MAI SZEX

- Na, ki lesz a következő? - kérdezte Szveti. Megállapodásuk szerint, aki az első beszámolót tartotta, kijelölheti a következőt. Szveti Dodót választotta, bár ketten Kukit javasolták. Dodó szabadkozott. 
- Legyen inkább Kuki a soros, mert más körülmények között, de velem is majdnem úgy történt minden, ahogy az előző este Szveti mesélte. Szveti után még azt hinnélek, hogy én csak kitaláltam az egészet. 
- Nincs kegyelem. Igaz, jó zamatú vörösbort hoztál, de a döntést meghoztuk, kezdheted a szöveget - mondta Kuki, és húzott egyet az üvegből. - Ha bátorság kell, ihatsz te is az üvegből. Azzal folytatta az ivást. Dodo megadta magát. 
- Tudjátok, a mi kisvárosunk igazi iskolaváros. Több középiskolába csak lányok járnak. Gimnazista koromban hol az egyik, hol a másik lányiskolával rendeztünk közös ünnepséget. Előfordult, hogy vegyes kórust alakítottunk, és sikeresen szerepeltünk egy-egy hazafias ünnepen. így nagyon könnyű volt ismerkedni, zsúrokra hívtak a lányok. De nem sikerült egy lányt sem hosszabb időre kiszakítani a bandából. Az idei nyár elején a jogászok nagy bált rendeztek: minden egyetemistát mozgósítottak, s kérték, hogy hozzunk lányokat is. Ismerőseim többnyire vidékiek voltak, de többségüknek nagy tanyájuk mellett a városban is volt házuk. Ezekben a házakban sűrűn rendeztünk táncos, társasjátékos összejöveteleket. Próbaként az egyik ismerős lány házához mentem, becsöngettem. Meglepetésemre egy igen csinos, vörös hajú, 35-40 körüli, mosolygó nő nyitott ajtót. Egy pillanat alatt rádöbbentem, hogy ez Klarisz anyja, csak eddig leeresztett hosszú hajjal nem láttam, mindig kalap volt a fején. A mamákra általában nem figyeltünk, erre most egy gyönyörű nő állt előttem, a háta közepéig érő hajjal. 
- Nagyságos asszonyom - kezdtem, de nem hagyta folytatni. Elmosolyodott meglepetést eláruló tekintetem láttán, s megkérdezte: 
- Klariszhoz jött? Itthon van, de nem mondta, hogy vendéget vár. Jöjjön be, fiatalúr, én vagyok Klarisz anyja, szólítson Tildának. Klarisz egy lenge, inkább hálóingnek látszó ruhában feküdt a pamlagon, s egy nőknek írt folyóiratot lapozgatott. Hosszú, barna haja leeresztve takarta fél mellét. Sötétkék szemében az ablakon bekúszó napfény tükröződött. Teltebb volt az anyjánál, de félig oldalt fekvő állapotban, relatíve karcsúnak mutatkozott erősen kidomborodó alsótestéhez képest. Azt egyből láttam, hogy nem az anyja fajtája. Az apjáról legendákat meséltek szüleim: tiszti egyenruhájában a legszebb férfi volt a városban, bolondultak érte a lányos anyák. Állítólag Tildát 17 éves korában megszöktette, mert csak így vehette el a 300 holdas család lányát. Mulatós, duhajkodó ember volt, nem szerette a tanyával járó ügyek intézését, gyakran kimaradt, s napokig nem talált haza. Négy éve egyik tiszttársával párbajozott, mert az állítólag erőszakoskodott a feleségével. A párbajban olyan súlyos sebet kapott, hogy fél évre rá meghalt. Azóta Klarisz anyja csak a birtokkal törődött, a városban nagyon ritkán jelent meg. Kinn élt a nyolcszobás kastélyban, amelyet csak tanyának neveztek. Az iskolaév alatt a városi házban Klariszt egy néhány évvel idősebb, volt játszótársa szolgálta ki, akinek az anyja belső cseléd volt a tanyán. 
- Szombaton a Nemzeti Szálló nagytermében jogászbál lesz - mondtam, s szeretném, ha elkísérhetném Klariszt, természetesen Tilda asszonnyal együtt. Erre a megszólításra mindketten nagyot kacagtak, s azt mondták, hogy készültek a bálra, s örülnek, hogy lesz egy ilyen udvarias kísérőjük. 
Tegezésre váltva, Tilda azt mondta: 
- Hétre gyere értünk. Megkínáltak süteménnyel és egy édeskés, erős itallal, amelyről kiderült, hogy az ő specialitásuk: kevertnek nevezik. 
- Menjetek, vásároljatok Klarisz báli ruhájára egy modern kitűzőt, amiből csak egy van. Vásároltunk, a presszóban kávéztunk, a cukrászdában pedig krémest ettünk. Bár kissé kínosan érintett, de Klarisz mindkét helyen ragaszkodott hozzá, hogy ő fizessen. Tudjátok, milyen szarul vagyok hazulról támogatva, s ha én fizetek, nem maradt volna báli belépőre se, ezért a sértődést csak mímeltem. Klarisz viszont mindenre megjegyzést tett, szenvedélyesen szidta a presszó kávéját, mert ez csak moslék az ő kávéjához képest. 
- Menjünk haza, megmutatom milyen az igazi kávé, frissen pörkölt kávéból készítve. Az anyja, meglepetésemre, már nem volt otthon. Kiment a tanyára, de hátrahagyott egy levelet, melyben csak annyi volt: "Értem jöttek, mert a Szegfűből kilóg a borjú lába. Puszi." 
Klarisz egy könnyebb, kissé áttetsző blúzba bújt, és öntött a kevertből. Meg sem várta, míg én megfogom a poharamat, hanem gyorsan kihörpintette az övét. Megfőzte a kávét, és olyan finom porceláncsészéket hozott be, hogy alig mertem kézbe venni őket. Mielőtt kitöltötte a kávét, meg kellett inni még egy pohárral a kevertből. Igaza volt, a kávéjának íze, illata, aromája átjárta egész belsőmet. 
- Arany kezed van. Megengeded, hogy megcsókoljam, hiszen ilyen jó kávét valóban nem ittam még sehol 
- mondtam, miközben megfogtam a kezeit, s számmal alig érintve őket, mindkettőt megcsókoltam. Ahogy felegyenesedtem a csókból, elkapta a fejemet, s kegyetlenül a számba harapott. Majd szétfeszítette ajkaimat a nyelvével, amelyet megpörgetett a számban. Apró lépésekkel próbáltam hátrálni, de ő nyomult előre. A pamlagra döntött: teljesen rápréselt a testével. A száját nem vette le a számról, nyelve is dolgozott, s közben letépett két gombot az ingemről. Szőrös mellembe túrta a kezét, s mintha számlálni akarná, szálanként húzgálni kezdte szőrzetemet. Egyik kezével a fejemet szorította, a másik kezével elindult a testemen lefelé. Széttépte a nadrágcsatomat, és lerántotta a gatyámat. Keményen ágaskodó slagom alá nyúlva a fügéimet kezdte morzsolgatni. Képzelhetitek, mit éltem át. 
- Hajaj, el tudjuk képzelni - mondták négyen egyszerre. 
- Ne hagyd abba, folytasd! 
- Attól féltem, hogy nem tudom visszatartani, és kilövellek, mint egy szökőkút. Mikor megérezte, hogy lüktető mozgásba kezd a Janó, hátamra fektetett, ledobta a bugyiját, ráhúzta magát a zászlórúdra, fejét hátravetette, és baromi sebességgel fejni kezdett. Én mozdulni sem tudtam, pedig néha úgy éreztem, hogy derékba töri féltett szerszámomat. Nem akarta abbahagyni, csak hintáztatta rajtam a testét megállás nélkül. Átnyaláboltam gömbölyded fenekét, leszorítottam, hogy csökkenjen a ritmus, mert már kidörgölte a combomat is. Ez nemhogy visszafogta volna őt, hanem még nagyobb lendülettel ringatta magát. Nekem is hihetetlennek tűnt, de újra feltámasztott, és harmadszor is elmentem. Ekkor csökkentette mozgásának sebességét, rám omlott, miközben éreztem tüdejének gyors tágulását, szívének száz feletti lüktetését. Mit gondoltok, mit mondott? 
- Na, látod, ez most jól esett! - közölte lezserül, mintha egy almával kínáltam volna meg, és azt jóízűen elfogyasztotta. - Egész évben kerülgettél, miért féltél tőlem? Ezt a Klariszt eddig nem ismertem. Lefejtettem róla a blúzát: melle gupiterlabda keménységű volt. Nagyon szép volt a bőre. Köldöke alatt közvetlenül pelyhesedett, de ágyékát drótszerű, dús, bozontos, vörösbarna szőrzet borította. Ha én kezdeményezem az összebújást, nehezen találtam volna meg abban a mennyek kapuját. Látjátok, milyen nagy a tenyerem, de ekkora szőrzettel borított puncit nem tudtam volna letakarni vele. Gyere - hívott, mosakodjunk meg! Beállt a kádba, és egy szivacsot nyomott a kezembe. Megkért, hogy mossam le őt tetőtől talpig, kívül-belül. Ez akkora izgalmat váltott ki belőlem, hogy egy idő után majdnem a hasamat verte a kivörösödött dákom. . 
