Munkahelyemen kisegítettem újdonsült kollegnőnket, nevezzük Dianának (a valóságban afféle pórias neve van, nem illik hozzá), egy bizonyos szakmai nehézségből, megcsináltam neki valami munkát, és ő prémiumot kapott érte. Megkérdezte, mivel hálálhatná meg. Szerintem nem volt mit meghálálni, imádom a nőket, boldogan teszek nekik ingyen szolgálatokat, nem csak az ágyban (asztalon, széken, fürdőkádban, a Balaton vizében stb.), de ez a nő illetlen gondolatokra ingerelt puszta megjelenésével, igaz, hogy nálam az ilyesmi gyakran előfordul. Nem egyszerűen szép nő volt. Az arca vonzó és különleges, sajátosan egyéni, vékony ajkai, fogsora egy picit előre ugranak, két szeme egy picit tágabbra nyílva a szokásosnál és egy picit nagyobb távolságra ülnek egymástól a szokásosnál, enyhén göndörödő barnásszőke haja magasan feltornyozva intelligens homloka fölé, de nem szabályosan hanem amolyan szalmakazalszerűen. Melltartó nélküli melle ingerlően hegyezi előre a puha selyemruhát, lágy és remeg de alaktartó, és micsoda alakot tart! gömbölyded is az meg hegyes is meg fitos is, felfelé kunkorodó is, finoman, visszafogottan esztétikus is meg tolakodóan provokatív is egyszerre. A dereka karcsú is meg van is rajta tapogatnivaló hús. A ruhája a combjára is rásímul mintha nedves volna, és sokatígérően rajzolja ki hasát és vele azt a mértanilag szabályos, mégis festőien szép háromszöget az ölében. Lába is gyönyörű, noha vékony, őzlábszerű... Egyszóval, tenyérbe mászó nőstény, de pusztán csak látni, szemet legeltetni rajta, már az is óriási szexélmény.
Nem kell meghálálnia, kedves Diana, de ha maga is szereti a szexet, akkor ajánlhatom magamat... természetesen szigorúan a kölcsönös előnyök jegyében, érti... Nem azért, hogy dicsekedjek, de nem csak én kapnék valamit, hanem maga is, maga még sokkal többet. Eddig nem mindegyik, de a legtöbb nő nagyon meg volt elégedve velem, az egyik, egy külhoni, még írásba is adta.
Hallottam már, beszélik itt a maga önkéntes női áldozatai... Nagyra értékelem a szerénységét... De tényleg mondják, hogy ahol maga megfordul, ott nő növön nem marad...
Ez sajnos erősen el van túlozva, én csak szeretném, ha nem maradna. De nem ártok én az áldozataimnak , minden tőlem telhetőt megteszek értük.
Ó igen, tudom: a férfi olyan nagyon jószívű és adakozó természetű lényfajta, mindig szolgálatunkra áll... főleg a nemiszerve. De magának tényleg a szolgálatomra állt a feje is...
Állt mint egy nemiszerv? Azt akarja mondani ezzel, hogy én egy faszfej vagyok?
Dehogy, Isten őrizz, szó sincs róla, éppen ellenkezőleg. Nézze, maga a rendelkezésemre bocsátotta azt az egyáltalán nem szép de agyafúrt fejét egy délutánra. Én cserébe, vagy dehogy, nem is cserébe, egyszerűen csak azért, hogy én is jótettet gyakoroljak valakivel, és miért ne lehetne az éppen maga, hajlandó volnék a rendelkezésére bocsátani magának egy délutánra az egész testemet, a lelkemet nem, csak a testemet, látom, szívesen legelteti rajta azt a két szakértő szemét gondolom, máris álldogál az a szakértő nemiszerve, ugye?
Az nem kifejezés, meg akarja szemlélni?
Fölösleges, elhiszem anélkül is. De magának ma kivételesen peche van: én leszbikus vagyok.
Tényleg??... Hm... Ez meglep... Ki gondolta volna, egy ilyen bomba nő... Nagy veszteség ez a férfitársadalomnak... Maga úgyszólván meglop minket férfiakat, ellopja magát tőlünk, lelopja magát a mi tettrekész, szolgálatrakész nemiszervünkről... Másfelől mi, maga meg én, egyet értünk, egy húron pendülünk: én is nőbarát vagyok meg maga is... Szóval el tudná viselni, hogy én, egy férfi, a testéhez érjek?
