Fiatal és fáradhatatlan voltam abban az idoben, nem tudott visszatartani semmi a természet felfedezésének örömeitol. Így történt azon a nyáron is, amikor nagy hártizsákkal felszerelkezve, gyalogosan nekivágtunk az országnak. Ilona nem volt a szó igazi értelmébe vett barátnom, szerelmem, csak egy igazi jópajtás, akinek ugyanaz a hobbija mint nekem, szívesen tölti az idejét a természetben, még akár magányosan is. Lehet, hogy ez a magány utáni vágy hozott össze bennünket, hiszen órákon át tudtunk gyalogolni, vagy ücsörögni az árnyasban egyetlen szó nélkül. Nem, nem bambák és üresek voltunk, hanem éppen azt hiszem ellenkezoleg, rettentoen empatikusak egymás iránt.
Sokszor elofordult, hogy egyszerre nyitottuk ki a beszélonket, majd csak egymásra mosolyogva bólintottunk, hiszen a másik is éppen azt a gondolatot akarta megosztani. Sokat játszottunk igy, elindítottunk egy gondolatot, magunkba forgattuk, kevergettük és a végén kitálaltuk a végeredményt. Igazán jó szórakozás volt, hiszen egyes esetekben homlokegyenest más eredményt kapott Ilona, máskor pedig ijesztoen azonos volt a végkifejlet. Most már úgy gondolom érettebb fejjel, ezek igazi jó önismereti tréningek voltak. Most biztos benned is felvetodik a kérdés, hogyan lehet, hogy egy fiú és egy lány sülve fove kettesben van és mégse történik semmi! Nem, nem voltunk betegek, a másik nem iránt érdeklodok, hidegek, csak igazi kielégülést jelentett számunkra egymás intellektuális közelsége. A másik amiért én nem kezdeményeztem, az volt, hogy volt barátnom, jól kijöttünk egymással a szerelem terén, de o olyan lusta volt, hogy még a hozzám fuzodo viszony sem tudta arra késztetni, hogy kirándulásaim alkalmával velem tartson. Ezen tú ami visszatartott, hogy jobban szerettem Ilonát barát - barát - nak tudni, mint esetleg egy rossz szerelmi viszony miatt elveszíteni. Úgy éreztem mellette csak vesztes lehetek - egy kicsit talán kisebbségi érzésem volt mellette, hiszen Ilona egyszeruen GYÖNYÖRU volt. Képzelj el egy szinte tökéletes testet, karcsún, feszesen és
mégis noies puhaságba göngyölve.
Ápolt szinte tökéletes arca, egészséges, dús, hatalmas hajkoronája egyszeruen lenyugözött. Büszke is voltam rá, hogy szívesen tart inkább velem, mint a sok nálamnál talán belevalóbb, rámenos udvartartásának kanjaival.Tehát az O szépsége a belole áradó folytonos szexuális kisugárzás elbizonytalanított, ilyen téren félénk voltam vele. Hazudnék, ha azt mondanám, soha nem jutott eszembe buja gondolat vele kapcsolatban, igen néha elgondoltam milyen lenne a karjaimban tartani, érezni forró, illatos lehelletét a nyakamon, simogatni bársonyos borét, felfedni a ruha álatal takart helyeket, az extázisig fokozni gyönyörét. Mégis visszatartottam magam, pedig igen gyakran kerültünk olyan helyzetbe, amikor együtt aludtunk valahol a pusztaságban, csak egy hálózsák volt az elválasztó fal közöttünk.Ezen a nyáron a Dunántúlt céloztuk meg háromnapos kirándulás céljából.
