MAI SZEX

Prológus 
- No, srácok újra együtt vagyunk. Ugye senki sem felejtkezett el a megállapodásról? Remélem, ez az év, a második, még klasszabb lesz, mint a tavalyi. A gólyák közt már tekintélyünk lesz, és biztosan akad betömésre érdemes "svasta ima, i sise i dupe" típusú csaj, ahogy ezt a keresztanyám szokta megjegyezni, ha séta közben elhúz mellettünk egy jó bőr - mondta egy szuszra Szveti. - Remélem, mindenkinek sikerült eleget tennie közös fogadalmunknak, s nem felejtettétek el a "négy sz" programot: "szerelem, szenvedély, szeretet, szex". 
A kollégium Dunára néző első emeleti utolsó szobájának öt lakója mosolyogva bólogatott. Az ország különböző tájairól - faluból, kisvárosból kerültek az egyetemre. Mindent együtt csináltak, mert kezdetben nagyon elveszettnek érezték magukat a nagyvárosban. Az első évben, a tíz hónap alatt olyannyira összehangolódtak, hogy egymás gondolatát is megsejtették, a lányokkal kapcsolatos szókészletük is azonossá vált, s ezen a nyári két hónapos távollét sem változtatott. A szünet előtti utolsó este, egy nagy piálás végén megfogadták, hogy az otthoni volt lányok mindegyikét két vállra fektetik, és az eredményről, az őszi félév első hetében részletes - a csodálatos női test minden porcikájáról térképszerű alapossággal beszámolót tartanak. 

-- 

Mindene van: cicije is, popsija is. 
Filosz, a félszemű filozófus társuk, "A nő, mint olyan" című értekezésének tézisét Szveti, Kuki, Dodó és Pörgő is elfogadta, és ígérték, hogy annak szellemében építik kapcsolataikat. Filosz tézise: 
"A nő a Stradivari-hegedűnél is értékesebb, de miként az is csak jó vonóval szólal meg legszebb hangján, úgy a nőhöz is kell egy jó vonó: ezt a szerepet a férfi tölti be, aki - ha jól fel tudja hangolni hangszerét, akkor - vonójával kihozhatja belőle a maximumot." 

Első este 
Az asztalon volt már a leveles, faddi rózsadohány, a solti törkölypálinkával töltött demizson, a bajai kolbász, a pápai sonka és a szentgotthárdi tökmagolaj. 
- Te vagy a soros, kezdheted - bökött Szvetire Dodó, s közben a solti pálinkából öt vizespoharat félig töltött. Filosz, a félszemű filozófus, a római bacchanáliákról kezdett filozofálni, és bizonyos értekezési formákat akart betartatni, de Pörgő azonnal leintette érthetetlenül gyors beszédével. Kuki hallgatott, ivott és megjegyezte, hogy csak az ökör iszik magában. 
- Ahhoz, hogy megértsétek a nyári kalandjaim egyikét, el kell mondanom, hogy ugyanezzel a bukszával már volt egy fura éjszakám két évvel ezelőtt, a háború utolsó napjaiban. A lánynak Pí volt a neve. A barátom erősen bele volt esve. Én éppen szabad voltam, ezért a tánciskola össztáncán egyik bögyöstől a másikig sodródtam. Ezzel a lánnyal csak a barátomra való tekintettel táncoltam egyet-egyet, vagy ha közbe kellett lépnem, mert a barátom csak Pível kívánt táncolni, de nem akart verekedésbe keveredni egy visszakérés miatt. Mert nálunk ez volt a szokás. 
- Ne húzd a rétest, halljuk a lényeget! - szólt közbe Dodó. 
- Hagyd, ne szólj közbe, mert fülön csaplak! - morgott, majd kortyolt egyet a pálinkából Kuki, a fő piás. 
- Ne böfögjetek, egyetek, és kuss legyen! - horkantott Pörgő, olyan gyorsan ejtve a szavakat, hogy csak azok értették, akik hosszabb ideje együtt laktak vele, és megszokták a stílusát. Mert ebből a mondatából csak "nebőfegyekusgyen" volt kivehető. 