- Most pedig én jövök - mondta, s lemosott engem is. Ezután lehajolt, felhúzta a bőrt a Janómról, és teljesen beszippantotta azt. Egy pillanatra lemerevedtem, gerincemben az idegpályákon a kéj molekulái száguldoztak az agyam felé. Nyelvének csiklandozásait alig bírtam elviselni. Én ilyet még nem éreztem, ilyen kapcsolatom még nem volt. Szabadkozni próbáltam, de annyira jó érzés fogott el, hogy távolodás helyett még jobban hozzá bújtam. Amikor megérezte, hogy repedésig feszültem, hirtelen felegyenesedett, egyik lábát a kád szélére támasztotta, és robbanásig feszült vesszőmet becsúsztatta a testébe. Egy mozdulat nélkül kifújtam. Ekkor viszont beindult, s bár újabb töltetig nem tudott feltornázni, de a merevedést kihasználva elérte célját. Sikkantva hátravetette magát: alig tudtam megtartani. Nem bírt uralkodni magán, körmeit hátamba mélyesztve szorított magához. Újabb mosakodás után visszafeküdtünk a pamlagra. Arra gondoltam, hogy a "három a magyar igazság"-ot már bőven teljesítettem, megpihenhetünk, s nyugodtan beszélgethetünk. A kezem nem nyugodott: az egész testét simogattam minden vágyakozás nélkül. Megsimogattam a combját, amelyet belül hártya finomságúnak éreztem. Miközben a szemét csókolgattam, két ujjammal bebújtam a combjai közt megbúvó, meleg, sikamlós nyílásba. Figyeltem, melyik pontnál szorítja össze a combját, s ott tovább matattam. Erőteljesebb mozgással, csiklóját sodorgatva elértem, hogy feljusson a csúcsra. Hozzám bújt, megfeszítette a testét, majd elernyedt és zokogni kezdett. Könnyeit nyakamba csurgatta. Csókolgatva vigasztaltam. 
- Engem mindenki kihasznált. Az unokabátyám szerelem nélkül megerőszakolt 15 éves koromban, s azóta bárki közelébe kerültem, nem éreztem a szeretetét. Ez vitt arra, hogy minden férfit lerohanjak, de ez számomra sosem hozott kielégülést. Most ugyanezt tettem veled is, de amikor másodszor hozzám értél, elindult a gyomromban egy vibráló remegés, ami elterjedt az egész testemben. Megijedtem, féltem, hogy rosszul leszek, mert ilyen szédült repülést még sosem éreztem. Kösz, Dó - mondta, és szipogva, hálásan csókolgatott. Simogattam, csókolgattam, ő pedig nagyon lágyan, nem olyan erőszakosan, mint először, lehelgette fáradt hústüskémet. Én pedig elsimítottam a bozontját, megpusziltam kis- és nagyajkát, duzzadt csiklóját. Ez ismét csodát tett: melle, szeméremdombja megduzzadt. Hihetetlen gyorsan megkeményedtem, és az ő beleegyezésével forró tüzelésű hüvelyébe mélyedtem. Ha éreztetek igazi beteljesülést, ez az volt. Szelíd, kislányos mozdulatokkal juttatott a csúcsra. Éreztem, hogy most mindent nekem akar adni, magával nem törődik. Megpihentünk, s folyamatosan kérdezgettük egymást, sokat beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy sem én, sem barátaim nem mertünk közelebbi kapcsolatot kezdeményezni vele, nemcsak gazdagsága miatt, hanem egész megjelenése valahogy taszítóan hatott ránk. Megegyeztünk, hogy egész nyáron együtt leszünk. Elpanaszolta, hogy az anyja férjhez akarja adni. Azért jöttek be a tanyáról, hogy a jogászbálon kívül is mindegyik bálra - a mérnökbálra, a gazdászbálra, az orvos bálra - elmenjenek, mert az anyja egyedül már nem bírja a gazdaság terhét cipelni, ezért neki férjhez kell mennie. 
- Ugye, elkísérsz mindegyikre, mert másképpen nem megyek el, ám akkor családi botrány lesz, ami számomra nem végződne jól. Anyám hozzá fog adni egy idősebb szomszédhoz, akinek kétszer annyi földje mellett egy nagy ménese is van. Azt hittem, korábban, hogy anyám miatt jár hozzánk oly gyakran, de Mari barátnőm megsúgta, hogy csak akkor jön, amikor én is a tanyán vagyok. Nem szeretnék a felesége lenni, nem szeretem. Így telt el az egész nap, míg a hétszínű szivárványt nem teljesítettük. A jogászbál, mint minden évben, nagyszerűen sikerült, Klarisszal is, anyjával - Tildával - is sokat táncoltam. Tilda fél liter kevertet kért az asztalára, kikötve, hogy 3 deci 60-as rum és 2 deci császárkörte legyen benne. Többször töltött magának. Nagyon jó kedvvel táncolt, még figurára Is kapható volt, Csillogó szemmel biztatott, hogy mutassam be Klariszt ennek vagy annak a végzős fiúnak, mert neki is tetszenek, Rosszul esett az, hogy természetesnek vette, hogy ellátom ezt a feladatot, mint egy alkalmazott. Dacos háborgás indult meg bensőmben. Szemtelen lettem. Nyilván a kevert is rásegített, magamhoz rántottam Tildát, és a fülébe csókoltam, a hatástól megijedtem. Rám nézett zöld szemeivel, melyben csillagosat láttam, s azt hittem rögtön, mindenki szeme láttára kipofoz a teremből. Ehelyett kezét a fenekemre csúsztatta, és magához húzott, hasát szorosan hasamhoz préselte, s a tánc ritmusát követve, combját mélyen a lábaim közé tuszkolta. 
- Nagyon hálás tudok lenni: ha jó leszel, és Klariszt férjhez adjuk, fedezem az egyetemi költségeidet, apádnak pedig bérbe adom azt a rétet, amit már sokszor kért tőlem, és annyira szeretné megkapni suttogta nyakamba bújva. Leállt bennem minden, üres lettem: én ilyesmivel még nem találkoztam. A szemtelen szorítás nem mertem lazítani, és ő azt beleegyezésnek vette. Mosolyogva nézett rám, nyakamba törölte az orrát, csiklandozgatta a fenekem fölötti csigolyákat, amitől istentelenül hegerjedtem. Szerencsére a zenészek is piálásra szánták magukat, így hosszabb szünet következett, ami alatt le tudtam higgadni. Klariszt partnere az asztalunkhoz kísérte, udvariasan megköszönte a táncot, és reményét fejezte ki, hogy még sokat táncolhatnak. Az anyja jelentőségteljes pillantással szemlélte, s megkérdezte, hányad éves? A válasz nagyon kedvező volt Tilda számára, mert a fiú már egy éve fogalmazó volt a bíróságon. Tilda biztatta Klariszt, hogy beszélgessen a fiúval, tudja meg, kik a szülei, hová valósi. Kikötöttem, hogy a következő tánc az enyém. 
Tánc közben Klarisz hozzám bújt. 
- Szökjünk el innen! - kérte. - Szétrobbanok mérgemben, ha itt kell maradnom, és ilyen balfácánnal kell társalognom, aki nem tud egy értelmes témáról egy mondatnál többet mondani. Csak a kérdésekre felel, a vízszínű szeme pedig mindig másfelé jár, nem mer a szemembe nézni. Undorodom az ilyen pasiktól. 
- Ne akarj botrányt. A következő táncnál indítványozom anyádnál, hogy hazakísérlek benneteket, mert itt már nem találunk megfelelő partit. Későre jár, a többség már berúgott, nem érdemes maradni. Míg mi táncoltunk, addig a kevert elpárolgott az üvegből, amit a mind szabadabban viselkedő Tilda mozgása bizonyított. Belém karolt, és azt mondta, "gyere, vigyél haza". Lekértem - egy botladozó ügyvédbojtártól Klariszt, és hazakísértem őket. 
Be kellett mennem velük, s be kellett húznom az ablakokon az elsötétítő függönyöket. Tilda beküldte Klariszt a fürdőszobába, és fáradtságára hivatkozva kérte, hogy feküdjön le. Engem leültetett, a szekrényből kivett egy kevertet tartalmazó üveget, és a kezembe nyomta. Töltenem kellett, de csak két poharat tett az asztalra. 
- Klarisznak is töltsünk. 
- Nem kell, ő még kislány, neki ilyenkor már aludni kell. Ahogy Klarisz kijött a fürdőszobából, Tilda homlokon csókolta, jó éjszakát kívánt neki, és aludni küldte. Klarisz hozzám jött: 
- Ne haragudj - súgta, és két kicsi puszit adott. - Holnap este elkísérhetnél a moziba - mondta hangosan. 