El tudnám viselni, nem zavarna, legfeljebb egy kicsit. De izgatni sem izgatna, közömbös maradnék mint egy bábú, márpedig magának, azt hiszem, éppen az a jó, hogy izgatja, hergeli a nőcit, nem? Vágyakat piszkál fel benne, hogy azokat aztán maga jószívűen és önfeláldozó módon kielégíthesse.
Persze, szinte tudományos pontossággal tetszett kifejezni magát. Csak abban téved, hogy én a nőt nőcinek tekintem. Szó sincs róla, számomra a nő istennő, a lábához borulok, kivált ha szépek azok a lábak és nincs rajtuk szőr, nem nő rajtuk... Igaz, hogy az olyan nő, mint maga, sokkal istennőszerűbb, mint a csúnya nő, pedig én bármilyen fajta istennőt imádok kefé... pardon, imádni, hódolni neki, szexáldozatot mutatni be neki. Csúnya, rossz alakú és fityegő mellű nőt is kötelességtudóan sőt kedvtelve kefé..., pardon, imádok meg és hódolok meg. Bálványimádó vagyok, bálványozom a női nemet, és még annál is jobban szeretem a női igent... Számomra alighanem izgató lenne a maga dupla nőiessége: maga nő és nőt akar... engem tehát nem akar... De hát vannak guminők is, elnézést a hasonlatért, azok sem akarnak minket férfiakat, mégis vannak férfiak, akiknek azokra is fel... hogyismondjam csak...
Feláll a hímvesszőjük, azokkal is közösülnek. Szóval én magának gumiistennő vagyok. Maga próbált már guminőt?
Nem, de ha az a guminő a maga szenzációs, görög istennőszerű és ruhátlanul feltehetőleg márványszerű, bár a márványnál feltehetőleg kevésbé hideg teste volna, akkor szívesen kipróbálnám. Mindig szerettem az Ókort.
És ha nem állna fel rám az a tudományos nemiszerve? Mondja, még mindig áll?
Hajjaj...
Nem hiszem.
Megmutassam?
Mutassa...
Állóhelyzetet vettem fel. A sliccemet ki sem kellett gombolni, a helyzet anélkül is teljesen világos volt, de valamiféle perverz vágytól hajtva mégis kigombolkoztam és elővettem azt a valamit, úgysem fért el ott bent. Őt nem izgatja, de engem mégis izgat az, hogy ő nézi, még ha egykedvűen is, meg egyáltalán ez az egész ferde helyzet és frivol társalgás.
Az élő guminő (és micsoda guminő!) szintén felkelt. Úgy mustrálgatta azt az őfelé ágaskodó és ácsingózó valamit, mint egy botanikus egy ritka növényféleséget. Még meg is fogta azokkal a gyönyörű hosszú ujjaival, szintén úgy, mint azt a ritka növényt. Sőt még úgy se: mint valami fogantyút, mint egy sebességváltót.
Hm, ha elgondolom, hogy maga ezt az egész izét belém akarja gyömöszölni...
Miért, miben különbözne az egy műhímtagtól? Gondolom, használ olyat?
Persze, de az a partnernőm kezében van, számomra akkor az mintegy NŐNEMŰ hímtag , a szerelmemé, az élettársamé. Az izgat, és jó, ha bennem van, de ez a micsoda... hiába van hasonló alakja... Maga ezt nem is értheti, ez nem is szex, ez lelkiség.
Téved, nagyon is értem, én is megőrülök a feleségemért. A teste valami fenomenális. De a lelke, az se kutya.
Ezen, tudniillik a feleségemen, úgy elmerengett, hogy elfelejtette elengedni a sebességváltómat, automatikusan, oda sem figyelve markolászta és babrálta. Nemiszervem azt se tudta, mit csináljon, lelohadjon-e ettől a sértő közömbösségtől vagy sem. Végül is úgy döntött, hogy állva marad, de még hogy. Így persze én is állva maradtam. Egy gyenge nő markában voltunk mind a ketten!
Engem nem zavarna a kedves nejének vagy nőnemű férjének a jelenléte... Ő foghatná marokra ezt az én nemvalódi műhímtagomat, ezt az én mű-műhímtagomat, ezt az én csúnya, riasztóan élő, nem pedig műanyagból készült nemműhímtagomat azzal az ő szép nőnemű, számomra ingerlően élő kezecskéjével, és nyomhatná bele kegyedbe mint egy igazi álhímtagot, és tologatná ki-be, ki-be. Aztán meg maga őbenne.