Mentünk gyalog, stoppal, pihentünk, kajáltunk, beszélgettünk és nagyokat hallgattunk - . Nem volt igazi tervünk hol töltjük az éjszakát, ez nem volt érdekes, mivel profi felszerelésünk segítségével a szabad ég alatt, illetve kis kutyasátrunkban bárhol ránk esteledhetett. Zirc környékén járhattunk, amikor egy elhagyatott bánya környékére értünk (késobb tudtam meg a hely neve: Dudarbánya volt).Nem voltunk barlangászok, ehhez való felszerelésünk sem volt, mégis izgatott mindkettonket milyen lehet egy igazi bánya. A kapun lazán átmentünk, pedig vastagon szedve ott állt a figyelmeztetés:
Mégis bementünk, hajtott a felfedezés vágya és a kaland! Valamilyen felszini fejtést hagytak kitárulkozva, mivel egy meglehetosen tágas alagúton tudtunk bemenni. Az alagút bejárata összeeszkábált deszkákkal volt eltorlaszolva, de az ido foga és más felfedezok keze munkája már erosen kikezdte, így nem jelentett akadályt. Az út lejtett, kanyargott és sötét volt. Elemlámpát gyújtottunk és annak fénykévéjében próbáltuk az emberi ürülék és szeméthalmokat kikerülgetni. Már majdnem visszafordultunk, hiszen kezdett elegünk lenni a kultúrmocsokból.Mentünk tovább, valamilyen megmagyarázhatatlan felfedezés vágyától hajtva. Elértük azt a pontot ahova már elodeink nem jutottak el, megszünt a kosz, természetes vájatban jártunk. Kint tombolt a nyár, idebenn kellemes huvös vett körül bennünket. A vágat kiszélesedett, nagy taró pillérekkel volt kitámasztva fal. Egyszeruen romantikus volt. Itt letáboroztunk, letettük hátizsákjainkat, lapos kövekre ültünk. A szokásos koerográfiát követve hallgatásba burkolództunk. Észrevettem magamon, hogy eluralkodott rajtam a vágy ismét, lapos pillantásokkal, vágyakozva pislogtam a kedves arcra. Szemünk néha összeakadt, egymásra mosolyogtunk. Mintha Ilona pontosan megérezte volna érzéseimet, csak annyit mondott: "olyan jó és békés veled lenni!"Én is békét éreztem, kellemes fáradság vett erot rajtam és kimondtam azonnal a gondolatom.
- Miért ne éjszakázhatnánk itt?
A válasz nem lepett meg, o elmosolyodott és azt mondta
- Tényleg miért ne?
Boven volt kajánk, ivóvizünk, így hát elkezdtünk kipakolni. Az elemlámpát felállítottuk, annak fénykévéje a tetozetet világította, mozgásunkra nagy árnyékok táncoltak a körülöttünk lévo falakon. Ez már tényleg olyan békés volt, hogy csak a mesében van ilyen - gondoltam. Nem hiszem, hogy az életben van tarós nyugalom, békesség,és amint ezt elgondoltam - mintha a gondolatom indította volna meg - mély morgást hallottunk a föld mélyébol.
Eloször arra gondoltam, talán mégsem elhagyott bányába jöttünk, majd ahogy a morgás erosödött, félelem érzet kerített hatalmába. Lábunk alatt megrázkódott a föld, eloször csak apróbb, majd egyre nagyobb kodarabok potyogtak körülöttünk. Rémületünket csak fokozta, hogy a fa gerendák is nyögve nyikorogva rogyadoztak
- Bányomlás! - káltottam fel
- Tünjünk innen, suttogta félelmében Ilona.
Kezdtük összekapni szétszórt holminkat, a felesleget hátrahagyva rohantunk a kijárat felé. Rémiszto volt ahogy a talpunk alatt ingott, mozgott és rázkódott a föld. Azt hiszem ekkor jöhettem rá, ez nem egyszerü bányaomlás, hanem földrengés.
Sajnos igazam lett, az addig viszonylagosan egyenletesen kivágott folysó kövektol záporozva, itt - ott beomolva akadály pályává változott. Az egyik nagyobb rengés következtében a kanyarnál lévo fal, mint kártyavár omlott majdnem lábunkig, eltorlaszolva kivezeto utat.
Eddigre megnyugodtam, pánikom elmúlt. Tudtam csak a szerencsének köszönhetjük, ha élve kijutunk innen. Megragadtam Ilona karját és elkezdtem visszafele rángatni. Visszafutottunk az elöbbi kiöblösödéshez, annak biztonságot nyújtó cölöpjeinél álltunk csak meg. A rngés még kicsit folytatódott, majd a mély morgó hang is elült. A korábbi kavarodásra már csak a lábunkhoz hullott kogörgeteg és a levegoben szálló por emlékezetetet.Eddigre a rémült lányból is fegyelmezett természetjáró vált, felvette az elemlámpát és felfedezo útra indult. Visszatérve anyit mondott csupán:
- Be vagyunk kerítve!