- Jól van édesem, csak aludd ki magad, már most is karikásak a szemeid - mondta Tilda. Kettesben maradtunk. Kóstolgattuk a kevertet, beszélgetést imitáltunk, de mindig elakadtunk. Lányokkal szabadon tudtam viccelődni, még durvább poénokat is elsütögettem, anélkül, hogy megharagudtak volna. Tildával ez nem ment: gátlásos lettem a puszta gondolatra is, ami az agyamban mocorgott. Tán egy óra is eltelt, mikor Tilda a fürdőszobába indult. A vastag szőnyegen megbotlott, és szándékosan vagy véletlenül elhasalt. Nem gondoltam, hogy ennyire megártott neki a kevert, nem szívhatott be ennyire, bár a bálon is kitett magáért. Felém, nyújtotta a kezét. Igyekeztem felemelni, de magához rántott. Rátapadt a számra, s miközben egyik kezével a haját bontotta, a másikkal benyúlt: az ingembe, és a mellbimbómat kezdte körkörösen simogatni. Jó és rossz érzés hullámzott bennem. Szabadulni akartam, de magához szorított. 
- Négy éve nem voltam senkié, lehet, hogy visszatért a szüzességem. Nem akarod elvenni? - kérdezte. Ez Klariszt juttatta eszembe, megborzongtam. Közben kigombolta a sliccemet, és megérezte, hogy nagyon kidomborodik a gatyám: van ott valami, ami most nagyon kell neki. Gyönyörű kibontott haját rám terítette: tudjátok, a vörös hajú lányoktól mindig megbolondultam, s most is ez lett a vesztem. Megszabadítottam a ruhájától, s Klarisz bozótjánál is hatalmasabb, összegöndörödő, vörös védőbozóttal kerültem szembe. Ledobáltam a cipőm, nadrágom, gatyám, és letéptem az ingem. Meztelen testünk forróságát érezve megtáltosodtam. Jó formájú mellének hegyesen előre meredő bimbóját úgy szívtam, mint anyám mellét csecsemőkoromban. Csókoltam száját, fülét, szemét, majd éppen hogy domborodó hasát. Köldökénél elakadtam: azt nyelvemmel csiklandoztam. Felnyögött és betuszkolta templomgyertyányira nőtt hústüskémet a szőrök között megbújó és felduzzadt ajkak közé. A lábbal hajtott Singer varrógép sebességét meghaladva forgott, mozgott. Ha azt érezte, hogy köpni fogok, derekamra kulcsolta lábait, megtörte egy kicsit, és ettől a kezdeti állapothoz tértem vissza. Többször megismételte ezt, s emiatt nem következett be a tartály kiürítése. Már kényelmetlenül éreztem magam, mert attól tartottam, hogy el sem juthatok a megnyugvásig, és férfiatlan taknyos kölyöknek fog tartani. Nem tudtam, hogy csak a köpködést akarja elodázni, mert még nem ért a csúcsra. Egyszer csak megfeszült, fejét hátravetette, szaggatva lélegzett, elernyedt, és apró szitálással hagyta, hogy teljesen behatoljak, és elvérezzek. Hihetetlen sokáig lüktettem, s ő ringatott, ringatott. 
- Nem tudod, Dodó, hogy mit jelentettél most nekem, e nélkül már megőrültem volna. A fekete ugarolt föld is csak egy évig haszontalan, a testemet pedig már négy éve ugaroltam. Négy száraz év után lepókhálóztunk, újra nő vagyok - mondta fanyar mosollyal. - Nem tudtam, hogy ilyen erős vagy, s ennyit tudsz nyújtani. Nyughass, maradj ben még egy kicsit. Örülök, hogy velem vagy. Én közben bebújtam hajának vörös sátrába, beszívtam illatát, mert azt akartam, hogy ez mindig velem maradjon. Nem tudatosult bennem, hogy Tilda idősebb nálam, úgy éreztem, hogy velem egykorú lányt ölelek. 
- Vigyázz Klariszra - kért Tilda. - Benn marad a városban, kísérd el a következő bálba is, őrizd meg úgy, ahogy van. Nehéz kamaszkora volt, még most sem heverte ki. Jól megvagyunk egymással, de nem mond el mindent. Sokszor elvonul, magába zárkózik, és gyötrő gondolataival foglalkozik. Talán ha férjhez megy, kiheveri a vele történtek rossz emlékeit, de erről ne kérdezd, hátha már túl van rajta - mondta, és hosszan megcsókolt. 
- Drága Tilda, nagyon jó veled. Most már elmondhatom, hogy nagyon féltem egy ilyen kapcsolattól. Ezzel a gyönyörű hajjal nemcsak csodálatosan szép vagy, hanem királynőm is lettél. 
Közben csókoltam haját, szemét, nyakát, majd mindkét mellét az arcomhoz szorítottam. 
- Dodó, nem mondom, hogy felejtsd el ezt a számomra is új életet jelentő estét, de azt szeretném, hogy csak az emlékeidben maradjak meg. Fájó szívvel arra gondoltam, hogy ez a soha vissza nem térést jelentő búcsúmondat. Elhúzódtam tőle: hagyta, és elmentem. Hajnalig bolyongtam a várost kerülő folyó partján. Nemcsak kívülről támadtak a szúnyogok, hanem agyamban is ezerszámra röpködtek gondolat formájában. 
Keveset tudtam aludni, de estefelé meglátogattam Klariszt, aki tartózkodón viselkedett. Csak az arcomra nyomott egy icipici csókot. Úgy éreztem, hogy tőlem nem is várja a viszonzást. Anyja már korán reggel elment, nem beszélt vele. Nem tudtam, de gyanítottam, hogy az éjszaka történteket megleste, és ez gyötörheti. Nem kínált meg semmivel, elmentünk a moziba. Ott megpróbáltam közelebb kerülni hozzá, de nem reagált kezdeményezésemre, pedig tudta, hogy a páholy a csókolódzó párok számára van kialakítva. Igencsak elszomorodtam, legalább barátként szerettem volna megtartani. Hazakísértem, s vágyakozva vártam az ajtó előtt egy kezdeményező szót. 
- Be akarsz jönni? - kérdezte unottan. Szomorúan ránéztem, gyomrom összehúzódott. 
- Majd ha igazán akarod - mondtam. - Szervusz. 
Elmentem, pedig nagyon szerettem volna vele maradni. Állt a kapuban, és nézett utánam. Többször is hátranéztem, de nem hívott vissza. Nehezen, gyötrődve vártam a szombatot, hogy a mi bálunkra, a mérnökhallgatók báljára elkísérjem. 
Délelőtt felkerestem. Ismét az anyja nyitott ajtót, s rögtön közölte, hogy Klarisz nem akar menni, beszéljek vele. Nyakig betakarva feküdt a pamlagon, s kék szeme most nem tükrözte vissza az ablakon beóvatoskodó napsugarat. Mellé ültem, lábát az ölembe tettem, mert így jobban elfértünk. 
Tilda azt mondta, hogy ő szép akar lenni, ezért elmegy a szépségszalonba, mert reméli, hogy Klarisznak megjön az esze, és jön ő is. Klarisz nem húzta el a lábát, hagyta, hogy masszírozzam az ujjait, a talpát. Becsukta a szemét, mozdulatlanul feküdt. Nagyon szépek voltak a lábujjai. Mindegyiket csókolgattam, a talpát csiklandoztam. Egyszer-egyszer megremegett, de nem nyújtotta a kezét, nem biztatott. Nagyon elszontyolodtam, elátkoztam gyengeségemet, a gyönyörű éjszakát, mely számomra csak álommá változott. 
- Anyám boldogan énekelt. Az után, hogy engem aludni küldött, mit tettél vele? - kérdezte. - Évek óta nem hallottam tőle ilyen kitárulkozó, hálaadó népdalt, mely két szerelmesről szól. Összejöttetek ti, pedig én vártalak akkor éjszaka, mert gondoltam, ott alszol a vendégszobában. Be is mentem éjjel, tapogattam az ágyat, de nem voltál ott. Ültem az ágy szélén, magamhoz öleltem a vánkost, rád gondoltam. Nagyon kívántalak, de nem nyúltam magamhoz. Azt akartam, hogy mucusomnak csak te legyél a lakója. De anyámmal maradtál, majd elmentél, pedig én az ajtóból jeleztem, hogy várni foglak. 
Folyt a szó belőle, nem tudtam leállítani. Szemem sötét kútja nagyon nagy szomorúsággal volt teli. Ezt észrevette, s megcsókolt. 
- Ne tegyél velem ilyet, még akkor se, ha arra az anyám kérne - mondta. A feszültséget sikerült feloldani, de az előző együttlét felparázsló, mindent odaadó szerelmes pillantása elmaradt. 
