Rózsa Bálint ezúttal is pontosan érkezett a masszázsra, melynek időpontját már hetekkel korábban lefoglalta. A masszőrök közül ezúttal Anikót választotta, aki éppen az utcán dohányzott, amikor Bálint a masszázsszalon elé ért. Köszöntek egymásnak, majd beszélgetni kezdtek.
– Előtte vagy utána mész el? – kérdezte Anikó Bálintot, természetesen a zuhanyozás ideje iránt érdeklődve.
– Kétszer nem lehet? Muszáj választani? – kérdezett vissza Bálint egy félmosollyal az arcán. – És azt lehetne, hogy ezúttal megmosod a hátam, mondjuk előtte? – hangzott a kundcsaft újabb kérdése.
Öt perccel később Anikó bekente Bálint hátát a férfi otthonról hozott, parfümillatú folyékony szappanjával. Ügyelt rá, hogy a habot a fürdőnadrágjáról is alaposan lezuhanyozza.
A belvárosi szalonban hét fiatal masszőrnő dolgozott, szigorúan szexmentesen. Erre az ötven felé közeledő masszőr-menedzser, László nagy figyelmet fordított. Bálint az elmúlt másfél évben tíz hölgynél járt a szalonban. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy többet próbált ki, mint ahányan ott dolgoztak, a nagy fluktuáció miatt ugyanis többen már nem tartoztak a szalonhoz akkor, amikor Anikó masszázsára került sor.
Anikó 35 év körüli, nagyon közvetlen, ügyes kezű masszőr volt. A legkisebb izomcsomókat is megtalálta és átdolgozta. Rövid barna haját gyakran színezte másmilyenre. Hamar rájött, hogy Bálint szeret beszélni, aki számára így az egyórás masszázs csak 20-30 percesnek tűnt.
– Mi újság, mesélj valamit! – szólt a masszázságyon már hanyatt fekvő vendégéhez.
– Elolvastam Mick Jagger önéletrajzi könyvét. Arról is szó volt benne, hogy amikor Párizsban járt a 60-as években, akkor a szép épületeket és a nők szőrös hónalját bámulta, merthogy Angliában, ahol élt, már akkor csupasz volt a nők hónalja. Gondolom ma már a francia nők hónalja is csupasz. Sőt, a divatos nőknek ma már az egész világon csak a fejükön van szőr. A globalizáció mindent áthat! – érvelt Bálint. Néhány pillanatot követően új témába kezdett.
– Sakkozni tudsz?
– Csak egy kicsit. Petim inkább a számítógép ellen szokott játszani – válaszolt Anikó
– És a japán sakkot ismered?
– Azt nem. Miben különbözik a rendes sakktól?
– Például abban, hogy lovon, futón, bástyán kívül van lándzsás, ezüst- és aranytábornok nevű tiszt is. És ez a Sógi nevű játék jobb, mint az európaiak által ismert sakk, mert a leütött figurákat vissza lehet helyezni ugyanabba a játékba.
– Mi volt? – kérdezte kíváncsian Anikót Golda, egy másik masszőr, közvetlenül Bálint távozását követően. Golda, a húszas évek közepén járó masszőr egy huncut szépség volt. Huncutsága persze nem a munkahelyén, hanem a magánjellegű kapcsolataiban teljesedett ki. Hosszú, sötétbarna haját masszázs közben általában összefogta, szép szemei zöldek, ajkai érzékien vastagok voltak. Ő volt Bálint másik kedvenc masszőre. Általában felváltva járt Anikóhoz és Goldához, akik barátnők voltak, alkalomadtán szórakozni is eljártak együtt és mindig elmesélték egymásnak Bálint történeteit, mert jókat mulattak rajtuk. Nemrégiben, pusztán magánérdeklődésből, még a női tantra masszázstanfolyamot is együtt végezték el, ahol a testet és lelket egyaránt simogató masszázstechnikákat felváltva gyakorolták egymáson.
***
– Te Bali! Durvultatok a Krav Maga edzésen, mik ezek a zöld foltok a karjaidon??? – kérdezte Bálintot a kollégája edzés közben, a munkahelyük konditermében.
– Frászt! Anabellánál voltam legutóbb masszázson, és neki vaskeze van, megszorongatott.
– Miért nem szóltál neki, hogy erősen csinálja?
– Közben nem éreztem, másnapra zöldültem be. De van nálam fekete nadálytő krém, az eltünteti a véraláfutásokat. A tusolás után majd bekenem magam – osztotta meg a kúrája mikéntjét Bálint.
