Visszaléptem a hűtőhöz, kivettem a tequilát és becsaptam az ajtót. Surrogó ruhák jelezték a kapkodást, és hagytam, hogy beálljon a gyanús csend, amíg lassú léptekkel visszatértem. Ezúttal Ákos ugrott fel azonnal, hogy a mosdó felé siessen. Valószínűleg hasonló okokból, mint én.
Leültem Júlia mellé a kanapéra, és ő rosszkislányos mosolyt villantott felém. Mintha csak el akarná mondani, vagy sejtené, hogy tudom.
– Lehet, hogy én is átpártolok a tequilára – mondtam.
– Igen? – kérdezte, miközben felemelte poharát, hogy újratöltsek.
– Ahha. Hiányzik egy kicsit a szertartás. – Magamnak is töltöttem, aztán elemeltem a fahéjszórót. Júlia felemelte a csuklóját. Megfogtam, a szemébe néztem, kihívást láttam benne. Szórtam fahéjat a csuklójára. És a tenyerébe. Izgatottan figyelt, és nem kérdezett. Lehajoltunk, ő a csuklójáról nyalta le, aztán én a tenyeréről, és nyelvem besiklott az ujjai közé. Felsóhajtott. – Szeretem lenyalni a fahéjat – fejeztem be az előbbi mondandóm.
Megfogtam a haját, magamhoz húztam, megcsókoltam. Egy fél pillanatra csak a szánk ért össze, aztán nyelvünk is találkozott egy vad, örvénylő táncban, amit fahéj és narancs íze uralt, aztán lehúztuk a tequilát. Csak egy cinkos pillantást válthattunk, mielőtt visszaérkezett volna Ákos öles léptekkel. Tudtam, hogy csak egy lehetőségem van. A fiú túl félénk ahhoz, hogy egyből rájuk rontsak.
– Le vagy maradva egy körrel – cukkoltam és átnyújtottam a whisky-t. Kérdés nélkül lehúzta. Az arca paprika piros volt. Látszott, hogy ő is küszködik a vérnyomásával. – A whisky mindjárt elfogy. Kifutok a kisboltba, veszek még egyet…
Ákos a látszat kedvéért ellenkezett, hogy felesleges, de amikor ragaszkodtam hozzá, a kezembe nyomott pár ezrest, hogy fizesse a felét. Biztosítottam őket, hogy csak a sarokig kell elmennem, negyed óra alatt megfordulok, bár a hétvégi sor miatt lehet, hogy egy kicsit jobban elhúzódik. De max fél óra. A látszat kedvéért Júlia is kérdezte, hogy jöjjenek-e segíteni, de amikor alattomban rákacsintottam, vette a célzást.
– Sietek – mondtam, és ajtót nyitottam, behúzva magam mögött a függönyt. A visszafojtott sóhajból ítélve, Ákos keze máris elkalandozott. – Rátok zárom azért, a szomszédok néha furák. – Ezzel becsuktam az ajtót, bedugtam a kulcsot, és bezártam.
Csak nem léptem ki előtte: a lakásban maradtam, elbújva. A földig érő függöny alól nem látszott ki a lábam. A vastag anyagon nem látszott át semmi. Júlia első pár sóhaja visszafogott volt, Ákos vadul zihált, majd Júlia felnyögött. Halottam lehúzódni a farmer zipzárját, aztán az övcsat a padlón csattant, jelezve, hogy a nadrág elhagyta gazdáját.
Minden idegszálamat meg kellett feszítenem, hogy ne ziháljak én is hangosan. Mozdulatlanul, visszafojtott levegővel hallgatóztam.
– Hmmm – adott elismerő hangot Júlia, és mindketten felkuncogtak.
– Tetszik? – kérdezte Ákos izgatottan.
– Naná – mondta a nő, és Ákos felnyögött.
– Úristen… Tudod használni a szád! – Júlia újra felkuncogott, és Ákos hangosabban kezdett zihálni.
Oh, egyszer már voltam a szájában. Tudtam, milyen az. De semmi több nem volt még. A számra kellett szorítanom a kezem, hogy ne nyögjek fel, mély, lassú lélegzetvételekkel próbáltam magam megnyugtatni. Júlia hálás sóhajából már szinte láttam magam előtt, ahogy Ákos a mellét fogdossa. Alig bírtam megállni, hogy előlépjek, de még nem szabad.