- Hétre jövök. Édesanyádat ne bántsd, nagyon szeret téged, aggódik érted. Négy éven keresztül csak a munkája és te voltál minden gondolata. Azt mondta, hogy most szabadult fel a négy éven át tartó, kegyetlen nyomás alól, amit titkolt előtted. Szerette volna, hogy neked könnyebb legyen, a gondjait maga kívánta megoldani - mondtam, és hazamentem. A mi bálunk is hasonlóan zajlott le, mint a jogászoké. Nem volt akkora felhajtás, de Tildát is, Klariszt is körülrajongták: nagyon jól érezték magukat. Hajnalodott, mire a barátaim hazaindultak. Mi is velük mentünk egy darabig. Klarisz kért, hogy aludjam náluk, mert délelőtt az anyja engem is ki akar vinni a tanyára. Mindketten bekísértek a vendégszobába, ahol hatalmas franciaágy állt sok puha párnával, paplannal. Jobbról- balról puszikat adtak, s mondták, hogy nézzem meg a szoba négy sarkát, mert akkor az álmom beteljesül. Könnyű mosdás után ledobtam magamról minden ruhadarabot, bebújtam az ágyba, és mélyen elaludtam. 
Arra ébredtem, hogy üdítő francia parfüm illata árad felém jobb oldalról. Szememet ki sem nyitva másik oldalamra fordultam, ahonnan egy kicsit erősebb, bujább illatot szippantottam be. Azt hittem, álmodom. Szememet kinyitva láttam, hogy anya és lánya fekszenek mellettem, mélyen alszanak, úgy vigyázzák álmomat. Fejemet oldalt fordítottam, és leheletnyi csókot adtam Klarisznak, aki elmosolyodott. A mocorgásra Tilda is felébredt. 
- Mit álmodtál? - volt az első kérdése, de erre nem tudtam felelni, mert ha volt is álmom, nem emlékeztem rá. 
Tilda átnézett a fejem felett. Finom mozdulattal rászorította az arcomra Klarisz fejét, és keze a paplan alatt végigcsúszott a combom tövéig. Ott megtalálta, amit keresett, s ujjai játszani kezdtek a furulyámon. Klarisz szívta a számat, nyelve pofozta az enyémet, s teljesen betakart a hajával. Tilda feje már a paplan alatt volt, s nagy erővel próbálta megszólaltatni a furulyámat. A vészhelyzet kialakulása előtt elengedte, hirtelen felkelt és kiment. Ekkor Klarisz, háttal felém, az árbocrúdra tűzte magát. Csak most láttam, milyen gyönyörűen kidolgozott, csak a szobrász fantáziája által elképzelt domborulatai vannak. A körkörös és előre-hátra mozgása olyan erőteljes volt, hogy többször felszisszentem, mert úgy éreztem, hogy tőből kitöri az árbocrudamat. Igaz, kétszer is a mennybe röpített, majd lefordult, mint bagzó nyúl a nőstényről dolga végeztével. Egy kis idő múlva szorosan megölelt, s könnyes szemmel csókolgatott. Féloldalt fordultam, simogattam a mellét, mert nem tudtam betelni vele: felkínálta a bimbóit, s csókolnom kellett. Combjai közé csusszantam s mivel még jól tartotta magát a farkincám, mucusába bújtattam. 
- Holnap el kell utaznom apai nagyanyámhoz, aki nagyon aranyos bunyevác asszony - mondta szomorúan, könnyezve. - Nem találkozhatunk többet, ezért rendezte anya úgy a reggeli ébresztésedet. 
Egy pillanatig úgy éreztem, hogy összeomlik bennem minden. 
- Ne menj, míg itthon vagyok - kértem önzően. - Megértheti anyád is, hogy számodra kell a szeretet, ha nem is szerelemmel fűtött. Tudom, még ha mindketten akarnánk, akkor sem juthatnánk az oltár elé. Akkora a hagyomány ereje, amely a két család közötti különbség miatt ezt nem engedné meg. Kiáramló szeretetét belém csókolta. Élesztgette meggyötört péniszemet, letörölgette, s fülemhez hajolva csókkal súgta: szeretné látni, amikor feltámad, s büszkén felemeli a fejét. Rátapadt, mint a pióca, s úgy láttam, ez nagyobb gerjedelmet vált ki belőle, mintha azonnal belecsusszanna. 
- Látod, mit tudok: emelkedik, integet. Juj, de érdekes! Nagyon szeretlek - mondta, és csókolni kezdte. - Anyu szeretne egy kis pénzhez juttatni, mielőtt visszamész az egyetemre. A cséplőgép mellett dolgozó csapat bandagazdája a mázsánál egy diákot akar alkalmazni, mert annak kevesebb rész jár. Anyu téged ajánlott. Kérlek, fogadd el, ne sértsd meg őt. Hálás lesz, ha segítesz neki. Az elszakadást előkészítő két puszit adott. Magamba roskadtam, szólni is nehezemre esett, szemem, akaratom ellenére bepárásodott, inkább csak bólogattam. Beleegyezésnek vette. 
- Most menj haza. Hozz magaddal minden szükséges holmit két hétre, mert a tanyán a cséplés hajnaltól késő estig tart, nem tudsz hazamenni. Nyolcra gyere vissza, kivisznek a tanyára. Így történt, hogy egy gyönyörűen induló nyár derékba törten megszakadt. Kinn a tanyán Tilda fogadott, aki most inkább egy ispán volt, mintsem Tilda. Egy lépéssel mögötte állt egy nagyon szép barna lány, copfja a segge partját verte. 
- Minden este, akármilyen későn végeztek, a napi mázsálás eredményét lóháton vagy biciklin be kell hoznod, mert pontosan, naprakészen könyvelek mindent. Megsúgták ugyanis, hogy rendszeresen ellenőrizni fognak, nehogy a beszolgáltatás elől eldugjak a gabonából. 
- Láttam a fészerben egy biciklit, majd azzal jövök-megyek. 
- Ha akarsz, itt alhatsz az egyik vendégszobában, Mari - hátrabiccentett a fejével - már elkészítette. De vissza is mehetsz a summás lányok közé, mert akkor reggel tovább alhatsz, ha hagynak - mondta kissé gúnyosan. 

Ezt Mari előtt, aki mosolyogva rám kacsintott, sértőnek éreztem. 
- Igen, jó lesz nekem a summásokkal aludni - válaszoltam. Klariszról semmit sem kérdezett, pedig szerettem volna szóba hozni, megtudni, hogy elment-e, s miért küldte el. 
- Ha kedved van, keresd meg a lovászt, ad egy nyugodt kancát, azzal járhatod a határt. Egy órára jelenj meg, mert veled szeretnék ebédelni. Pontos légy! Ha napközben megéhezel, fordulj Marihoz, ő majd ellát. Nagyon vártam a delet, de csuda lassan telt az idő. Összebarátkoztam a lovásszal, Matyival: egy-két évvel volt csak idősebb nálam. Megmondta, miként kezeljem a Fecske nevű lovat, hogyan rögzítsem szabályosan a nyerget, hogy az se a ló hátát, se az én seggemet ne törje fel. Azt mondta, két-három napig ne lovagoljak többet egy-egy óránál, az is inkább jártatásszerű legyen. Ismerkedjek Fecskével, ligetesre, vágtázásra ráérek még, és akkor szívesen segít majd. 
- Ha megjárattad, csutakold le, és adjál neki egy szem kockacukrot, meg fogja hálálni - mondta Matyi. Az ebédet a nagy fákkal árnyékolt hátsó teraszon szolgálták fel. Tilda egy könnyű, a férfi szemnek mindent megmutató nyári ruhában jelent meg. Intett, hogy fogyasszuk el a kitöltött italt. Mire a pohárhoz nyúltam, hogy udvariasan köszöntsem, az ő pohara már üres volt. Zavarba jöttem, és ő ezt élvezettel nézte. 
- No, fiú, töltök még egy pohárral! Kívánj jó egészséget, hiszen nagyon régen volt ebédlőtársam, elfeledkeztem már az illemről - mondta nevetve, s a poharakat most teletöltötte. Szemébe néztem. Összeérintettük a poharakat, egészségére kívántam, s megjegyeztem, hogy nagyon Örülök a meghívásának. Engedje meg, hogy kezet csókoljak. Felálltam, mellé léptem, de lehajolni már nem volt időm, mert átkarolt és szájon csókolt, akár a lánya. Úgy látszik, ez családi szokás, gondoltam. 
- Elszoktam a formaságoktól négy év alatt, mert férfiként végeztem egyedül minden munkát, társam nem volt - mondta, s kimerte a tányéromba a levest. 