Ő erre nem lenne hajlandó, nálam sokkal negatívabban viszonyul a férfiakhoz, engem csak nem vonzanak, de ő nem bírja őket.
Kár. Szép nő?
Az én szememben nagyon, de hogy a maga hímszempontjai szerint milyen, azt csak maga dönhetné el, bár azt hiszem, maga is szebbnek találná nálam.
Ezt kézből kontrázom, látatlanban is. Magánál csodálatosabb nincs, nem lehet, már ne is haragudjon.
Köszönöm, de meg kell mondanom, hogy a bókjai hidegen hagynak, kár strapálnia magát.
Maga nagyon okos, az eszétől is áll ez az én egész izém , hogy a kegyed kifejezésével éljek. Nem szoríthatná egy kicsit kevésbé? Mindjárt kitör mint egy tűzhányó és összepiszkítja itt kegyednek azt a szép zöld ruháját, kár volna érte.
Érdekes, még erre sem engedte el, de kíméletesebben tartotta tovább. Fölöttébb bizarr szituáció volt, könnyen kiszabadulhattam volna belőle, csak szólni kellett volna, de nem volt ellenemre a dolog.
Azt megnézném magamnak, még soha sem láttam ilyen vicces vulkánkitörést. Lehet? Persze nem a ruhámra. Majd ideteszek elé mondjuk egy... pezsgőspoharat.
Szerintem mélyebb tapasztalatra tenne szert a vulkánkitörésemről bensőleg...
Nézze, én nem akarom megcsalni a szerelmemet, az élettársamat.
Én persze hazabeszélek, de miért ne beszélnék: ha maga heteroszexuális volna, akkor nyilván rég férjes asszony volna, és akkor a férjét kellene megcsalnia velem... persze nem mintha én nem... Azt gondolom, hogy a férjét, ha volna, éppen azzal csalná meg, hogy ÉLVEZNÉ testének, mellének, mindenféléjének megnemengedett símogatását, nagyrabecsült hüvelyecskéjének belülről történő törvényellenes dörzsölését és időnkénti meg-megöntözését. De ha maga az én ilyen jellegű serénykedéseimet egyáltalán nem élvezi, akkor azoknak a serénykedéseknek nincs is semmi szexuális jellegük, csak olyanok mint mondjuk egy teljesen semleges orvosi masszázs. Maga megcsalásnak érezné, ha a szerelmét egy hím símogatná, fogdosná, fárasztaná benne a nemiszervét?... Ugye nem? Na látja. Ha kegyed hagyja, hogy szerény személyem akárhol fogdossa kegyedet és kegyedbe gyömöszölje ezt az egész izét , ahogyan nevezni méltóztatott, akkor maga sem csalja meg azzal tisztelt nejét... vagy hogymondjam, élettársát és kizárólagos szexpartnerét...
Lehet, tényleg, van benne valami... Hát üsse kő, tudja mit, jöjjön fel hozzám, mindjárt vége a munkaidőnek, és az élettársam nincs otthon, Győrbe utazott az anyjához három napra. Megteszem magának. Essünk túl rajta, túl fogom élni, nem vagyok cukorból. Azt csinál velem, amit akar. De lelkesedést, libidót, azt ne várjon tőlem.
Tudja mit? Menjünk fel inkább énhozzám, a feleségem lelkesedni fog a hármasban való szeretkezésért, ő fogja símogatni helyettem a kegyed csodálatos kebleit és testének egyéb részeit, és ő fogja magába gyömöszölni ezt az én jelentéktelen hím izémet, amelytől azért most sem kap hányingert az a maga leheletfinom nőirányultságú kezecskéje. Az én hím izém ezzel szemben nagyra értékeli ezt a női kezecskét.
Nem, szó sem lehet róla, a maga feleségével én már egyértelműem megcsalnám a partneremet. Maga nekem csak egy semleges tárgy, egy idegen ember, pusztán baráti szimpátiát érzek maga iránt, semmi többet, a szex magával nekem nem szex, de a felesége számomra potenciális szerelmi partner, és minél szebb és szexisebb, annál rosszabb, mert az engem izgatna és én azt élvezném. Sőt még én is izgatnám a feleségét, mert a legvérmesebb hímfaló nő is valahol leszbikus egy kicsit...
