MAI SZEX

A legjobb barátnőmmel, (aki ma is az amúgy) 11 éves korunk óta voltunk barátnők. Ebből adódóan rengetegszer, fürödtünk, aludtunk együtt, hol náluk, hol nálunk. Olyan szinten ismertük egymást, hogy az egyik kedvenc játékunk az volt, hogy egyikőnk kigondolt egy komlett sztorit, nyilván szerelmeses, szexelőset;), és a másikónk simán kitalálta, szinte szóról-szóra, amit elképzelt a másik.
Egyszer aztán, mikor már 14 évesek voltunk, és mindketten nyakig az első szerelemben, ami "komolyra is fordulhat", náluk töltöttünk egy hétvégét, amikor üres volt a kégli.
Dumáltunk, vacsiztunk, fürödtünk, dumáltunk, kicsit tv-ztünk, de nem kötött le egyikőnket sem igazán a műsor. Különben is teljesen teli volt a fejünk ama komoly dilemmával, hogy milyen is lehet a szex. Mert hát mindketten benne voltunk az ominózus, ezzel "fenyegető", első komoly kapcsolatban. Kitaláltuk hát, hogy mivel úgy sem tudunk elvonatkoztatni a témától, és beszélgetés által nem jutunk előbbre vele, hogy művelődni kéne a témában. Első körben úgy döntöttünk, hogy a házi könyvtárat célozzuk meg, s ha nem találunk semmit, hát feltesszük a pléhpofát, és elbaktatunk egy rendes könyvtárba, hátha... Erre nem került sor, ugyanis találtunk egy hasznosnak tűnő könyvet, guszta címmel; Illatoskert. ;)
Hasra vágódtunk, és felváltva, hangosan olvastuk... Ahogy olvastuk egyre több riasztó kép sorjázott a szemünk előtt, és a könyv közepére érve egyként jutottunk arra a következtetésre, hogy vagy tényleg kell ebben lenni valami jónak, vagy megbolondult a világ...
Ezen kívül szinkronban jelentettük ki nagy ünnepélyesen, hogy köpünk a világra, meg az átlagra, és a szokásokra is... Mi bizony nem fogunk szexelni senkivel, ha az nem jó.
Nade, valahogy ki kéne deríteni, hogy most akkor idővel engedjünk-e majd a szerelmeink ilyettén közeledésének, vagy sem...?!
Eltökéltük magunkat; megtudjuk. Vettük a könyvet, és szép sorban elindultunk.
1. A csók. Adott 2 száj, két nyelv, egyik erre, másik arra lavíroz.... leosztottuk a szerepeket, hogy ki lészen a "pasas"= balra nyelvelő... Szembe fordultunk egymással, vállunkon az élet legkomolyabb problémájának, hatalmas terhével, és nekigyűrkőztünk. Vigyázz, kész rajta!
Koccanás, egy hatalmas aúúúúúú, aztán vihogásban törtünk ki. Megegyeztünk, hogy nyitott szemmel kezdünk neki legközelebb, mert így kissé balesetveszélyes az ügy.
Másodszorra, már csak akkor csuktuk be a szemünket, amikor a nyelveink a helyükön voltak...
Párbeszéd utánna:
- Te mit éreztél?
- Háát olyan puha, meg nyálas, meg narancsos..
- Hülye, nem így értettem... Hanem tudooood, úgy amúgy? Valami, izé, bizsergés?
- Hát nem is tudom, odáig még nem jutottam el...
- Még? Gondolod, hogy kevés volt az idő rá?
- Nem tudom, ez is lehet...
- Próbáljuk meg mégegyszer, hosszabban?
- Aha, de most dugd ki jobban a nyelvedet!
- Jó, de te meg húzd visszább kicsit, különben nem fér oda az enyém!
- Oké!
- Rendicsek!
És már össze is tapadtunk, a világ legtermészetesebb módján...
Akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy ez az első jól sikerül csók milyen élmények kezdete volt. Hisz még csak ekkor kezdődött az este. Gyerek volt még az idő!