Mielőtt a délutáni kóborlásom elkezdtem volna, közölte, hogy nyolckor van a vacsora, ne késsek, mert nem szeret várakozni. Körülsétáltam a tavat, megnéztem a tehenészetet, szoptattam egy csúcsos edényből a borjakat, gyönyörködtem a csikók egymással incselkedő játszadozásában, így telt el a nap, de Klarisz hiánya változatlanul gyötört. Felfrissítettem magam, és nyolckor megjelentem az ebédlőben. Tilda éppen kicserélt egy tányért: az asztal bal oldaláról a jobb oldalára tette, s intett, hogy üljek le. Délben szemben ültünk egymással, most mellette volt a terítékem. Leüléskor összekoccant a térdünk, de nem húzta vissza. Elosztotta a kacsasült szeleteket, egy kristálypohárkába valamilyen fehér italt töltött, s mintha akkor érkeztem volna a tanyára, azt mondta, hogy isten hozott. Koccintott, és egy hajtásra kihörpintette az italát. Követtem a példáját, s utána nem tudtam megszólalni, mert tüzes kések hasogatták torkomat. 
- Na mi van, kisfiú, csak az ágyban vagy legény? Megjegyzése elárulta, hogy Klarisszal töltött együttlétünk, melyet ő hozott össze, sebet hagyott benne. A kacsasült nagyon ízlett, vörösbort ittunk hozzá, s poharazgatás közben Tilda mind kedvesebben mesélt életének egy-egy vidámabb korszakáról. 
- Ideje ágyba menni. Gyere, szuszogj a fülembe! Semmit sem kell tenned, de talán így könnyebben elalszom - mondta, s bement a hálószobába. 
Szétnéztem, a cselédet kerestem, de senki sem mozdult az előtérben. Nem tudtam, ki fogja leszedni az asztalt. 
Egy pillanatra átment a szobájából nyíló fürdőszobába: jól hallhatóan fogat mosott. Kis idő után a WC zubogását is hallani lehetett. Bejött, kezembe nyomott egy fogkefét: 
- Minden mást ott megtalálsz - mondta. 
Mikor visszajöttem, az ágy mellett állt egy darabig, mint aki elgondolkodik valamin. Elfordult, fülbevalóit, nyakláncát az éjjeliszekrényre tette. Ledobta a ruháit: akkor láttam, hogy meztelen testének harmonikus összhangja sokkal jobban érvényesül, mint ruhában. Az ágyon egyetlen vékony, puha takaró volt. Alábújt, s úgy nézett rám, mintha azt kérdezné, na mi van, nem láttál még ilyet. Én is ledobtam minden ruhámat az ágy mellé, és mivel csak egy takaró volt, Tilda mellé bújtam, s ezt ő mosolyogva nyugtázta. Elfordult, és ágyékomba süllyesztette kerek fenekét. Ez borzasztó volt számomra, mert abban a pillanatban dobverőként mozgásba lendült a lábam közötti izomköteg, melyet ő egy jobbra-balra mozgással hamar elsüllyesztett. Utána már nem mozgott, s én sem mertem belendülni. Gondoltam, így fog elaludni. A baj csak az volt, hogy ez az izomköteg lüktetve ingázni kezdett, és piszkosul megduzzadt. A kibocsátás pillanata előtt úgy éreztem, hogy beindul egy daráló, és gazdája kíméletlenül kiveszi a vámot. Mindkét mellét átfogtam, szorítottam, és haja alá bújva nyakát csókoltam. 
- Aludjunk - mondta, s még jobban rám helyezkedve, valóban elaludt. Nagyon megkönnyebbültem, amikor a Janóm is elaludt, és kicsúszott Tilda tokjából, mert a daráló a pilkáimat is úgy megdolgozta, hogy borogatásra szorultak. A napi munkám mindössze a mázsálások eredményeinek felírása és összesítése volt, amelyet a Tilda által megmutatott forma szerint kellett este átadni neki. Így telt el közel két hét. Mindennap éjfélre végzett az összesítéssel, melyhez nem kért segítséget. Aztán behívott a hálószobájába, míg fürdött. Azt mondta, vetkőzzek le. Hozta a fogkefét. Elfordult, ledobta a köpenyét, s mikor én is a takaró alá bújtam, beilleszkedett az ölembe. Nem kezdeményezett, de én tehettem a dolgomat. Arra gondoltam, hogy kivárja, míg szerelmes, imádattal teli udvarlással közelítek hozzá, s akkor az első este szenvedélyével viszonozza azt. De valahogy nem mertem belekezdeni. Furcsállottam, hogy mindennap ugyanúgy el tud aludni, mint első este ugyanitt. 
A következő hét szombatjára nagy vendégséget szervezett: aratóbálnak nevezte, melyen a rokonoknak kötelező volt megjelenni. Kérte, hogy hívjam el a barátaimat, mert több táncolni vágyó lány is itt lesz. Nem kérdeztem, de reméltem, hogy Klarisz is megérkezik a bálra, és újra megölelhetem. A hagyomány szerint egy, két- és három személyes sátrakat vertek fel a parkban, mert ebben a nyolcszobás, kastélyszerű tanyában nem fért el az összes vendég, viszont a fiatalok örömmel aludtak a báránybundákkal kibélelt sátrakban. A táncot a déli nagy teraszon rendezték. Cigányzenekar játszott mulatós és táncdalokat, felváltva. Ebben az évben is így történt. 
- Van még valami érdekes? Fejezd be, ha nincs, mert látod, az üveg is üres - kiáltott Kuki. 
- Enyém a szó, várd ki a végét, meg fogsz lepődni, ha türelemmel végighallgatsz. 
- A rokonok lányai valóban szépek voltak, 15-17 évesek, a fiúk pedig általában 10-13 évesek. Meglepetés volt a két megkülönböztethetetlen ikerlány, Ibolya és Viola. 

Mindkettőjükkel táncoltam, és szemtelen kérdéseket tettem fel nekik. Kérdeztem, hogy miként csapják be a barátaikat, ha randevúra hívják őket. Biztos megcserélik egymást, és az Ibit kedvelő nem is tudja, hogy Violát csókolja. Nagyon élvezték a célzásokat. Egy tánc után az a lány, aki Ibinek nevezte magát, kihívott a parkba. Megállt egy kicsi sátor mellett, és kért, hogy nézzem meg, üres-e a másik, nagyobb sátor. Mire visszafordultam, sehol sem volt. Egér-cincogásszerű hangokat hallottam a kis sátorból. Bebújtam, s ott találtam egy meztelen gyereklányt, akit a sátorlap nyílásán beszűrődő lámpafény sejtelmesen megvilágított. 
- Azonnal öltözzél fel, mert óriási botrány lesz, ha ezt észreveszi valaki! Gyereklányokkal nem szoktam lefeküdni. 
- De Klarisszal lefeküdtél. Elmondta nekünk - támadt rám, hogy nagyon vágyakozott utánad. Különben is, én már 16 és fél éves vagyok. Megfogta a kezemet, maga mellé fektetett, és megkereste azt, amit megkívánt. Nagyon szép formájú melle volt, bimbói felfelé álltak. Szaggatni kezdte a nadrágomat és a gatyámat, ezért inkább levetettem őket. Végül szétvetette a lábait, és alám bújt. Azt mondta, hogy ne féljek, volt már fiúval. Gondoltam, gyorsan túl leszek rajta. Féltem is, hogy észreveszik a távollétünket, ezért nagyon igyekeztem. Mereven kinyújtott két lábát vállaimra tettem és belé hatoltam. Ekkor felszisszent, s azt mondta, hogy ez fáj. Ekkor én is éreztem, hogy a gyűrű még félig vagy egészen megvan. 
- Neked még megvan a szűzhártyád! Kivel voltál, ha valóban megtörtént az eset? 
- Az, sokkal vékonyabb volt, simán becsúszott - mondta, és a fülembe csókolt. 
No, nekiestem, keményen bedolgoztam, nem sajnáltam sem őt, sem a makkomat. Kapkodva vette a levegőt, száját csókkal befogtam, hogy ne tudjon sikoltani. Feszülten szorított, nem tudta, mi következik még. A szűk odúban, hosszú, nagy lökésekkel folyamatosan végeztem a dolgomat. Meglett a hatása, egy kicsit felengedett, majd átvette a ritmust. 
- Ne hagyd abba, nem tudtam, hogy ez ilyen jó is lehet - mondta. 
Egy elemlámpa fényénél megnéztem a Janómat: nem volt véres, csak nagyon kivörösödött. Ibolyára irányítottam a fényt, aki eltakarta a mellét, de szabadon hagyta pelyhes, nedves punciját. Bugyijával letörölgettem a combját. Mellé feküdtem, s fülébe súgtam, hogy nagyon jó volt vele lenni. Sűrű húsú melleit összefogtam, s mindkettőt puhán megpusziltam. Boldogan megölelt, szájon csókolt, s magára húzott. 
- Maradjunk még - mondta - érezni akarlak. - Szeretném tudni, milyen, ha már nem fáj. 
Átkarolt a lábaival. 