Az engem nem zavarna. Én is leszbikus vagyok, nem csak egy kicsit, mert én is a nőket kedvelem... És mit szólna ahhoz, hogy ha én, miközben magában mozog ez az én dugattyúm, hazatelefonálnék a szerelmemnek, az én imádott feleségemnek, és mesélném neki, hogy kivel csalom őt éppen és miképpen? Ő ettől azonnal elélvezne, mert ő is szereti, akárcsak én, ha félre... félreszerelmeskedik az, akibe ő szerelmes. Mi mindketten ilyen perverzek vagyunk. Maga őrá fog gondolni, el fogja képzelni az ő felajzott, időközben lemeztelenítendő testét, és ettől talán maga is élvezni fog, ha nem is az én, kegyedben illetéktelenkedő csúnya nem-nemiszervemtől, ettől a semleges hengeres objektumtól, hanem az én nőnemű, de még mennyire nőnemű feleségem elképzelt testétől.
Szép nő a felesége?
Aha, szóval magának a szépség látatlanban is fontos... Szép, piszkosul szép a drága, nem annyira, mint maga, de állati jó nő, engem a fene esz érte minden pillanatban, most is, sőt akkor is esz érte a fene, amikor éppen őt szeretem tettlegesen, mert soha sem lehet eléggé tettlegesen szeretni, soha sem lehet egészen az enyém. Lehet, hogy ezért is szeretném kölcsönadni másoknak, mert kölcsönadni csak olyasmit lehet, ami egészen a miénk...
Én egyáltalán nem leszek a magáé, akkor sem, ha maga az én egész testemet végigtapogtja és ezt itt tövig belémnyomja tudja hova.
Tudom. De még attól sem tudnék betelni ővele, mert tökéletes szerelmeskedés nincs, és ha volna, abba bele kellene halni, azt meg nem érdemes, inkább legyen tökéletlen az a szerelmeskedés. Piszkosul jó nő a feleségem, legalábbis szerintem. Igaz, hogy nem buknak rá a férfiak, de csak azért, mert marhák, pedig boldog volnék, ha folyton csalna, szerelmeskedne bele - való hímekkel, a szó mindkét értelmében. De az is klassz volna, ha maga bukna rá, mint nőbarát nő, de maga olyan fene erkölcsös, nem akar félreszeretni... Magát izgatja más nőknek, nem csak az élettársának mondjuk a melle vagy a combja, például a strand zuhanyozójában?
Micsoda hülye kérdés, persze hogy izgat.
Szóval akkor mehetünk, jöhet a feleségem két melle és ugyanannyi combja a telefonban?
Jöhet. Mehetünk. Izgalmas lesz.
Az ajtóban figyelmeztettem rá, hogy talán mégsem volna célszerű, ha a a folyosóra is a farkamnál fogva húzna ki, nem kötőfék az. Ettől nevetve észbekapott és elengedte. Elraktam, de végig állva maradt, még vezetés közben is.
Az autóban rátettem a kezemet arra az őrjítő combjára, de eltolta:
Ne bizalmaskodjon. Majd otthon oda teheti a kacsóját, ahova akarja, de nem közterületen. Nem vagyok a szeretője. Igaz, hogy az ágyban sem leszek a szeretője...
Elnézést, de maga vagy negyed óráig markolászta az én privát nemiszervemet a mi közhivatalunkban.
Tényleg... elnézést...
Semmi baj, örömmel vettem. Még most is áll tőle, igaz, hogy nem csak attól. Még jó, hogy nem nyitott be senki.
Annak az én számomra nem volt semmi szeretőfogdosási jellege, csak mintha a kabátgombját fogtam volna. De maga, maga élvezkedik az én combomon! Látom, hogy magát az izgatja. Ha tud várni egy negyedórát, akkor várjon.
Nincs mit vitatkozni a nőkkel, azoknak mindig igazuk van. Pláne egy istennőnek.
Hazaérve azonnal levetkőzött előttem, rám se nézve, mintha csak az esti lefekvéshez vetkőzne le. Ott állt meztelenül mint egy megelevenedett és lemeztelenített görög Pallas Athéné-szobor, engem szinte levegőnek tekintve.
