott körmű, finom kezével megemelte a poharat, telt, vörös ajka körülfogta a szívószálat. Szája a meglepetéstől puhán résnyire nyílt, és miközben a lány felnézett rá, Cade megpillantotta kagylóhéjhoz hasonlatos rózsaszín nyelvét. Abban a pillanatban minden szabály és kétség ellenére is a férfi tudta, hogy az övé lesz. 
És nem csak arra az egy éjszakára. 
Riley elkapta a tekintetét, az üdítőjét nézte, belekortyolt, és igyekezett nem túl bambán bámulni. Szeretett volna beilleszkedni, nem akart olyan vidékiesnek tűnni, mint amilyen valójában volt. A férfi pillantását előbb érezte magán, mielőtt még meglátta volna. Akár egy mozifilm jelenetében, lassan végigmérte az előtte álló férfi testét. 
Fekete öltözéket viselt, és az ing laza eséséből ítélve – a lenyűgöző vállon és mellkason –, az anyaga selyem lehetett. Izmos nyaka és határozott vonalú állkapcsa után felmérte a száját, és már szinte nem is akart tovább nézelődni. Határozottan el tudta képzelni, hogy azok az ajkak befogadják az övét. Pillantása feljebb vándorolt az erőteljes római orra, amelyet egy dudor óvott meg a túlzott tökéletességtől, és egyben tudatta, hogy a gazdája betörte, és nem volt annyira hiú, hogy rendbe hozassa. 
A szemébe nézett. Nem egyszerűen kék volt. Valósággal szikrázott. A lány arra gondolt, nem a világítás miatt ragyog – sokkal inkább a pillantása mélységétől. Úgy érezte, mintha elolvadnának a zsigerei. A taxis figyelmeztetése ellenére minden idegszálával érezte, hogy bármit akarjon is tőle ez a férfi, ő bizony megteszi. 
Bármit. 
A mellbimbói megkeményedtek. Érezte, hogy a teste megfeszül és megnedvesedik, pedig a férfi semmi mást nem csinált, csupán ránézett. Könnyed, kalandos hangulata egyetlen szempillantás alatt átváltozott olyasvalamivé, amit még soha nem érzett azelőtt, talán a kiéhezett a legjobb kifejezés rá. 
– Személyit – szólt a férfi, és felé nyújtotta a kezét. 
A lány nem kérdezte, ki ő, és miért kéri. Kivette a tárcájából az igazolványát, és átadta. Közben folyamatosan arra gondolt, miért is teljesíti a férfi kérését. Egyszerűen tudta, hogy bármit kérjen tőle, ő megteszi. 
Cade pár másodpercig nézte az igazolványt, majd visszaadta, és csak ezután vette le a szemét a lányról. Nem csoda, hogy Gary még az állása kockáztatásával is beengedte. Látta, hogy kemény mellbimbói a ruha finom anyagának feszülnek, és amikor a lány fészkelődni kezdett ültében, Cade tudta azt is, hogy benedvesedett. 
Amint észrevette a nőn a vonzódás jeleit, az egész teste megfeszült, és úgy érezte magát, akár egy vadállat. Most értette meg, miért jelölik meg a farkasok a területüket. Elemi és eredendő vágyat érzett a lány birtoklására. A kezében tartott igazolványra irányította a pillantását, és látta, hogy a neve Riley Makenna Ramirez. Huszonhárom éves, 158 cm magas, 54 kg. Másik államba szólt a lakcíme. 
Cade felnézett, összehúzta a szemöldökét. – Washington? 
– Ó, épp most költöztem ide – hebegte a lány. – Csak ma érkeztem, de esküszöm, valódi. Van másik igazolványom is, ha ellenőrizni akarja, van bankkártyám és hitelkártyám, de azokon nincs fénykép. 
Cade elmosolyodott volna a csicsergésén, ha nem lett volna annyira felhúzva. Csupán biztos akart lenni benne, hogy a lány nem akarja elérni a hamarosan induló gépet. Nem mintha csak úgy megtehette volna, de a férfi fel akart készülni erre az esetleges bonyodalomra. 
