MAI SZEX

Megint felbukkant a légy. Ezúttal a mikró nyitva felejtett ajtaján ült, és kényelmesen tisztogatta lábait. Tökéletes célpontot képezett a fehér felületen. Pierre lassú, megfontolt mozdulattal nyúlt a konyharuháért, közelebb lépett, és nagy lendülettel sújtott le a ronggyal. Mellé… A légy elillant.
Napok óta bosszantotta az apró fekete rovar. Január volt, az a dög meg előbújt valahonnan, és tavaszi hangulatban cikázott a fűtött lakásban. Hol a szoba ablakán tűnt föl, hol a monitor tetején mászkált, hol pedig az íróasztalon kényeskedett. Most meg a konyhában… És már nem először kerülte el a végzetét. Olyan apró volt, hogy többször eltűnt a halálos csapás – és Pierre szeme – elől.
A férfi megigazította magán a puha köntöst, mert az iménti nagy igyekezetben az öv meglazult a derekán. Alatta nem viselt semmit. Szokásához híven aznap reggel is korán ébredt, s néhány perc forgolódás után úgy döntött, inkább felkel, nem erőlteti tovább az alvást. Magára öltötte a barátnőjétől karácsonyra kapott szürke köntöst, megfőzte a szokásos nagy adag kávét, és leült a számítógép elé. A redőny résein át épp csak beszűrődtek az utcai lámpák fényei. Egyedül volt a lakásban; Adél most nem aludt nála. Ilyenkor a csevegőcsatornán szokták ébreszteni egymást.
Tudta, hogy Adél szívesen heverészik tovább a paplan alatt, és nem csak az ágy melegét élvezi. A párnája alatt ott lapul a kis sárga vibrátor, és ha kedve támad rá, előveszi. A nő szerette ezt a lágy műanyaggal borított dizájnos apróságot, amelyről első pillantásra nem is látszott, mi célt szolgál.
– Jó reggelt! – pötyögte. – Már ébren? Milyen volt az este?
Nem kellett sokáig várnia a válaszra.
– Igen, de még ágyban. Este nehezen aludtam el…
– És…?
– Álomba segítettem magam.
– A Teniszedzővel?
– Nem, este nem. Azt csak ma reggel vettem elő.
Pierre könnyen maga elé tudta képzelni a jeleneteket. Adél a paplan alatt szokott benyúlni az éjszakai bugyijába, és puha kézzel körözget a csiklója fölött, de pár másodperc múltán félrehajtja a paplant, kibújik a bugyiból, és anyaszült meztelenül folytatja a maszturbálást. Három ujjal széttárja a nagyajkakat, a középsővel pedig a klitoriszát kényezteti fokozatosan gyorsuló tempóban. Pierre ilyenkor hol Adél duzzadt szeméremdombját, hol a nő lecsukott szemét szokta nézni. Adél hátrafeszített fejjel várja a gyönyört, ujjai sebesen mozognak a csiklóján, s a csúcsponton kirobban belőle a boldog megkönnyebbülés. Keze elernyed, megpihen a puncija fölött.
Adél nagyon szerette kényeztetni magát – ritkán szalasztotta el a kínálkozó lehetőséget. S ha már belekezdett, nem is hagyta abba addig, amíg vagy a keze, vagy a puncija el nem fáradt. Másodperceken belül kész volt újrakezdeni. De mindig ugyanúgy – ujjaival nem nyúlt magába. Azt Pierre-nek hagyta meg. Sok-sok éjszakai szeretkezésük kezdődött vagy végződött azzal, hogy a férfi óvatosan becsúsztatta egy, két, majd akár mind az öt ujját a nedvekben fürdő, forró punciba. Amíg csak egy-két begörbített ujja volt bent, a G-pontot kereste, amitől Adél, széles csípőjét megemelve, gyönyörtől vergődve kínálta fel magát mélyebb behatolásra, hogy aztán egyik tetőpontot kövesse a másik, s végül a férfi mind az öt ujját a hüvelyébe gyömöszölve újabb vad orgazmusokba hajszolja.
Megismerkedésük után nem sokkal Pierre meglepte a nőt egy rózsaszín vibrátorral. Nem volt nehéz a választás, mert a műanyag pénisz formára és méretre is erősen hajazott az övére. Adél szerint szép, egyenes farka van, és a puha tapintású, de kemény vibrátor szinte pontos hasonmása volt. Hol Pierre-nek, hol Adélnak jutott eszébe, hogy elővegyék. A férfi szerette nézni, ahogy a halkan rezgő műpénisz makkja Adél csiklóját keresi körözgetve, mígnem a nő gyönyörtől remegve kéri, hogy vezesse be a hüvelyébe. Előbb csak a makk járt lassan ki-be a telt, finoman cuppogó punciban, majd egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, mígnem Adél öle tövig benyelte az egészet. Pierre néha a nő szétvetett lábai közé térdelve kergette egyik orgazmusból a másikba a nőt, máskor mellé feküdt, és a játékot folytatva saját farkát Adél szájának kínálta fel. Ilyenkor a nő szabad kezével rámarkolt a szája előtt keményen meredő faszra, és a párnán oldalt fordított fejjel bólogatott rajta. Szinte fokozhatatlan élvezet volt a punciban elmerülő vibri látványa és a farokkényeztetés egyidejű érzése.