Lefeküdt az ágyra, odavetette: Tessék, most fogdoshat, ahol akar, meg is kefélhet, engem nem zavar. Fogta az éjjeliszekrényen heverő könyvet, és tüntetőleg olvasni kezdett. Nem is tüntetőleg: tényleg nem érdekeltem. Még a combjait is szétvetette, csináljak, amit akarok, neki mindegy. A nemiszerve is gyönyörű volt, csak egy betüremkedő vonal, két összezárt hajlat, nem lóg ki semmi. Engem mindez nagyon is érdekelt, nem úgy, mint én őt. Én is nekivetkőztem, odavittem a telefont, hogy Ági is kéznél legyen, ha kell, és odafeküdtem a meztelen görög aktszobor mellé. Kezébe tettem a farkamat: Tessék, most fogdossa ezt! , és símogatni kezdtem azt a gyönyörű testet, mindenütt, a szó szoros értelmében mindenütt, a combjai között is, és bent is. Csókolózni akartam vele, de eltolt:
Ezt nem, szerelemről nem volt szó, menjen kérem a csudába a szájával, kedves kollégám.
Megőrjítettek azok a semmire sem reagáló, mégis nőies, finom, síma, ruganyos vállai, mellei, lábai, combja, mindene. Símogattam, símogattam, de csak saját magamat izgattam, őt nem semmi reakció, közömbösen olvasott tovább, a combjait udvariasan szélesre tárva, hadd csináljam, ami jól esik, neki teljesen mindegy. Igazi szobor. Engem ez megőrjített, minden várakozás ellenére, ahelyett, hogy lehűtötte volna a lelkesedésemet.
Babaolajjal jól bekentem csontszáraz nemiszervét, különben egyáltalán nem lehetett volna behatolni. Sokáig markoltam és símogattam a tenyeremmel.
Eljött a cselekvés ideje, de Diana megint szorongatta azt, amit belé akartam nyomni.
Szíveskedjék elengedni, a kezével együtt nem fog beférni...
Odaillesztettem a végét, és ünnepélyesen kijelentettem:
A következő pillanatban egy istennő fogja elveszíteni a szűzességét!
Ünnepélyes lassúsággal vonult be a hadtest azt a gyönyörű keblét fogtam közben. Nagyon kellett vigyáznom, minden pillanatban ki akart robbanni, tüzelni akart az ágyú, én meg még nem akartam. Diana rendületlenül olvasott tovább, meg se kottyant neki, hogy javában szeretkeznek vele. De nem is zavarta. Érdekes, ebben a közömbösségben is volt valami izgató... Igaz, hogy egy meztelen női szoborban is van. Akkor felhívtam Ágit.
Drágám, tudod, hol vagyok ebben a pillanatban?
Hát ha így kérdezed, nyilván egy nő lakásán.
Nem csak a lakásán, hanem éppenséggel benne, a lábai között. Tövig benne van a fegyverem, jobban már nem fér bele, és minden pillanatban el akar sülni.
Tudtam, hogy Ági ettől elélvez, magához sem kell nyúlnia. Már lihegett is.
Élvezel?
Persze... Jaj...
Nem tudtam tovább tartóztatni, nagyot kiáltva iszonyatosat lőttem az istennőbe, aki még nyilván soha sem tapasztalt ilyet. Nem tudom, hogy Ági miatt-e vagy az istennő miatt.
Milyen? Szebb, mint én?
Sokkal szebb, leírhatatlanul gyönyörű mondtam némi szadista örömmel, mert tudtam, hogy kellemesen fáj neki, bizsergeti. Én is kellemesen féltékeny lennék, ha ő azzal jönne haza, hogy egy nálam sokkal jobb hapsi sokkal jobban megkefélte nálam, de örülnék neki.
Most megmondtam Áginak, hogy a vetélytársa leszbikus. Szinte láttam magam előtt, hogy leesik az álla, de hamarosan izgatni kezdte ez, és még egyszer beleélvezett tőle a telefonba. Görög márványistennőm egy kicsit beleremegett a fenomenális belelövésbe, de olvasott tovább. Ismeretlen érzés lehetett neki, azazhogy igazság szerint fogalmam sincs róla, mennyire valósághű műhímtagok vannak forgalomban és ő milyenhez van szokva. Megkérdeztem tőle, de azt mondta, hogy semmi közöm hozzá.