- Mondom, a barátom, Tomi, nagyon beszívott, s nagy nehezen kinyögte, hogy ő most hazamegy, én pedig kísérjem haza a barátnőjét. Ha a társaságunkban elhangzott a lány beceneve, mindig volt valaki, aki benyögött egy na szócskát a Pí hallatán, ami néhány esetben csattanós pofonnal végződött Pí részéről, aki bizony kissé száraz, kemény típusú nőnek tűnt. Hogy milyen volt valójában, azt egy szerencsés véletlennek köszönhetően sikerült megismernem. Felkértem Pít, és tánc közben beszámoltam a történtekről. Az anyja elé táncolt, s odaszólt neki, hogy menjünk haza, mert Tomi rosszul lett és távozott. Ahogy az anyja meggörnyedt ültéből felállt, a szemem is fennakadt, olyan gyönyörű volt. Tényleg volt mindene, felül is, alul is. Azt rögtön láttam, hogy a 35-36 évével is sokkal jobb, mint a lánya. 
Egy félórányi járásra laktak. Útközben megkérdezte, hol lakom, mert nem szeretné, ha miattuk nagyot kerülnék. Úgy gondolja, hogy a következő utcasaroknál elválhatunk, mert onnan már pár lépésre van a házuk, és az utca ott is német katonákkal meg teherautókkal van tele, mint itt. Ahogy ezt kimondta, megszólaltak a szirénák: a német katonák a teherautókat elhagyva a falak mellé feküdtek. Kiabáltak, hogy azonnal menjünk be valamelyik ház óvóhelyébe. Rossz németséggel visszaszóltam, hogy "dort ist Haus", és futni kezdtünk. Pí azt mondta, hogy nem mehetek haza, amíg le nem fújják a riadót. Az anyja is szólt, hogy "gyorsan gyere be", s felém nyúlt. Siettemben közéjük szorultam a kapuban, s akkor megéreztem, mi rejlik a feszülő blúza alatt. Még egy kicsit rám is dőlt, s szemében felvillant egy pici szentjánosbogár. Melltartó nélkül, kihegyezett bimbókkal karomnak feszültek a mellei. Én az össztánc alatt sok lánnyal táncoltam, s a tánc közbeni ölelkezés már megindított bennem egy gerjedelmet: fájtak is a mogyoróim, de nem húzódtam el Pí anyjától. Egyébként a tánc közbeni összesimuláshoz és behomorításhoz különösen Magdinak és Milának volt tehetsége. Sokszor felkértem mindkettőjüket. Szerettek is velem táncolni, de ha hosszabb ideig nem kérték le őket, bajban voltam, mert nehezen tudtam combomhoz szorítani ágaskodó plajbászomat. Persze ez a két bestia titokban jókat nevetett rajtam. Ennek ellenére mindig újra és újra beálltam a lekérésre várók sorába, mert e két lánnyal sokan szerettek táncolni. Örömmel beszálltam néhány fordulóra, remélve, hogy egyszer bekapják a csalit. 
- Mondd már tovább, de igyunk egyet előbb - szólt Kuki, aki már a harmadik pohár pálinkával koccintott. Kemény törköly volt, magzatelhajtó erősségű, legalább 55 fokos: Kuki szemei már lázban égtek. Visszatérve a kapubeli összedörgölőzés pillanatára, úgy éreztem, hogy nagy baj lesz, ha nem tudok azonnal WC-re menni. Ahogy beértünk, mondtam is, hogy pöslantani kell, hol a WC. Az asszony, akit nevezzünk Pannának, bekísért a fürdőszobába. Az ajtócsukódás hangjára gyorsan kigomboltam a sliccem, de ilyen állapotban nehezen indul a pöslantás. Panna - nagy megdöbbenésemre - a hátam mögül azt mondja: 
- Éreztem, kicsi fiú, hogy kiugrott a gatyádból egy dákó, ami méretes lehet, akár a kifogható ponty - s azzal rögtön meg is tapogatta. Gyorsan visszahúztam a dagadt szerszámom. Szerencsére be tudtam nyúlni a zsebembe, és a zsebkendőt a zseben keresztül rászorítottam a méretesre, mert az köpködni kezdett. 
- Te buta, várjál - mondta Panna, s közben magasra emelt bal lábát az ajtófélfának támasztotta, és dákom utolsó lüktetésével forró fürdőben részesítette a számára fenntartott bársonytokot. Tövénél megragadta a dákómat, és a megfelelő helyre csúsztatta, ahol az egyre jobban érezte magát. 