Adél – miközben a golyóit markolászta vagy a gát és az ánusz környékét cirógatta – tövig a szájába vette a farkát, a nyelvével körözött a makkján, szívta, szopogatta, a férfi pedig érezte, hogy már nem sokáig tudja késleltetni a magömlést. Gyakran egyszerre értek a csúcsra: Adél csípője elemelkedett az ágytól, s miközben Pierre még néhányszor tövig nyomta a szeme előtt összeszűkülő punciba a rózsaszín szerkentyűt, saját farka lüktetve pumpálta az ondót a nő mellére, szájába.
Sokkal gyakrabban engedte volna át magát a nő szájának, de tartott kicsit attól, hogy Adél pornósnak vagy erőszakosnak találja az orális kielégítést. Sejtelme sem volt arról, hogy a szopás éppúgy gyönyörrel tölti el a nőt, ahogy ő élvezte a puncinyalást. Szeretett a nyelvével a széttárt redők között körözni azon a kis dudoron, vagy nyelve hegyét a nedves, rózsaszín kehelybe mélyeszteni.
Azt is Adéltól tudta meg, hogy a spermájának nem mindig egyforma az íze: néha édesebb, máskor inkább sós vagy kesernyés, talán attól függően, mit evett vagy ivott előtte.
Máskor a Teniszedzőt vették elő a fiókból. A kis G-pont vibrátort azonban nem arra tervezték, hogy a fiókban pihenjen, hanem arra, hogy tulajdonosa akár a retiküljében is bárhová magával tudja vinni. Az övék is hol a férfinél, hol a nőnél éjszakázott.
Ezen a reggelen Adél a párnája alól húzhatta elő a kis apróságot. Pierre nagyon jól el tudta képzelni, ahogy barátnője kicsúsztatja a dobozából, egy ujjal bekapcsolja, majd nedves öléhez illeszti a rezgő gömbben végződő szerkentyűt. A széttárt szeméremajkak között rezegve a Teniszedző játszva adagolja a kéjt, Adél pedig, engedve a fokozódó gyönyörnek, végre puncijába tolja a gömbfejet, hogy a hüvely felső falán vibráló gömböcske végül lábremegős orgazmushoz juttassa. Izmai ilyenkor megfeszültek, szabad kezével az ágykeretet vagy a lepedőt markolta, és hangos kiáltásokkal tört fel torkából a gyönyör. A férfi tudta, hogy kedvesének a Teniszedzővel sem volt elég egy labdamenet: kicsit megpihent az első orgazmus után, majd újra körözni kezdett a csiklóján a puha tapintású játékszerrel…
Ha ott lett volna, beszállt volna a játékba: nyalogatni és szívni kezdte volna Adél megkeményedő mellbimbóit, vagy a száját a szájára tapasztva vad nyelvjátékkal fokozta volna a nő vágyait, és átvette volna a Teniszedző irányítását. Máskor ez volt az előjáték a szeretkezéshez. Amikor kedvese feneke alatt már egész kis tócsa állt, neki pedig keményen meredt a farka a kényeztetéstől, befeküdt a nő lábai közé, és farkával addig járt ki-be a tágra nyílt, nedves punciban, amíg – gyakran ugyanabban a másodpercben – el nem élveztek. Tudta, hogy Adél mennyire szereti a hüvelyébe lövellő sperma forróságát, ő pedig azt, amikor a fokozódó gyönyör közben akaratlanul mélyeszti körmeit pasija hátába vagy markolja meg a ritmikusan mozgó apró férfifeneket. Néha úgy folytatta a játékot, hogy a nedvektől fénylő, de már félkeményre puhult farkát a nő csiklójához veregette. A makkjával mindaddig paskolta Adél punciját, amíg a nő újra dobálni nem kezdte magát, és csak az újabb orgazmus után feküdt mellé ernyedten.
Nem volt már fiatal, ezért igencsak nagyra értékelte, hogy az elvesztegetett évekért ilyen kárpótlásban részesül a nála bő másfél évtizeddel hamvasabb nőtől. Elégedetten szívta magába az enyhe, sejtelmes illatot, szerette a konyhában vagy az ajtóban állva hátulról átölelni, tenyerébe fogni Adél melltartóba zárt vagy a hálóingben szabadon engedett kebleit, és nem tudott betelni azzal, hogy barátnője szinte mindentől elélvezett – attól is, ha a fülcimpáját szopogatta vagy a mellbimbóit szívogatta. Kifogyhatatlan örömforrásnak tűntek egymásnak, de volt ezen kívül még egy örömük: beszélgetni arról, ami egyiküknek vagy másikuknak fontos. Ebben is összhang volt közöttük, és attól, hogy úgy érezték, közös hullámhosszon vannak, csak még jobban vágytak a közelségre.
Olykor már délután engedtek a vágyaiknak. Az ebéd utáni beszélgetést ilyenkor Adél azzal zárta, hogy ő bizony most elvonul sziesztázni. Pár perc múlva Pierre is követte a félhomályba – a hálószobában nap közben is le volt eresztve a redőny. A férfi gyorsan levetkőzött, ruháit egy székre dobálta, csak a csíkos boxeralsót, Adél kedvencét hagyta magán. Amikor bebújt a paplan alá, érezte, hogy a nőn sincs több ruha: puha melleit máris a férfi mellkasához nyomta, a keze pedig felfedezőútra indult a boxer irányába. Pierre kicsit fészkelődött, hogy közelebb legyen, s míg nyelvével a nő szájába hatolt, ujjai a bugyi felé kalandoztak el. A csókolózás rövidesen kéjes nyögésekbe fordult. Megmarkolta a tenyerét betöltő szeméremdombot, és finoman masszírozni kezdte, miközben érezte, hogy a farka mind keményebben ágaskodik Adél meleg tenyerében.