- Gondolom hátra felé sem jutunk ki - mondtam.
- Igen most benne ülünk a kakiban - mosolyodott el Ilona.
- Ne vedd ilyen könnyen, senki nem tudja, hogy ide jöttünk ki fog megmenteni bennünket.
- Te, kis bányászom! Mondta o, csillogó könnyekkel a szemében.
Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor megéreztem, hogy Ilona nem csak egy barát, hanem társ is. Nem hisztizett, nem roppant össze, szembe bírt nézni a valósággal.
Nem részletezem mennyi mindent kipróbáltunk a kijutás érdekében, de elképzelheto az eredmény. Fáradtan, koszosan, reményvesztetten roskadtunk le.
- Most már biztos itt éjszakázunk, ha nem akarod, akkor is. - Probáltam viccelodni. Válasz nem érkezett, csak a beletörodés csendje vett körül.
Próbáltuk körletünket elviselgetové tenni, a nagy köveket arább gurítottuk, kis tisztást sertepertéltünk magunknak, ahová a hálózsákot leterítettük.Gondolkodni sem volt erom, automatikusan belebújtam a hálózsákba és talán a sokk hatására el is szenderettem egy kicsit. Ilona térített magamhoz.
- Nem kellene a sátrat felverni legalább? - kérdezte félénken.
- Nem logikus - feletem - hiszen itt semmitol nem véd meg.
- Talán a hidegtol - válaszolta egyre határozottabban.
Szó szót követett, beláttam igaza van, a kis gázégovel a sátrat szükség esetén be tudjuk belegíteni.
Kész a sátor, belebújunk és meghalunk, majd a csontjainkat valamikor felfedezik - gondoltam. Megint mintha megérezte volna gondolataimat, szinte folytatta a megkezdett gondolatsort: - de legalább itt vagyunk egymásnak!
Óriási meglepetéssel vettem észre gyönyörü szemeiben a szerelmes csillogást - vagy talán ez már az orület csillogása?
Ilona nem hagyott sok idot gondolkozásra, megragadta a kezemet és arcához vonta.
- Tudod nem bánok semmit, mert veled lehetek.
Ez egy vallomás volt? Vagy csak bátorítani akart? Hagytam én is magam ringatódzni az érzelmek hullámain, és simogatni kezdtem az arcát. Próbáltam biztató szavakat suttogni, hogy megmenekülünk és nem lesz baj, de o csak legyintett.
Leültönk török ülésben egyméssal szemben és gyönyörködtünk egymásban. Ilona, mint egy varázsütésre kinyitotta száját és áradtak belole a szavak. Szinte egész életét elmesélte, serdülo korától, amikor igazán kezdte felfedezni a világot, magát, a fiukat. Elmesélte, hogy kislánynak is már nagyon szép volt, az áltsisiben is körülzsongták a fiuk, mindenki vele akart barátkozni, szerelmes levelekkel ostromolták, játék közben puszit csempésztek pofijára. Nagyon zavarta ot ez, sokat gondolkodott rajta akkor is így lenne - e ha elcsúfítaná magát. Aztán mégse tette. Kezdett megbarátkozni fejlodo testével. Hatodikos korában kezdtek cicikéi duzzadni, a tornadressz és a póló alatt már jól látszottak. Nagyon szégyellte, szük trikókkal próbálta eltakarni, fiussá tenni mellkasát. Ez sem sokáig tartott, tudomásul kelett vennie nové cseperedését. Tükörben vizsgálgatta testét, felfedezte, hogy lába között elöször apró pihék jelennek meg, majd bozontos szorerdo notte körül rózsszín szemérmét. Pisilés után, amikor megtörülte magát, furcsa, újszerü érzés volt amikor a szorerdöt végigsimítja.
Sok mindent hallott a nemiségrol, a szex - rol, de nem különösebben érdekelte. Ez tartott mindaddig, míg egyik alkalommal egy barátno névnapi buliján összeismerkedett egy
szomorúszemü, egy évvel idosebb - néma sráccal.