Irattárcámból elővettem Ági fényképét, és a kezébe adtam Dianának. A fegyverem ettől még keményebb lett. Elkezdtem pumpálni vele az érzéketlen istennőt, a márványszobrot. Lehetetlen, hogy még ez is teljesen hidegen hagyja! Azt mondtam Áginak a telefonba:
Képzeld azt, hogy te fogod a farkamat és mozgatod őbenne ki-be, ki-be.
Ez végre Dianára is hatott. Letette a könyvet, és a fényképet nézve valószínűleg ő is elképzelte, hogy Ági az, egy NŐ, aki műhímtagot mozgat benne. Vagy Irisz kezét képzelte oda? Ez izgatta. Elővett az éjjeliszekrényből egy igazi műhímtagot, és a kezében szorongatta. Lihegni kezdett és azt suttogta, hogy Irisz... Irisz... , ez nyilván a szerelmesének a neve, aztán Ági... Lassan kinyíló ajkain át mélyeket, egyre mélyebbeket lélegzett, lihegett. Nagyobb lendülettel mozogtam tovább benne, közben a mellét símogattam, hátha el tudja képzelni, hogy Ági vagy pláne az az Irisz símogatja a mellét. De láttam, hogy most már a benne történő ki-bemozgás is fokozza a hatást, már csak pusztán fiziológiai okokból is, még ha ellenáll is a pszichéje.
Elkezdtem egészen kijönni belőle sőt még el is távolodni egy pár centiméternyire, és csak aztán visszamenni: Láttam, hogy amikor a szerszámom kiszélesedő vége keresztülbukik a szűkebb bejáraton, kifelé meg befelé mentében is, mindig egy kicsit nagyobbra nyílik Diana szája és mélyebbet liheg, és éreztem, hogy összeszorul a bejárat. Végül nagy nehezen, de élvezett! Igazi orgazmusa volt! Tőlem! Illetve nem tőlem, de azért tőlem is! Nagyon izgatott, hogy be sem csukja közben a szemét, erővel nyitva tartja és a szemembe néz, nekem, a semlegesnek, a nemnélkülinek... Most énvelem is volt, nem csak a két odaképzelt nővel!
Megelevenítettem a márványszobrot! Legyőztem az istennőt!
De még nem húztam ki a kardomat áldozatom átdöfött testéből. Kezébe adtam a telefont, és javasoltam a két nőnek, hogy suttogjanak egymásnak szerelmes szavakat a telefonba. Ez is tetszett Dianának, elképzelte, hogy szerelmes Ágiba, a más szeretőjébe, és hogy tényleg az mozgat ki-be valamit őbenne, nem pedig én, a csúnya hím. Hangosan élvezett mindkét nő, az egyik vigyázó szemeimtől követve és bensőleg is támogatva, sarkallva, ösztökélve. Közbe-közbe suttogtak: Ági, szeretsz? Diana, imádlak!
Leszálltam róla, a bal oldalára gördítettem, és mögé feküdve, hátulról nyomultam belé újra, hogy könnyebben el tudjon vonatkoztatni tőlem és ezáltal megkönnyítsem neki a kellemes képzelődést. Én pedig ővele ellentétben azt képzeltem , hogy valóban éntőlem élvez miközben tényleg, VALÓBAN éntőlem élvezett, még ha csak részben is hiszen ha nem lett volna benne a tőröm, akkor valószínűleg nem tudott volna élvezni. Igaz, hogy Ági is élvezett, pedig nem volt benne semmi, de ő más, ő úgy is gyakran szokott. Diana már nem volt olyan közömbös, ő is mozgott azt képzeltem, hogy énnekem mozgatja a testét, pedig fütyült ő énrám, csak azt akarta, hogy a benne levő műhímtagpótló igazi hímtag, mindegy, hogy kié, a lehető legmélyebbre nyomuljon belé és egészen kitöltse a benne levő űrt...
Diana tehát mégis megcsalta Iriszt Ágival, és mégsem csalta meg, és egy kicsit velem is megcsalta! És engem is csalt Ágival, a saját feleségemmel, mindjárt a legelső alkalommal, akkor, amikor velem volt...
Visszavettem a kagylót és megkérdeztem Ágitól: Drágám, mit gondolsz, élvezzek még egyet Dianában, vagy most már neked tartogassam azt, ami idekívánkozik belőlem?