– Vedd le az alsódat – kérte Adél, és ő is lehúzta magáról a bugyit, majd rögtön a férfi fölé hajolt. Pierre gerincén végigfutott a gyönyör, amikor makkja Adél szájába csusszant, és a nő nyelvével nyalogatni kezdte a legérzékenyebb pontját. Kezével ismét a telt puncit kereste, középső ujjával a rés felé nyúlt, de egyelőre csak a csiklóján kezdett körözni. Érezte, hogy így nem fog tudni teljesen ellazulni, átadni magát a kényeztetésnek, de azt is tudta, hogy a nő nála sokkal gyorsabban feljut a csúcsra. Adél nyögdécselni kezdett, de nem engedte ki a szájából a farkát, csak még hevesebben szívta, körmeit pedig a férfi combjába mélyesztette. Pierre felszisszent a fájdalomtól és a kéjtől. Bal kezével a lepedőbe markolt, jobbjának középső ujja pedig vadabb táncba kezdett Adél duzzadó csiklóján. A nyelvjáték lassulásából érezte, hogy mindjárt bekövetkezik az orgazmus.
– Mmmmm, mmmm… – nyögte Adél, élvezés közben egy másodpercre sem engedve ki szájából az ágaskodó hímtagot, majd lefogta Pierre nyughatatlan kezét.
– Most már figyelj magadra – kérte a férfit.
Pierre jobban szétvetette a lábát, hogy a nő mindenhol hozzáférjen. Megborzongott, ahogy Adél ujjbeggyel megérintette a gátnál, megcirógatta a heréit, miközben nyelve körbenyalta a péniszét, hogy azután mélyen a szájába vegye. Újra meg újra végigfutott a gerincén a kéj, tehetetlenül remegett a teste. Hajszál választotta el a kirobbanó gyönyörtől, de még nem érkezett el a csúcsra. Kezét Adél fejére tette, és diktálni kezdte a ritmust. Könyökére támaszkodva megemelkedett a párnán, és egy ideig nézte, ahogy a farka el-eltűnik a nő szájában, majd visszahanyatlott, és csak a beteljesedésre figyelt. Gondolatai elúsztak, elméje kiürült, és a világból semmi mást nem érzékelt, csak az egyre ellenállhatatlanabbul közeledő gyönyört. Üvöltés tört fel belőle, miközben ondója a nő szájába lövellt.
– Mmmmmm – mormogta ismét Adél, az utolsó cseppeket is lenyalogatva pasija farkáról.
– Kimegyek, kiöblítem a számat – mondta néhány perccel később az aléltan, fáradtan heverő férfi felé fordulva, és végigsimított pasija hasán.

Ezen a reggelen azonban egy fél város választotta el őket egymástól. Pierre a számítógép képernyője előtt ült egy szál puha, szürke köntösben, és tudta, hogy Adél – még mindig ágyban – a telefonon pötyögi az üzeneteket.
„Szóval ma reggel előkerült a Teniszedző” – gondolta magában. Nem volt féltékeny rá, de erről eszébe jutott, hogy neki is van egy játékszer az éjjeliszekrényében, habár mióta Adéllal összejöttek, nemigen támadt kedve a műpuncihoz. A vízbázisú síkosítót igénylő, valósághű művagina helyett inkább a masszázsolaj vonzotta.
Még a nyáron találtak rá erre a gyönyörforrásra. Igaz, csak egyszer próbálták ki a hosszadalmas, az egész testet kényeztető, de mindig a nemi szerveknél végződő erotikus masszázst, az illatos olaj azonban nagyon bejött Pierre-nek. Attól kezdve a flakon mindig kéznél volt az ágy mellett. Adél mesterien bánt vele: olajtól síkos kezével úgy játszott a férfi farkán, mint egy kígyóbűvölő. Húzó, csavaró mozdulatokkal csúszkáltatta az ujjai között és a tenyerében a keményedő dákót, olykor lassított, és a férfi golyóit vette kezelésbe, mintha csak ellenőrizné, megvannak-e még, majd visszatért a meredező szerszám tövéhez, makkjához, és tovább játszott vele. Pierre ilyenkor a lepedőt markolva, megfeszített lábakkal várta a csúcspontot, tehetetlenül vergődve a kéj újabb és újabb hullámaitól, végül üvöltésszerű hangokat hallatva lövellte rá ondóját a kényeztető kézre vagy Adél mellére, nyakára, arcára, szájába…

A Teniszedzőre gondolt, és kezdte úgy érezni, neki is járna hasonló élvezet, amikor a légy feltűnt a monitor tetején. Lassan mozgott, meg-megállt, magát tisztogatta. „Szemét kis dög” – gondolta Pierre, de inkább csak elhessentette a pimasz csúfságot, mert nem akart kárt tenni a monitorban.
