- Hát ez szép, Diana... - mondta komoly szigorúsággal Amanda, miután felolvasta a levelet. - Tudsz valami magyarázatot adni a viselkedésedre?
- Igen, tudok. Véleményem szerint az iskolának nincs joga, hogy beleszóljon az öltözködésembe, és ha a tanár úrnak nem tetszik, hogy rágózom, hát ne nézzen oda!
- Mintha csak a lányomat hallanám! - szólt közbe felháborodottan a férfi, de Amanda nyugalomra intette.
- Szóval ez a véleményed, Diana?
- Igen, ez! - felelt a lány, és kihívó pimaszsággal nézett Miss Black szemébe.
Igyekezett megjátszani a vagány lányt, aki nem fél a tanító nénitől, pedig valójában ideges volt, a tenyere is izzadt. Különösen Timothy jelenléte miatt aggódott. Azt még valahogy elviselte volna, hogy elnáspángolják, mint egy kislányt, de hogy ezt egy vadidegen férfi előtt kelljen elszenvednie, ez már komoly aggodalommal töltötte el a lányt. Ám félelmét semmi pénzért nem mutatta volna ki, és igyekezett minél fölényesebb, megvetőbb tekintetet vetni Amandára. A nevelőnő azonban jól ismerte ezt a tekintetet, és a lány szemein látta, hogy a fölényes viselkedés csak álca. Azt is tudta, hogy a lány nemsokára leveti ezt az álarcot.
- Remélem, azzal is tisztában vagy, Diana, hogy iskolánkban a szabályok ellen vétő diákot pálcával büntetjük?
- Igen... - vont vállat a lány kényszeredetten.
- Igen, Miss Black! - kiáltott rá a nevelőnő, mire Diana, arcán még mindig a megvető mosollyal kijavította magát:
- Igen, Miss Black!
Timothy elismerően nézett Amandára.
"Ez a nő tudja, hogyan kell bánni ezekkel a fruskákkal... Bess-t is ráncba fogja szedni...", gondolta magában elégedetten.
A nevelőnő kemény szavai, és magabiztos fellépése némiképp megtépázta Diana önbizalmát, de a kövér diáklány akkor kezdett komolyan megijedni, amikor Amanda komoly arccal lerámolta asztaláról a telefont, és az iratokat. Tudta, hogy neki csinál helyet, az asztalra hajolva kell majd elszenvednie a büntetést. Amanda, miután mindent elrakott az íróasztaláról, a lány szemébe nézett, és így húzta elő fiókjából a lovaglópálcát, és két lekötözésre szolgáló bőrszíjat.
- Nos, Diana, még mindig az a véleményed, hogy az iskola nem szólhat bele az öltözködésedbe?
- Igen... - felelt a lány elszántan, de azért hozzátette: - Miss Black...
Amanda ekkor meghajlította a pálcát, majd a levegőbe csapott vele, hogy a lány hallja a suhogását.
- Jól van, ifjú hölgy... - bólintott a nő, majd tárgyilagos hangon közölte a lánnyal döntését. - Tíz ütést kapsz, a túl rövid ruhádért, tizet a rágógumiért, és megint tizet a Mr. Boscomb-al szembeni pimaszkodásért.
Diana érezte, hogy összeszorul a gyomra félelmében. Már nem bujkált arcán a megvető mosoly, sőt, azon gondolkodott, ne kérjen-e bocsánatot a nevelőnőtől, hátha akkor mérsékli a büntetést. Ha négyszemközt lettek volna, akkor talán meg is teszi, de a férfi előtt nem alázkodott meg. Inkább felszegte fejét, és elszántan nézett Amandára.
- Vesd le a ruhád... - szólította fel a nő, és Diana értetlenül meredt rá.
"Csak nem akarja, hogy levetkőzzek egy idegen előtt...?", gondolta magában, és zavartan gyűrögette ruhája alját.
- Süket vagy?! - kiáltott rá Amanda türelmetlenül. - Azt mondtam, vesd le a ruhád!
- De nem viselek melltartót... - mondta halkan a lány, és elvörösödött.
- Nem kérdeztem, hogy hordasz- e melltartót, vagy sem! A ruhádat vesd le, de rögtön! - rivallt rá a nevelőnő, és türelmetlenül az asztalra csapott a pálcával.
Diana riadtan rezzent össze, majd lecsatolta az övét, és kibújt a ruhájából. Timothy nagyokat nyelve, és kissé zavartan nézte a diáklány vastag combjait, és nagy, lelógó melleit. Amanda is végigmérte a lányt, majd gúnyosan megszólalt:
- Nem szégyellsz ilyen alakra ilyen ruhát felvenni?! A helyedben ezeket a hájas sonkákat inkább elrejteném, semhogy közszemlére tegyem! Mit gondolsz, ki kíváncsi rájuk...?
Diana érezte, hogy akarata ellenére elvörösödik. Zavarát leplezendő, idegesen beletúrt a hajába, majd a cipőjét kezdte el bámulni, mintha még sosem látta volna. Amanda hagyta még egy kicsit álldogálni a lányt, majd pálcájával Diana fekete bugyijára mutatott.
