Ébredés után rögtön írtam Neki. Nem jött válasz. Egész nap rá gondoltam. nem írt, nem jelentkezett. Nagyon hiányzott, és a türelmetlenségem és az, hogy tudom, hogy ez nem véletlen, izgalomban tartott.
Aztán 6 óra körül kaptam egy üzenetet:
“Vedd fel azt fekete ruhádat, amiben a melleid jól látszanak. És húzd le a cipzárt a melltartó ne látsszon már ki. Tűzpiros rúzs. Piros magassarkú. 7-re megyek érted.”
Rendben, hogy tudja, hogy ma szabad vagyok, de meg sem kérdezte, hogy lenne kedvem, meg csináljunk valamit ... Ezen kattogok, még mindig az az első gondolatom, hogy ellenálljak, hogy azért sem csinálom, közben meg érzem a nyilallást a testemben, a bizsergést. Elkezdek készülődni, mert tudom nem szereti, ha kések és pontosan úgy öltözöm, sminkelek, ahogy kérte. Azt nem írta, hogy milyen színű combfix, írni akarok neki, hogy megkérdezzem, de nem merek, jól szeretnék dönteni, ezért elképzelem mit is mondana, felveszem a feketét, de izgulok, hogy eltaláltam-e a gondolatát.
Hétkor már bent ülök az autójában.
- Szép vagy. - mondja - örülök, hogy a fekete harisnya mellett döntöttél. Ezt akartam.
Én boldog vagyok, hogy tetszek.
- Csukd be a szemed - mondja és én megteszem.
Nem tudom hova megyünk, és meg szeretném kérdezni, de amikor meg akarok szólalni rám szól. tudja, hogy ezzel milyen érzéseket kelt bennem, teljesen tisztában van vele és én is tudom, hogy egyik pillanatról a másikra képes eszméletlen izgalomba hozni és azt szinten is tartani. Attól, hogy nem tudom mi fog történni nagyon nedvesedek, alig bírok magammal ez a sok tiltás meg olaj a tűzre.
- Megérkeztünk. - mondja - most már kinyithatod a szemed és beszélhetsz is. Látom hol vagyunk, egy nagyon elegáns étterem előtt.
- Most vacsorázni fogunk, ne lássák rajtad, hogy mennyire izgatott vagy és én sem szeretném látni rajtad. Kapsz 1 percet rendbeszedni a gondolataidat. A büntetésed, ha nem vagy képes erre ....
Megpróbálom a ziháló légzésemet lenyugtatni, nagyon nehezen megy, közben néz és elégedett a küszködésemmel, ami nem segít egyáltalán.
Kiszállok az autóból, remeg a lábam, odajön, megfogja a kezem, elindulunk. Rám néz mosolyogva.
- Jó kis este lesz, tetszik. - mondja önelégülten.
Bemegyünk az étterembe, leülünk, rendel egy üveg bort, vizet, majd ételt. Nem kérdezi meg mit szeretnék, úgyis tudja, én meg azt, hogy ebben is figyel rám. Nem így szoktuk, de most valami különlegeset tervezhetett, mert nem engedi az izgalmi állapotom lankadását.
Tudja, hogy mennyire fel tud izgatni, ha nem tudom mi fog történni. Legszívesebben átadnám magam az érzésnek, de próbálok erőt venni magamon, mert azt mondta, hogy nem látszhat rajtam. Látja rajtam a kínlódást, tetszik neki, látszik az arcán, de nem mondja, tudja, hogy tudom. Int a pincérnek, aki odajön és azt mondja neki:
- A hölgy szeretne kérdezni valamit. Szívem mondd el mit szeretnél kérdezni.
Zavarba jövök, nem is akartam semmit, még az étlapot sem olvastam, csak a kezemben volt, és csak bámultam rá. Elpirulok, a pincér néz rám, mindketten néznek, komoly tekintettel én meg hebegni kezdek valamit, halkan, alig érthetően, közben vissza kell fognom magam, mert a helyzet rendkívül felizgatott. Elküldi a pincért.
- Most hívok egy taxit és hazamész. Megegyeztünk, amit kérek, megteszed. Nem szólaltál meg. Mindjárt itt elélvezel, pedig megkértelek.
Tudja, hogy ez rendkívül felizgat, mindent tud rólam, a legtitkosabb vágyaimat is és fel is használja, az eszköztára kifogyhatatlan és abban mindig biztos lehetek, hogy rá bízhatom magam. A döntései az én érdekemet szolgálják, kombinálva a saját vágyai kiélésével. Könyörgő tekintettel nézek rá, tudom mi jön, mit kell tennem ...
Utolsó kommentek