Eszébe villant, hogy egyik barátnője szerint ő a legyet is képes volna röptében… „De hülye mondás!” – gondolta. Habár az igaz, hogy a szexuális étvágya volt olyan nagy, mint Adélé. Régebben szinte egy napja sem múlt el pornónézés nélkül, de mióta együtt voltak, nemigen jutott eszébe, hogy efféle pótszerekhez folyamodjon. A magját inkább megtartotta az együtt töltött napokra és éjszakákra. Szerette, amikor Adél elégedetten hümmögött a bőven spriccelő spermát látva.
Most azonban felpiszkálta a fantáziáját a kis Teniszedző. Felmarkolta az ágy mellől a már majdnem teljesen üres masszázsolajos flakont, a fürdőszobában leakasztott a fogasról egy falatnyi törölközőt, majd visszaült a képernyő elé, és kioldotta a köntöst összefogó övet. A szexfilmek közt az erotikus masszázs volt a kedvenc műfaja. A tenyerébe pumpálta a flakon tartalmát, benyúlt a vastag, mégis selymes érintésű köntös két szárnya közé, és elindította a videót.

Francia hagymaleves extrákkal

Ismét felbukkant a pimasz légy – ezúttal a konyhában. Vesztére. A terjedelmes ebédlőasztalra szállt le, épp oda, ahol Pierre szokott ülni. A férfi érezte, hogy most nem tud hibázni. Lassú mozdulatokkal közelítette meg, kezében a konyharuhával, és nagy lendülettel mért csapást a bambuszfonatos alátétre.
– Megvagy – morogta diadalittasan, és a bambuszfonatról a szemetesvödörbe pöckölte a rovarhullát.
Végre teljes figyelmét a főzésnek szentelhette. Adélnak aznap volt a születésnapja. Tudta, hogy a lány a franciás dolgokat szereti: a francia konyhát, a Loire-menti kastélyokat, a furmányos és kacskaringós parkokat, az édesbús sanzonokat, az érett francia sajtokat és az érett férfiakat. Azt is szerette, ha Pierre is úgy öltözött, ahogyan szerinte egy jól szituált párizsi úrnak ki kell néznie. Ő beszélte rá a férfit arra a kék-fehér kockás ingre, amiben szerinte pont olyan volt, mint egy francia nemes.
Alighanem hasonló kép lebegett a szeme előtt, amikor azzal a puha, szürke fürdőköpennyel lepte meg karácsonyra. Pierre szinte biztos volt benne, hogy barátnője már a boltban elképzelte, milyen lesz, amikor abban a köpenyben lép ki a fürdőszobából: alul csak a lábszára látszik ki, középen pedig enyhén dudorodik a lágyan leomló köpeny. Talán már akkor lepergett előtte a jelenet, hogy fog benyúlni a köpeny alá, hogy kézbe vegye a férfi farkát és heréit.
Karácsony óta erre többször is volt alkalma. Hol hátulról közelített kedveséhez, melleit gyengéden a hátához nyomva, hol csókolózás közben nyitotta szét a fürdőköpenyt, és vette markába huncut mosollyal a jogart és az országalmát. Pierre ilyenkor kicsit úgy érezte magát, mintha valóban egy párizsi nőcske játszana vele: ő gróf volna, Adél pedig egy bájos kokott.
A játékosság egyáltalán nem állt távol tőlük, sőt ez volt a legjellemzőbb szerelmi életükre. Játékosság volt a csókjaikban, abban, ahogy kényeztették egymást, de még a beszélgetéseikben, tréfáikban is. Ehhez nem kellett szerepeket felvenniük, elég volt, ha önmagukat adták. A durva szex nem volt ínyére sem Pierre-nek, sem a barátnőjének. Amikor a férfi elővezette, hogy szívesen kipróbálná a kikötözős szexet, hamar egyetértésre jutottak abban, hogy nem használnak bilincset, szájpecket vagy ostort, csak puha szalagokat és masszázsolajat.
A férfit így is végtelenül feltüzelte, amikor látta, hogy nője szinte mozdulni sem tud a kötelékektől. Nézte a gyertyák fényében olajtól csillogó melleket, és ujjaival egyre izgatottabban kereste a nő széttárt lábai között a borotvált szeméremdombot. Nem számolták, hogy Adél hányszor élvezett el – rendszerint már a hatodik, hetedik után elvesztették a fonalat, és csak utólag próbálták összeadni a sikoltások számát.
Pierre-t nehezebb volt a csúcsra juttatni – mégiscsak kinőtt már a kamaszkorból –, de Adél hétről hétre, hónapról hónapra nagyobb és nagyobb rutinnal kényeztette a pasi farkát szájjal, nyelvvel és kézzel.

Ez a nap annyiban volt más, mint a többi, hogy a nő születésnapját ünnepelték. Pierre francia hagymalevessel és baconszeletekbe göngyölt jércemellel, sajtos kukoricával készült. Délelőtt volt, még nem öltözött fel, csak a szürke fürdőköpenyt viselte a boxeralsó fölött. Komótosan, megfontolt mozdulatokkal készítette elő a konyhapultra a hozzávalókat: a hagymát, a vajat, a fokhagymát, a vágódeszkát és a legélesebb kését. Amíg a lábosban megolvadt a vaj, ő vékony szeletekre szelte a hagymát és apróra kockázta a fokhagymagerezdeket, megvárta, amíg üvegesre dinsztelődnek, akkor meghintette bazsalikommal, borssal, egy kevés liszttel és sóval. Nem sietett, tudta, hogy van még ideje a második fogásra is, mielőtt barátnője megjön a munkából.