Félénksége, némasága valami olyat váltott ki belole, amire korábban gondolni sem mert volna. Ágyékában bizsergést érzett ahányszor a fiúra gondolt, pirosra váltott arcszíne valahányszor valaki csak megemlítette nek Józsit. Ábrándozott is róla eleget, ha magában volt. Kereste is ezért a magányt. Vagy szobájába zárkózott be, vagy a fürdoszobában játszott godolataival, véget nem éro fürdozései közepette. Érezte testében a feszülo vágyat, érezte, hogy noiessége a lábai között dobolják egyre követelobben a gyönyört. Eloször csak félénken nyúlt magához, felfedezte ágyékát, fenekét, melleit. A gyengéd simogatás olyan iszonyúan jól esett neki, hogy mintegy mániájává vált. Akárhányszor csak tehette egyedül maradt és simogatni kezdte meztelen testét. Csiklandozó édes érzéseket váltott ki belole amikor szemérem ajkait széthúzva közéjük nyúlt és a lehelet vékonyságú finom bort maszírozta.Tartott ez mindaddig, míg egyik barátnoje fel nem világosította titkos szenvedélyérol, pontosan nevén nevezve azt amit eddig Ilona olyan ártatlanul muvelt magával. A kislány már járatosabb lehetett ebben, mivel a bezárt ajtó mögött megpróbálta Ilonát rávenni, hogy simogassák egymást. Ilona - a kis butus bele is ment eloször a játékba - hiszen csak játéknak tartotta maga is. Rémülete akkor tetozött, amikor kis barátnéja megelégelve Ilona ügyetlenkedését, saját kezével kezdte magát maszírozni. A kislánytest vonaglott kígyozott a szeme láttára, ahogy a kéj közeledtével egyre gyorsabban és gyorsabban dörzsölte magát. Egy ijeszto pillanatban a kislány középso ujja eltunt kicsi lukában. Ilona rémulten tapasztalta, hogy ott is van egy lyuk, egy olyan amirol o kis naív nem is vett tudomást.
A megrendíto eseménytol rémülten rohant kifelé a szobából.
A kis barátnovel a továbbiakban nem bírt barátkozni, az iskolában még pillantását is kerülte. Fiukkal való kapcsolatát is mélyen befolyásolta az esemény, olyannyira, hogy serdülo lányként sem volt képes tartós kapcsolatot létesíteni, mindannyiszor menekülésre fogta, mihelyt kicsit bizalmasabb lett valakivel a kapcsolata. Soha többé nem nyúlt magához, mindannyiszor szinte buntudatot érzett, ha csak rá is gondolt. A fiuk elkönyvelték, mintegy megközelíthetetlen szépséget, mindannyian azt hitték, valami szuper barátja van, azért ilyen tartózkodó. Bizonyos fiuk mégis érdekelték, izgatták, de mersze mégsem volt bizalmasabb kapcsolatra. Az évek múlásával érezte, hogy ez még sincs rendjén!
Kimondottan felvilágosult a nemiség kérdésében és ezzel együtt egyre jobban izgatta egy normális párkapcsolat.
Úgy gondolta, hogy csak olyannak adja oda magát, aki ot megérdemli.
Sajnos, ahogy ez lenni szokott, rosszul választott. Az egyik sporttársa, mert intenzíven sportolt, lett a kiszemelt.
Tartózkodását, ügyetlen bíztatás váltotta fel, néha megengedte, hogy a fiú haza kísérje, az ajtóban puszival búcsúzzon tole. Az egyik alkalommal a fiú a szokásos puszi helyett a száját csókolta meg. Ilona, mint akit tuz égetett meg rohant a szobájába, vérvörös arccal fedezte fel magán a nemi gerjedelem régen nem ismert érzéseit. Ágyékát majd szétvetette a vágy, fantáziája meglódult. Viselkedését a fiú megérezvén, egyre bátrabban ostromolta. Esti andalgásaik alkalmával, a néptelen parkban maga felé fordította Ilonát, édes szavakat sugdosva a fülébe csókolta arcát, száját, kezeivel simogatta hátát, nyakát. Kimondhatatlan érzések kerítették hatalmába Ilonát, teste akaratától független odaadó mozgásba lendült, formás kis melleit a fiú mellkasához préselte, keze alatt ficánkolt egész teste. A fiú keze bátrabb felfedezoútra tévedt, eloször csak lágyan, majd egyre határozottabban simogatta, markolászta Ilona gyönyöru formás fenekét. A lány már nem bírta tovább, kibontakozva a fiú ölelo karjaiból elszaladt. Úgy érezte maga elol, kell elmenekülnie, mert teste nem bírja tovább a kéjt magában tartani, nem akart meggondolatlanságot elkövetni. Jódarabiig szinte pontos koreográfiát követve történt találkozásuk. A fiú türelmesen próbálta újra és újra bevenni a bezárt várat, próbálkozott szép szavakkal, csókokkal, mesékkel, sértodéssel és megbocsátással.
