MAI SZEX

Nehezen, de végre idetaláltam. Ezek a szűk utcák! Hoznom kellett volna egy fonalgombolyagot, hogy kitaláljak, mielőtt felfal a Minotaurusz... Belépés előtt szívok egy utolsó slukkot a cigimből, majd a (kicsit ázott) csikket kidobom az ajtó előtti kukába. Bentről már hallom a bőgő szívdobbanását, ajtónyitásra felerősödik a zene. Remek, elkéstem!

Belülről pompás a hely, minden fából készült: faburkolat, rönkbútorok, még a pult is szélezetlen deszkákból ácsolt. Meleg is van, szinte azonnal el is kezdek gőzölögni, mintha nem nyomtam volna el a cigarettámat. Mosolyogva leveszem a kabátom, felakasztom a fogasra, a hajamból megpróbálom kirázni a vizet és közben céltudatosan haladok a ritmusra ringó pultoslány felé. Amíg a fröccsömet készíti, a banda felé fordulok és azonnal leesik az állam. Ezek a fiúk aztán nem semmik! Egy finom érintés a vállamon jelzi, hogy kész az italom.

Ahogy sétálok a színpad felé a fröccsömet kortyolgatva, le se tudom venni a szemem a zenészekről. Pont mikor a színpad előtti pulthoz érek a táncoslábú úri közönség mellett, az egyik srác a mikrofonhoz hajol és elkezd énekelni. Még jó, hogy pont letettem a poharam, mert ebben a pillanatban az összes ízületem pudinggá válik. Ahogy kapaszkodom az asztalba, meredten őt bámulva, az első sokk után próbálom az agyamba vésni minden részletét, az erős fogait, a testtartását, a kis, pirosló füleit, a telt, nedves ajkait, amiből az alsó finoman, épp csak látható mélységben középen osztott, a tündéri grüberlijét és a hihetetlen szemeit, amivel pont rámpillant, majd szinte azonnal lesüti a szemét. Csak nézem tovább meredten, de végre veszek levegőt. Ha ez már megy, talán az ivással is próbálkozhatok. Amíg lányos zavaromból alkoholizálás útján kúrálom ki magam, újra reám veti sugarát kökényszemeinek, de már ellenállóbb vagyok, csak a szívem hagy ki egy dobbanást, amit később eszeveszetten próbál bepótolni, sőt egy halvány mosolyt is megeresztek felé, amit széles vigyorral nyugtáz.

A koncert többi részét már végigtáncolom, közben sűrűn méregetjük egymást, az utolsó számnak tán még nincs is vége, de már teszi is le a hangszert és hosszú léptekkel közeledik felém. Megmerevedem és remegni kezdek, mint egy nyúl, aki nem tudja, hogy tényleg meglátták-e, vagy több esélye van lapulva, mintha futva felkeltené a figyelmet. Ahogy mellém ér, finoman a derekamra simítja a kezét és olyan gyorsan, ahogy jött, tessékel át a másik helyiségbe. Az illatától, a tánctól és a bortól bódultan állok az üres teremben az egyik fotel mellett, ő körbenéz, majd szinte hozzámsimul, tekintetét az enyémbe akasztja és halkan súgja:
- Szia, ismerjük egymást?
A helyzet abszurditásától elmúlik a remegésem és elkezdek nevetni:
- Tényleg ezzel a béna csajozós szöveggel próbálsz levenni a lábamról?
Beleharap az ajkába, a kezével végigsimítja az arcomat halántéktól, az államnál megáll, megemeli kicsit a fejemet, mosolyog és egyre közelebb jön hozzám, pedig ez már szinte fizikai képtelenség.
- Nem próbállak. Nekem úgy tűnik, hogy már levettelek a lábadról.
Az utolsó szótagokat már a számba súgja, amitől újra összevissza kezd verni a szívem. Érzem a teste melegét, a formáját, a lélegzetét, az erős kezét, ahogy tartja a fejemet, az illata befészkelte magát az orromba és az agyamba, az általa keltett meleg köd, az épp össze nem érő ajkaink között keletkezett bizsergéssel karöltve lassan csúszik le a nyakamon, köröz egyet a mellbimbóimon, majd a köldökömön, végül egy erős hajtűkanyarral a gerincembe kerül, ahol gyorsan elkezd felfelé száguldani, hogy újabb élvezetes kört tehessen a testemen és a testemben. Elvesztem az egyensúlyom és a két kezemmel a csípőjébe kapaszkodom. A bizsergés kiegyenesíti a gerincemet, egyetlen pillanatig lebegünk egymáshoz forrva, majd egy lassú kóstolás után elvesztem a fejem és vadul falom ezt a srácot, belemarkolok és megpróbálom a testünket egymáshoz préselni, de nem sikerül annyira, amennyire szeretném, úgyhogy a tenyeremet felcsúsztatom a derekán, hüvelykem a hózentrógere alatt siklik, végül a jobb kezem a nyakán, a bal a felkarján állapodik meg. Eközben ő lefelé kalandozott rajtam, most a fenekemet markolja és próbálja a csípőmet a sajátjába olvasztani.