Az írás és a szex mellett a főzés volt a harmadik szenvedélye. Írással, szerkesztéssel kereste a kenyerét – ebben nem lehetett válogatós, elvállalt mindenféle megbízást. Sokáig gondolta úgy, ez élete értelme. Évekig, sőt évtizedekig ennek élt: reggeltől estig dolgozott, mások írásait javítgatta vagy megrendelésre írt. Egy nap rá kellett jönnie, hogy már hónapok óta nem volt magánélete, de csak Adél mellett fogta fel, hogy legszebb éveit dobta ki az ablakon.
Percek alatt összekészítette a második fogást is, majd leült az íróasztalhoz a laptopja elé.

– Hogy telik a nap? – kérdezte Adélt.
Szinte azonnal jött a válasz a csevegőablakban.
– Jól, szinte semmi dolgom reggel óta. Nincs bent a főnök sem, tele vagyunk covidosokkal. Alig várom a munkaidő végét.
– Ha ráérsz, kérdezhetek valamit? – dobta fel Pierre vigyorgó szmájli kíséretében.
– Mit?
– Mit szeretnél az ágyban kapni szülinapodra? Van valami titkos fantáziád, amit még nem próbáltunk ki?
– Mindenekelőtt az új gésagolyókat. Azt hiszem, magamban tudom tartani őket, legalábbis fekve. De mi volna, ha közben kényeztetnél?
– Ó, ez tetszik. Kényeztetés közben bent tartanád? Beindítod a fantáziámat…
– Igeeeen… Szorítanám, miközben élvezek, vagy finoman kihúznál előbb egyet, aztán az egészet, és vissza…
– Húúú, ezt látni akarom! Úgy érzem, még tartogatsz meglepetéseket. Vannak még titkos vágyaid?
– Hmmm… szerintem elég jól állunk. De a kísérletezés izgalmas. Amúgy két dokumentáció között elég nehezen tudom éppen szabadon engedni a képzeletemet. Titkos fantáziák? Szeretkeztünk már fényes nappal a teraszon, vetkőztettük már egymást a konyhában állva, a kanapén… Döntöttél már hanyatt a köpenyedben, ingben – ezek a fantáziák már beteljesültek.
Pierre izgatottan leste, ahogy a csevegőablak jelezte a folytatást.
– Ami izgat még: az ágyon kívül. Spontán, meglepetésként, vadabban. Neked mi jár a fejedben?
Pierre-nek nem kellett sokat gondolkodnia.
– Ajtóban állva, falhoz szorítva, a konyhapultra, asztalra ültetve beállni a lábad közé, szappanozni a testedet a zuhany alatt, félrehúzott bugyiban meglovagoltatni, masszázs közben ujjazni, asztalhoz kötözve kényeztetni… Mezőn, kocsi hátsó ülésén, négyesben egy másik párral, hármasban és játékszerekkel…
Igyekezett mindent felsorolni, ami csak eszébe jutott, pedig tudta, hogy Adélnak egyik-másik nincs ínyére.
– Nem, nem akarok többesben, hátsó ülésen, asztalhoz kötve. Mezőn sem. Megfájdulna a derekam, és összecsípnének a hangyák – felelte Adél vigyorgó szmájlik kíséretében. – A vadságot a harapdálásra értettem, ahogy egymásnak esünk. A spontaneitást pont úgy, ahogy írod… …meg amit még hoznak a helyzetek. És legalább annyira élvezem a lágy, finom ágyban élvezést, mint az előbb felsoroltakat, végül meg ott a nem titkos vágyam, hogy meglepj hátulról.
Pierre tudta, hogy ezzel valóban adós. Hasonlóra még csak egyszer került sor, mióta együtt voltak. Adél akkor csípőjét magasra emelve feküdt hasra, Pierre pedig meredő dákóval kínálta meg hátulról a punciját – de Adél nem erre gondolt. Azt szerette volna, ha pasija hajnali merevedés közben ébreszti kiskanál-nagykanállal. Csakhogy a hajnali erekciók természetét is ismerte: ígéretesek ugyan, de nem tartanak elég sokáig.
– Nekem igazából nem sajátom a vadság, nem vagyok egy konyhaszekrény alkat, aki leteper, durván megmarkol, megerőszakol, utána önelégülten az arcodra veri a farkát. Viszont szívesen kényeztetlek ágyhoz kötve; és viszont – felelte rövid megfontolás után a férfi. – És nekem sincs ellenemre a spontaneitás.
Hamarosan megjelent a képernyőn a válasz.
– Úgy jó, ahogy történik. A vadság számomra sem az álló, kemény farokkal széjjelbaszás, hanem épp az, amit teszel. Felfalsz a száddal, belém harapsz, vadul ujjazol, erőteljesen markolsz, szívogatod a cicim. Szeretem a fantáziáját eleresztő nagyfiút benned!
Pierre érezte, ahogy hevesebben kezd verni a szíve. Gépelni kezdett.
