Semmi bemutatkozás, úgyis minden kiderül…. Ez egy kitalált történet? Minden egyezés a valósággal, csak a véletlen műve…
Egy őszi napon kezdődött, a diákok gyakorlati helyszínen, a kolleginával pedig a műhelyben tevékenykedünk. Rita (nevezzük így a hölgyet) segíteni próbált a műanyag hordó tetejének eltávolításában. Dekopír fűrésszel küzdöttem, a hordó rezgett, mozgott.
– Fogd meg légy szíves, mert nagyon ugrál!- kértem Ritát.
– Mit kell megfognom? – kérdezte huncut mosollyal.
– Hát… én a hordóra gondoltam.
– Azt is megfoghatom….
Sokszor hangzott el hasonló párbeszéd közöttünk. Eleinte nem mertem bele gondolni, mi is lehet a háttérben. Férjes asszony, gyerekkel és kolléga… ez tabu!
A beszélgetést cselekvés követte, Rita rápattant az oldalán fekvő műanyag hordóra. Olyan lovagló ülésben helyezkedett el rajta, hogy a hordó meg sem moccant. Az én szemem pedig kikerekedett a látványtól.
– Na, akkor vágjad!
Be is indítottam a fűrészt, és a rezgés elkezdődött. Rita pedig leplezetlenül élvezte a helyzetet. Hangot is adott a dolognak. Mondogatta, hogy pont ott rezeg, ahol jól esik. Majd kacsintva hozzá tette, ha így folytatom, hosszú útra megy. Egyszer csak levált a tető, készen lett a feladat. Kikapcsoltam a gépet, ekkor Rita leugrott a hordóról, és csak annyit mondott…
– Majdnem eljutottam, a francba!
Ekkor oda léptem hozzá, átkaroltam a derekát. Egy rántással magamhoz húztam, a másik kezemmel megfogtam a mellét, amely mint egy alma illeszkedett a tenyerembe. Szánk össze ért és egy szenvedélyes csókolózásba olvadtunk össze. Nem tartott sokáig a pillanat, mert mindketten rádöbbentünk, hogy hol is vagyunk. Elpakoltuk az eszközöket, össze szedtük a tanulóinkat, akik már lassan befejezték a kapott feladatot. Közben megbeszéltük a történteket, és elhatároztuk, hogy folytatni akarjuk. Mindketten kívántuk a következő lépést.
A tanulókat haza engedtük az órák után, mi pedig dokumentálás címen bevonultunk az informatika terembe. Az ajtót magunkra zártuk, bekapcsoltuk az egyik számítógépet, kipakoltunk egy hallom papírt… olyan alibi jelleggel. Közben apró érintések, simogatások, csókok…. A vér száguldott az ereimben, farkam robbanás határán. Rita hozzám simult, kigomboltam az inget, amely a csodás melleket rejtette. Nyelvemmel megérintettem a kőkemény bimbót, egyiket a másik után. Szívtam, szoptam, faltam, haraptam…
Rita a nadrágom kigombolásával foglalkozott, amint kiszabadította a farkamat azonnal le is guggolt és már tolta is a szájába. Mohón kezdte el szopni, le a torkára, majd a makkal játszott. Bele kellett kapaszkodnom a gyönyörű hosszú hajába, és gyengéden talpra állítani. Ha így folytatja, nem bírom tovább és torkára engedem az összes anyagot. Mondtam neki, hogy lassítsunk egy kicsit, mert hamar végem lesz.
– Akkor hagy üljek bele, akarom érezni magamban a faszodat!
Ezzel már ki is gombolta a hülye katonai nadrágot, amit a gyakorlati órákon hordott. Kilépett az egyik szárából és már az ölemben is volt. A szék kicsit nyikorgott ugyan, de elbírta a súlyunkat. Rita magába fogadta a lüktető farkamat, és őrült lovaglásba kezdett. Gyúrtam a mellét, csókoltam haraptam a nyakát, majd egyet gondoltam és a pici seggébe toltam az egyik benyálazott ujjamat. Ebben a pillanatban megremegett, és a vállamba harapva élvezett el. Kicsit lenyugodott, lassan mozogva lovagolt tovább. Amikor éreztem, hogy nekem sincs sok hátra, rákérdeztem hová mehetek. A szájába kérte, mert még…. két hét múlva már megtölthettem a pináját is. Gyorsan össze pakoltunk, mert a mellettünk lévő helyiségben nyílt az ajtó, és hallottuk, hogy többen érkeztek. Megbeszéltük, hogy nála folytatjuk, hiszen van még majdnem három óra hosszánk. Ez viszont már egy másik történet…
Forrás: https://szextortenetek.hu/
Utolsó kommentek