Visszaadta az igazolványt. – Nem szükséges. – Odaintette a legközelebbi pincérnőt, és rendelt két italt. Kicsit erősebbet kap a diétás kólánál, akár akarja, akár nem. – Szabad? – kérte a lány beleegyezését, és leült a mellette álló székre. Nem túl finom mód annak tisztázására, hogy ki irányítja az eseményeket. 
Öntudatos férfi volt. Az élete minden területén tisztában volt azzal, mit szeret, és hogyan szereti. Nem kért bocsánatot az életviteléért, nem értette és nem is tolerálta azokat, akik így tesznek. Falkavezér volt. Imádta a nyers, durva szexet, és a barátnőjétől teljes odaadást követelt. Nem volt olyan szeretője, akin ne lett volna hajlandó osztozni. A főiskola első éve óta minden barátnőjét megosztotta a legjobb barátjával, Trevorral. Nem mintha nem élvezték volna a páros szexet. Élvezték. De a szeretőiknek mindkettejüket szívesen kellett látniuk. 
Míg az italra vártak, nem szólt a lányhoz. A dominancia újabb jele. Egyszerű teszt, amellyel megállapította, vajon a nő elfogadja-e az ő vezető szerepét. Nem is nézett a szemébe, de a szeme sarkából azért figyelte, hogy megtudja, hogyan viseli a mellőzöttséget. A lány először tökéletes fehér fogsorát megvillantó széles mosollyal és mohó pillantással méregette. Egy pillanattal később lehervadt a mosolya, körülnézett, és próbálta megállapítani, mit néz a férfi. 
A nők többsége fészkelődött volna, próbálta volna megtörni a jeget, és feltételezte volna, hogy a másik tőle várja a kezdeményezést. Akik megérdemelték a figyelmét, és akik egy hullámhosszon voltak vele, rajta tartották ugyan a szemüket, de megvárták, amíg kezdeményez. Riley a megfelelő hullámhosszon volt. 
Nem volt alázatos, ezért nem sütötte le a szemét, és nem vette fel a rabszolgák szokásos testtartását, de kétségtelenül megvolt benne a megalázkodás csírája, hiszen megvárta, hogy ő kezdeményezzen. Volt lelkierő ebben a várakozásban. A szája egyik sarka mosolyra görbült, a szemében csillogó szikra arra bátorította a férfit, hogy ő szólaljon meg először. Az egészet játéknak fogta fel. 
Csupán abban tévedett, hogy nem ismerte fel, ez a játék az egész életét örökre megváltoztatja. 
Megérkeztek az italok, és a férfi a pincér fülébe suttogta az üzletvezetőnek szóló üzenetet, hogy az éjszaka hátralévő részében ne zavarják. Mágneses kulcskártyát húzott elő a zsebéből, végighúzta az asztal közepébe épített szerkezeten, és ezzel működésbe hozott egy homorú plexiből készült pajzsot, amely lehatárolt számukra egy intim teret. 
Az asztal a táncparkettől távolabb, a második emeleti páholy alatt helyezkedett el, mögötte fal volt. A plexi a padlatból emelkedett ki, és félkör alakban zárult a fal előtt. Amikor elérte a mennyezetet, az üvegbúra megtelt örvénylő füsttel. Nem töltötte ki teljesen a teret. A füstfátyol lehetővé tett egy-egy gyors pillantást. A kukkolók és az exhibicionisták egyaránt imádták. 
– Ejha – suttogta Riley, ezzel mosolyt csalt a férfi ajkára, aki végre rápillantott. A lány úgy nézett, mintha bűvésztrükköt látott volna, és le sem tagadhatta volna az arcára kiülő elragadtatást. 
– Riley – mutatkozott be a férfi –, a nevem Made. Azt hiszem, fogalmad sincs, miféle klubba tévedtél. Igyekszem félreérthetetlenül fogalmazni. – Beszéd közben végig a szemébe nézett, megfogta a mar tinis poharat, és a lány ajkához emelte, hogy megitassa. Riley tágra nyílt szemmel bámult rá. Made alig tudta elfojtani a mosolyát, amikor a nő elfintorította az orrát az első korty italtól. Megpróbálta elvenni Cage-től a Martinit, de megremegett a keze, és rájött, hogy a férfi akarja megitatni. Ez feltehetőleg fontos pillanat volt, és mosolyra késztette. 
– Árulj el valamit. Mit utálsz a legjobban? Ami olyan rossz, hogy ki nem állhatod. 