– Rájöttem, mi a titkod. Egyszerre vagy szellemes, okos, érzékeny, titokzatos, tárgyilagos, szemérmes, optimista, bizakodó és mellbevágóan őszinte, egyenes és szemérmetlen. Egyeseknek ez nagyon imponáló keverék, nekem legalábbis bejött.
– Hű… – felelte Adél.

Amikor megérkezett, épp csak egy futó csókot váltottak a kapuban. Pierre bekísérte az előszobába, lesegítette róla a kabátot, és megvárta, amíg megszabadul a cipőjétől, pulcsijától. Élvezettel nézte, ahogy a nő mellei a blúzban kibuggyannak a pulóver alól. Legszívesebben megmarkolta volna a telt kebleket, és tudta, hogy Adél nem ellenkezne, de emlékezett a kérésre: kedvese mindenekelőtt – beleértve az ebédet is – pihenni szeretne egy kicsit, mert éjjel nem aludt eleget.
Utánament a hálószobába, nézte, ahogy a teltkarcsú nő vetkőzik tovább, s közben ő is lehúzta magáról az inget, nadrágját háromrét hajtva tette le a székre, majd felvette a boxeralsóra a fogasról leakasztott puha fürdőköpenyt.
Adél ezalatt nyakig húzta a paplant, és puszira tartotta az arcát. Az első puszik után a férfi feltérdelt fölé, a szájára hajolt, és játékosan megcsókolta, mire Adél huncut mosollyal benyúlt a köpeny alá, és finoman masszírozni kezdte a férfi golyóit.
– Nono, így nem lesz alvás – mosolygott a férfi, kissé hátrébb csúszva. – Azt mondtad, kérsz egy órácska pihenést. Akkor ne izgass fel, mert nem hagylak aludni – mondta, s közben ránehezedett a nő széles csípőjére. Adél mozdulni sem tudott.
Tekintetük egymásba fonódott – mindketten kiolvashatták a másikéból, hogy később még visszatérnek a játékra. Egy utolsó puszi után Pierre lekászálódott az ágyról.
Adélt jóleső érzés – nyugalom és biztonság – töltötte el. Közelebb húzta magához a férfi párnáját, hogy jobban érezze az ismerős illatot. Lehunyta a szemét.
Pierre halkan behajtotta maga mögött az ajtót, és amilyen puha léptekkel csak tudott, kiment a konyhába. Óvatosan, a lehető legkisebb zajjal csúsztatta be a sütőbe az üvegtálat és terítette meg az asztalt.

A hagymaleves kanalazása közben egymást figyelték, ahogy a sajt a szájuk és a kanál között vékonyka csíkot húz. Pierre erotikusnak találta a látványt, de Adél is láthatóan élvezte a születésnapi ajándékot. Nem siették el az ebédet, a férfi többször újratöltötte a borospoharakat. Tudta, hogy barátnője nem bírja olyan jól az italt, mint ő – viszont sokkal oldottabb lesz tőle. Nem csalódott: amint végeztek az evéssel, Adél kihívóan a szemébe nézett.
– Ugye a mosogatás ráér?
– Persze. Szieszta után – felelte a férfi.
A szieszta náluk a délutáni szeretkezés szinonimája volt. Szó nélkül indultak a hálószoba felé.
A lehúzott redőny résein át délutáni napfény szűrődött be a szobába, mintákat rajzolva a narancssárgában játszó függönyre. Az ágy úgy maradt, ahogy a nő kikelt belőle: félrehajtott paplan várta őket hívogatóan. Mire Pierre levette a köntöst, Adél áthúzta a fején a hálóinget, majd a bugyit is a földre csúsztatta. Hanyatt dőlt, a férfi pedig azonnal a mellbimbókra hajolt. Felváltva csókolgatta, szívogatta hol az egyiket, hol a másikat. Nyelve alatt pillanatok alatt megkeményedtek a rózsaszín bimbók, és a nő szapora lélegzetvétele elárulta, hogy élvezi az újabb születésnapi ajándékot. Pierre nem sokat teketóriázott, keze rögtön a nő nedvesedő puncijára csúszott. Középső ujja gyorsan megtalálta az ajkak között a csikló dudorodó gombját. Puha, köröző mozdulatokkal kezdte kényeztetni. Adél kicsit megemelte a csípőjét, mire a férfi lejjebb csúsztatta a kezét, és előbb csak a mutatóujját, majd a középső ujját is becsúsztatta a hívogatóan síkos hüvelybe. Ujjbegye a hüvely felső falán rátalált a legérzékenyebb pontra, és ott kezdett körözni. Eközben egy percre sem hagyta abba a nyelvjátékot a nő mellbimbóin – egészen addig, míg barátnője dobálni nem kezdte magát. Akkor kicsúszott a szájából a keményen ágaskodó bimbó, ujjaival viszont gyorsított. Már nem a G-ponton játszott, hanem erőteljesen tologatta ujjait ki-be, egyenesen, valósággal megdugva a nedvektől ázó puncit. Adélnak innen már nem volt megállás. Fejét hátrafeszítette, széles csípője megemelkedett, mellei feltornyosultak, és torkából elnyújtott áááááááá hang tört fel, miközben hüvelye szorosan rázárult a férfi ujjaira, combjai pedig annyira összezárultak, hogy Pierre mozdítani sem tudta a kezét. Hosszan, remegve élvezett.