Lődd agyon, szerelmem, a nődet, ahányszor csak akarod. Jut is, marad is, és ha nem marad, az se baj, én impotensen is imádlak. Meg aztán itt lesz nekem az a te tíz szép hosszú ujjad is... Holnapig elleszek azzal is. Vagy hozol belém valakit magad mellé a barátaid közül, az még jobb... Az Attila még sohasem volt bennem, az Árpi se, épp ideje...
Te angyal! Rövid leszek, nem használok el minden muníciót. Egy óra múlva nálad, benned vagyok.
Újból felül kerekedtem , szemtől szembe áldoztam az istennőnek, beléhatoltam, a testünk jó hosszan összeért, én még sokkal jobban hozzá is nyomultam a testéhez, mint amennyire elkerülhetetlen, mellkasom összenyomta őrjítő, hímtagmerevítő kebleit, de nem tolt el magától, tűrte. Lassan de energikusan mozogtam a csodálatos testben. Most már egy kicsit reagált, nem volt teljesen érzéketlen. Egyik kezemet a mellére tettem. Mereven a szemébe néztem már nem nézett félre, egy kicsit kevésbé közömbösen nézett a szemembe, sőt némi fürkésző érdeklődéssel, közben Áginak adott helyszíni közvetítést arról, hogy mi történik.
Azt hiszem, most mindjárt újra belémspriccel a TE férjed, te drága... vastagszik bennem, szétfeszít... vastagabb mint a műhímvesszőim. Furcsa nekem itt bent ez a vízözön, még sohasem éreztem... de nem zavar... egy kicsit gusztustalan... te biztos szereted. Most egymás szemébe nézünk, tényleg helyes ember, kár, hogy nem nő. Próbálom elképzelni, hogy mind a ketten nyújtunk egymásnak valamit... egy kicsit megy, nem nagyon... Mindjárt hazaküldöm neked. Most megáll... Belémlőtt... még egy lövés... nem rossz érzés... még egy... gyengébb... csak ijesztően eltorzul az arca... még egy ... még gyengébb. Most még ejtőzik bennem... kifújja magát...
Most húzza lassan kifelé a péniszét. Neked is maradt benne keménység... Kiment. Összeszorítom a hüvelyemet, most nincs benne más, mint az a folyadék... Már öltözködik a kedves férjed, már kifele áll a szekere rúdja, már menne haza, hozzád. Élvezel? Élvezz. Most tűnik el a farka a nadrágjában, de még mindig bámulja a testemet. Te szereted, ha bámul? Most megy ki az ajtón. Viszontlátásra, barátom. Nem bánom, hogy a testemben volt a fegyvere és belémlövöldözött, maga volt bennem az első férfi. Egy kicsit még jó is volt, de többé ne számítson rám.
Hazamentem. Mikor beléptem az ajtón, Ági már ott állt meztelenül, felajzva, nedvesen, alig várta, hogy megerőszakoljon. Nekem esett, lerángatta, letépte rólam a zakót, az inget, a nadrágot, az alsónadrágot, letepert, és ami következett, azt el se kell mesélni, azt mindenki el tudja képzelni... dehogy tudja, azt nem lehet. Egymásban aludtunk el, jó későn, és másnap reggel fél hétkor arra ébredtünk, hogy javában ott folytatjuk, ahol az este abbahagytuk... Még szerencse, különben elkéstem volna a munkából.
***
Diana három napig nem volt bent, kietlen volt nélküle a hivatal, pedig volt abban néhány elég jó nő mellestül, puncistul, akiket már belsőleg is ismertem szakmai múltamból, de nekem most csak Diana fúrta az oldalamat, legalább bámulni akartam. Amikor végre bejött, napokig hiába kajtattam utána, mindig ült nála valaki, vagy vég nélkül telefonált, vagy éppen el kellett mennie. Ágival persze ott voltunk egymásnak, ő meg is hágott engem minden este és reggel, de megkért, hogy én ne élvezzek, tartogassam az energiámat, hátha még egyszer rá tudom venni Dianát, hogy tegyen nekem emberbaráti szolgálatot, mert ő, Ági, nagyon vágyik még egy olyan izgató biszexuális telefoncsoportszexre. Akkor én egy egész éjszaka öntözhetném Diana virágoskertjét, lehet, hogy hagyná sőt talán még szeretné is! Ez emberfeletti erőfeszítést követelt tőlem, két számmal nagyobb nadrágban jártam, abban is alig fért el az öntözőcsövem. Többször könyörögtem Áginak: Ágikám, nem bírom tovább, mindjárt agyonlőlek belülről. Ilyenkor leugrott rólam és bezárkózott a fürdőszobába. Pedig neki sem volt ez könnyű...