– A spenótot – válaszolt habozás nélkül Riley. – És te? – kérdezett vissza. 
– Ne. Most ne kérdezz. Csak figyelj. 
Spenót? Made némán felnevetett, és a fejét csóválta. Több tucat lánynak feltette már ezt a kérdést, és a pókoktól kezdve a kígyókon át egészen a rákszűrésig mindenfélét hallott már. Ez volt az első alkalom, hogy valaki egy ételt választott. A fenébe is, úgy tűnik, a közeljövőben kénytelen lesz lemondani az egyik kedvenc ételéről. Pedig ő szerette a spenótot. 
– Rendben, tehát a spenót – folytatta. – Ez a te szavad. A biztonsági hálód. Ettől a pillanattól kezdve ez a menekülő kódod. Ha valami fájdalmat okoz, ha valamit túlzásnak tartasz, ha valami bármilyen értelemben több, mint amit kezelni tudsz, vagy képes vagy elviselni. Ezzel az egy szóval mindent leállíthatsz. Gondold végig. Ne használd könnyelműen. Ne mondd ki, csak ha el akarsz menni, és soha többé nem akarsz visszanézni. Mindegy, mi történik, vagy mit csinálunk, ez a szó a te biztosítékod arra, hogy a kezedben tarthasd a dolgokat. 
Riley ennek hallatán lassan abbahagyta a szürcsölést, és a férfi látta a szemén, hogy kezdi érteni, merre tart az este. Nem látott a pillantásában félelmet, csupán azt, hogy komolyan megfontolja a hallottakat. 
– Riley, szeretném, ha megértenéd, hogy amikor velem vagy, ez az egyetlen fék, amely a rendelkezésedre áll. – A lány olyan hangosan nyelt egyet, hogy Cade is hallotta, és újra fészkelődni kezdett ültében. Nem félt, inkább kíváncsi volt és felizgult. 
– Na, még egy kortyot. – Nem vette el előle a poharat, de a lány nem ivott többet. A férfi többé nem szólalt meg, amíg a pohár félig ki nem ürült. Riley újra elfintorodott, és Cade hallotta a motyogását, hogy talán inkább az alkohol szót kellett volna választania. A férfi letette a poharat, és mint aki biztos akar lenni benne, hogy tényleg figyel a következő szavaira, a tenyerébe fogta a lány finom állát. 
– Most kezdődik. Itt és most. Ha nem akarsz ráhajolni az asztalra, és nem akarod, hogy ebben a bokszban megdugjalak, azt javaslom, mondd ki a spenótot. Elengedlek, de figyelmeztetlek, soha többé ne gyere ide vissza, csak ha készen állsz rá. 
Riley nagyot nyelt. Ez nem vele történik. Ő Riley Ramirez. A nagy fenekű bankigazgató. Őt nem kívánhatja meg nyilvános helyen egy ilyen elképesztően szexi pasas. Ez csak egy álom. Igazán jó kis álom, de holnap reggel felébred, és azt kívánja, bárcsak tényleg megtörtént volna. 
Legvadabb ábrándjaiban sem gondolta volna, hogy ilyesmi megtörténhet vele. Arra gondolt, hogy két lehetősége van. Kimondhatja a spenótot, és elmehet, aztán két héten belül munkába áll az új munkahelyén. Akkor egész életében azon fog gondolkodni, mi lett volna, ha. Vagy hallgat, és megnézi, mi lesz. Fejest ugrik, elkövet valami vadat, merészet, valami teljességgel helytelent. Van mersze hozzá? Vajon meg meri tenni, amit minden nő megtenne, ha elég lélekjelenléte lenne, és reggel nem kéne felelnie érte? 
Riley nagyot sóhajtott. 
– Mint mondtam – suttogta –, utálom, akkor meg miért mondanám ki? 
Azt várta, hogy a férfi erre megcsókolja, de csalódott. Felállt, és a háta mögé sétált. Riley érezte, ahogy a vállára teszi a kezét, megborzongott a szorításától, majd az erős ujjak felfelé kúsztak a nyakán, és beletúrtak a hajába. A férfi oldalra söpörte a haját, és Riley érezte meleg leheletét, majd egy pillanattal később a forró ajkak könnyedén beleharaptak a válla és a nyaka találkozásánál lévő érzékeny bőrébe. 
