Már napok óta megy a virtuális előjáték. Egy barátságosnak tűnő, de valójában tapogatózó kamu-kérdéssel kezdődött, aztán rövid, kétértelmű üzenetekkel folytatódott, amelyekből hamar eldőlt, hogy találkozni fogunk. Találkoznunk KELL. Ugyanazt akarjuk. Már tegnapelőtt este óta éreztem, hogy szinte megőrjít az érintés utáni vágy. Mindig is imádtam szeretkezni vele, régóta nem találkoztunk, és az üzenetek miatt szinte egyfolytában rá gondoltam. Natasa egészen különleges lány, olyan kisugárzással, amely miatt párszáz éve egészen biztos, hogy máglyán végzi. Minden porcikája sugárzik az élet szeretetétől. Az illata édes, a hangja őrjítően szexi, és az szexuális étvágya mindent betölt, ha együtt vagyunk. Legjobban a bőre érintését szeretem…. Amikor pucér testtel átölel, vagy épp masszírozom, vagy a mellkasomat simogatja, vagy …. akármilyen módon hozzám ér, míg egymásra vagyunk hangolva, akkor mintha áram cikázna a testemben.
Őrültem vágyom rá, minden üzeneténél dobban a szívem, és ez elmúlt hónapok szürke magányát elmossa a tudat, hogy most újból keresztezi egymást az utunk, és kölcsönösen adhatunk egymásnak. Különleges alkalmak ezek. Tudom, hogy ő is szeret velem lenni, figyelek rá, megbíz bennem, és tökéletesen át tudja magát adni nekem. Bármelyik pillanatban megérkezhet, és teljesen felkészülve várom. Az ágyon friss az ágynemű, a lakásban tisztaság van, és egyfajta boldog derű ül rajtam. Érzem, hogy most minden rendben van. Soha sem akartam, hogy egy pár legyünk, hogy ideköltözzön, és ő sem, mert kimondatlanul mindketten érezzük, hogy a csoda, amit egymással nagyritkán átélünk, nem tartósítható. Nincs olyan pecsét, olyan fogadalom, amely megőrizné a ritka találkozásaink varázsát.
Csönget, kinyitom az ajtót, és ott áll frissen, egy csokor tavaszi virággal a kezében. “Hihetetlen, egy barom vagyok, nekem kellett volna virággal készülni, de én csak a bőre illatára tudtam gondolni”- fut át a fejemen, de ránézek, és a mosolyából látom, hogy nincs benne neheztelés. Hozott virágot, mert szereti, és nem hozott bort, mert nálam mindig akad. Nincs kérdés, nincs elvárás, csak mi ketten vagyunk, álarc nélkül. Őszintén, gyarlón, és vágyakkal teli. Barna szeme csillanásán látom, hogy az én üzeneteim is célba értek. Forrón, vággyal telve néz rám. Lesegítem a kabátját, kissé suta a mozdulatom, de őszinte mosollyal adja magát hozzá. Olyan jó játszani, ha tudjuk, hogy mindenki nyer a végén. Hirtelen sírhatnékom támad, összefacsarja a szívemet a pillanat tökéletlen tökéletessége. A lelkem mélyén élő, önző, mohó démon gonoszul a fülembe súgja “nincs rá mód, hogy ez a tied legyen”. Pedig az enyém, hiszen itt van. Lágyan megsimítom Natasa kézfejét, és a démon elillan, éppolyan gyorsan, ahogy jött, visszakúszik belém.
