MAI SZEX

Mindketten túlvoltunk már számos kapcsolaton és csalódáson. Õ egyszerûen nem talált magához való pasit, engem meg szinte minden pasi átejtett. Egyikünknek sem volt még olyan kapcsolata, amely tovább tartott volna pár hónapnál. Szerelmesek is csak ritkán voltunk, de egymást annyira fontosnak tartottuk, mint más a párját.
Egyik alkalommal szokásos heti vigasznapunkat tartottuk éppen az albérletében, készen arra, hogy megátkozzunk minden férfit, akivel valaha is viszonyba kerültünk, amikor arról kezdtünk el beszélgetni, mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha egymást szeretnénk.
Elõször csak poénként játszottunk el a lehetõséggel, nem is akartunk többet. A gondolat azonban mindkettõnk fejébe befészkelte magát, és a szokásos heti vigasznapjaink egyre meghittebbek, bensõségesebbek lettek.
Jól esett megsimogatni, letörölni az arcáról a könnyeket, puszit adni, hogy nevessen újra, és õ is viszonozta minden egyes apró gondoskodásomat. Többször aludtunk már együtt, ez nem számított újdonságnak, viszont mindketten éreztük, hogy lassan kezd átalakulni a közös alvások ártatlan barátnõi mivolta.
Azon vettem észre magam, hogy azt kezdtem el tervezgetni: mi lenne, ha megcsókolnám, ha megérinteném a mellét…
Legnagyobb meglepetésemre megelõzött engem.
Egy átborozott este után átkarolt és váratlanul lecsókolt az ágyban, minden teketória nélkül. Gondoltam, kihasználom a kínálkozó alkalmat, és most vagy soha felkiáltással elkezdtem simogatni, ahol csak értem. Az egyik tenyerem a mellét masszírozta, a másik befúrta magát a combjai közé. Még soha nem érintettem meg nõt így. A teste finom, puha és illatos volt, összerezdült minden mozdulatnál. Éreztem, hogy õ is éppoly feszült figyelemmel követi az eseményeket, mint én, arra várva, hogyan reagál a másik, mit szólunk saját magunkhoz, ha kiderült, hogy tényleg egymást szeretjük.
Bevallom, nagyon izgultam. Sokkal jobban, mintha egy férfival lettem volna.
Hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy õ is kíván, kívánja a nyelvemet, az ujjamat.
Láttam, hogy neki is nagy kõ esett le a szívérõl, amikor tudatosult: azonos érzéseket váltunk ki egymásból.
A hirtelen jött felfedezés bátorrá, merésszé tett bennünket. Már nem volt elég a heti egy alkalom, minden este együtt akartunk lenni.
Összeköltöztünk, és eddigi szerelmi életünk legjobb döntése volt ez.
Már csak egy dolog maradt hátra: valahogy el kell fogadtatni a történteket és a kapcsolatunkat a barátainknak és a családtagjainkkal...