- Ezt is vesd le...
- De Miss Black...! - tiltakozott a lány, és Timothy felé pillantott.
De a nevelőnő úgy tett, mintha nem tudná, mire gondol a lány, és szigorú hangon így szólt:
- A szabályzat értelmében a növendékek a csupasz ülepükre kapják a testi büntetést! Gyerünk, gyorsan vedd le azt a bugyit! - és pálcájával néhányszor megpaskolta a nagyméretű fekete alsóneműt.
Diana pedig kénytelen volt Timothy szemeláttára, most már rákvörös arccal levetni a bugyiját. Zavarában majdnem elesett, mikor fél lábon egyensúlyozva a szandálján keresztül bújt ki a bugyiból. A férfi nagyokat pislogva meresztette szemét a diáklány telt, vaskos farára, melyen minden apró mozdulatra megrezzent a nem csekély hájréteg. Amanda ekkor letette a pálcát, és kézbe vette az egyik szíjat.
- Hajolj az asztalra... - utasította a lányt. Diana lehajtott fejjel engedelmeskedett, rákönyökölt az íróasztalra, kövér hátsóját pontosan a férfi felé domborítva.
- A kezedet... - szólt ekkor Amanda, majd a lány csuklójára csatolta a speciálisszíj egyik végét.
- Sajnos, a mai ifjúságban sem önérzet, sem önfegyelem nincs... - magyarázta Timothy-nak. - Ha nem akarom, hogy a büntetés alatt folyton felugráljanak, vagy a kezükkel megpróbálják elfedni a farukat, kénytelen vagyok lekötözni őket.
- A másikat is... - vetette oda Dianának, miután a szíj másik végét az íróasztal lábához erősítette.
Az erős bőrszíjjal Diana másik kezét is lekötözte, és ezzel olyan pózba kényszerítette, mintha egy hatalmas béka terpeszkedett volna az asztalon. A lány két karjával az íróasztal két sarkához feszítve, teljes kiszolgáltatottságban, megalázva várta a fenyítést. Timothy pedig azon kapta magát, hogy mohón bámulja az érett kamaszlány szétlapuló melleit, melyek kitüremkedtek a teste alól, és a kövér fenekét, melyen olyan vastag volt a hús, és a hájréteg, hogy a vaskos farpofák még így előrehajolva is elfedték a végbélnyílást. Az egymáshoz simuló szeméremajkak azonban láthatók voltak a vastag combok között, és Timothy-t ez a látvány buja gondolatokra csábította. Amikor azonban Amanda ismét kezébe vette a pálcát, és megállt az asztalra kötözött lány mellett, Timothy elhessegette magától a perverz gondolatot, hiszen tisztességes úriembernek tartotta magát.
A helyzet azonban vitathatatlanul tartalmazott bizonyos bizarr érzékiséget. A meztelen diáklány, a póz, amelybe Amanda az asztalra szíjazta, a pontosan felé domborodó, kövér fenék, és a lovaglópálca olyan hatást eredményezett a férfiban, amitől bizony megindult a merevedése. Timothy igyekezett fesztelenül viselkedni, és vigyázott, nehogy kimutassa, mennyire érzékien érinti a fenyítés megtekintése. Komoly arccal figyelt, és közben feltűnés nélkül megigazította a nadrágja alatt ágaskodó hímtagját. A nevelőnő ezalatt megpaskolta a pálcával a diáklány fenekét, majd megkérdezte tőle:
- Nos, Diana, felkészültél a büntetésre?
- Igen... - felelt a lány halkan, és szorongva pillantott hátra.
- Helyes... Akkor tehát tíz ütés, a nem megfelelő öltözékedért...
Azzal felemelte a lovaglópálcát, és egy elég erős csapást mért az előtte domborodó meztelen hátsóra. A lány felnyögött, és szíjait megfeszítve próbált felegyenesedni, de ez persze nem sikerült neki. Fenekén vörös sáv jelent meg az ütés nyomán. Amanda várt pár pillanatot, majd újból felemelte a pálcát, ami másodszor is nagyot csattant a diáklány ülepén. Diana teste megvonaglott, de ezúttal összezárt fogakkal, némán viselte el a csípős fájdalmat. Rettenetesen szégyellte magát Timothy előtt, és semmiképp nem akarta magát még annak a megaláztatásnak is kitenni, hogy a férfi előtt kimutassa, mennyire csípi farát a pálca.
A nevelőnő nem sietett, úgy öt másodpercenként határozott, erőteljes csapást mért Diana nagyméretű hátsójára. A hajlékony pálca suhogva szelte a levegőt, és nagyokat csattant a meztelen fenéken, melyen csíkok mutatták az eddigi csapások helyét. Az asztalra szíjazott diáklány teste minden ütés után megrándult, de még mindig tartotta magát, és egy hang nélkül fogadta a fenyítéket.