Leülünk, töltök egy kis bort, beszélgetni kezdünk, hétköznapi dolgokról. Mindig kell egy kis idő, hogy összehangolódjunk, de most nehezen bírok magammal. Minduntalan megérintem, érzem a bőre melegét, a lehelete édes illatát. Közelebb hajolok, a göndör haja az arcomhoz ér, és én elvesztem. Nem érdekel többé, hogy mit mond; kezemet becsúsztatom a haja alá, a forró nyakához, és lassan magam felé húzom, és végre megcsókolom. Lágyan, érzékien csókolózunk, és ahogy a kezeivel finoman becsusszan az ingem alá a mellkasomhoz, megérkezik a jól ismert borzongás. Hihetetlen, elementáris élmény, egyszerre üvöltik az idegsejtjeim: MÉG! Megfeszítem a felsőtestem, utat engedek a kezének, és beleolvadok az érintésébe. Annyira hiányzott…...MÉG! Érzem, hogy a légzésem gyorsul, és feltámad bennem a vágy, hogy még jobban hozzáérjek. Kibontakozom a a karjai közül, és elkezdem kigombolni a blúzát. Nem mulasztom el, hogy egy-egy kósza ujjammal mintegy véletlenül végigsimítsam a meleg bőrét. Ahogy a barackszínű blúz a vállán hátracsusszan, bedugom az ujjamat a melltartója alá alulról, és végigkövetem a vonalát. Imádom a melleit, és ezt nem is titkolom. Halk sóhajjal jelzi, hogy teljesen rám figyel, és tetszik neki, ami történik. Lassan végigvezetem mindkét kezemet a háta közepéig, és kikapcsolom a csatot. Nem veszem még le, hanem lassan, de határozottan becsúsztatom a mindkét tenyeremet a meglazult melltartó alá. Ahogy a kezeim haladnak felfelé, érzem, hogy libabőrös lesz. Halk hörgés hagyja el az ajkait, megmarkolja a kezeimet, rászorítja a csodálatos melleire, remegő hangon a fülembe súgja “Eszelősen kívánlak....annyira, hogy szinte belehalok…..”. A mellbimbói peckesen ágaskodnak, de a hangja az, ami igazán megérint. Még soha nem hallottam ezt a tónust. Őszinte, érzelemmel teli, hívogató, érett, sürgető.
Határozottan hátradöntöm a kanapén, és a kezeimmel elindulok a hasa irányában, ujjaimmal finoman követve a meleg, finom hasa vonalát, érintve a köldökét, egészen a csípője vonaláig. Szinte követelőzően megemeli a csípőjét, így lehetőségem van egy gyors mozdulattal kioldani, és lehúzni a szoknyáját. Egy vékony, világos francia bugyi, és színben hozzáillő combfix van alatta. Megragadja a kezemet, magára húz, átkarol, belemarkol a hajamba, hallom a szapora lélegzetét…. “Egy szexi, vadító istennő vagy”, súgom a fülébe, és finoman megharapom. Felnyög, elfordítja a fejét, a nyakát kínálja. Érzem a bőre édes illatát, és a vágya pézsmaszagát, a nyaka melegét, és a tomboló vágyát. Kezem a bugyijánál jár, és ahogy kissé félrehúzom, érzem, hogy teljesen nedves a puncija. “Tegyél velem bármit, tégy magadévá, ne várj!”, nyögi, és belemar a hátamba. A farkam már régóta feszül a nadrágomban, és örül, hogy végre kiszabadulhat. Gyorsan kioldom és kilépek a farmeromból, Natasa fürge kezekkel kezekkel segít megszabadulni a többi ruhadarabomtól is. Megragadja az ágaskodó szerszámomat, és hálásan, elégedetten konstatálja, hogy tettre kész. Nem bírok magammal, mindketten türelmetlenek vagyunk, és a bugyiját egy félrehúzva beléhatolok. A síkos, forró puncit csak erre várt, tökéletesen kitöltöm, miközben hallom, hogy mélyet sóhajt, beharapja alsó ajkát, és halkan felnyög. Csodálatos érzés benne lenni, kitölteni, érezni, hallani, szagolni, érinteni….. Kinyitom a szemem, és belenézek a szemébe. Melegség, szeretet, gyönyör, teljesség árad belőle. Most alig mozgunk, csak összekulcsolódunk mindenünkkel, és lágyan ringatózunk. Tökéletesen passzolunk. A mienk az egész éjszaka, nem kell sietni, és ezt mindketten tudjuk. Lassan elkezdek mozogni, és érzem, hogy a a csípőjét megemelve azt a pontot feszíti nekem, ahol a legérzékenyebb. Nem kell sietni --- de nem lehet várni sem, mert minden mozdulat, minden feszülés, minden lökés követeli az újabbat, megállíthatatlanul, kéjesen, szívet dobogtatva, lélekbe markolva. Teljesen átadja magát nekem, ösztönösen mozdul, húzza és tolja a csípőm, emelkedik és süllyed, feszít és lazul, zihálva veszi a levegőt, markol és nyög.