Évekkel később (de túlságosan hamar) elenged, újra megsimítja az arcomat és kiválik a csókból. Egy darabig elgondolkodva néz, miközben gyorsan veszi a levegőt, velem együtt, aztán a fotel mögé áll, rákönyököl, az ujjait összefonja és a csuklójára teszi a fejét. Én döbbenten, feltüzelve állok, a vérem száguld az ereimben, a szívem hangosan ver, biztos vagyok benne, hogy mindenki hallja a nagyteremben. Végre összeszedi magát és rám néz, az ajkai nedvesek és vörösek, és látom, hogy mondani akar valamit, de ekkor megjelennek az első üldögélni és beszélgetni vágyók, a tánctól kipirulva és pihegve, poharaikkal a kezükben. Leülök a fotel karfájára és érzem, ahogy egy csepp nedv a hüvelyemből végigszalad a puncimon, útközben végignyalva a csiklómat, amitől megint érzem a gerincemben az áramütést. Ahogy átcsap rajtam a hullám, félig behunyom a szemem és mikor kinyitom már nincs döbbenet a tekintetemben, csupán színtiszta vágy. Miközben nézzük egymást, lassan elmosolyodik.
- Nos, igen... amint elmúlik a merevedésem, kitalálom, hogyan vihetnélek haza.
- Mármint hozzád?
- Mármint hozzám, ha szeretnéd - bólint.
- Azt hiszem, tisztáztuk az előbb, hogy mit is szeretnék - vigyorgok rá.

Egy darabig csak bambulunk, majd ránéz az órájára.
- Fél óra múlva találkozunk kint, indulj balra, aztán az első utcán megint balra!
Bólintok, aztán átmegy a nagyterembe. Egy darabig még bambulok magam elé, majd kimegyek még egy fröccsért. A pultos leteszi elém a poharat és megszólal:
- Szép fogás!
- Tessék?
Mögém int a fejével, hátranézek, és látom a fiút, ahogy a bandájával beszél, de ahogy észreveszi, hogy nézem, rámkacsint. Előrefordulok, köszörülöm a torkom.
- Köszönöm - mondom elpirulva, és felhajtom az italom.

