Már fél éve egyedül voltam. A férjem, megcsalt, a válásban kifosztott. Meggyűlöltem a férfiakat. Barátnőm egyre győzködött, hogy nincs ez így jól. Vannak még rendes férfiak. Nem hagyott békén, amíg meg nem ígértem, hajlandó vagyok egy vacsorát eltölteni az általa magasztalt és ajánlott férfival. Végülis a vacsora jól sikerült. Kellemes társalgó volt, nem tolakodó. Megnyugodtam, hogy tényleg csak egy vacsora. Már hazafelé kísért, mikor hirtelen nyakunkba zúdult a zivatar. Pillanatok alatt bőrig áztunk. Behúzódtunk egy kapualjba. Szinte zavartan mondta, hogy ő itt lakik. Ha nem értem félre, nála megszárítkozhatok, és ha csendesül az eső, hazakísér. Mert ezt megígérte barátnőmnek. Mar fáztam átázott ruhámban, így bár félve, de beleegyeztem.
Egyből a fürdőbe irányított. Törölközőt, és kissé szégyenkezve egy férfiinget adott, hogy csak ezzel szolgálhat, míg megszárad alaposan kicentrifugázott vékonyka ruhám. Kinosan és furcsán éreztem magam a rám bő ingében, ami alig combközépig ért rajtam. Az ablakból figyeltem a záport, mikor ő is átöltözve, két pohárral kezében bejött a szobába.
-Csakhogy meg ne fázz- nyújtotta felém a poharat.
Jólesett az ital. Kellemesen melegítette bensőmet. Sőt, szorongásom is enyhülni kezdett. Csak bámultunk ki néman az ablakon, figyelve az esőt. Azt hiszem mindketten zavarban voltunk. Valami furcsa borzongás futott végig rajtam. Itt állok egy idegen férfi lakásában, az ő ingében, orrom eltelve illatával. Annyira valószerűtlen volt. Ráadásul egész testem furcsán bizseregni kezdett. Megborzongtam, mire újratöltötte poharainkat. Mikor azt is megittuk, éreztem, hogy zsiborgásom egyre fokozódik. Valahol tudatom mélyén vágyni kezdtem a rég érzett férfi érintés után.
-Te remegsz.-hallottam meg hangját egészen közel fülemhez.
Nem mertem megszólalni, csupán felé fordítottam fejem. Áramütésként ért, ahogy ujjával éppencsak érintve félresimította hajam szememből. Robbanva áradt szét bennem a vágy érintése nyomán. Szinte már fájt, annyira kívántam.
-Én…nem tudom mondta-e barátnőm, már fél éve nemis találkoztam férfival… -suttogtam alig hallhatóan.
-Én nem… magam sem értem…-motyogtam kábán.
-Nem kell semmit mondanod. Nem azért hívtalak fel, tényleg. Megkért a barátnőd, hogy tegyem kellemessé az estédet, és szavamra mondom, jólesett veled töltenem. Hogy itt vagyunk, az a véletlen műve. Nem kell tartanod tőlem.-simította el újra hajamat.
Ekkor már mellbimbóim majd leugrottak helyükről, úgy ágaskodtak simogatásra vágyva.
-Tudnál szeretni egy kicsit?-szakadt ki belőlem.-csak egy kis simogatást-.
Nem mertem szemébe nézni. Éppen csak megérintette halmaimat, én már egyből tenyerébe simultam. Míg ujjaival matatva gombolta ki inget rajtam, apró puszikkal követte kezeit. Belesajdult egész ágyékom is mikor mellbimbóimat egymás után ajkai közé szippantva megszopogatta. Keze végiggombolta az inget, megsimogatta hasamat, majd megállapodott szemérmemen. Lábaimat elhagyta erőm. Csak simultam tenyerére, és vártam a folytatást. Szinte emelve vitt a heverőhöz, es lábaim közé borult. Babrálva érintette meg szeméremajkaimat, és már követte is apró csókjaival. Szinte már fájt, úgy zsiborgott és lüktetett a vágytól ágyékom. Felvinnyogtam a gyönyörűségtől ahogy nyelve elkezdett kalandozni vágatomban. Hullámokban járt át a kéj, ahogy nyelvét beledugta kutamba, majd pedig csiklómat nyalogatta és majszolgatta. Nagyon hamar jutottam élvezetem csúcsára. Éreztem, ahogy kicsordul élvezetem nedve, de ő csak folytatta kényeztetésem. Visongva hánykolódtam, de nem tudtam betelni vele. Újra és újra a csúcsra kéredzkedtem. Azt hiszem ilyen az, ha a mennyekben érzi magát valaki. Félig aléltan éreztem, hogy újra mellbimbóimat szopogatja. Labaim között pedig megéreztem forró merev férfiasságát.
-Igeen. Azt is akarom. Mindent akarok.-vinnyogtam fel, ahogy belém feszült.
Szinte transzba esve szívtam magamba rúdját. Csípőm emelve feszültem rá. Hörögve vonaglottam lökései alatt. Egyre csak lebegtem, miközben ki -be járt bennem rúdja. Katartikus élmény volt, mikor ő is elélvezve, szinte felrobbant bennem. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, és nem engedtem ki magamból. Csak nehezen csillapodtunk.
-Nem kell, hogy hazakísérj- suttogtam fülébe. -Maradni akarok. Újra akarlak. Aztán megint újra. Nem tudok betelni veled.
Utolsó kommentek