Amikor újra lassulni kezdett a légzése, a férfi belecsókolt a nyakába, majd nyelvével a fülcimpáját kezdte keresni. Végignyalt a nyakán, a füléig, és ajkai közé vette az érzékeny, húsos cimpát. Adél ismét megborzongott, önkéntelenül megemelte a csípőjét, és hagyta, hogy a kéj végigfusson a gerincén. Imádta, amikor a fülcimpáját szívogatják – ettől is el tudott élvezni. Most is érezte, hogy nem lesz megállás; megadta magát a közeledő gyönyörnek. Mindkét kezével a lepedőbe markolt, és oldalt fordított fejjel várta a rá váró kéjt. Pierre szájába zárta a felkínált fülcimpát, és hol játékosan, hol vadabbul szívogatta, miközben egyik keze a nő mellbimbóján játszott. Sodorgatta az ujjai között, egész tenyerével belemarkolt, megint az ujjai közé vette, megcsippentette, miközben szájába szippantotta a nő fülcimpáját.
Adél torkából ismét kitört a falrengető sikoltás.
Pasija kiengedte szájából a fülét, szótlanul pihegtek egymás mellett.
– Mit szeretnél még szülinapodra? – kérdezte néhány perc múltán.
– Nem is tudom. Elsőre talán a gésa-golyókat, aztán meg a Nagyfiút – felelte némi tétovázás után Adél.
– Jól van, de akkor fel kell kelnem innen. Lemosom őket – mondta Pierre.
Gyorsan végzett a fürdőszobában az öblítéssel, s mielőtt visszafeküdt volna az ágyba, a síkosító tubusát is felkapta az éjjeliszekrényről. Adél addigra félresöpörte a paplant, és kissé szétvetett lábbal várta a játék folytatását. Pierre kinyomott némi síkos gélt a tubusból, egyenesen az első golyóra, majd gondosan szétkente mindkettőn, és Adél kezébe adta a játékot. Az ablakon beszűrődő délutáni fényben jól látszott, ahogy a nő végigsimítja csiklóját a csillogó golyókkal.
„Magenta” – jutott eszébe Pierre-nek a kéjgolyók pontos színe. Ez volt a másik születésnapi ajándéka. A legnagyobbat választotta, nem csak azért, mert Adél kezdő volt még, hanem a méretei miatt is. Sosem találkozott még ilyen mindent elnyelni képes, hatalmas puncival.
Nem kellett hosszan kényeztetnie magát, amúgy is nedves hüvelye készen állt a kettős gésagolyók befogadására. Pierre félkönyéken támaszkodva nézte, ahogy az első, majd a második golyó is eltűnik a kisajkak között, és csak a magenta színű kihúzó látszik ki nője puncijából.
Adél a hasában motoszkáló élvezetre koncentrált. Kicsit megemelte, és amennyire tudta, fekvő helyzetben riszálni próbálta csípőjét, hogy érezze a golyókban mozgó golyók lökdösését, miközben azon volt, hogy bent tartsa őket. Kellemes érzés töltötte el, de hüvelye vagy túl tág, vagy túl gyakorlatlan volt még ahhoz, hogy az összehúzódások befelé tolják a hüvelyizmokat erősíteni hivatott golyókat.
Pierre-nek tetszett a látvány, és nem szerette volna annyiban hagyni, ezért rögtön Adél puncijához nyúlt, amikor az első golyó kicsusszant. Két ujjal alányúlt, és igyekezett visszatolni a helyére. Adél azonban ekkor már rászorított, ezért tili-toli lett a próbálkozásból: Pierre befelé tolta a golyókat, Adél hüvelyizmai viszont kifelé. Amikor a másik golyó is kicsusszant, a férfi úgy döntött, inkább nem erőlteti tovább, és a nyílásban kezdte mozgatni a játékszert. Adél kéjes sóhajokkal jelezte, hogy egyetért a döntéssel.
A felső golyóval a csiklóján körözve akarta újabb orgazmushoz juttatni a nőt, aki most csak magára figyelt. Még mindig szétvetett lábakkal feküdt, kerek combjai között bőven volt hely – a férfi vékony teste könnyen elfért volna. De most csak a kezét használta. Igyekezett úgy játszadozni a kéjgolyókkal, hogy a nő minden érintéssel közelebb kerüljön a kielégüléshez.
Adél egyre szaporábban vette a levegőt, miközben a csiklóján és a hüvelybemenet fölött a golyó úgy keringett, mint egy bolygó a napja körül. Semmi másra nem tudott gondolni, csak a testét átjáró élvezetre – sőt gondolni sem tudott, csak érezni azt, ami megtörténik vele, épp ott, épp akkor.
Kedvese lejjebb tolta a két gésagolyót, ami ismét becsusszant a szeméremajkak közé, és legérzékenyebb pontja fölött állt meg. Ujjheggyel támasztva igyekezett egyszerre mozgatni a kettőt.
Adél érezte, ahogy a kéj végigfut a G-ponttól indulva, fel a gerincén. Nyaka megfeszült, szája elnyílt, és hatalmas ááááá-t formázva sikított fel, mélyen a torkából.