- Maradj nyugton - szólt rám. Mintha egy szivattyú és egy masszírozó gép egyszerre indult volna el: újra dárdás vitéz lettem. Ezt az érzést eddig még egyetlen lány sem tudta kihozni belőlem az együttléteink alatt. Csodás szép mellére szorította az arcomat, mellbimbójával csiklandozta a számat, és én ismét elolvadtam. 
- Menjünk be a szobába! Még nem fújták le a riadót, készítek a konyhában egy kicsi vacsorát a kicsi fiúnak, nehogy legyengüljön - mondta, s hamisan kacsintott. Pí közben átöltözött, s eléggé kihívóan, kissé szemtelenül vizslatott mindkettőnket. Pannát ez egyáltalán nem zavarta. Pillanatok alatt nagyadag rántottát készített, elővett egy üveg vörösbort, s ízlésesen megterítette az asztalt. Beszélgettünk, a bort kóstolgattuk, vártuk a riadó lefújását, de arra éjfélig sem került sor. 
- Nem mehetsz haza, itt kell aludnod. A konyhába beteszünk egy kerti ágyat, azon reggelig kibírod - mondta Panna, s szemmel veréssel felérő módon, nézett rám. 
Pí is marasztalt. 
- Mióta apa eltűnt a fronton, éjszakánként elfog a félelem, mert rosszakat álmodom. Nyugodtabban alszom, gyorsabban megnyugszom, ha többen vagyunk a házban. Megittuk a bort, s Pí elindult a szobájába. Az ajtóból visszafordult, felém intett, mintha még mondani szeretne valamit, de az anyja parancsolóan ránézett, ezért meg se szólalt. Panna megágyazott a konyhában, én pedig az ágyra ülve levettem a cipőmet és a zoknimat, s a nadrágszíjamra tettem a kezem. Ránéztem, hogy folytassam-e a vetkőzést vagy várjak, míg kimegy. Ő egy gyors mozdulattal lehúzta a nadrágomat alsógatyástul. Ott ültem égnek meredő bögyörővel. Panna hanyag mozdulattal lekapta a bugyiját, eldobta, majd felém fordulva rászúrta magát égnek meredő hústüskémre. Gyönyörű tomporával szitálni kezdett az ölemben, én meg alig bírtam visszatartani magam. A mellébe kapaszkodtam, nehogy hanyatt essek. A vég hamar bekövetkezett. 
- Nem kell ennyire sietned, kicsi fiú! Gondolj bármi másra, mondd fel az egyszeregyet magadban, legyen egy kis önuralmad. Hidd el, még hálásak lesznek az asszonyok, ha megfogadod a tanácsomat - mondta Panna, s én valóban kisfiúnak éreztem magam. 
- Aludj jól. Gondolom, altatódalra nem lesz szükséged. Reggel frissen, jó erőben ébredj! Ami történt, kettőnkre tartozik. Kacsintott, és kiment a konyhából. Befészkeltem magam az ágyba, és egy pillanat alatt elaludtam. Egyszer csak - kis idő elteltével - azt éreztem, hogy valami vakerászik a combom töve tájékán. Gondoltam, a macskájuk bújt mellém. Kinyitottam a szemem, de semmit sem láttam: vaksötét volt a konyhában a kötelező elsötétítés miatt. Felülés közben egy testbe ütköztem, s az orrom nagyon finom parfüm illatát szippantotta be. 
- Fel kell kelnem? - kérdeztem bizonytalanul. 