A következő héten, a 43. születésnapja alkalmából, egy ritkán igénybe vett extra szolgáltatásra, négykezes masszázsra fizetett be Bálint. Éppen Anikót és Goldát várta az előtérben, amikor az alagsori folyosó félreeső szobájának ajtaján Cecília, egy nem túl régen a szalonban dolgozó masszőr lépett ki szenvtelen arccal, majd kisvártatva ugyanonnan László, a menedzser is felbukkant. László ruháját építési por fehérítette, a Cecíliával eltöltött időt megelőzően ugyanis éppen az egyik szoba renoválásán dolgozott.
– Szia Laci! Ha készen leszel, le lehet majd menni innen a metróba? –
kérdezte tőle Bálint, amire László hangosan, de kissé erőltetetten nevetett. Cecília, vagy beceneve alapján Lia, a harminchoz közeli masszőr Goldához hasonló gyönyörűségű nő volt. Szép formájú szeme kék volt, barna haja ezúttal vörösre volt festve. Bálint pontosan ismerte a testét, mert Lia fotómodell is volt, és a fotózások során róla készült képeket az interneten könnyedén meg lehetett találni. Mindegy volt, hogy kék, bordó vagy fekete fehérneműben pózolt, mellei és hátulról fotózott popsija mindegyik képen nagyon formás volt. A szépsége ellenére azonban csak kétszer járt Bálint Liánál. Egyrészt látta a Facebookon, hogy Lia összeesküvés elméletekben hisz, ami nem tetszett neki. Másrészt a második alkalommal megtudta, hogy régebben a szalonon kívül is vállalt masszázsokat, és sokszor került problémás helyzetbe férfiakkal. Úgy tűnt, a legtöbbször csak aperitifként kínálta magát, ám volt néhány férfi, aki főfogásként tekintett rá.
A négykezes masszázs során hozták a lányok a szokásos formájukat. Összekulcsolták ujjaikat és a négy kéz szimmetrikusan haladt lefelé Bálint gerincén.
– Ismeritek a háromgyerekes anyuka történetét a nőgyógyásszal? – kérdezte Bálint.
– Nem, de nyugodtan meséld el nekünk! – bíztatta Anikó.
– A háromgyerekes anyuka reggel 9-re kapott időpontot a nőgyógyásztól. Azt hitte, hogy még lesz ideje lezuhanyozni a vizit előtt, de mire hazaért az óvoda és iskola alkotta izzasztó körútjáról, már nem jutott rá idő. Észrevette a zuhanyzóban a szivacsot és áttörölte magát azon a területen, amit a doki szemügyre szokott venni. A vizsgálat közben az orvos megszólalt:
– Ó, látom volt egy kis előkészület! – amit a háromgyerekes anyuka nem értett, és így elengedett a füle mellett. Este, otthon a nagylánya érdeklődött nála:
– Anya hol van a szivacs, ami a zuhanyzóban volt? –
– Bedobtam a vízzel teli vödörbe. Miért? –
– Az baj, mert abban volt az összes flitterem és csillámporom! – hangzott a nagylány válasza. Bálint éppen akkor fejezte be a történetet, amikor a lányok a csuklói rezegtetését végezték. A nevetésük okozta rázkódásaikon tompítaniuk kellett, hogy Bálint csuklói csak mértékkel rezegjenek. A masszázst követően Bálint Kinivel, a 30 év körüli csinos, szemüveges masszőrrel futott össze az előtérben.
– Csókolom! – köszönt neki.
– Jó napot! – válaszolt Kini, aki több masszázst követően sem tegeződött Bálinttal, noha combjait mindig odanyomta Bálint testéhez a masszázsok közben. Specialitása a lomi-lomi masszázs volt, amit Hawaii-n tanult meg, és amit lehetősége nyílt Bálinttal is megismertetni.
Távozása előtt Bálint Lászlóhoz fordult újabb masszázsidőpont egyeztetése céljából. Ő segített időpontot foglalni Goldához, de már korántsem volt olyan barátságos vele, mint régebben. A szalon 1-2 évenkénti új helyre költöztetése, a munkatársaival jelentkező nézeteltérései a követendő üzleti stratégiát illetően, és a megbízhatatlanul teljesítő beszállítók mind hozzájárultak ahhoz, hogy az évek alatt kiégett, iparszerűvé vált.
– Krémmel vagy olajjal szeretnéd? – kérdezte Golda az immár újra kétkezes masszázs elején.
– A talpam legyen krémmel, a többi citromfűolajjal – válaszolt Bálint. – És esetleg kiengednéd a hajad, amíg masszírozol? – hangzott a vendég újabb kérése, aminek teljesítéséből Golda nem csinált problémát.
A program ezúttal is az arcmasszázzsal kezdődött, Bálint behunyta a szemeit. Úgy érezte, mintha három kéz dolgozna egyszerre az arcán, de valójában három ujj volt. Az arcmasszázst szokás szerint a mellmasszázs követte. Nem tudott nem mosolyt csalni az arcára, amint Golda ujjai a mellbimbóin haladtak át.
