A lány – amikor erre nagy ritkán alkalma adódott – mindig átszellemülten lépett be a főnök irodájába. Nem csak a
nagyember környezete kápráztatta el, a terem nagyságú titkársági szoba szolid eleganciája, benne faragott mahagóni
bútorok, bőrkanapék, pálmakertbe illő trópusi pálmák, hanem a tekintélyes számú személyzet – egy elegáns,
középkorú titkárnő, mellette négy gyönyörű, ifjú gépírónő, egy karcsú, szmokingos inas, meg egy szekrényhátú,
tüskehajú testőr is.
Természetesen a főnök személyisége volt a lány számára a legvonzóbb. Billy (mert a háta mögött mindenki így
hívta a nagyembert) jóvágású, érett férfi volt, aki megjelenésével, társadalmi helyzetével, s nem utolsó sorban
sármos dumájával könnyen hódított a környezetében előforduló nők körében. A macho-típusú férfi számára az
egész világ egy nagy vadászterep volt, környezete pedig a főúri vadaspark, ahol minden nő potenciális zsákmány,
legyen az illető akár egy alfőnök felesége, egy nagyvállalat tekintélyes igazgatójának női hozzátartozója, vagy csak
a stáb (így hívták a nagyember közvetlen környezetében dolgozókat) egyszerű alkalmazottja.
Ebben a “vadasparkban” dolgozott a csinos Monica is, mint a fizetési rangsor XVII. kategóriájában szereplő 2.634
alkalmazott egyike, akinek még a titkárnő sem tudta a nevét. Valljuk be, hogy az eszes és bájos lány ebben a házban
egy kis senki volt, akinek az is óriási élményt jelentett, ha valamelyik kisfőnök visszaköszönt a folyosón, s
ünnepnap, ha netán közelről láthatta a főnököt. Az pedig már maga az álom, amikor a nagyember magához kérette,
s valamilyen bonyolult ügyben iratokat kellett bevinni hozzá, s néha egy-két mondattal referált a legfontosabb
tudnivalókról. Persze ilyen eseményre csak akkor kerülhetett sor, ha a lány közvetlen felettese és annak a főnöke
egyidejűleg voltak házon kívül.
Nos, az ifjú bombázó azért mégsem volt annyira “senki”, hogy a főnök – ha meglátta a folyosón, vagy valamelyik
tárgyalóban – ne legeltetné rajta világoskék szemeit, ne gyönyörködne hosszú, fekete sörényében, mélytüzű, barna
szemében, s ne csodálná meg minden alkalommal a kihívóan pirosra sminkelt, duzzadó ajkait.
Billy most is – amikor a kis gyakornok belépett hozzá – meglehetős nyíltan tette ezt, de így kettesben Monica lelkét
még jobban felkavarta a férfi mohó pillantása. Egyébként is könnyen zavarba jövő lány volt, nehezen viselte a
férfiak éhes pillantásait, hát még azt, amikor a főnök olyan áthatóan bámulta!
Azért a lány nagy igyekezettel, sikeresen gyűrte le zavarát, s a halkan elrebegett köszönés közben a nagyfőnök elé
tette a bekért dossziét. A férfi belelapozott az anyagba, majd jól ismert baritonján megszólalt:
– Lenne néhány kérdésem kedves… – a férfi a mondat végét jól elhúzta, nyilván fogalma sem volt a lány nevéről.
– Monica… – sietett a lány a férfi segítségére.
– Nos, kedves Monica – folytatta a férfi, akit láthatóan nem zavart, hogy nem tudta a lány nevét -, öntene előbb egy
kis teát? – majd válaszra sem várva folytatta: – Tudja, fárasztó napom volt, az uszoda sem lazított el, jól jön egy kis
enyhe dopping…
A lány megint zavarba jött, mert nem tudta, hogy hol keresse a tálalás kellékeit, a teát, meg a tejszínt és azt a két
szem édesítőt, amivel az újságok pletykarovata szerint a nagyember teáját ízesíteni szokták.
A férfi segített neki:
– Abban a sarokban van az az üveges szekrény, ott talál poharakat, meg van egy automata is, az pont nekem való
teát ad ki. Vagy segítsek talán?
Monica hálásan bólintott.
A férfi felállt a nagy, ovális dolgozóasztal mellől, s a jelzett sarok felé indult. Közben belekarolt a lányba, aki ettől
még inkább kínosan érezte magát. A főnök kinyitotta a szekrényt, s egy valóságos minibár tárult Monica szemei elé!
Ezerféle ital, poharak, jég, tengeri bogyók, s persze néhány italkeverő edény. Természetesen ott volt az italautomata
is, amely az adagológombok felirata szerint vagy két tucat üdítőféleség kiadására volt képes. A férfi gyakorlott
mozdulatokkal készítette el teáját, s udvariasan megkérdezte a lányt, hogy mit óhajt. A lány – még mindig óriási
zavarral küszködve – alig hallhatóan nyögte ki:
– Talán egy tonicot, jég nélkül…
– Csak nem a torkát félti? – kérdezte a férfi.
– De, mert hamar begyullad – rebegte Monica.
Nos, ha elfogad egy jó tanácsot, gyakran ecsetelje.
– Mivel? – kérdezte egy kicsit oldottabban Monica.
– Hát… – szólt a férfi, s hangja rekedt volt -, talán evvel!
A lány érdeklődve pillantott fel férfire, aki látható izgalommal húzta le a nadrágsliccét, s aztán egy pillanat alatt
elővarázsolta jól megtermett, bár még csak félig duzzadt dákóját.