Cade a nyelvét forgatta, épp annyira szívta a bőrét, hogy nyoma maradjon, Riley pedig képtelen volt magában tartani egy nyögést, és a testén borzongás futott végig. A férfi keze lecsúsztatta válláról a ruha vékony pántját, és a ruhája elején motozott. Gyengéden lehúzta róla a ruhát és a melltartót, előbukkantak a lány mellei, az anyag összegyűrődött és alátámasztotta a halmocskákat. Riley levegőért kapkodott, és arra gondolt, milyen látványt nyújthat. Sötét rózsaszín mellbimbói harmatosan meredeztek. 
Cade keze fel-le vándorolt a karján. Riley nem tudta, mit csináljon. Meg akarta érinteni a férfit, és annyira vágyott rá, hogy a férfi megérintse a mellét, hogy legszívesebben könyörgött volna, de nem tudta, hogyan tegye. Mindez messze túlmutatott azon, amit a szexről és az előjátékról eddig tudott. Kezdte azt hinni, hogy a két pasi, akikkel eddig együtt volt, nem is számít. Hiszen Cade még szinte semmit sem csinált, és máris ez volt a legjobb szeretkezés, amelyben része volt. 
Állj fel – kérte Cade, és ő felállt. A férfi titokzatos mosollyal reagált a feltétlen engedelmességre, és eltávolította a széket az útból. Egyik kezével átfogva a lány vékony nyakát, maga felé fordította a hátát, a másik keze végigsiklott a testén, súrolta a keblét, derekát, csípőjét, combját. 
– Kibaszottul tökéletes. Tudod, milyen tökéletes vagy? – Riley feje búbja pontosan illett Cade álla alá, és ő lehajolt, hogy a lány fülébe suttogjon. 
– Dehogy, túl vaskos vagyok – suttogta felizgulva, és épp csak annyira volt riadt, hogy az még jobban felkeltette a férfi vágyát. – A fenekem túl nagy és a combom is. 
– Csss – Cade enyhén megszorította a lány nyakát, és apránként felhúzta a szoknyáját. – Ne mondj ilyet. Tökéletes vagy. Egy nő domborulatok nélkül nem is nő, csak hosszú hajú fiú. Te viszont – mormogta, miközben a szoknya felfedte a lány combját, csípőjét és a darabka vörös csipkét a lágyékánál – határozottan és kétségtelenül nő vagy. – A csipke alá csúsztatta az ujját, hirtelen megrántotta a csípője fölött, és ügyesen letépte a testéről. Az arca elé emelte az anyagot, és az ajkát a lány arcához érintve suttogta. – Csinos. Azt hiszem, megtartom emlékbe. – Még közelebb emelte a csipkét az arcukhoz, és amikor Cade hosszan beszívta a levegőt, a lány arra gondolt, mindjárt elélvez. Riley érezte a hátán, ahogy a férfi erekciója tovább dagad. 
– Nagyon jó – mondta Cade, és felegyenesedett. Elengedte a nyakát, a keze a hajára vándorolt, és a tarkójánál belemarkolt. Lassan eltolta magától, így a lány a derékmagasságú asztal fölé hajolt, és közben előtárult meztelen feneke. Érezte a mellbimbóján az asztal hideg érintését, és a férfi forrósága a hátán újabb nyögésre késztette. Arra gondolt, ha Cade nem érinti meg sürgősen valami létfontosságú helyen, akkor könyörögni kezd. 
Cade kezdte elveszíteni a fejét. Nem volt rá jellemző. Eddig a legtöbb mércével mérve – különösen az övével –, meglehetősen átlagosan alakultak az események. De a lány illata, az engedelmessége, ahogy remegett a vágytól, felébresztett benne valami sötét, ősi ösztönt. Legszívesebben maga után hurcolta volna, akár egy barlangi ősember. 