– Siketek úszóversenyén jártál már esetleg? – törte meg kérdésével a csendet Bálint.
– Nem. Az más, mint egy hagyományos úszóverseny? – érdeklődött az immár a combján dolgozó Golda.
– Igen. Például abban, hogy nem dudával, hanem villantással indítják a versenyt. Mármint nem egy intim rész megvillantására gondolok, hanem egy fényforráséra. A verseny közben nincs hangos szurkolás, mindenki csendben van. Jelnyelven akár a medence két oldalán lévő, egymástól 30 méterre lévő tribünök között is lehet „beszélgetni”. A célba érkezést követően pedig tapsolnak.
– Érdekes. Szoktál járni ilyen versenyekre?
– Régebben, néha. Mert mindig is szerettem a vizes közeget. Manapság inkább wellness-ezni járok a Margitszigetre. Egy kis úszás, jacuzzi és szauna a szokásos program. Ha van kedved, csatlakozhatsz hozzám szombaton.
– Persze, hogy van! – suttogta gyors határozottsággal Golda, mint aki Bálint bármely kívánságát kész lenne teljesíteni.
– Nagyszerű! – válaszolt Bálint, majd ellazította testét, élvezte a csendet és a Golda által sugárzott harmóniát.
***
– Szia Golda! – köszöntötte Bálint a Margitszigetre metróval érkezett babaarcú ismerősét, aki fekete szoknyája alatt sötétzöld csipkeharisnyanadrágot viselt.
– Szia Bálint! –
– Szép idő van, elsétálunk a wellness központig? –
– Igeeen! – válaszolta cérnavékony hangon, az „e” betűt jócskán elnyújtva Golda, majd nevetett. Már nem szolgáltatást nyújtóként viszonyult a férfihoz, egyenrangúan tudott kapcsolódni hozzá.
– Azt tudod, hogy most vétünk a munkahelyed szabályzata ellen? – tette fel a kérdést Bálint.
– Igen? Mire gondolsz?
– A vendég nem udvarolhat a masszőrének, nem flörtölhet vele. Szerepelt anno a szerződési feltételekben, amit alá kellett írnom.
– Sebaj. Ne feszélyezzen ez most téged, én most nem a masszőrödként vagyok itt! – tanúsított a zsenge kora ellenére érettséget Golda.
A május eleji napfény mindkettőjük arcát kellemesen átmelegítette a séta közben. Golda a wellness-ben citromsárga bikinit viselt, teste és végtagjai vékonyak voltak. Nagyjából húsz percnyi úszás után a jacuzzi-ba mentek lazítani.
– Azt szeretném mondani, hogy … van benned valami tüneményes, amikor masszírozol.
– Kedves vagy, köszi. És miben nyilvánul meg a tüneményesség? – érdeklődött Golda.
– Nehéz szavakba önteni… Talán imponáló szolidságban… És pozitív rezgésben.
– Értem – Golda a bók hatására szótlan maradt egy rövid időre, majd ő kezdte újra a beszélgetést.
– Sokat változott a természeted felnőttként? –
– Nem is tudom… Talán nem… A legkreatívabb ötleteim még mindig a gyermeki énemből fakadnak. És más lett az időstrukturálásom a hobbijaim megszaporodása miatt. Neked van valami hobbid?
– Igen, kézműves tevékenységek. Ékszerkészítés és gyertyaöntés. Apropó gyertya! Szoktad időnként a két végén égetni a gyertyát? – kérdezte a férfit, miközben pirosra festett lábkörmeit pár pillanatra a víz felszíne fölé emelte.
– Nem, úgy érzem, nem – felelte Bálint, majd kortyolt egyet a csokis shake-éből.
– Hát végülis… csak annak jelenthet ez problémát, akinek nem elég hosszú a gyertyája! – vonta le a konklúziót Golda, majd a férfira kacsintott. – Hoztam egyébként cukorkát, szólj majd, ha te is kérsz – Bálint a habzó vízfelszín alatt ujjait Golda ujjai köré fonta, majd így szólt.
– Megyünk szaunázni? –
– Menjünk! – suttogta a beleegyező választ Golda.
Az alsó sorban ültek le, combjaik finoman egymáshoz simultak. Néhány perccel később a Bálint lábából kibúvó izzadságcseppek Golda combján folytatták lefelé tartó útjukat. Egy keveset még beszélgettek, majd a legfelső, legmelegebb sorba húzódtak. A gőztől itt már csak 20-30 centire lehetett látni. Bálint közel húzódott Goldához, aki fejét kissé oldalra és hátra döntötte, miközben a férfira nézett. A férfi oldalról a hajába túrt, a fejét maga felé húzta és ő is megízlelte a nő szájában olvadó, vadmálna ízű cukorkát.
Forrás: https://szextortenetek.hu/
Utolsó kommentek