- Ne, ne kelj fel, adj egy kis helyet! - mondta egy Pannáénál lágyabb hang. Semmit sem láttam, de kissé zavartan beljebb húzódtam a keskeny ágyon. Egy kéz a paplant félrebillentette, és fejtől lábig rám csimpaszkodott egy karcsú test. A dudák méretéből rögtön éreztem, hogy nem Panna bújt mellém, ám ennek jelét nem adtam. Az ingemet felhúzva nyelvével simogatni kezdte a mellbimbóimat, s én éreztem, hogy sátorrá alakul a gatyám. Végigtapogatta a testemet, meglelte a bögyörőmet, de abban a pillanatban csuklani kezdett. Azonnal rátapadtam a szájára, félve, hogy Panna is meghallja, s akkor nagy bajban leszek, mert azt mondta, hogy a lánya tabu számomra, majd ő gondoskodik a szükségletemről. Óvatosan, zajt nem csapva, hátára fektettem titkos vendégemet, s megkerestem a moha közé rejtett, betömésre váró lyukat. Simogattam a finom pelyheket, végigcsókoltam illatos testét a nyakától a hasa aljáig, miközben ő remegett, meg-megvonaglott. Magára húzott, kezemet lába közé szorította, ujjamat csiklóján húzogatta. Borzasztóan begerjedtem. Combjai közé csúszva, kissé kapkodva célra tartottam a fegyverem. A nedves moha között épphogy becsúsztam. A makkom harapófogóba került, legalábbis úgy éreztem. A kantárom a beszakadás fájdalmával figyelmeztetett, hogy le kell állnom. Baromi csalódás ért. Azt hittem, szüzességi öv védi, mert nem tudtam behatolni a szokott módon. Próbálkoztam újra: a fej még valamennyire - talán félig - bebújt, de a kantárom pattanásig feszült. 
- Vigyázz rám - súgta, s ezzel egyértelműen elárulta magát. 
- Nem akarom ezt megtenni, mert te még nem voltál senkivel. Miért nem mondtad, hogy szűz vagy? 
- Ne hagyd abba, nagyon akarom, szeretném, szeretném - mondta, és hangja fojtott sírásba csuklott. Kezét összebilincselte a hátamon, így nem szabadulhattam szorításából. Megcsókoltam, sós könnyeit szétkentem az arcán. Kicsit hátrahúzódva ujjazni kezdtem, hogy tágítsak a hártyából képzett övön. A hártya nem volt vékony, alig tudtam a körmömmel egy picit beszakítani: a fájdalmat megrándult teste jelezte. Közben olyan pontra leltem, mely teljesen megőrítette. nem lehetett elszakadni tőle, lábaival átkarolva teljesen fogva tartott. Csapdába esett vadként vergődtem a szorításában, ő meg csak mondogatta, hogy "nagyon jó, nagyon jó, ne hagyd abba, folytasd", s ujjam körül valami sikamlós váladék keletkezett. Ekkor újra becsúsztam, és erőteljes, döfésszerű farmozdulattal teljesen behatoltam a kristálytiszta kehelybe. Különös melegség öntött el, amit ő visszatartott nyüszítéssel, meg-megránduló testtel tűrt. A párna alól kikapta bugyiját, és maga alá gyűrte. Nem elsietve, félig nyúzott testrészem fájdalmára és az övére is figyelve, finoman megdolgoztam. Szerencsére az anyja annyira kiszívott, hogy hosszabb ideig kibírtam tüzelés nélkül. Így nemcsak nekem, de neki is jobb volt, hiszen a fájdalom megszűnése után már csak az összebújás örömére tudott koncentrálni. Kis idő múlva csókcsatába kezdtem, mellén játszadoztam, s a csuszamlóssá vált hüvelyébe - nyílvesszőmmel fájdalommentesen újra célba találtam. Tanítani kezdtem, hogyan legyen aktív részese az egyesülésnek, hogy mindig eljusson a csúcsra. Csípőtől lefelé ritmikus mozgásra bírtam. A belövés pillanatában visszafogott "jaj, jaj, jaj" szavakkal adta tudtomra, hogy egész testét elöntötte az egyesülés öröme, megismerte az első orgazmus nagyszerű érzését. Összeölelkezve feküdtünk. Aprócska puszikat nyomott fülemre. Én benne felejtettem magam, ő pedig nem mozdult. 
- Menj vissza a szobádba, nehogy anyád észrevegye a kiruccanásod - mondtam. 
- Nem, nem, mert 6 óráig biztosan alszik. Mióta apukám eltűnt a fronton, altatót vesz be. Hét órára megy a gyárba, A gazdasági osztályon dolgozik, nagyon pontosnak kell lennie. 
- Mi baja lehet, ha elkésik? 
- Nem szabad elkésnie, mert már többször megvádolta a főnöke, hogy szabotál, de csak azért, mert nem fekszik le vele. Szorosan hozzábújtam. Beletúrtam hosszú, feketésbarna hajába, tarkóját simogattam, s nyakának selymes bőrét csókoltam. 