– Gyere, bébi! – szólt a főnök, s felkínálva az ébredező jószágot.
A lány arcán döbbenet látszott, s nem tudta mit tegyen. A férfi, látva a lány kínos helyzetét, megsimogatta az arcát,
aztán két kézzel megfogta a lány vállait, majd enyhe nyomással térdre kényszerítette. Azután bal kézével az álla alá
nyúlt, miközben jobb keze az egyre derekasabban duzzadó szerszámát markolta, s mielőtt a lány felocsúdott volna, a
szája felé kínálta büszkeségét.
Monica szinte fel sem fogta, hogy mi történik vele. Tudta, hogy mi fog következni, mert jártas volt a szerelemben,
ám az egyetemi évek alatt a petting eme válfaját nagyon ritkán gyakorolta. Partnereit könnyen leszerelte, mert a fiúk
általában gyorsan megértették, hogy az orális játéktól idegenkedik, ezért ha szerették volna őt megkapni, az egyéb
lehetőségeket kellett kihasználniuk. Az sem jelentett számára gondot, ha valaki értetlenkedett, mert az illető azonnal
megkapta az obsitot, s máris nézhetett más húst magának. De itt és most Monica tehetetlen volt. Ezzel az emberrel
nem mert ellenkezni, olyan tisztelettel tekintett fel rá, hogy meg sem fordult a fejében a tiltakozás gondolata. Inkább
hagyta magát sodortatni az események által.
Érezte, hogy a felé meredező dákó láttán ajkai szétnyílnak, s húsos ajkai befogadják az egyre hatalmasabb
hímtagot. A férfi lassan, gyakorlott mozdulatokkal irányította mind beljebb péniszét, aztán ismét a lehető
leglassabban kihúzta, majd újra, talán még komótosabban tolta vissza. Élvezettel felsóhajtott, s egészen elváltozott
hangon kérlelte a lányt:
– Nos, kicsim, szívd meg a szivaromat…
A lány önkéntelenül is engedelmeskedett, s magában arra gondolt, hogy ilyet ugyan még soha nem csinált lelkesen,
de nem olyan rossz ez a játék, hogy ne tehetné meg neki, s milyen izgalmas, hogy a világ első számú farkát veheti a
szájába! Ez a gondolat még jobban felizgatta, s most már kérés nélkül is mozgatta fejét, nyelvével kutatgatta a
szájában csúszkáló hímvesszőt, s minden alkalommal, amikor kifelé csúszott belőle, egy-egy önkéntelen, lágy
szívással fokozta az izgatást. Egy kicsit kézzel is segített a férfi izgatásában, megsimogatta lecsüngő zacskóját, s
korábbi kézimunka-gyakorlataira emlékezve egy kicsit játszott ujjaival a bájrúdon. Aztán másik kezével a
bugyijába nyúlt, s a nedves szeméremajkak között rátalált feszülő peckére, így annak simogatásával önmagát is
helyzetbe hozta. Rövidesen érezte, hogy a férfi combizmai egyre jobban megfeszülnek, s időnként remegés járja át
testét. Nem volt tapasztalatlan, tudta, hogy ez a férfiaknál az elélvezés előtti fázis, ám eddigi élményei nem mutattak
utat, hogy mit kell majd tennie.
A férfi akaratlanul is segített neki – miközben egyik kezével a lány melleit markolászta, másik keze a lány fejének
ütemét irányította -, s a szorításából érezhető volt, hogy a magömlésnél sem fog lazítani! A lány azon
morfondírozott magában, hogy majd akkor mi lesz a teendője?
Monica kérdésére csak partnerétől várhatott volna választ, ám megtanulta, hogy illedelmes kislány tele szájjal nem
beszél…. Neki bizony oka volt erre, mert a férfi hatalmasra duzzadt pénisze teljesen kitöltötte szájüregét, s a makkja
időnként ugyancsak mélyen járt benne!
Az élet gyakran megoldja az ilyen apró, tapasztalatlanságból eredő problémákat, s ezúttal is így történt, mert a férfi
– aki egyre vadabb tempóra fokozta löketeit – felvilágosította teendőiről, amikor a hörögve könyörgött az
enyhülésért:
– Szopd, bébi, erősen szopd! Így-így! Jól van, kicsim, csináld csak bátran! Szopd… oh… de jó vagy… szopd még! Ne
hagyd, nyeld… nyeld! Nyeld le!
Monicának ezt talán nem is kellett volna mondani, mert a férfi erős szorítása miatt mindössze két lehetősége maradt:
vagy lenyeli a spermát, vagy belefullad… Miután ezt a gyors orális aktust Monica az izgalmaktól felcsigázva élte át,
s a férfi elementáris erejű elélvezése ezt az érzést csak fokozta, szóba sem jöhetett a belefulladásos módszer, a lány
mély átéléssel nyelte el a világ első számú emberének spermáját.
A férfi egyáltalán nem volt meghatva az élménytől, természetesnek vette a lány behódolását, bár a huszáros
lerohanás, s az utána következő játék még a lány rutintalansága ellenére is kiváló elélvezést eredményezett.
Tapasztalata szerint ez kijár mindenféle főnöknek, s ehhez neki is természet adta joga van. Elégedetten ült le
asztalához, s nagy élvezettel gyújtott rá kedvenc kubai szivarjára.
Forrás: https://szextortenetek.hu/a-szivar/
Utolsó kommentek