Nem volt sok gondolkodási időm, így megkezdtem a "lyukba labda" játékot, gyengéd becsúszással. Testét figyelve, nem sietve, szemét, száját és aranyos kis melleit puszilgatva fokozatosan gyorsítottam. Mikor szaggatottá vált a légzése, felemeltem a popsiját, és néhány hosszabban végzett mozgással, a kisajaktól a méh szájáig járattam benne a dugattyúmat. Abban a pillanatban, amikor az élet forró nedvétől megszabadultam, Ibi a körmeit a hátamba vájta, nagy erővel magához rántott, és fülcimpámat a szájába szívta, mialatt bekövetkezett az orgazmusa. Szorítása ellazult, néhány csípőmozgás után egész teste kinyúlva megpihent. Ez az egybebújás teljesen új, eddig nem tapasztalt élményekkel fejeződött be. 
- De most már mennünk kell, mert feltűnik a távollétünk, 
- Ugye, találkozunk még? - kérdezte kezemet megszorítva, és én bólintottam. Gyorsan felöltöztem, és megkerestem parittya nagyságú melltartóját. Segítettem neki öltözni. 
Táncoltunk, ittunk. Megkerestem Tildát, és tánc közben bolond szavakat suttogtam a fülébe. Megszorította a kezem, mosolygott, de szemében az eggyé válás csillogása helyett szomorúságot véltem felfedezni. Az ikerlányok közben eltűntek, és csak 10-15 perc múlva jelentek meg. Átöltöztek egy olyan szoknyába, melyet egy mozdulattal szét lehet nyitni. Annyira egyformák voltak, hogy ebben az új öltözékben nem tudtam megkülönböztetni őket. Gondoltam, Ibi elárulja magát, ha odamegyek hozzájuk, és csak általános felkérést színlelek. Egyikük belém karolt, gondoltam, ő Ibolya. Szorosan összebújva táncoltunk. 
- Ibolya elfelejtette átadni neked Klarisz fontos üzenetét: menj a sátrakhoz, ott vár - súgta a fülembe. Megütközve vizsgáltam az arcát. Szája ki volt festve, korábban nem volt. 
- Nem te vagy az Iboly? 
- Nem, én Viola vagyok - mondta. 
Eltáncoltunk a lépcsőkig, ott állt az egyik barátom. Átadtam neki Violát, s tovább táncoltak. A parkban eloltották a villanyt, a fák is sötétítettek, ezért alig találtam meg azt a sátrat, amelyikben már voltam. A sátor bejárata félig le volt fűzve, épphogy be tudtam bújni. 
Benn sötét volt, mint a bivaly seggében. Tapogattam, és egy meztelen mellhez értem. A mellett viselő test karjai átöleltek, és lefelé csúszva, bokáig letolták a nadrágomat, gatyámat lerántották. 
- Feküdj rám - súgta egy feszültséggel teli hang. 
- Viola azt mondta, hogy Klarisz üzenetét akarod átadni. Mondd, mit üzent! 
- Majd megmondom később, most ne gondolj rá, velem törődj. Óvatosan megsimogattam szeméremdombja pihéit. Összerándult, combját összeszorította. Egyetlen ujjam fért puncijának felső kisajkához, csiklóját nem tudtam két ujjal sodorgatni. 
- Ha nem akarod, elmegyek - mondtam. Hirtelen átfogta a derekamat lábaival. 
- Akarom, nagyon akarom - mondta. Valahogy ez az "akarom" dacosan hangzott. Hozzáfértem punci részéhez, melyet ujjammal megpróbáltam előkészíteni, mert száraz volt. Meghökkentő meglepetés ért, majdnem teljesen zárt gyűrűhöz értem. 
- Ti becsaptatok, te nem Iboly vagy, hanem Viola, vagy ő volt a Viola, és te vagy az Iboly? 
- Ne hagyj itt - könyörgött, muszáj megtenned, mert Ibolya két héttel előbb már átesett a tűzkeresztségen, s azóta úgy érezzük, hogy anyánk másképpen néz ránk. Mintha tudná, hogy változás történt valamelyikünknél. Mi viszont azonosak akarunk lenni, de nekem nem jött össze. 
Csókolni kezdett. Nyelvemmel belévájtam én is: hagyta, de nem tudta, mit tegyen. Kezét rávezettem a plajbászomra, melyet meghökkenten tapogatott. 
- A csontja nem szúr? - kérdezte fülemhez hajolva. 
- Nincs benne csont, ez tiszta izom - mondtam, és ujjammal tágítgatva, repeszteni próbáltam egyik szélén a szűzhártyáját. 
Mielőtt elértem volna célomat, annyira begerjedtem, hogy jobbnak láttam azonnal bevágni a dárdámat, amíg teljes erejében van, mert ha lohadni kezd, nem lesz eredményes a behatolás. Kíméletlenül beerőszakoltam a szűk nyílásba, és kemény, ütögető mozdulatokkal túljutottam a gyűrűn, melynek szorítása a plajbászom közepét érte. A fájdalomtól többször felszisszent, teste megfeszült, de két karjának szorítása nem lazult. A tüzelést késleltetve többször átjártam rajta, hogy ne maradjon olyan féloldalas hártyája, mint Ibolynak. A beteljesülés pillanatában tíz körmét a hátamba vájta. Felszisszentem én is. 
- Neked is fáj? - kérdezte, könnyes arcát nyakamba törölve, miközben puszilgatott. - Nekem is fájt, de Iboly azt mondta, hogy amikor újra összebújtatok, akkor neki már nem fájt. Én is úgy szeretném. Hosszan tartó csókkal zártam be a száját. Feszültségem feloldódott, és nagyon megkönnyebbültem. Lankadó Janómmal addig simogattam a csiklóját, míg szerszámom ütőképessé nem vált. Hasra fordítottam Violát, megemeltem a csípőjét, s újra mélyen bevágtam dárdámat az engedelmesen megnyíló, bársonyos tokmányba. Lassú, finom mozdulatokkal csaltam fel ezt a drága testet az örömhegy csúcsára. Kezemmel csiklóját simogattam, mely borzasztóan felizgatta. Kapkodva szedte a levegőt, teste felizzott. Nem tudtam szabadulni tőle a második meccs után sem. Megfordult, csókolt, csókolt, s lábam közé nyúlva, kíváncsian morzsolgatta golyóimat. Nyögdécselve mondogatta, hogy ezt sosem fogja elfelejteni, köszi, köszi. 
Öleléséből szabadulva, megkerestem az elemlámpát, rávilágítottam, és egy ártatlan lány tekintett rám: egy bájos szüzet láttam feküdni egy fehér báránybundán, melynek közepén egy nagytenyérnyi piros folt virított, olyan, amilyet a nászéjszakán minden vőlegény látni kíván. 
- Hát ezt nehéz lesz megmagyarázni - mondtam, s bugyijával őt is, magamat is letörölgettem. - Menj a fürdőszobába, mosd le magad, s ha észreveszik, hogy véres vagy, mondd, hogy pont most kapott el a menstruáció. 
Hajnalig ittunk, táncoltunk. Az ikreket egy idő után nem mertem felkérni, mert úgy belém bújtak, hogy abból könnyen botrány lehetett volna. Fáradtan, szédült fejjel mari, a szolgáló szobájába mentem. Félig kinyitottam a parkra néző ablakot, leeresztettem a sötétítő függönyt, és Mari furcsa illatú ágyába esve elaludtam. Sokáig alhattam. Senki sem jött Mari szobájába, mert a belső szolgálók feladata volt a csatatér eltakarítása, alvásra nem is gondolhattak, amíg vendégek voltak. Mély álmomból egy nagy csattanásra ébredtem: az ajtó nyitásától a huzat becsapta az ablakot. A félhomályban kivehető volt, hogy egy arcát törölközővel szárítgató hálóinges alak közeledik az ágyhoz. Lélegzetem visszatartva kilestem a magamra húzott paplan alól. Az alak az ágyhoz lépett, lecsúsztatta vállpántos hálóingjét, és bebújt mellém az ágyba. Két kemény mellével a falhoz taszított, és megérezve testemet, dobhártyarepesztően felsikoltott, majd kiugrott az ágyból. 
- Mari, Mari, ne sikíts, csak itt tudtam lefeküdni, másutt nem volt hely, mindjárt elmegyek - mondtam, s kikászálódva az ágyból a ruháimat próbáltam előkotorászni, mivel lefekvéskor szétdobáltam. 
- Na, ezt jól megcsinálta. Ebből nagy bajom lesz, mert Tilda nagysága már mindenütt kereste - mondta Mari, és meztelen testemre nézve elnevette magát. - így akar elmenni? 
Az ágyra huppanva magam elé kaptam a paplan csücskét. Ekkor tudatosult Mariban is, hogy anyaszült meztelenül áll előttem. Hirtelen az ágyba akart bújni, de útban voltam, s így magával sodort engem is. Az ágy mellé esést csak úgy tudtam elkerülni, hogy Mariba kapaszkodtam, s ha már a hideg vizes fürdéstől duzzadó mellei az orrom előtt voltak, ráborultam, és csókolgatni kezdtem őket. Mari teste megrázkódott, majd mozdulatlanná vált. 