- Nagyon jó, hogy itt maradtál, mert Tomi már fél év óta nem mert összebújni velem. Pedig én annyira szerettem volna, mert az osztályban már mindegyik lány hencegve mesélt a kalandjairól. Ettől a mondattól lelkiismeretem felborzolódott, hisz eddig eszembe se jutott, hogy a barátom, Tomi szerelmét gyapálom. 
- Erre nem is gondoltam eddig. Hogyan leszel Tomival ezután? 
- Minden úgy lesz, ahogy volt. Én igazán szeretem Tomit, és ahogy lehet, összebújok vele. Már többször eljutottunk csókolózás közben a tettig, de pusztán az a tudat, hogy vérezhetek, az ájulásba kergette, mert nem bír vért látni. Ezért nem lett disznóvágás. Mostantól nem kell ettől félnie. Ő nem lett volna képes a szűzhártyám átszakítására, mert azt olvastuk együtt egy könyvből, hogy az vérzéssel jár, de ahogy te vigyázva segítettél rajtam, az alig fájt. Köszönöm, köszönöm! 
Egy csókot lehelt rá csendesen elfekvő mócsingomra. Mozdult, hogy csendben elmenjen. Én az ágy szélére ültem, ő a széttett lábam közé állt, hogy csókkal búcsúzzon. Ahogy selymes hálóingjén végigcsúsztattam a kezem, ahogy rám hajolva mellbimbói megcsiklandozták az arcomat és a számat, hihetetlen izgalom fogott el. Szenvedélyes csókja ébresztőt fújt. Egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon: az ágy felé fordítottam, kezét az, ágyra támasztottam, s ebben az előrehajolt pózban, teljes mélységben behatoltam az örömök völgyébe. 
- Na, na, ne tedd ezt velem, ezt én nem tudom, mit akarsz már megint! Az utolsó szó már elhaló suttogásba fulladt. Aztán beindult. Ősi, ösztönös mozgással csodálatos csúcsra juttatott. Csak rám figyelt, magára nem gondolt. 
- Most azt akarom, hogy neked legyen jó, olyan jó, ahogy a regényekben olvastam. Nagyon jó voltál hozzám, és hálás vagyok neked ezért. Sose felejtem el, a barátod akarok lenni. Juj, de nagyon jó nekem is. Nem is tudtam, hogy így is lehet. Most pont ott simogat, ahol olyan nagyon jó, szinte villámütésként fut végig a testemen egy megfogalmazhatatlan érzés. Kösz, köszönöm, ezt nem felejtem el sosem, és mindig hálával gondolok rád. Hisz te hoztál áldozatot, én kényszeríttettelek rá. Lelkiismereted ne terheld tetteddel. Nagyon nagy örömöt Okoztál, csak erre gondolj. Többszöri csókváltással, nehezen váltunk el. Hajnali fél öt volt: van még idő egy jó alvásra, gondoltam. Megvizsgáltam, milyen vagyok alul, és egy szivaccsal eltüntettem a csatatér rózsaszín maradványait a szőrzetemről, és tisztára mostam véres combomat. 
Tányérkoccanásra ébredtem. Kinyitottam a szemem. Már világos volt, s Panna egy áttetsző hálóingben állt az ablak előtt. Ahogy erősödött a nap gyenge fénye, úgy rajzolódott ki testének gyönyörű kontúrja. Ilyen formás csípőjű, karcsú, arányos combú női testet még nem öleltem, de nem is láttam. Álmos szemekkel, de ébredő vággyal csodáltam. 
- Hogy aludtál, kicsi fiú? Remélem, szépet álmodtál? - kacsintott hamis szemvágással, s hozzám lépve homlokon csókolt. 
Arcom a mellének szintjére emelkedett. Nem hagytam ki a kínálkozó alkalmat, hogy még egyszer e gyönyörű, feszülő labdák közé szorítsam az arcom. A jobb mellbimbóját csókolgattam, miközben félig hangosan morogtam, hogy a másik se legyen mostoha, s arra is ráborultam. Magához ölelve hátrálni kezdett, és egy székre ültetve meglovagolt: egy pillanat alatt becsúsztatta ágaskodó fullánkomat bársonytokjába. Beindult, mint egy motolla, melle ritmikus mozgásával arcomat pofozta. Gyorsított, teste megfeszült, fejét hátravetette. Zokogásszerűen vette a levegőt. Azt hittem, rosszul van. Alaposan meg kellett dolgoznia, mire kifújtam, de ez nagyon tetszett neki. 