Vagy… Mégis? Hirtelen ötlettől vezérelve elfordítottam a kulcsot. Ákos ijedten felnyögött. Hallottam, ahogy felnyalábolja a ruháit és sürgető léptekkel elrohan a mosdó felé, majd magára csapja az ajtót. Visszazártam, és beléptem a függöny mögül.
Júlia jókislányos mosollyal ült a kanapén szélén, keresztbe tett lábbal. Lépés közben kioldottam az övcsatomat. Júlia csak nézett rám mosolyogva.
– Tudtam, hogy nem fogsz haragudni – súgta.
– Ezerszer elképzeltem – vallottam be, miközben levettem a polcról az elrejtett óvszert és a síkosítót. Júlia lerángatta rólam a nadrágom, amíg én gyorsan felhúztam egy gumit. Már ettől a mozdulattól majdnem elélveztem. Júlia felhúzta a szoknyát, én pedig a kezemmel megfordítottam, hogy a kanapén, hosszában térdeljen. Végre megfoghattam azt a kerek, feszes fenekét, megcsókoltam, végignyaltam a fenéklyukát, amit ő hangos sóhajjal díjazott, miközben kihúztam puncijából a gésagolyókat. Próbálta elrejteni a nyögését, de a dereka megrándult mindkét golyónál.
Síkosítót csorgattam a fenekére, miközben a farkam bedugtam forró, nedves puncijába. Erre már hangosan sóhajtott, és lassan mozogtam benne néhányat, amíg hozzászokunk egymáshoz. A hüvelye meg-megfeszült a farkamon, majd engedelmesen elernyedt, hogy beljebb hatolhassak. Közben az ujjam a fenéklyukán körözött, belemasszírozva a sikosítót, aztán a hüvelykem lassan belecsúszott. Nagyon kívánhatta már, mert rögtön beengedett, és közben hangosan felnyögött. A hátát, fenekét, mellét simogattam, és közben a hüvelykujjammal körbe-körbe masszíroztam a hátsó lyukát.
Ákos, a látszat kedvéért, lehúzta a WC-t. Mintha azzal lett volna elfoglalva. Hirtelen ötlettől vezérelve tessék-lássék felrángattam magamra a farmert, megragadtam Júliát, felemeltem, és leültem, úgy, hogy az ölembe dobtam. Aztán a szoknyát a lábunkra húztam. A farkam még mindig a forró puncijában. Jelzés értékkel a fülébe pisszegtem, és ő hangosan kuncogva előrehajolt, hogy felemelje a whisky-s poharam a földről.
Amikor Ákos belépett, Júlia „ártatlanul” ült az ölemben, előreborulva, hogy épp a dekoltázsa tekintsen Ákos felé, és felemelte a whisky-t. Ákos ijedten és kérdőn nézett rám.
– Eszembe jutott, hogy zárva vannak – mondtam vigyorogva. Ahogy Júlia felült, a mozdulattól majdnem elélveztem. Gyorsan köhögésnek álcáztam a feltörni készülő nyögést. Ákos ezután végigmérte a lányt, aki szemmel láthatóan az én ölemben ült. Júlia ördögien mosolygott vissza rá. – De eszembe jutott valami más – folytattam.
– Igen? – kérdezte Ákos, és maga alá húzta a forgószéket, amin eddig én ültem. Látszott, nem akaródzik mellénk ülni, amíg meg nem érti, hogy mi történik itt.
– Lehet, hogy nem tudod – öleltem át Júlia hasát, félig azért, hogy ne mozduljon, mert… egy rossz rebbenés és végem van! – … de ez a lány… – hajoltam Júlia nyakába, halvány csókot nyomva rá, majd végignyaltam a fülcimpáját – … eszméletlenül jól tud szopni.
– Igen – kérkedett Júlia is. Ákos száját tátva figyelt bennünket. Csak ekkor vette észre mellettünk a nedves gésa golyókat. Megfogtam Júlia mellét, és a csípőmmel jeleztem neki, hogy mozduljon előrébb. Júlia engedelmesen Ákos elé térdelt, miközben én ügyetlenül követtem úgy, hogy a farkam végig a puncijában volt. Hajoltam én is vele, félrehajtottam a haját, és a nyakát csókolgattam, amíg ő előhalászta Ákos még mindig félmerev farkát.