A férfi elégedetten nézte a látványt. Adél bőre kisimult, szempillái nem rezdültek, a teste elernyedt, lábai kissé szétvetve, köztük a gésagolyók a lepedőn. „Még nincs vége” – gondolta, és az éjjeliszekrény felé nyúlt. Kitapintotta a Nagyfiút, oda sem kellett néznie.
Adél megrándult az érintéstől. Az élethű vibrátor makkja épp a csiklójához ért.
– Kapcsold be! – lihegte.
A férfi a leglassabb fokozatra állította, mert tudta, hogy kezdetnek ezt szereti a legjobban. A klitoriszán rezgő műpénisztől barátnője szinte azonnal izgalomba jött. Apró hullámokban indult benne útjára a gyönyör, fel és körbe, átvéve az uralmat az elméje felett. Már sokadszorra, de hogy hány orgazmust élt át addig aznap délután, nem tudta volna megszámolni. Csak azt tudta, hogy küszöbön áll a következő.
– Gyorsíts! – kérlelte a férfit.
Egy nyomás a kapcsolón, és a műbráner hevesebben kezdett rezegni. Pierre kedvtelve nézte, ahogy a rózsaszín játékszer kedvese szeméremajkai között mozog. Hol fentről, hol lentről érintette oda, ahol a legtöbb kéjt okozhatta vele. Adél vadul kapkodta a levegőt. Amikor Pierre látta, hogy nője már csak pillanatokra van a csúcsponttól, lejjebb vezette a műpénisz hegyét, és megkereste vele a hüvelynyílást. Minden pillanatot kiélvezett. Ahelyett, hogy betolta volna az egészet, csak a makk hegyét csúsztatta be, és lassan, csuklóból járatta ki-be. Adél még jobban szétvetette a lábát, mint aki be akarja szippantani a méretes műfarkat. Pierre azonban nem engedett. Nem tolta mélyebbre. Még nem.
– Kapcsold ki! – könyörgött Adél.
Ezt már ismerte. Tudta, mi lesz a következő kérés: tolja be tövig. Még néhányszor megjáratta a bejáratnál a rezgő játékszert, ám miután megnyomta a kikapcsoló gombot, hevesebb tempóra váltott. Nagyobbakat tolt a vibrátoron, ami ekkor már majdnem teljesen eltűnt a nőben – egészen a méhszájáig csúszott. Pierre nem tudta, fáj-e, amit csinál, vagy a végletekig fokozza a gyönyört, de nem kellett megkérdeznie, mert a nő nem hagyott kétséget. Széles csípőjét megemelve, lábait összeszorítva fogadta mélyen magába a kéjrudat, a férfi kezét is combjai közé szorítva.
Szerencsére most nem hajolt közel, mert a sikítás talán a dobhártyáját is berepesztette volna.
Adél minden feszültséget kiadott magából. Az elmúlt napokét, évekét. Úgy érezte magát, mint aki most született újjá, új testben, új érzésekkel. Nő lett, mindegy, mi volt korábban. E pillanatban nem érdekelte semmi más. Nem érdekelte, milyen széles a csípője, hány kilóval adós a fogyókúrás terveinek, miért bánik vele úgy az anyja és az apja kislánykorától kezdve, mintha nem érdemelne szeretetet, csak azt érezte, hogy végre olyan születésnapi ajándékot kapott, amilyet szeretett volna.
És az nem a hagymaleves volt, legalábbis nem elsősorban. Valami más, több, édesebb és mélyebben ható. Mint amilyen az elfogadás. Az odafigyelés. Amikor nincsenek kérdések, nincsenek feltételek. Amikor mindenki egyenlő.

Keze megmozdult, keresni kezdte a férfi legféltettebb kincsét.
Pierre érezte, ahogy rátalált. Amint a puha, párnázott ujjak körülölelték a golyóit, nem emlékezett már, milyen titkos vágyai vannak: hármasban, négyesben, mezőn vagy autó hátsó ülésén… Megadta magát a pillanatnak. Teste elernyedt, pipaszár lábait kissé szétvetette, és hagyta, hogy Adél átvegye az irányítást.
A nő pedig felfedezőútra indult. Ujjai gyengéden körüljárták az ánuszát, megcirógatták a farka alatt, végigsimítottak a gát keskeny, de annál érzékenyebb hídján, fel a herék között, végig a hímtagján. Pierre tudta, hogy nincs menekvés, csak el kell engednie magát, mert innen az ösztöneik vezérlik őket. Hagyta, hogy az történjen, amit a pillanat hoz. Spontán. Ötletszerűen. Vadul és gyengéden.
Adél lehajolt hozzá, és a szájába vette. A férfi felsóhajtott. Hosszan fújta ki a levegőt, de a végén még hozzátette: Óhhh… E pillanatban úgy érezte, tökéletesen boldoggá tenné, ha a nő szájában élvezne el. Még nem tudta, így lesz-e, csak azt, hogy ez is megtörténhet. Adélnak azonban ezúttal más tervei voltak. Addig játszott a nyelvével a pasija farkán, amíg az olyan merev nem lett, mint egy zászlórúd. Akkor azonban felemelte a fejét, és megkérdezte:
– Bejössz?
Pierre nem kérette magát.
– Szülinapi ajándék – mondta, és a nő fölé emelkedett.
Adél beigazította a makkot a bejárat elé, megemelte a csípőjét, és befogadta az ölébe.

Forrás: https://szextortenetek.hu/