Amanda tisztában volt vele, mekkora fájdalmat okoz a lovaglópálcája, és ezt egyelőre elegendő mértékűnek ítélte. Az első tíz csapás után felszólította a lányt, hogy kérjen bocsánatot, és ígérje meg, hogy ezentúl betartja az iskola előírásait az öltözködésre vonatkozólag. De Diana csak hallgatott. Egyszerűen nem bírta kimondani azokat a szavakat, melyek azt jelentették volna, hogy behódol, és megalázkodik a nevelőnő előtt. Elhatározta, hogy ezt semmiképp sem teszi meg, és megmutatja a nőnek, hogy őt nem lehet betörni. Ugyanakkor kiszolgáltatott helyzetében féltette annyira a hátsóját, hogy ne merjen valami szemtelenséget mondani, ezért inkább csak hallgatott.
- Figyelmeztetlek, Diana, ha nem teszed amit mondok, addig ismételem a büntetésedet, amíg jobb belátásra nem bírlak! - mondta Amanda fenyegetően, de a lány továbbra is makacsul hallgatott.
- Jól van... - mondta ekkor a nő, és felemelte a pálcát.
Biztos volt benne, hogy a lány változtatni fog az álláspontján, csak egy kicsit szigorúbb bánásmódot igényel. Ismét lesújtott a pálcával, de ezúttal jóval nagyobb erővel. A csapás nyomán nemcsak csík maradt, de fel is hurkásodott a bőr. A diáklány feljajdult, és fájdalmában önkéntelenül is mozgatni kezdte farát. A nevelőnő a második csapást is jókora erővel mérte a lány ülepére, és Diana érezte, hogy nem sokáig fogja bírni az elviselhetetlenül csípő pálcát. Bár elhatározta, hogy nem mutatja ki szenvedését, egyszerűen képtelen volt mozdulatlanul elviselni a lovaglóvessző okozta csípős fájdalmat. Fara minden ütés után összerándult, és minden csapás után egyre hangosabban szisszent fel. Miss Black szigorú arccal, keményen náspángolta a diáklányt. A hajlékony lovaglópálca élesen csattant Diana farán, és mire megkapta a huszadik csapást, a fájdalom könnyeket csalt a leány szemébe.
- Nos, Diana, meggondoltad magad? Hajlandó vagy végre bocsánatot kérni, vagy még tíz ütést akarsz a fenekedre? - kérdezte a nevelőnő, mire Diana sírós hangon nyöszörögte:
- Bocsánatot kérek...
- Hangosabban, nem hallom! - kiáltott rá a nő, és Diana emeltebb hangon megismételte: - Bocsánatot kérek, Miss Black...
- Megígérem, hogy ezentúl betartom az iskola előírásait... - diktálta Amanda.
- Megígérem, Miss Black! - felelt a lány, mire a nő elégedetten bólintott.
- Helyes... Akkor most megkapod a büntetést a rágógumiért... Felkészültél?
Mivel a lány nem felelt, megpaskolta csíkos hátsóját.
- Diana, felelj, felkészültél?
- Igen, Miss Black... - mondta halkan a lány, és összeszorított fogakkal várta az újabb tíz csapást.
Amanda elhelyezkedett, néhányszor meghajlította a pálcát, a levegőbe suhintott vele, majd nagy erővel rávágott Diana farára. Az éles csattanást követően újabb hurka jelent meg a kövér fenéken, mely hevesen összerándult az erős fájdalomtól. Amanda várt pár pillanatot, majd ismét felemelte a pálcát, és újabb csapást mért a diáklányra. A bőrszíjak megfeszültek, ahogy a lány teste megvonaglott, és önkéntelenül is megpróbált felegyenesedni. Diana keményen szorította össze a fogát, de a pálca okozta fájdalom túl erős volt, és érezte, hogy nem fogja némán kibírni a büntetést.
A nevelőnő jól látta, mennyire szenved a lány, de szánalmat nem érzett iránta. Hideg, szigorú arccal, szemlátomást érzelmek nélkül végezte a fenyítést, pedig csakúgy, mint Timothy, ő sem tudta kivonni magát a tanári büntetés érzéki jellege alól. A nevelőnő még maga előtt sem merte bevallani, de élvezettel hajtotta végre a büntetéseket. Szerette a pálca csattanását, és a kisfiúk, kislányok, és nagylányok fájdalomkiáltásait hallani, valamint a rózsaszín gyermek-popsik, és a kisebb-nagyobb bakfispopók vonaglását nézni. Azt semmiképp nem ismerte volna el, hogy szadista lenne, a vesszőzés izgalmas örömét a nevelői munka szükséges velejárójának tekintette, és ha ebben élvezetet talált, azt egyszerűen a jól végzett munka örömének tudta be. Arra a kérdésre pedig, hogy miért merevedik meg a csiklója valahányszor a lovaglópálcát használja, azt a választ adta önmagának, hogy a meztelen fenék látványa, és a vele való közvetett érintkezés
Utolsó kommentek