Húsz perc és egy mosdólátogatás után felveszem a kabátom, a cigimet a tenyerembe rejtem és kilépek az ajtón. Megcsap a hideg és szinte azonnal bőrig ázom. Meggyújtom a cigarettám, elindulok a megbeszélt irányba. Ahogy befordulok a sarkon, meglátom a bordó-fehér T1-est, a fejemet rázva szállok be:
- Nem hiszem el, elképesztő ez az éjszaka! Hogyhogy Transporterrel jártok?
- Szereztük - vonja meg a vállát. - Tetszik?
- Imádom!
Megsimogatom a műszerfalat, a hófehér bőrülést, a kormányt, végül a combját. Megfogja a kezem:
- Ne! Nem fogok tudni vezetni. Még el kell vinni a hangszereket a próbaterembe... - bök hátra, miközben újra megvillantja a grüberlijét - Ma pont én vagyok a sofőr, peches napot fogtál ki. A srácok csak úgy engedtek el idő előtt, ha elrendezem a hangszereket.
- Szóval nem is dugni, hanem pakolni hívtál el? - nevetek.
- Ezt is, azt is - vonja meg megint a vállát.

Ahogy kiszállunk nála, fél kézzel magához húz, olyan erővel, hogy szinte fáj a derekam, félig lehunyt szemmel nézi felváltva a szememet és a számat, a hasamon érzem, hogy újra keményedik a farka. Nem bírom tovább és megcsókolom. Fél kézzel próbálja kihalászni a kulcsát a zsebéből, közben lassú léptekkel halad az ajtó felé. Hamar belejövök a hátrafelé sétálásba, olyan mintha keringőznénk. Az ajtónál kiegyenesedik, kezet vált, mást alig fogok fel a külvilágból, csak az esőcseppeket, az ő illatát és a mellkasát, amit épp szabadítok ki a kabát és az egyre nedvesebb ing fogságából. Ekkor megint elindul, felkapcsolja a villanyt, becsukja az ajtót, elenged, kigombolja a kabátomat és kibújtat belőle. Lekerülnek a cipők, kilazítja a nyakkendőjét, lecsúsztatom a válláról a nadrágtartót. Amíg a ruhám cipzárját húzza le, én a nadrágját gombolom. Ahogy leesik rólam a ruha, megsimogatja a mellemet, majd megfordít és a szoba felé terel, ott rálök az ágyra és egyszerre szabadít meg a maradék két ruhadarabomtól. Ad egy pár meleg és puha puszit a testem különböző pontjaira, aztán feláll és csak néz. Megint türelmetlen vagyok, feltérdelek, és csók közben újra az ingjével kezdek foglalkozni, kisegítem lukjaikból az utolsó gombokat, a tenyeremet lassan felcsúsztatom a hasán, át a vállán és le a karjain, amíg az ing le nem esik róla. Ezután lehúzom a cipzárt a nadrágján, felállok és ugyanúgy lököm az ágyra és ruhátlanítom, ahogy ő tette velem egy pár perccel ezelőtt. Kezeimet a csípője mellé teszem, a lába mellé térdelek, a heréktől a makkjáig végignyalom a farkát, és ügyelek rá, hogy amíg felfelé haladok, a melleim simogassák a combját, a hasát és a mellkasát. Megint csókolózni kezdünk, de megrázkódik és lenéz, majd vigyorogva vissza rám, lenyúl, simít egyet a hasán, megnyalintja az ujjait, még szélesebbre húzódik a mosolya, megint lenyúl és végighúzza az ujjait a puncimon, a hüvelyemtől a csiklóm felé. Addig fogva tartott a tekintetével, a gyönyörű íriszével és a hatalmasra tágult pupillájával, de mikor érzem, ahogy a saját síkos és meleg nedvemet keni szét a pinámban, kiszakad belőlem egy sóhaj, becsukódik a szemem, a fejem a vállára esik, a testem hullámzik. A kezét a szeme elé tartja, szétnyitja az ujjait, átlászó, csillogó hidakat képezve azok között. Amíg gyönyörködik benne, felemelem a fejem. Újra rám néz, a tenyerét végighúzza a számon, tágra nyílt szemmel nézi, ahogy lenyalom a nedveimet a felső ajkamról. Felajánlom neki az alsó ajkamon lévőt, kap is az alkalmon, falja a számat, közben a melleimet markolja, simogatja, a bimbóimat finomat csipkedi. Lejjebb helyezkedem, megfeszül a hasfala, ahogy megemeli kicsit a felsőtestét, hogy ne szakadjunk el egymástól. Leeresztem a csípőmet, sikerül pont úgy helyezkedni, hogy a farka a kisajkaim közé kerüljön. Most ő sóhajt, fejét hátrahajtja, a csípője önkéntelenül döf egyet felém, amivel az enyémet is táncba hozza. Belemarkol a combomba, a körmei is belém mélyednek, kicsit megemel.