Egy nyári napon strandról tartottak hazafelé. A fiú mindent egy lapra feltéve, bátran elé állt és azt mondta:
- Tudod ugye, hogy kegyetlen vagy velem?
Ilona, ugyan tudta mire gondol a fiú, mégis megrázta fejét, de arca pirulása és gyenge remegése elárulta.
- Kérlek, csak most az egyszer mondjál nekem igent, hiszen tudod csak te létezel a számomra. Menjünk, bújjunk el a világ szeme elol, legyünk igazán kettesben, érezni szeretném az illatodat, simogatnám a hajadat, csókolnám a szádat
Sokáig csend volt közöttük, majd Ilona határozatlanul, félénken - a vágy szorításában - csak annyit tudott kinyögni:
- De hova mehetnénk?
A fiúnak felderült az arca, rögtön kivágta:
- Itt lakik a nagybátyám, menjünk fel hozzá, saját kulcsom van. Senki nem fog minket zavarni!
Ilona beletörodött, illetve már szinte ott érezte magát az ismeretlen lakásban, képzeletében összesimulva simogatták egymást meghitt közelségben.
A valóság rémesebb volt minden fantáziánál. A fiú sürgetoen rángatta fel a lépcson, betuszkolta a lakásba, majd szinte eroszakosan ölelte át. Ez nem az olyannyira vágyott simogatás, kedveskedés, hanem kapkodó, céltudatos masszírozás volt. Kezei gátlástalanul járták be egész testét, fenekét fogdosta, melleit masszírozta, közben ajkait harapdálta. Testük összeért, ágyékuk egymásnak nyomult. Ilona rémülten vette észre, hogy a fiú nadrágjában hatalmasra duzzadva, keményen nekinyomódik annak hímtagja. Menekülni akart a szorításból, de a fiú nem hagyta. Ilona tudata ugyan szeretett volna menekülni ismét, de teste nem engedelmeskedett neki. Ágyékához nyomódó keménység a kéj még eddig nem ismert régióiba repítette. Megadóan turte, hogy a fiú kapkodva leszedje róla trikóját, sortját. Kibuggyanó melleire tapadt forró szájával, szívta, nyalogatta egyre jobban keményedo mellbimbóit. Észre sem vette, hogy mikor szabadította meg bugyijától is és a fiú, mikor vette le a saját ruháit is. Csukott szemmel sodródott. Azon vette észre magát, hogy az ágyon fekszik, a fiú meztelen teste az övére tapad, súlyával majd agyon nyomja. Ficánkolni kezdett, hogy megszabaduljon. A mozgást a fiú félreérthette, mert hevesen, szinte durván szemérméhez nyúlt. Ujjai szétnyitották a nagyajkakat, a csiklót keresve föl - le száguldozott rajt.
Ilona már nem is akarta, megbánta, hogy idáig jutottak. Addig nedvedzo nyílása teljesen kiszáradt, a vágyat rémület váltotta fel. Nyöszörögve kérlelte a fiút, hagyják abba, o nem akarja. A megvadult hímet már leállítani nem lehetett, marokra fogva péniszét a szeméremajkak közé nyomult. Ilona tudta mi következik, felkészült a fájdalomra, szemét becsukta, fogait összeszorította, testét elernyesztette. A fiú megtalálva a szuk bejáratot, kezével segítve péniszét, eloször csak annak fejét, majd az egész rudat egy határozott mozdulattal Ilona testébe mélyesztette.