- Na, most végre engem is a csúcsra juttattál, nem csak te élvezted a játékot - szólt. Rám dőlt, magához ölelt, szeretetteljes csókokkal becézgetett: szép mélykék szemében boldogság csillogott. Ránézett az órára, és rohant a fürdőszobába. Röpke öt perc alatt elkészült, s mentében csak annyit szólt vissza, hogy nyugodtan itt hagy, mert ezek után semmi sem történhet Pirivel. 
- Öltözz fel, készíts reggelit - mondta. - Egyél, és menj haza aludni. Piri sokáig szokott aludni, ne keltsd fel, de kenyeret, tejet hagyjál neki is. Pí az ajtó mögött leselkedve már hallotta az anyja utasításait. Nevetve jött hozzám. 
- Majd én készítek reggelit, a dolgokat nem kell elsietni - mondta, és az orromhoz dörgölte az orrát. A tegnapi és a mai Pí között lényeges változást láttam. Tegnap szürkének láttam a szemeit, ma pedig sötétkéken csillogtak. Határozott volt, tartása, mozgása, nevetése új nőként hozta közelebb hozzám. Korábban nem figyeltem rá, egy volt a négy-öt lány közül, akikkel összejártunk. A mostani Pí pedig egy ölelnivaló, kedves, kissé büszke fejtartású csodálatos nő volt. 
Reggeli után feltett egy lemezt a tekerős gramofonjára, melyről az "Argentínában hamis a leány" szólt, s táncolni kezdtünk. A fülemhez szorította száját, és alig hallhatóan súgta: 
- A fürdőszobában, mosakodás közben, kitapogattam a szűzhártyámat, s az csak az egyik oldalon szakadt be. Meg akarod nézni? 
Hirtelen se nyelni, se szólni nem tudtam, gombóc volt a torkomban. Magamhoz szorítottam, s ez számára igent jelentett, mert azonnal az ágyába húzott. 
- Vedd le a bugyimat! - mondta határozottan. 
Elég bizonytalanul, majdnem remegő kézzel emeltem meg két marokra való kugli fenekét, s eleget tettem a felszólításnak. Elém tárult egy csodálatos, finom pelyhekkel koszorúzott völgy, amit az éjszakai kemény bedolgozásnál nem láthattam. Nem tudtam, hogyan képzelte a megnézést. Látta, hogy totojázok, ezért megfogta a kezem, és többször végigcsúsztatta szeméremajkain. Ujjam becsúszott a nedves résen, és valóban éreztem egy elhajló, féloldalas akadályt. Majd ujjammal körbejárva ismét elértem a legérzékenyebb pontját. Erre ritmikus mozgásba kezdett, és szorosan megölelt. 
- Ne hagyd abba, ne hagyd abba, még, még, nagyon Jól Jaj, nem bírom tovább, most tégy magadévá, nagyon akarom - mondta, miközben letépte a nadrágom. Ez volt vele a tökéletes egyesülés. Hüvelyének izmai az anyjáéhoz hasonlóan dolgoztak, csak feszesebben: szinte satuba fogva masszírozta, forgatta, dédelgette tömőfámat. Ordítani szerettem volna, amikor eljött a döntő pillanat. Nem is éreztem, hogy körmével végigszántotta a hátamat. Fejét hátravetette, az alsó testét hozzám feszítette, majd elernyedt. Teste lágy lett, megadó, kielégült. 
- Jó vagy, nagyon jó vagy - pihegte. Néztem kéken sütő, gyönyörű szemét, csókoltam mindkettőt, simogattam kicsi, de formás melleit, puszilgattam őket. Nem tudtam betelni vele. Egy nap alatt azzá a nővé vált, akiről álmodoztam. Mosolygott, szemét félig lehunyta, s hagyta, hogy bármit megtegyek vele. Úgy feküdt ott, mintha hipnotikus állapotban lenne. 