- Várj egy kicsit!
Lélegzik egy mélyet, felül, megcsókol, az egyik kezét áthelyezi a derekamra, a lábait törökülésbe helyezi és elkezd előre dőlni. Gurgulázva nevetek, miközben hajtja hátra a testemet, de ő is nevet, puszta izomerővel nem vagyunk olyan hajlékonyak, mint szeretné. Elengedi a combomat, belekapaszkodik az ágy szélébe és térdelésbe húzza magát, engem pedig, mivel a derekamat nem engedte, egy fura, majdnem hídba.
- Kéne még egy kéz - gondolkodik el -, ha elengedlek, így maradsz?
- Még ígyebbül.
Ezen megint nevetni kezd, megnyalintja a nyakamat, lassan, simogatva engedi el a derekamat, még előrébb hajol és a nadrágja zsebéből kiveszi a telefonját. A hasamra teszi, én megvonaglok a hidegétől, ami miatt ő is megrázkódik, hiszen megint összepréselődtünk csípőtájt. Visszaereszkedünk, de most a felsőtestünk is szorosan egymáson marad, ha már ennyire fontos volt neki a telefon, a célegyenesben ne veszítsük el. Fölegyenesedem, ő fektében elkezdi simogatni a mobilját, de még mindig nem vagyok türelmes.
- Na! - mozdítom előre erőszakosan a medencémet, de szinte azonnal visszacsúszom.
- A... Mindjárt! - pár pillanat múlva valóban leteszi. Már majdnem megjutalmazom a jó döntéséért, amikor megszólal a kis kütyün az egyik este játszott melódia. Elkerekedik a szemem és a szám is, majd nevetve mondom:
- Egoista!
- Szereted a hangomat. Szereted a zenénket - mondja tárgyilagosan, miközben a fog egy kispárnát és a karjaival együtt a feje alá rendezi. - Táncolj! - Szinte parancsolta. - Táncolj úgy, ahogyan este!
Picit előresiklom és mosolyogva érintem hozzá az ajkaimat az övéhez, finoman ráharap, morogva megrázza a fejét, aztán elenged, jobb kezét kiszabadítja a párna alól, visszatol lovaglóülésbe, gyorsan visszarendezkedik kényelembe és finoman megemeli, majd leereszti a csípőjét. Folytatom az előre-hátra történő mozgást, miután bemelegedtem, felemelkedem, lenyúlok és a makkját a nyílásomhoz illesztem. Finom kis karikákat, nyolcasokat írok le a fenekemmel, egyre mélyebbre ereszkedve, a magasabb hangoknál néha fel-felemelkedem. Engem néz, a mellemet, a ringó derekamat, minket ott, ahol összeforrtunk, néha a tekintetemet keresi. Mind gyorsabban és hangosabban veszi a levegőt, becsukja a szemét, hátrafeszíti a nyakát. Megint csak a makkja van bennem és mikor hirtelen visszaülök a zene ritmusát követve, kipattan a szeme, újra rámarkol a combomra, de most nem eltart, hanem magához présel, a gerince íjként feszül, kicsit megrázkódik, majd megemeli a fejét és a medencéjét, mélyebben nem is lehetne bennem, és érzem, ahogy lüktet, a combomat úgy szorítja, hogy fehérek az ujjai. Vesz egy mély lélegzetet, lassan kifújja, közben lazít a szorításon, az egyik kezével kitúrja a feje alól a párnát, másikkal a combomat simogatja, a mellkasa gyorsan jár föl-le, szeme csukva. Még mindig táncolok, érzem, hogy már nem olyan kemény, végül ki is csúszik belőlem. Kicsit előrébb ülök, bal tenyeremet a feje fölött az ágyra teszem, a jobbal megsimogatom az arcát, mire kinyitja a szemét, átkarolja a derekamat és mosolyog. Megcsókolom, közben a fenekemet markolja, gyűri, szinte dagasztja.