- Kicsi Mari, ugye megengeded, hogy itt aludjak még egy kicsit, nem akarok Tildával találkozni, s azzal hozzábújva úgy tettem, mintha már aludnék is. Nem tolt el magától. Mellei közé szuszogva mind közelebb bújtam hozzá. A friss, tiszta illatú, hideg vízben lemosott test eddig még sosem érzett gerjedelmet váltott ki belőlem. Testem lázban égett, Mari testét is perzselte. Alvást színlelve, mélyen szuszogva nyakába bújtam, s alig érintve csókolgattam. Bontogatni kezdtem faráig érő copfját. A pislákoló világosságban elgyönyörködtem szétterített, dús hajában. 
- Mari, kicsi Mari, olyan, de olyan gyönyörű vagy, úgy bánt, hogy ezt eddig nem mondhattam meg neked! Maradj így, mosolyogj, engedd, hogy nézzelek! Közben kezem is járatni kezdtem teste domborulatain. Finoman, alig érintve simogattam, és kezem nyomát követve csókolgattam. Mari hallgatott, de a hideg vízben fürdött teste beszélni kezdett, és átforrósodva feszült testemhez. Megfogta a kezemet, szájához emelte és csókolgatta. Elhúztam a kezemet, és belecsókoltam a szájába feltámadt vágyamat. Egy ideig csak hagyta, hogy csókoljam, de aztán rám fordult, és szívásával majdnem kitépte a nyelvem. Izmos testéből kidomborodó, kétmaroknyi mellei szinte felnyársaltak. Egyik kezét végig csúsztatta a testemen, s jobbra-balra döntögette ébredező Janómat, másik kezével kezemet az örömök völgyéhez vezérelte, és a völgybejáró csúcsán szánkáztatta, miközben dorombolt, mint egy kiscica. Magasra csapott a vágyam, fel akartam szippantani, hogy egyek legyünk. Magam alá gyűrtem, alulról átkaroltam combjait, kissé megemeltem, és elmerültem a selymes pihék között meghúzódó, Szent Péter által ejtett vágatban. Csodálatos érzés volt. Mari szitálni kezdett: meggyötört Janóm számára gyógytorna volt minden mozdulata. Sokáig tartott, míg az életnedvektől feltöltve megtelt, s annyira megduzzadt, hogy Mari is megérezte az erejét. Megtörte a derekát, és gyors ritmusra váltva kipréselte minden cseppjét, és még utána is sokáig ringatott. Nagyon megszerettem ezt az aranyos kislányt, akit pusztán a kölcsönös örömszerzés vezérelt. Összeölelkezve beszélgettünk. Elmondta, hogy volt már neki szeretője 16 éves korában, de az nagyon rossz volt, mert olyan durván megdöfte, hogy a bokájáig folyt a vére. Azóta nagyon félt a legényektől. Két éve bevonult a szeretője, azóta senkit, se mert közel engedni magához. 
- Látja, ez most csak úgy jött, és jó volt, pedig nem is akartam - mondta, és mosolyogva, gyengéden megcsókolt. - Kár, hogy el kell mennie. Arcom jól kiáztattam hideg vízzel, s mire felmentem a nagy épületbe, a vendégek többsége elment. Rend volt. Megkerestem Tildát. Lassan közelítettem hozzá, féltem, hogy gorombán megszid. Szemének sugara végigpásztázta egész testemet, majd elfordult, és rövid ideig némán jobbra-balra lépkedett. Úgy tűnt, mintha valamilyen ősi tánc lépéseit gyakorolná. 
- Két napra elutazom - mondta Tilda, várj meg. Ha visszaérkezem, szeretném megváltani az árpa, rozs, és zabrészedet. A búzarészt adjad szüleidnek: egész évben lesz lisztjük, ha beadják a malomba. Az ikrekkel nem találkoztam, mert kora reggel a szomszéd birtokoshoz mentek át. Az is rokonuk volt, s ilyenkor szokták meglátogatni. Nagyon sajnáltam, mert szerettem volna mindkét csalafinta lányt megölelni, kedveskedő szóval elbúcsúzni tőlük, mert tudtam, hogy a velük megélt élmény nem ismételhető meg soha. 
Tilda frissen, megújulva, kisimult arccal, csillogó szemmel, teli energiával toppant be másnap vacsora előtt. Látszott, hogy nem kerülte el a szépítő szalont. 
Azonnal intézkedett. Megmondta, mi legyen a vacsora, melyik hordóból hozzanak vörösbort, két személyre terítsenek, a finoman metszett, karcsú kancsóba készítsenek kevertet, s csak ezután ment a szobájába. Én egyik lábamról a másikra állva, zavartan néztem. Úgy éreztem, hogy rólam tudomást sem vesz. A vacsora után elszámoltunk: háromszor annyi pénzt adott, mint amennyit én számoltam ki. Köszönetet sem várva, behívta Marit, s egy utazókosárba sokféle ételt, italt csomagoltatott. 
- Még ma este hazavisz a kocsi - mondta. - A kosarat vigyétek a városi lakásunkba. Láthatóan elkedvetlenedtem. Hosszasan nézett rám, s szeme kissé homályossá vált. Megcsókolt, s kérte, hogy mielőtt elutazom Pestre, egy-két napot töltsek a tanyán: lovagoljak, s élvezzem a tanya adottságait. Mindig lesz koromhoz illő vendég, nem fogok unatkozni. A városi házhoz érve a kosarat levettem a homokfutóról. A kocsis kinyitotta az ajtót, ami nem volt bezárva. Arra gondoltam, hogy Tildának vendége van, azért küldte a kosárban lévő finomságokat. A kocsis elköszönt, s azt mondta, hogy többször is menjek ki hozzájuk, mert a nagyságos asszony sokkal vidámabb olyankor. Ott maradtam a szobában, hangosan köszöntem egyszer-kétszer, de nem jelent meg senki. A pamlagra ültem, és beszívtam a párna illatát, melyet két hét alatt sem tudtam elfelejteni. Gyomorszorító érzés támadt bennem. Ábrándozásomból egy határozott, erőteljes kopogás riasztott fel a hálószoba ajtaján. Felálltam a pamlagról, de a párna a kezemben maradt, és hangos "igen"-nel jeleztem, hogy szabad. A feltámadás sem okozhatna nagyobb boldogságot, mint az ajtóban megjelenő Klarisz látványa. Gyönyörű volt, lebarnult, sugárzott, vonzott. Egy-két tétova lépés után hozzá rohantam, felkaptam, s forogtam vele, nem törődve azzal, hogy esetleg más is van rajta kívül a szobájában. Csókoltam a szemét, száját, s apró puszikat nyomtam testének minden szabad területére. Megegyeztek az anyjával, hogy férjhez megy ahhoz az orvoshoz, akit a nagyanyjánál megismert, s arra a kérdésére, hogy milyen ajándékot akar, azt mondta, hogy a házassága előtt egy napot a városi házban szeretne eltölteni. 
- Itt vagyok. Úgy féltem, hogy nem fogsz eljönni. Ölelj, ölelj, hogy biztos legyek az ittlétedben. A pamlagra ültünk. A kosárra mutattam, hogy mi legyen vele. 
- Később eltesszük. Most nem kell semmilyen ital, tiszta fejjel akarok a tied lenni. Az olyan éjszakára, amilyen az volt, szokták mondani, hogy bárcsak Szent György-napig tartana. Mindent megkaptam, amit egy lány, egy asszony egy férfinek nyújtani tud. Szerettem volna felfalni testének barnaságából kiemelkedő fehér melleit, annyira vonzóak voltak. Jobbról-balról arcomhoz szorítottam őket, s hiszitek vagy sem, a testemen végigfutó boldogságtól majdnem elsírtam magam. Mindent ledobtunk magunkról, s egész éjjel beszélgettünk. Csipegettünk az ételből, a süteményből, s közben kóstolgattuk a háromféle italt. Csókolóztunk, összebújtunk, s minden egyesülésnél fokozódott az örömünk. Mosakodás után, mélyen alá nyúlva felemeltem. Ő átölelte kezével a nyakamat, lábaival a derekamat, s úgy bújtunk az ágyába - nem engedett el. Lehet, hogy aludtunk is öt percet: nem érzékeltem az idő múlását, csak azt, hogy a nagyon kicsire zsugorodott Janómat élesztgeti, játszik vele, mint macska az egérrel. A boldogsága engem is magával ragadott, amikor felujjongva jelezte, hogy ébredezik, mozdul, kezében növekszik. 
- Csodálatos, hogy mire vagyok képes. Boszorkány vagyok - mondta, majd forró ajkával - ahogy rátapadt 
- megrázta a szerszámom, ami ismét teljes duzzadással jelezte, hogy ütőképessége visszatért. Lába közé bújtam, szétsimítottam a szőrzetét, belecsókoltam, s szinte akaratlanul nyelvem is megindult, amitől beremegett a teste. Először megfeszült, majd lágyan elernyedve magára húzott. A korábbi szenvedélyes berobbanás helyett lassan, minden mozdulatra figyelve, egymást segítve jutottunk el egy olyan állapotig, ami az ő részéről is folyadék-kiválasztódást okozott, mely meghökkentett egy pillanatra. El akartam húzódni, de ő nagyon erősen a derekamra kulcsolta lábait. 