Kicsusszanok belőle, meghökkenve néz rám. Felhúzom, és a fülébe súgom: “Gyere, menjünk az ágyra!”. Lehúzom a bugyiját, megszabadítom a maradék ruháitól, csak a combfix marad, azt imádom. Én is gyorsan meztelenre vetkőzöm, kézen fogom, de ő a mellkasomnál fogva a kanapéra nyom, ülő helyzetbe. Aztán szemből az ölembe telepedik, átöleli a nyakamat, és incselkedve megszólal “Ezt még ki akartam próbálni….” Feltérdel, és egy kis fészkelődés után megtalálja a helyét, és az ágaskodó farkamra csusszan. Csodálatos érzés. Megfogom a fenekét, azt a két csodálatos, kívánatos, feszes, húsos félgömböt, és erősen megmarkolom, hogy szinte fájjon. Imádom a formás, erős popsiját, szeretem, hogy van rajta mit markolni, és tudom, hogy ő is szereti, ha foglalkozom vele. Határozott mozdulatokkal elkezdem előre/hátra mozgatni az egész medencéjét, miközben rajtam ül, és én benne feszülök. A hatás nem marad el: hangosan felnyög, felveszi a ritmust, és teljesen kiélvezi a pozíciót. Ránézek, szenvedélyesen megcsókol, az ajkaink nedvesen tapadnak egymasra. Érzem, ahogy a puncija erősen nekem nyomódik, egész szemérme, és a csiklója dörzsölődik a farkam tövéhez. A puncija szabályosan lucskos, és a G-pontját ritmikusan, erősen ingerli a kemény férfiasságom. “Imádom a farkadat, pont nekem való!” nyögi, és tovább folytatja a mozgást. Éppen olyan erősen, és pont olyan szögben lovagol meg, ahogy neki jó, az erős kezeimmel épp csak annyit emelek rajta, hogy könnyebben tudjon mozogni. Hangosan nyög, liheg, néha sikkant, és én érzem rajta, hogy nemsokára elélvez. Kicsit lassítok a tempón, nem veszi zokon, mert össze vagyunk szokva, és tudja, hogy úgyis megkapja, amire vágyik. Én pedig élvezem az érintését, a gyönyöre hangjait, az ölelését, az illatát, a harmóniát, amit átélünk, a teljesség pillanatait. A küszöbön táncol, bármikor el tudna menni, a szeme félig nyitva, a szájából hörgések törnek fel, hangosan zihál, a szíve velem együtt kalapál, és mint egy különleges hangszerrel, úgy játszom vele. Adja magát, hagyja, hogy én adjam a ritmust, és minden mozdulatomra remegve, nyögdécselve reagál. Egyszerre mozgunk, érzem őt, elveszünk a pillanatban. Nem tudom, nem érdekel, hogy mennyi ideig tart ez az állapot, megszűnik az idő, eltűnnek a problémák, csak két test van, két lélek, aki egymásra talált, csak egymásért van. Egyszerre csak azt veszem észre, hogy megremeg a csípője, valahol nagyon mélyen megfeszül. A jobb kezemmel megsimítom a mellét, és érzem, hogy szinte szétrobban a mellbimbója, úgy feszül. Az érintésem hatására hangosan felsikít, és meglódul az orgazmus csodálatos, megállíthatatlan szakadéka felé. Görcsbe feszül a teste, ritmikus, gyorsuló mozgásba kezd, és én a számba veszem a bal mellét. Az élvezete ritmusában szívom a mellbimbóját, és körözök a nyelvemmel körülötte. A farkam kőkemény, és ezt ki is használja: erőteljes mozdulatokkal feszíti nekem a csípőjét, újra és újra, a kielégülése végtelen hosszúságú, lüktető ütemére. Csodálatos percek ezek, ragyog a szívem, most boldog vagyok, büszke, férfias, szerető, erős, hatalmas. Lassan, nagyon lassan elcsitul Natasa, teste újra puhává válik, mozgása lelassul, nyögdécselése halkabbá válik, majd végül megáll, és hosszasan piheg. “köszönöm!” suttogja végül “Szeretlek...”
Szeretem ezeket a pillanatokat. Büszke vagyok rá, hogy jól tudom kontrollálni magamat, és nem mentem el. Tudom, hogy majd én is sorra kerülök, és a határtalan vágytól feszülő szeretkezések minden pillanatát élvezem. Nem sietek.
Pihegünk egy kicsit, Natasa cicaként bújik hozzám, szinte dorombol, árad belőle a szeretet, a nyugalom, a boldogság. Iszom egy pohár vizet, töltök még egy kis bort, és élvezem az érintését. A farkam rendkívül érzékeny, követelné a magáét, de még várnia kell egy kicsit.
Minden tökéletes, minden rendben van. Itt van mellettem a nő, aki boldoggá tesz, és akit boldoggá tettem.
Utolsó kommentek