Kis idő múlva úgy érzem, kifolyt belőlem minden, úgyhogy hátrálni kezdek, a lábai közé térdelek és finoman elkezdem megtisztítani a nyelvemmel a hasát és a szerszámát a nedveinktől. Csodálkozva fölemeli a fejét, majd egy nagy nyögéssel visszejti és elkezdi keresni a párnáját. Mikor megtalálja, újra a feje alá teszi, az egyik kezével együtt, a másikkal pedig a hajamat kezdi simogatni. Felnézek, és megint fülig ér a szája, grüberlije a szívemet dobogtatja, szeme csillog. Visszamosolygok rá, és érzem, hogy újra keményedni kezd, úgyhogy megint fölé térdelek és magamba vezetem. Felül, a hátamat simogatja, úgy csókol, mintha az élete múlna rajta, az egyik kezét leteszi az ágyra és engem el nem eresztve, a hátamra fordít. Még mindig bennem van, mikor felemeli az egyik lábamat, rásimul a felsőtestével, a bokámat a nyakába teszi. Érzem ahogy a hüvelyem feszül és néha ráng egyet a farkán. A másik lábamat oldalra teszi, hogy könnyebben hozzámférjen, a hüvelykjét megnedvesíti a számban és a csiklómra teszi, körözni kezd rajta, finoman, de egyre erősebben, miközben bennem mozog és szinte pislogás nélkül, mosolyogva néz a szemembe. Elveszve a meleg tengerben nekem sem kell már sok, kezem a mellkasán és a felkarján kalandozik, érzem az izmai mozgását, néha meg-megszorítom, de egyre sűrűbben, mint ahogy a lélegzetem is gyorsul, a szemem is egyre többet van csukva. Az első összehúzódás után kibukik belőlem egy nyögés, amit követ a többi rángás és sikítás, szorítom magamhoz ahol érem, a gerincem önálló életre kelve tekeri a testemet előre-hátra. Lassan elernyedek, elgyengülök, egyet-egyet még rázkódom, de ahhoz sincs erőm, hogy a szememet kinyissam. Érzi ezt ő is, leveszi a válláról a bokámat, segít lassan leereszteni a lábamat, a vállam fölé könyököl, bennem van, de nem mozog. Megpróbálom kinyitni a szemem, a nyakamban még mindig üvöltve vágtat a vér. Végre sikerül ráfókuszálnom, sőt, egy elhaló ú-t is ki tudok nyögni, amitől megint elmosolyodik. Megcsókol és lassan mozogni kezd bennem. Kis idő múlva a lábaimat a derekára kulcsolom, beletúrok a hajába, a hátát és a karját simogatom, de nem sokáig, mert kihúzza magát belőlem, a fejemhez térdel, én oldalra fordulok és felkönyökölök, ő pedig végighúzza a makkját az ajkaimon. Felnézek rá, kinyitom a számat, és szopni kezdem, de most ő diktálja a tempót, a hasa és a mellkasa hullámzik, az ajkába harap, hátrahajtja a fejét és beleélvez a számba. Remegve ereszkedik mellém, hozzámbújik, összefonódva szuszogunk. Megköszörülöm a torkom:
- Mikor is lesz a következő koncert?
- Majd dobok egy SMS-t - motyogja a tarkómba.
- Ember, még a nevemet se tudod - fordulok hátra nevetve.
- Majd holnap reggeli után... - kezdi, de elalszik.