- Ne menj el, maradj így - mondta. Nyakába fúrtam arcomat, és azt súgtam, hogy nagyon szeretem. Nem válaszolt, csak egy icipicit megrándult a teste, és jobban magához szorított. Megkereste alvó testrészemet, s ujja hegyével simogatta, vizsgálgatta a felhúzott bőr melletti árkot. Mosolyogva nézett rám, amikor életre kelt és megkeményedett az addig lágyan nyugvó húscsomó. 
- Engedd, hogy megnézzem, mitől tud így ágaskodni! Azzal máris felcsapta a paplant, és szemlélni kezdte a mozduló Janómat. Néhány pöccentéssel fokozta az ébresztést, majd közelebb hajolt, s oldalról, mint macska a kölykét, elkapta a szájával. Játszva dorombolt, morgott, s csodálkozott a duzzadás mértékén. 
- Jaj de érdekes, jaj de kár, hogy nekem nincs ilyenem - mondta, s magára húzott. Két karommal combjai alá nyúltam, és óvatosan feje mellé fektettem a lábait. Majdnem fejállásba került a teste, és így mélyedtem el az élvezetek völgyében. Most arra figyeltem, hogy ő kapjon meg mindent, amit ki lehet hozni ebből a nagyszerű fiatal testből. Megérte, hogy erre koncentráltam, mert olyan boldog arcot láthattam, mint korábban még sosem. Persze én sem jártam rosszul. 
- Mennem kell, már dél felé jár - mondtam. Pí nem akart még elengedni. 
- Maradj még, anya csak ötre ér haza. Adok ebédet - mondta, és eldugta a ruhámat. A ruháért folytatott birkózásban ugyan én győztem, mert két vállra fektettem, egész testemmel leszorítottam, és kiszámoltam, de a nyertes mégis Pí lett. Kemény csatát vívtunk: karmolt és harapott, s ezzel annyira felizgatott, hogy a két vállra fektetés után megérezte emelkedő dákómat. Ekkor már nem engedett felkelni: kezével, lábával átkulcsolta a derekam, és annyira leszorított, hogy csak vele együtt tudtam felkelni. A feltápászkodásom elegendő időt adott Pínek, hogy dákómat könnyedén magába süllyessze. Csókok közben, boldog mosollyal súgta: 
- Mégis én nyertem. 
Igaza volt. Egész délután kicsit erőszakosan, de gyengéden uralkodott rajtam. A "rajtam" szó szerint értendő. Testem minden négyzetcentiméterét csókjával kóstolgatta. Gerincemet erőteljes ütögetéssel és nyomással masszírozta. Mikor ülőgumóimat a végbél környékén dögönyözte, újra feltámadtam. Felemeltem, és felsőtestével a jól párnázott karosszékbe fektettem, combjait szétsimogattam, és teljes mélységig felszúrtam a dákómat. Ez a menet a kiütésig kétszer annyi ideig tartott, mint az eddigiek. Píből a dugattyúm erőteljes mozgása, mellének és csiklójának simogatása többször is kivallotta a kielégülés érzését. Felém fordult, szemei homályosak voltak. Szó nélkül nyakamba csókolt, átölelt és belém kapaszkodott egész testével rajtam lógott. Lassan kibontakoztam öleléséből, ágyba fektettem, megkerestem a ruháimat, és felöltöztem. Nem ellenkezett, amikor egy búcsúcsókkal hozzáhajoltam. Alig hallhatóan súgta: 
- Nem tudom, hogy bírom ki nélküled. Szeretlek, mindig várni foglak. 
Elváláskor rohadtul éreztem magam, mert akartam is őt, de lelkiismeret-furdalás is gyötört. Másnap elutaztam, hogy elkerüljem a találkozást a barátommal, valamint Pannával és Pível. 

-- 

Szveti a négy fiú éhes tekintetével találkozott, mikor rájuk nézett. 
- Dodó, fejezd be a zsebhokizást, inkább igyunk egyet, mert igazán kiszáradt a torkom - mondta, és jót húzott az üvegből. A fiúk összenéztek, s kissé elszontyolodva mondta ki Kuki a közös véleményüket: 
- Kár, hogy befejezted. 
- Ez, mint mondtam, a korábbi história volt, a folytatását a hatodik napon hallhatjátok.