A fájdalom leírhatatlan volt. Ilona megsemmisülve szinte bénán turte, hogy a mohó hímtag teljesen birtokába vegye, egyre gyorsuló iramba pumpálja, döfködje a vértol csatakos égetoen fájdalmas lukacskáját. A fiú semmivel nem törodve, állati hangokat hallatva élvezett. Feneke egy utolsó hatalmas lökése és szinte oroszlán üvöltéséhez hasonló, hörgo zihálása közepette az orgazmusának csúcsára ért. Ilona még megsanyargatott bensojével is érezte, hogy a hatalmas hímtag vergodik, pulzál benne, valószínuleg csak képzelete hitette el vele, hogy a belé spriccelt nedvek forrón töltik ki egész punciját, méhét.
Megadóan turte, hogy a fiú lelohadva kicsússzon belole, és véres ágyékát szemlélgesse. Legnagyobb gondja ekkor az volt, hogyan tudná a vérfoltokat eltüntetni, a háziak meg ne lássák.
Ilona igazán most vágyott volna kedvességre, simogatásra, pár jó szóra.
Nem kapta meg, sot a fiú sürgette, hogy gyorsan fel kellene öltözni, mivel mindjárt itthon lesznek a nagybáttyáék.
Idáig tartott a története, a késobbieket magam is tudtam: igazán magányos, kicsit talán mélabús csalódott lány vált Ilonából, tartózkodóan kerülte a házibulikat, a fiuk társaságát. Velem jól megértette magát, mivel tudta rólam foglalt és huséges vagyok. Soha nem próbálkoztam semmilyen, a nemiségre utaló magatartást, vagy témát feszegetni a jelenlétében.
Mostani kilátástalan helyzetünk valószínuleg gyökeresen megváltoztatta a korábbi gondolkodás módját. Élményszámba ment bobeszédusége, ahogy legféltettebb titkát megosztotta velem, egy fiúval.
A sok beszédtol és az átélt izgalmaktól bágyadtan vállamra hajtotta gyönyöru fejecskéjét, kezével szorosan kulcsolta ujjaimat, majd békésen pihegve álomba szenderült. Lágyan kibontakoztam alóla, úgy, hogy fel ne ébresszem, kényelmesen elhelyeztem a hálózsákon, cipoitol megszabadítottam, majd csak bámultam mohón az alvó szépségét. Az elemlámpát eloltottam, teljes sötétség vett körül. Csak Ilona halk lélegzetvétele törte meg a szinte teljes csendet.
Magam is fáradt voltam, de elaludni mégsem bírtam. Gondolataim szélsebesen jártak, keresték a kiúthoz vezeto megoldást, másrészt pedig olyan eros vágy és szeretet kerített hatalmába, hogy majd szétfeszítette bensomet. Nyugtalanul fészkelodtem, forgolódtam, mindig figyelve, hogy a lányt fel ne ébresszem.
Gyorsan szaladtak az órák az éber álmodozás közben, ahogy vagy ezerféle módon elképzeltem hogyan tartanám karjaim között a most már egyedüli szerelmemet, aki karnyújtásnyira tolem feküdt. Ilona álma is nyugtalanná vált, mert csak hallottam ugyan, hogy fészkelodik, forgolódik. Kinyithatta szemét, mert kérdése erre utalt: - Tehát nem álmodtam, itt vagyunk bezárva?
- Igen kedvesem, de ne aggódj, kijutunk. - eme banális mondatot tudtam csak kinyögni, miközben kezemmel megkerestem testét, és lágyan megsimogattam arcát, fejét.
Ilona csendben közelített hozzám, teste L alakra görbült, fejét ölembe fúrta. Teste rázkódásán éreztem, hogy sír. Igazán nem tudtam, mit tegyek. Csöndben maradtam, csak mintegy gép morzsolgattam kezeim között hajfürtjeit, simogattam a fejét.
Arcával egészen hozzám simult, rémülten és egyben kellemes kéjt okozó borzongással vettem észre, hogy Ilona a hasamat csókolgatja a ruhán keresztül, míg kezei hátamat, vállaimat gyurik, masszírozzák. Szája egyre vadabbul fúródott testemhez, egyre nagyobb területet kalandozott be, míg egyik pillanatban már éreztem, hogy ajkai mohon keresik addigra erosen duzzadó szerszámomat. Igazi forróság öntött el, magam is felfedezoútra indultam kezeimmel, szinte egész testét birtokba vették kutakodó kezeim, kivéve a lábai között.