Megragadta, végigsimított párszor rajta, majd óvatosan hátrahúzta Ákos fitymáját, és a szájába vette a farkát. Eszméletlen látvány volt az angyali arca a lüktető, hosszú farokkal a szájában. Ákossal egyszerre nyögtünk fel, és én megragadtam Júlia fenekét, és tettem néhány óvatos mozdulatot a puncijába, minden idegszállal küzdve azellen, hogy elélvezzek. Muszáj lekötnöm a figyelmem, mert végem van! Hangos nyögésekkel tűrtem fel a szoknyát, és felbukkant Júlia feneke, a síkos bejárattal. Óvatosan újra megmasszíroztam, és belé dugtam a hüvelykujjam. Hangosan nyögött, Ákossal a szájában.
Ezt nem bírom – futott át a gondolat rajtam, és újra Júlia fölé dőltem, hogy előről a lábai közé nyúlhassak benyálazott ujjaimmal. Végigsimítottam a csiklóján. A lány összerándult fölöttem, és éreztem, hogy átléptem a pontot, ahonnan nincs visszaút. Vadul simogatni kezdtem Júlia csiklóját, aki erre abbahagyta a szopást, megkapaszkodott Ákos ölében, és egyre hangosabban kezdett nyögni. Egyre gyorsabban mozogtam, majd az utolsó pillanatban kirántottam a farkam. Júlia, mintha a gondolataimban olvasott volna, megpördült, kinyitotta a száját, és miközben lerántottam az óvszert, már meg is ragadta a farkam. A szája kellemes meleggel ölelt át, a második mozdulatra megfeszültem, és spriccelni kezdtem. Júlia megállt, a lábamat simogatta, amíg szívta magába az újabb és újabb adag ondót. Örömmel nyelte le, és rám mosolygott, miközben néhány levezető mozdulattal végighúzta a farkamat.
Ákos tátott szájjal figyelte a jelenetet, saját farka keményen meredezett. Reszkető lábakon álltam, de dobtam egy gumit Ákos felé, illedelmesen felsegítettem Júliát a térdéről, majd segítettem neki óvatosan Ákos ölébe ereszkedni. Az előbbi kedves arca egy pillanat alatt eltorzult a kéjtől. Száját tátva ült bele Ákos farkába, és hátravetette a fejét.
– Istenem – nyögte Ákos.
– Gyönyörű vagy – súgtam Júliának, miközben elengedtem a kezét, hogy megragadhassam a mellét. Ákos a derekába kapaszkodott, és félig kiemelkedett a székből, ahogy dugni kezdte. A mozdulat kényelmetlennek bizonyult, ezért inkább átmentek a kanapéra. Júlia puccsított, a támlán támaszkodva térdelt, és Ákos egyből a puncijába hatolt. Gyors, mohó mozdulatokkal kezdte dugni, testük csattanva ütközött össze, és nedves hangok éledtek lábaik között. Lihegve húztam arrébb a forgószéket, hogy oldalról láthassam az akciót, és leültem. Ittam egy kis vizet, és kezembe vettem a whisky-s poharat, ami még mindig tele volt.
Ákos mohón markolászta, simogatta Júlia testét, halkan, de vadul nyögtek. Júlián még mindig ott volt a piros ruha, ezért odamentem, megragadtam, Júlia pedig belém kapaszkodva hagyta, hogy vetkőztessem. Addig Ákos is ledobta a pólót. Leültem melléjük, karnyújtásnyiról bámultam a két fit, izmos testet, ahogy egymásnak feszülnek. Én is simogattam Júlia mellét, és ő hálásan nézett hol rám, hol a másik fiúra.
– Áh, Istenem, de szép vagy – dicsértem a lányt, élvezve a mellei formáját. Ákos is odanyúlt, kicsit mintha versengve is, és próbálta egy picit kisajátítani Júliát. Hagytam neki. Júlia kipirult arccal állta a duzzadt farok ostromát, de hamar rátört a kezdeményezőkészség.
Utolsó kommentek