Végre egy reggel egyedül találtam a szobájában Dianát. Túl szűk rövidnadrág volt rajta, túl rövid, és mélyen kivágott blúz... Két fél melle kint van... Micsoda boszorkány... Majd kiguvadtak a szemeim, nagyot nyeltem. Azt mondtam neki:
Diana, szeretnék sürgősen beszélni magával.
Nem most. Jöjjön be hozzám munkaidő után.
Hűha!!! Lehet, hogy Áginak igaza volt?
Rettenetes lassúsággal múltak az órák. Dél felé felhívott Ági:
Mi a helyzet? Találkoztál vele?
Egyelőre csak a folyosón... Van valami a levegőben! Azt mondta, menjek be hozzá munka után! Nem férek el még ebben a bő nadrágban sem, most meg még te is! Tudod, hogy a hangod is izgat. Nem bírok így dolgozni. Mielőtt kimegyek a folyosóra, ki kell lesnem előbb, nincs-e ott valaki, mert nagyon feltűnő vagyok deréktól lefelé...
Huncut feleségem, ahelyett, hogy megértést tanúsított volna, incselkedni kezdett szegény megszorult, nadrágba szorult férjével:
Teljesen meztelen vagyok. Reggel a kádban fekve a zuhanytól...
Jaj, könyörgök, hagyjál! Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? Mindjárt kitör a botrány, úgy értem énbelőlem...
Közben csöngettek, amúgy pucéran és csurom vizesen kimentem ajtót nyitni...
Szent ég, hagyd abba, még jó, hogy ez nem igaz, de így is mindjárt... Most magadra hagylak a fantáziáiddal, majd este elmeséled őket. Ha addig tényleg aljasul megcsalnál valakivel, azzal még boldogabbá tennél. Úgy látszik, nekem is lesz mesélnivalóm, sőt talán érdekes telefonbeszélgetésre is számíthatsz, van itt Diana szobájában egy kanapé... Csókollak, imádlak, készülj el a legjobbra...
Nagynehezen eltelt a gyötrelmes nap. Végre mikor az utolsó túl szorgalmas dolgozó is kihúzta a lábát az épületből, izgalomtól remegve benyitottam Dianához.
Anyaszült meztelenül ült az íróasztalon! Igaz, hogy nagyon meleg volt, de akkor is...
Foglaljon helyet, kedves kollégám és felebarátom.
Csókolom a kezét és minden egyebét, amitől nem tilt el, kedves felebarátném. Tudja, mire gondolok most, és milyen fiziológiai állapotban vagyok?
Nem nehéz kitalálni.
Barátságosan, mosolyogva nézett rám. Leültem elé a székre, nem szélesre tárt, de össze sem zárt két fenomenális combjától húsz centiméternyi közelségben. Az a mennyei függőleges vonal is jól látszott a mennyei háromszög alatt a két mennyei comb között...
Tessék, halljuk a mondanivalóját, ki vele.
Így nem tudok beszélni, mindjárt...
Gombolja ki a sliccét és eressze ki, ami kikívánkozik belőle. Azzal is: Ki vele!
Jó, de ne markolja meg, mert...
A kezem úgy reszketett és a szerszámom úgy állt, hogy alig bírtam végrehajtani az utasítást. Fegyverem fenyegetően meredt a függőleges vonal, azaz a mennyország irányába. Leültem, előre hajoltam, és a combjára tettem a kezemet.
Az istennő szelíden megfogta a kezemet, felemelte és az asztalra helyezte a combjától néhány milliméter távolságban, de még nem engedte el, rajta hagyta a kezét, az asztalhoz szorította a kezemet, fölémhajolt, észveszejtő két keble alig néhány centiméterre volt a szememtől és a számtól. Jelentőségteljesen a szemembe nézett:
Ismeri azt a mondást, hogy Egyszer volt Budán kutyavásár?...
Szadista némberje! Megállj, ezt megkeserülöd! Fejvesztve, hanyatthomlok rohanva vittem haza Ágiba a más istennő számára több mint egy hét alatt összegyűlt italáldozatot. Még éppen hazaértem vele az utolsó pillanatban, nem ömlött ki időnek előtte...
Utolsó kommentek