Ilona egy pillanatra megállt, fejét arcom felé fordította és halkan, szinte susogva mondta:
- Kérlek, hogy buzogányoddal felnyársalva semmisíts meg! Nem bírok tovább küzdeni a testem ellen, hihetetlenül kívánlak, teljes bensommel elnyelni akarlak, el akarok jutni a paradicsomi kéjbe, meg akarom hallani az angyalok énekét, kérlek, kérlek
Hihetetlen - gondoltam, ez nem velem történik meg. Itt van egy gyönyöru csodálatos lány, és engem akar!!
Vágyam gigászi régiókba emelkedett, nadrágom szuk lett, minden mozdulat szinte égetett. Mintha összebeszéltünk volna, szinte egyszerre kezdtük egymást vetkoztetni, finoman, lassan és közben folyamatosan simogatva a másikat. Ilona csókok özönét zúdította a lemeztelenített testrészeimre, nyakamra, arcomra, míg kezei határozottan keresték - és találták, izgatták erogén zónáimat. Majd kicsattantam, ágyékom lüktetett, viszketett, borzongott, majd az utolsó ruhadarabtól is megszabadulván diadalmasan ágaskodott.
Míg Ilona ruháim lefejtésével foglalatoskodott, addig én is ugyanúgy, mint o óvatosan hámoztam ki ruháiból. Megérintettem bársonyos simaságú borét, nyakától vállain keresztül cicikéi halmán át hasát és combjait simogattam. Arcomat oda nyomtam boréhez, orrommal éreztem testének mennyei illatát, nyelvemen ízleltem borének sós - édes - kesernyés ízét.
Melleine halma egész tenyeremet kitöltötte, rugalmas és kemény volt. Tenyereim alatt éreztem, amint mellbimbói megkeményednek, rajtuk a bor összehúzódik. Ilona izgalma egyre fokozódott, amit abból is észre vettem, hogy egyre szaporábban kapkodja a levegot, testével, szinte hullámzik, annak minden négyzetcentiméterét hozzám simítja. Két lábával ollóba vette combjaimat és ágyékát keményen nekinyomva kicsit le - fel szánkázott rajt. Kezem hátulról karolta át, simogató ujjaim gerincét, lapockáit masszírozták, míg fenekéhez érve a csodás félgömböket kezdték felfedezni. Ilonának nagyon jól eshetett, ahogy a fenekéhez nyúltam, mert azt kitolva szinte kezembe adta. Benyúltam a vágatába és egyre lejjebb és lejjebb szánkáztam sikamlós combjai közé. Megfordultunk, és most már csak egymás nemi szerveit keretük mohón, kitartó simogatással. Számmal megkerestem Ilona cicikéjét és mint egy csecsemo szopni kezdtem, nyelvemmel óvatosan körözgettem rajta, majd újból szopogattam. Sokáig nem csinálhattam, mivel Ilona kicsit eltolt magától, kezét elvette szerszámomról, határozottan, de kedvesen kezdte lenyomni a fejemet ágyéka irányába. Nem nagy ész kellett, hogy mit akar, több biztatást magam sem vártam, úgy helyezkedtem el, hogy szétnyíló combjai közé férkozhessek arcommal, számmal. Eloször csókokkal borítottam durva szálú óriási bozontos domborulatát, majd orrommal utat vájva a suru rengetegben nyelvemmel szétválasztottam szemérem ajkait. Testének csodálatos illatát és ízét nem gyoztem magamba szívni, mámorító volt, olyan, mint egy farsangi kavalkád. Nyelvemet egészen finoman körbe járattam a csodálatos vágatban, csigalassúsággal udvaroltam körbe az addigra kokeményre duzzadt csiklóját, majd lefele szánkózó nyelvem a végcélt, a hüvely bemenetet ostromolta. Szabályosan szeretkeztem a nyelvemmel, mely lassan már zsibbadni kezdett a folyamatos döfködéstol. Nem hagyhattam abba, mivel Ilona kezeivel keményen tartotta fejemet, ujjainak szorításán éreztem a kéje közeledtét. Hasát le - fel mozgatta, kereste a mindnél jobb pozíciót, hogy nyelvem még több kéjt nyújtson neki. Képes lettem volna az idok