Jó hosszan megnézte magának a lány által túl nagynak tartott seggét és combját, és majdnem kicsordult a nyála a gyönyörűségtől. A buja hátsó valóságos lakomának ígérkezett. Telt, formás combja egy picit összeért zamatos kis puncija alatt. Cade-nek nem kellett megérintenie az üde, nedvesen csillogó húst, anélkül is tudta, hogy készen áll, valósággal könyörög, hogy jó keményen meghágják. Sebesen kigombolta a nadrágját, és előhúzta a farkát. Egy kicsit magára hagyta a lányt, kihalászott a zsebéből egy kotont, kinyitotta, felhelyezte, aztán megigazgatta a fanszőrzete körül. – Tárd szét a lábad – rendelkezett. Riley nyöszörögve engedelmeskedett. – Szélesebbre. – A lány követte az utasítást. Cade előrelépett, megragadta a lány formás csípőjét, vesszejének duzzadt fejét hozzáérintette, és a forró, nedves résbe taszította. 
Riley felsikoltott. A szenvedély, a vágy és a sóvárgás sikolya volt ez. Bámulatos volt. 
A hangtól megfeszültek Cade golyói, alig tudott uralkodni magán. Visszahúzta a péniszét, aztán újra meg újra döfött. A nyers torokhang nem egy tapasztalt nő hangja volt, aki megpróbálja lángra lobbantani szeretőjét, sokkal inkább egy olyan nő leplezetlen sikolya, aki az orgazmus közepette szinte az eszét veszti. Cade belemarkolt a lány hajába, maga felé húzta a fejét, fölé hajolt, kicsit elmozdult, hogy a farka minden lökésnél még beljebb fészkelhesse magát a lányban. 
– Tetszik, ugye, Ry? – suttogta, és nyelvével a lány fülében kutakodott. Amikor válaszul Riley csak reszketett és sóhajtozott, a csípőjét markoló kéz keményen a fenekére csapott, és jól megrántotta a haját. – Válaszolj! Mindig. 
– I-igen – hebegte. – Igen, tetszik. – Az újabb döfés hatására hosszan és hangosan felnyögött. – Nagyon is tetszik. 
– Riley, azt akarom, hogy élvezz – hörögte Cade, egyre gyorsabban és keményebben döfölve, minden önuralmára szüksége volt, hogy ő maga ne élvezzen el, miközben a lány feszes puncija mélyre hatoló dákója köré kulcsolódott. Riley keze az asztalon tapogatózott. – Ó, istenem – hallotta Cade, miközben a lány teste megmerevedett, majd hánykolódni kezdett. 
– Basszus – motyogta a férfi, minden erejével próbált kitartani, és egy helyben tartani a hánykolódó testet. Mintha egy kitörni készülő vulkánt figyelt volna, ahogy a lány a csúcshoz közeledett. – Ez az, bébi, gyere, gyere... ne mozdulj... basszus. – A női test ívbe hajlott, nemi szerve szinte görcsbe rándult a férfi pénisze körül. Esélye sem volt, hogy ne egyszerre élvezzenek el. Riley orgazmusa lávaként áradt át Cade-en, az ő torkából is kiáltást csalt elő, ahogy eluralkodott rajta. A teste rázkódott, belédöfött, forró sugár lövellt ki belőle. Amíg csillapult a vihar, a lány tovább nyöszörgött, és rángatózott a szűk helyen, amit a férfi meghagyott a számára. 
Még ki sem tisztult egészen a látása, Cade kivette a vesszejét, pedig az máris újabb fordulóra mozdult, és megigazgatta a ruháját. A koton eltávolítását későbbre halasztotta, mivel itt nem volt hová tenni. Mosolyra késztette, hogy Riley széttárt lábakkal az asztalra hajolva maradt, pont ahogy hagyta, lehunyt szemmel, az ajkán mosoly remegett. 
Cade lesimította a szoknyát a fenekére, gyengéden megszorongatta, aztán odahúzta a széket, leült a lány mellé, a lábuk összefonódott. Riley szeme még mindig csukva volt, egyik kecses keze az álla alatt, látszott a háta és a válla bájos íve. A haja csokoládébarna vízesésként terült szét a testén és az asztalon. 
Cade hagyta, hogy egy kicsit elnyúljon. Felemelte az italát, és ivott néhány kortyot. A keze újra a lány fenekére vándorolt – úgy érezte, képtelen levenni róla. Sóhajtott, a lábával közelebb húzta magához a lányt. A pohár jeges aljával félretolt az arcából pár fürt hajat, és elbűvölte, ahogy a lány megborzongott, és libabőrös lett a válla. 
– Nyisd ki a szemed, Riley. 