- Maradj, maradj - mondta, s később megpróbálta elmondani, hogy milyen boldogságérzet fogta el. Már jól ismerte a kielégülés különböző szintjét, de ez először őt is megijesztette. Azt hitte, hogy bepisilt. Elmondhatatlan az, ami feltámadt benne: talán ez az, amit a két test eggyé válásának mondanak. Úgy érezte, hogy eggyé váltam vele, nem vagyok megkülönböztethető tőle. A hajnal hasadtát hatos fogattal értük el. Mikor pedig a madarak énekelni kezdtek, elérkezett a hétszínű szivárvány pillanata. Leheletén úgy éreztem, hogy felszívódott benne mindaz, amit átadtam, sejtjei velem teltek meg. Nagyon boldoggá tettél - mondta, s apró csókokkal hálálkodott. Ez volt a búcsú, s egy hónap elteltével kedves, de tartózkodó asszonyként láttam őt újra. A tanyára nem volt kedvem kimenni. Nem tudtam, hogyan viselkedjek ezek után. Tildával szemben mintha bűntudatom támadt volna, pedig tudtam, hogy ő hozta össze a Klarisszal való találkozást, mintha véletlen lenne, a lánya iránti szeretetből. Adott egy lehetőséget, de talán azt remélte, hogy csak egy puszival válunk el. Azt sem tudta, hogy legutóbb, amikor felizgatva otthagyott, mi történt köztünk. 
Az eset utáni akkori viselkedése ezt támasztotta alá. Az elutazásom előtti héten egyik délután bejelentkezés nélkül kibicikliztem a tanyára, felemás érzésekkel telve. Tán abban bíztam, hogy nem lesz otthon, s én majd Pestről levélben hivatkozhatom arra, hogy kerestem őt. Marival is szerettem volna találkozni. Nos, ez nem jött be. Tilda éppen a befőzést irányította. Hosszú, gyönyörű haját felkontyozta, s azt egy homlokán átkötött kendő szorította le, hogy ne bomoljon szét. Egy kanalat nyújtott felém lekvárral, hogy kóstoljam meg, elég édes-e, miközben szempilláit magasra emelve, incselkedve nézett rám. Félig lenyaltam a kanalat, s mondtam, hogy nagyon jó, így a legjobb. Tilda visszavette a kanalat, mélyen a szemembe nézett, és jól láthatóan ott nyalta meg a lekvárt, ahol a nyelvem nyoma volt. 
- Asszonyok, fejezzék be a munkát! - adta ki a parancsot, s magával vitt. - Poros vagy, mosakodj meg! Talán még tudod, hol a fürdőszobám, de siess, mert megyek én is: füstszagom van, meg akarok tőle szabadulni. Mosdás után nem maradtam a hálószobájában, hanem kimentem a teraszra. Kellemes esti szél fújdogált. Jól éreztem magam, elmúlt a szorongásom. Csodálatos a tanya esti csendje. "A városi nem élvezi. Falun keresd:/Mi szép az est" - jutott eszembe Petőfi versének részlete. Tilda is kiült fürdés után, dús illatot hozott magával, amely már ismerős volt. Többször mélyen beszívtam. Elmosolyodott: 
- De jó, hogy itt vagy - mondta. 
Vacsora előtt a szokásos kevertjéből hörpintgettünk, utána a szokásosnál testesebb, legalább 13 maligand fokos bort kóstolgattuk. 
- Búcsúzni jöttem. Szüleim üdvözletét és köszönetét is hoztam - mondtam., s felálltam, mint aki menne is, meg nem is, és az idő húzására a borospoharakat kezdtem összeszedni. Tilda is felállt, és a szobája felé indult. Visszanézett, arcán egy "gyere már, te buta" mosollyal. 
- Tán megártott a bor, hogy leragadtál. Nem tudsz elindulni? - kérdezte. Én kissé elbizonytalanodva a lépcsők felé tettem néhány lépést, hogy biciklire ülve hazamenjek. 
- Mi van, megsértődtél talán, vagy teljesen elfelejtetted, merre kell menni vacsora után? Hozzám jött, megfogta a kezem: 
- Gyere, te buta fiú, nem haragszom rád, pedig önérzetem, női mivoltom sérelme miatt lenne rá okom. A szokásos módon zajlott minden. Bement a fürdőszobába, csurgatott egyet, hozta a fogkefét, és vetkőzni kezdett. Megvártam, míg meztelen testével a takaró alá bújik: csak akkor mentem ki. A fürdőszobában vetkőztem le, s én is meztelenül bújtam mellé, de a képzeletem hatása már azt megelőzően dárdás vitézzé változtatott. Tildának ez nagyon tetszett, s ezt egy fejmozdulattal árulta el. Helyére bújtatta a pincikémet, és ölembe dörgölte a tomporát. Majd úgy fordult hasra, hogy egy pillanatra sem csúsztam ki belőle, s hátára borulva, haja alá bújva csókoltam a tarkóját. Derekát betörve, megemelte majdnem kerek cipójú fenekét, és ezzel a mozdulattal teljesen beleszaladtam. Válaszul körkörös és előre-hátramozgással megnyitotta a mennyekbe vezető utat. Hosszan, bőségesen folytam el, s ez nagyon tetszett Tildának. 
- Sokat tanultál, de vajon kitől? - jegyezte meg. Nem válaszoltam, csak átfordultam, és a mellei közé bújtam. Lelkiismeret-furdalásom elmúlt, nagyon jól éreztem magam. Közben azon morfondíroztam, hogy lehetne Tildából is kihozni a pisiléses csúcsot. Csókolgatni kezdtem melleit: rájuk tapadtam. 
- Vigyázz kicsit, mert nagyon mohó vagy, fáj. Sokkal jobb nekem, ha a nyelved éppen csak a bimbóm környékét érintve simogat. 
Megmutatta rajtam, amitől a szőröm is felborzolódott. A köldök mélyedését hasonlóan csiklandoztam, majd haladtam tovább: combja belső tövének bársonyos, hártyavékony bőrét is nyelvemmel cirógattam. Szétfésültem hatalmas bozontját, csókolgatni kezdtem, az ajkak közé hatoltam, dörzsölgettem a csiklóját, melytől a fejemhez kapott, és szorosabban magára húzta. Megfordítottam a testét, és végigmasszíroztam a gerincét: a negyedik csigolyánál elidőztem. Apró nyögdécseléssel nyugtázta ujjaim munkájának eredményét. Maga mellé gurított, és végigcsókolta a hasam. Nagyon megszerette kiálló testemet, mely e nélkül is keményen feszült. Párnát tett a dereka alá, megemelte a csípőjét, és magába fogadott. Nem engedtem, hogy felgyorsuljon a ritmusa. Apró kihagyásokkal, teljes kibújással, hosszan simogattam a barlang belsejét. Egyszer alulra, másszor felülre koncentráltam, kerestem, hol rejlik a kincs. Mivel nem tapasztaltam azt a gerjedelmet nála, amit Klarisznál, kibújtam, és két ujjammal kerestem a kritikus pontot. Testének megrándulása jelezte, hogy megleltem. Simogatni kezdtem csak azt az egy dudort, de nagyon rövid ideig bírta. 
- Most, most tégy magadévá - lihegte, és oldalt fordulva, lábát furcsán kifordítva, magába zárt. Mindketten beindultunk, s egy erőteljes, majdnem durva lökés után éreztem, hogy valami meleg ömlik ágyékom alá, miközben nagy erővel lövelltem én is a maradék töltetemmel. Megfeszített teste ellazult. 
- Hogy tudtad ezt kihozni belőlem? - kérdezte suttogó hangon, nagy boldogságot éreztetve. Számra tapadt és hosszan csókolt: kiszívta a maradék erőmet is. 
Átölelve kivezetett a fürdőszobába, tetőtől talpig lemosott, és minden, neki tetsző testrészemet csókokkal búcsúztatta. Ez volt az utolsó találkozásunk. Rendszeresen fogok levelet írni, hogy a karácsonyi szünetig ne felejtsen el, remélve, hogy összebújhatok még vele. Akár hiszitek, akár nem, ez a vonzalom már nem is szeretet, hanem szerelem. 
- Nos, Kuki, érdemes volt tovább hallgatni kalandos történetemet? 
- Igen, igen, de hozzad a másik üveget, mert ez már kiszáradt. Sajnos az én históriám nem ennyire összetett. Jól indult, de súlyos lelki válságba sodort. Holnap vállalom az elmondását, de lehet, hogy a végét el sem tudom mondani - nyögdécselte, miközben szomorúan maga elé nézett, s a tele üvegb