végezetéig is ezt muvelni vele, de o szakított félbe. Fejemet felemelte, kicsit lehajolva csatakos arcomhoz bújt, száját enyémre tette és ügyetlen, de szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kezünk a csók alatt sem kapott szabadságot, folyamatosan simogatta, kényeztette a másik testét. Középso ujjam a szeméremajkai között felváltva simogatták csiklóját és talán minden harmadik simításra mélyen beleméllyedett forró, szuk, édes barlangjába. Ilona keze sem tétlenkedett eloször finoman, majd vasmarokkal szorítva szerszámomat föl - le húzogatta rajta a bort, hüvelyk ujjával idonként végigsimítva a leg érzékenyebb részen. Minden ilyen simítástól azt vártam, hogy ez az utolsó, nem bírom visszatartani kitörni készülo magvaim. Most Ilona feje szállt alá és kezeivel segítve arcához dörzsölte a kéjtol vonagló szerszámomat, majd kiöltött nyelvecskéjével kezdte körbe - körbe nyalogatni. Száját nagyra nyitotta és amennyit csak bírt, elnyelt belole. Csak tartotta a szájában, nem mozdította, nem szopta, talán keze mozgott egy kissé a tövénél. Hosszú ujjaival eloször csak játékosan bökdöste a golyóimat, majd a rudat elengedve tenyerével kényeztette, gurítgatta oket. Szájával lecsúszott a vesszorol, egyik kezében tartva szinte milliméterenként végig puszilta. Mindkettonk kéjérzete szinte maximális volt! Tudtuk, hogy a beteljesülés sem lehet már ennél jobb, mégis megpróbáltuk.
Ilona ügyesen alám hengeredett, lábait a magasba emelve, combjait szélesre tárta.
- Kérlek, gyere, gyere közelebb - mondta
Igen értettem én, mit akar, ugyanazt, amit én! Nem késlekedtem tehát két kézre fogva már szinte állatias módon ágaskodó szerszámomat, annak fejét aranyos puncikájának szétnyílt szirmai közé helyeztem. A szuk lukacska ugyan elég csúszós volt mégis eleinte nehezen engedte magába a duzzadt feju vesszomet. Egészen lassan, óvatosan csúsztattam befelé, folyamatosan csak befelé, mindaddig, míg az utolsó centiméter is el nem tunt. Leírhatatlan forróságot, selymességet és szorító ölelést éreztem. Ahogy teljesen bebújtam úgy és ott megálltam. Nem mozdítottam a testem, csak kezeimmel öleltem szorosan magamhoz a drága testet.
Számat az övére tettem, majd vadul csókolni kezdtem. O is belejött immár a csókolódzásba, mert mintegy profi úgy viszonozta. Ágyékunk keményen és mozdulatlanul préselodött egymáshoz, csak hüvelyének falán éreztem száguldó vérének dobbanásait.
Hol összerándult, hol kiengedett, majd mintha vesszomet kitolni akarta volna egy pillanatig, utána annál mohóbban szívta magába. Éreztem, hogy gyorsuló ütemben vero szívem minden dobbanására óriásikat rándul a szorosan ölelt szerszámom, ágyékom mélyébol pedig megállíthatatlanul és folyamatosan patakzik, csurog valami.
Talán öt - tíz perc is eltelt ebben a vad, de mozdulatlan ölelésben.
Lassan kibontakoztam egy kicsit az ölelésbol és igazán lassú, tempós mozgásba kezdett a testem.
Nincsen szó, ami leírja a kéj hullámait, amin mindkettonk teste fokozatosan és folyamatosan átesett! Nem tudom szavakkal megfogalmazni az érzést, mivel ilyet még nem éltem át!
A barlangban eltöltött hosszú ido alatt számtalanszor, újra és újra egymáséi lettünk, Ilona minden addigi tartózkodását feladva, számtalan pózban adta oda testét, fantáziája kiapadhatatlan volt.
Mit ne mondjak, nem maradtunk ott, kimenekítettek bennünket! A napvilágon sem szégyenkezett kutakodó pillantásom elott, elozo énjét nem tagadta meg - a feleségem lett.
Utolsó kommentek