– Oké – mondta és felnézett –, de szerintem még nem látok. 
Cade elégedetten felnevetett. Riley pupillája kitágult, életlen volt, a sötétbarna írisz akár az olvadt csokoládé. Lassan, édesdeden hunyorgott, és a férfi szíve kihagyott a szeretethullámtól, amelyet a lány iránt ébredt vágy kísért. 
– Még soha nem csináltam ilyesmit – suttogta, mintha attól félt volna, hogy valaki meghallja, pedig korábban a fülhasogató sikításaival sem törődött. 
– Tudom – kuncogott elégedetten Cade, s újra ivott. – Örülök, hogy kedvedre volt. Ez csak a kezdet. 
– Reméltem, hogy ezt mondod. 
– Jó. Igazítsd meg a ruhádat, felnyitom a védőpajzsot, és elviszlek a lakásomba, ahol igazán megfelelően csinálhatjuk. 
A lány kinyújtózott, akár egy kiscica szunyókálás után, beletúrt a hajába, aztán amennyire csak tudta, kinyújtóztatta a karját, a hátát pedig ívbe hajlította. A teste az asztal fölé görbült, telt keble himbálózott a mozdulattól. Lassan felegyenesedett, és kezével függőleges helyzetbe nyomta fel magát. 
Ha el akarta volna csábítani, akkor előbb felegyenesedik, és csak utána nyújtózkodott volna, így előtte rázta volna meg csodás keblét, de ahogy csinálta, az épp a mesterkéltség hiánya miatt volt még csábosabb. Úgy mozgott, mint az a nő, akit ínycsiklandóan megdugtak, és boldogabb már nem is lehetne emiatt. Néhány rántás, csavarás, kecses szökellés, és már rendben is volt a ruhája. Közben Cade végig lazán az ágyékához szorította, így a lány figyelmét nem kerülhette el, hogy a férfi dákója újra kemény, és még többet akar belőle. Kinyúlt, épp csak annyira lehúzta a ruháját, hogy láthasson egy leheletnyit a csipkés, vörös melltartóból, majd megnyomta a gombot, és kinyitotta a plexit. 
Felállt, kézen fogta Riley-t, és a klub másik oldalán található bár felé sétált. A lány körülnézett, nem mutogatnak-e rá vagy nem nevet-e rajta valaki, de úgy tűnt, senkit sem érdekel, mit csinálnak. Kifújta a levegőt, amelyet idáig tudtán kívül visszatartott. Észrevette, hogy eltávolodnak a bejárati ajtótól. 
– Ööö, Cade – kiabálnia kellett, hogy a zenétől és a tömegtől hallani lehessen a hangját. Tudta, hogy a férfi hallotta, mégsem állt meg. Erre még hangosabban kiáltott. Cade végre megállt, szembefordult vele, és kérdőn felvonta a szemöldökét. 
– Azt hittem, hozzád megyünk – mondta a lány, és az ajtóra mutatott. A férfi ránézett, elhúzta a kezét, és továbbsétált. Nos, gondolta Riley, talán előbb iszunk valamit. Majd amikor Cade a bárpult mögé vezette egy fényes fekete lifthez, amely ugyanazzal a kártyával nyílt, amivel a boksz plexilapját működésbe hozta, tátva maradt a szája. 
Cade maga után húzta, és amint az ajtók összecsukódtak, a lift emelkedni kezdett. A férfi a falnak dőlt, a mellkasához húzta Riley-t. Gyengéden a tenyerébe fogta az arcát, és lehajolt, a homlokuk összeért, a leheletük összekeveredett. A lány felsóhajtott, hagyta, hogy a teste ellazuljon, míg bokától felfelé teljes hosszában a férfihoz simult. Mosolyogva a nyaka köré fonta a karját, és felsóhajtott. – Ez csodás – suttogta, és közben az ajkuk majdnem összeért. – Kérdezhetek valamit? 
A férfi viszonozta a mosolyt. – Kérdezhetsz. 
– Megcsókolsz valaha? 
– Minden porcikádat megcsókolom, beleértve az érzéki szádat is, de még nem. Várnod kell. 
– Mire kell várnom? 
– Erre – mondta a férfi, és ebben a pillanatban a liftajtók szétcsúsztak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://maiszex.blog.hu/api/trackback/id/tr655738264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.